First week

Nem is tudom mivel kezdjem. Talán legyen a tudomány, hogy gyorsan túl essünk rajta. Arról nem szeretnék mesélni, hogy mi is a projektem pontosan, mert még egy hét után sem sikerült meglátnom a fényt az alagút végén, úgyhogy akit veszettül érdekel, az a 8. hét végén keressen meg. Egy képpel tudom szemléltetni természetesen.

Már kedden apa lettem.

A hét első fele azzal telt, hogy megtaláljam a laborba vezető utat. Az épület komplexségére egy friss sztori: vasárnap az egyik doktoráns sikeresen evakuált egy tolókocsis nőt és a férjét az épületből, miután azok már egy órája kínkeservesen keresték a kijáratot. Jelentem szerdán már nekem is sikerült úgy lemennem ebédelni, majd visszatérni, hogy 30 perc helyett, csak 5 percbe került az út. Bolyongásaim során belefutottam pár érdekességbe is.

Egy HIV labor bejárata. Az ablakon benézni is életveszélyes.

Az ózdi hős is sikeresen kutatócsoportot alapított.

Nagyon sok doktori védést és különböző előadást tartanak, és ami a legjobb, gyakran kínálnak ebédet is (!!!). Hétfőn például a UC Irvine-ról jött egy olasz kutatónő és prezentálta életművét amiből bevallom nem sokat értettem, de az ingyééé kajálást nem tudtam kihagyni. Pénteken pedig két doktori védésen voltam. Magyarországon nem voltam még, de itt nagy érdeklődés van az ilyenek iránt, sok ember van mindig az előadóba, gyakran a család, kisgyerekek is, akiknek kb. annyi jön át, mint nekem. A védések végén mindig legalább 10 percet hagynak a köszönet-nyilvánításra, ami nagyon vicces, sokszor megható és egyben rendkívül szimpatikus szokás. Majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet én is. Nem tudom, hogy megy ez otthon, de remélem valahogy így, öt év hatalmas munkája zárul le ezzel. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan és jókat kérdeznek. Az MTA-n sokszor rugdosni kell az embereket, hogy legyen valami... 

ÉS akkor most jöjjön a kaja. Céljaim között szerepel, hogy minél többféle autentikus zabáldát kipróbáljak. Kettő kilőve:

McDougal's Chicken. A krumpli brutálisan finom volt, a csirke pedig
savanyú és csípős egyszerre. Nyáltócsában gépelek...

Jack's Bar-B-Que. Erre sajnos nincsenek szavak. A borda
teljesen átadta a füst ízét, katarzis volt ez az étkezés.
Nem véletlen kellett 45 percet sorban állni.

Ami a bolti kaját illeti: természetesen a supermarket nagy részét a kész kaja foglalja el, amit csak meg kell melegíteni/sütni/főzni. Az ízek szerintem különböznek az otthoniaktól. Sok minden mintha kicsit finomabb lenne, talán a több ízfokozó miatt, vagy csak azért mert erre hatalmas figyelmet fordítanak itt.  A zabálásnak kultusza van. Csak itt az egyetem körül végtelen sok kajálda van. Most így egy hét után úgy érzem, tényleg több itt a kövér ember, mint otthon, viszont nagyon sok a sportos is. Ha valaki kövér akkor az **** kövér. Ezen kívül még sok a nagyon magas 150 kg-os gépállat (főleg fekete), ami szerintem szintén a bőséges étel oka. A kajaárak kb. 3-szor magasabbak (a csirkemell hálistennek csak 1.5-szer :D). Ez elég meglepő, mivel minden más ugyanannyi, vagy olcsóbb, mint nálunk (egy iPhone 6 alaptípus pl. 60000 Ft-al kevesebb).

Szombaton a CMA Music Festival-on voltunk, ami a városközpontban került megrendezésre. A Broadway nevezetű főutcán csak kocsmák vannak, mindegyikben bömbölt a country zene, a lányokon cowboy csizma és mindenkin cowboy kalap. A hangulat simán kárpótolt a szar zenéért. A kocsmába csak úgy mehetsz be ha felmutatod a személyidet, és a vásárláskor is elkérik, mindig, mindenhol (aki nem tudná 21 év alatt tilos inni). Elég sok kép van facebookon de kettő érdekeset beszúrok a downtown-ról.

Baseball stadion.

A város nevezetessége a Batman Building. Aki nem ismeri fel
annak 15 perc kukoricán térdelést rendelek el.

Visszatérve a sportos emberekre. Azt mindenki tudja a filmekből (vagy csak az én műveltségi szintem ilyen mély?), hogy az egyetemi sport nagyon fontos Amerikában. A Vanderbiltnek "csak" egy baseball és amerikai futball stadionja van. Van egy pár kültéri focipálya, és egy teljes méretű fedett műfüves, körülötte olimpiai futópályával, tenisz pályák s.i.t. A Recreation Center-ben van 2 konditerem, uszoda, mászófalak és az összes létező sportot lehet űzni, nekünk pedig minden ingyen van, csak kérni kell egy labdát. Hogy Maszi se unatkozzon: A kondi hatalmas, minden létező gép van benn, van bokszzsák, kettlebell, cross-traininghez minden cucc, meg annyi húzódzkodó állvány, hogy biztos elsírnád magad :D

Vanderbilt stadium

Vanderbilt police

To be continued....

Music City

Rövid és lényegre törő bevezetésként (ahogy megszokhattátok) azzal kezdeném meg csatlakozásomat a bloghoz, hogy ismertetem a tényeket. Én, mint gyógyszervegyészmérnök hallgató a BME-ről sikeresen megnyertem egy ösztöndíjat tucat magammal az USA-ba, pontosabban Nashville-be a Vanderbilt University-re, ahol baktériumokat fogok molesztálni két hónapig és ezt állítólag kutatásnak nevezik. A város beceneve: Music City, amit egy vasárnapi random eseménnyel a Cenntenial Park-ban szeretnék is szemléltetni. Előre elnézést kérek a képek minőségért, még nem vettem meg a létezés alapfeltételének számító iPhone-t.

Kék sátor alatt a DJ épp vereti a tuc-tuc zenét.

Sokkoló volt. Ez nem egy megszervezett esemény. Az emberek vasárnapi kikapcsolódásként hoztak sátrakat, horgászszékeket, barbecue-t, hullahopp karikát, néhányan fura botokat vagy csak pár gyereket, egy DJ is került valahonnan, letelepedtek a színpad elé és dumálnak, táncolnak, játsszanak stb. A zene dubstep és sima house keveréke, ami teljesen meglepő módon még tetszett is nekem. Nem ezt vártam a country zene otthonában. Több generáció, gyerekek, idősek, feketék-fehérek, tetováltak és kevésbé tetováltak ugyanúgy rotyognak a "népzenére", néhányan a padon nézik, néhányan pedig úgy mozognak mintha többféle drog hatása alatt lennének egyszerre. Bevallom őszintén, I love that shit. 

És akkor szeretném is bemutatni a Cenntenial Park egy másik nem elhanyagolható nevezetességét:

Aki esetleg nem ismerné fel, ez a Görögországban található Parthenon teljesen méretarányos másolata. Nem akarom kritizálni az amerikaik képzelőerejét, de legalább most már ezt is kipipálhatom.

De még mielőtt lelövök minden poént inkább bemutatom a résztvevőket és a lakhelyemet. Tizenkettő embert választottak ki (mindegyiket külön országból) a Vanderbilt International Summer Research Academy-be, ami egy lehetőség nem amerikai tanulók számára, hogy két hónapig kutassanak egy számukra érdekes témában az egyetemen, megismerjék a rendszert, embereket, életmódot és klímát és remélhetőleg visszatérjenek egy 5-6 éves PhD erejéig.

A kiválaszottak: lányok: Ghazia (Pakisztánból), Arwa (Egyiptomból, 18 évig élt az Emirátusokban), Cecily (Chinese, de Németországban jár egyetemre), Tuula (finn, Glasgow-ba jár egyetemre), Carolina (brazil), Annette (from Cuba),     fiúk: szerény magyar személyem, Atalay (török), Filip (szlovák, Prágába jár egyetemre), Ashwin (indiai), Ai (vietnámi), Nikita (kazah).

A csapat egy része. Sajnos a későbbi lehetséges
munkavállalási szándékomat tekintve, Facebook-ról
le kellett szednem a képet.

Ha ez nem vegyes felvágott, akkor nem tudom mi az. ((Eközben szívrohamot kaptam, mert lefagyott a Chrome, de szerencsére nem törlődött a poszt))(((és megint..., nem tetszik neki a "best house music" videó Youtube-on))).
A bemutatkozás simán ment. Majdnem sikerült puszival üdvözölnöm az egyiptomi Arwa-t, de mind a ketten időben kapcsoltunk, hogy ez nem lenne helyén való vallási okok miatt, szóval nem valószínű, hogy dzsihád áldozata leszek a közeljövőben. Egyébként mindenki jófej, nyitott és nagy részük tökéletesen beszél angolul.

Az egyetemről annyit érdemes tudni, hogy a top 20-ban szerepel Amerikában, valamit az USA egyik legelismertebb orvostudományi kutatóintézeteként tartják számon, és az itt található kórház nemcsak a legnagyobb Tennessee államban, hanem az egész országban is a felső 100-ban helyezkedik el minden szempontból. Hatalmas területen helyezkedik el, kb. 20 perc séta a laboromig, ugyanennyi a konditeremig a laborból, majd megint ugyanennyi vissza a koleszba. Ezek után egy újabb zarándok út sima ügy lesz majd.

Néhány épület.

Ami az időjárást illeti: Nagyon meleg van, ami nem a 40 °C-nak köszönhető, hanem a magas páratartalomnak. Minden épület folyamatosan  és erősen légkondícionálva van, pulcsiban ülök a szobámban. Talán ez az oka annak, hogy szinte alig van járókelő az utcákon, vagy az egyetemen, bár az is hozzá tesz, hogy mindenkinek van kocsija (IGEN, a PhD-soknak is) és mindenhova azzal járnak. Elég fura járókelők nélküli utcákon járni. Az egyetem is mondhatni tök üres. A tanév május elején véget ér, és augusztus közepén kezdődik el. Azt hiszem ki tudnám bírni.

A "kis" koleszépületek. Összesen 4 darab.

Az egyik filmekből ismert diákszövetség partykérója. Ebből van vagy 30,
változatos görög betűk kombinációjából áll a nevük és csak a kiválasztott
általában gazdag diákok nyerik el a tagságot.

To be continued...