Így megy ez, kérem...

Péntek este könnyes búcsút vettem barátomtól, Pietertől, aki a legnagyobb aggodalmai közepette egyhetes sítúrára indult, majd hazatért Hollandiába. 

Miss you bro

Nagyon tudom sajnálni, amiért az utolsó három hetét ilyen nyomás alatt kell teljesítenie :D Értem sem kell krokodil könnyeket eregetni. Másnap reggel 7-kor - természetesen kialvatlanul - már a Lausanne Gare peronján álltam és vártam a vonatom, síbakancsaimmal a vállamon.  Reggel kilenckor már a csapatvezetőt győzködtem -4 fokban egy kihalt parkolóban, hogy márpedig én szeretném a hotelban letenni a cuccom, átöltözni és síelni. Ő, mint "megmondóember", kijelentette, hogy márpedig én itt hagyok mindent és átöltözöm síruhába. Nem volt mit tenni, bevettem a le###om kapszulát és 40 vadidegen előtt alsógatyára vedlettem. Szakadtam magamon, mekkora amatőr vagyok :D ! Fél tízkor ennek megfelelően már 2400 méterről, a felhők fölül néztem Budapest irányába: még 3 hét és jövök. 

A felvonókabinban mintha a téridőt hajlítaná, különböző világok között utaztam. Először egy sötét őszi táj, majd egy horror filmbe illő sűrű, árnyas köd következett:

Kicsit karcos az ív, de azért "megsíelnéd" Máté?

"Silent Hill"

Végül pedig ez:

A felhők fölé értünk és a földre, mint tejszínhabos sztracsatella fagylaltra néztünk alá.

Olyan volt a csúcson lenni, mintha az öreg Baumgartner helyében lennék, s nem tudnám, hogy a Kármán-vonalon túl vagyok-e már? Szikrázva sütött a nap, a pályák kiválóan elő voltak készítve és az öreg recsegős tárcsás felvonókat a szlovákoknál felejtették helvét testvéreink. Minden zsír volt, ahogy Pestön szokták volt mondani. Nappal síeltünk, éjjel buliztunk. A többesszám azért, mert nyilván nem egyedül csúszkáltam: összebarátkoztam egy amcsi sráccal, Vermont-ból, Amory-val, illetve egy finn sráccal, Oskari-val, aki Németországban nőtt fel, de most az ETH-n tanul és cserediák Lausanne-ban, illetve egy québec-i lánnyal, aki... Áh túl bonyolult, tudom. Szóval kb. nyolcan voltunk és nagyon adtuk neki:

Nagyon jó brigád verődött össze!
Poén kedvéért a nemzetek balról jobbra, soronként:
svéd, svájci, amerikai, osztrák, ausztrál, osztrák, kanadai, vegyész.

Kiszedtük...

Az esti buli dimenziói sajnos kimerítik a blog befogadóképességét, szóval azt max. szóban. A másnapi tekintetemből levonhatjátok a következtetéseiteket.

Joel sem parázta túl a helyzetet. Az ínyén a Svédországban legális (sehol máshol nem) "snüssz" látható. Masszív adag nikotin, amitől az ilyen nehéz helyzetekben is le lehet lazulni.

Záró akkordnak pedig nem maradhat el a napi tudomány az arra fogékonyaknak:

Sajnos a kép nem adja át, de ez egy TELJES szivárvány. Amikor megláttam nem is hittem a szememnek. Először erről 2 éve hallottam, még amikor az öreg Walter Lewin (MIT) Elektrodinamika kurzusát hallgattam. Nem is sejtettem, hogy valaha az életemben megadatik, hogy láthassak egy ilyet. Segítségképpen itt egy (google) kép, hogy mit is látni élőben.

Az én kamerám látószögébe nem fért bele a második szivárvány öv, sem az Alexander-sáv, de annak akit érdekel, itt van az előadás, ami biztosan meg fogja változtatni, hogy hogyan néz fel legközelebb az égre.

Jó mozizást!

Az indiai yogi története, gondolatkísérlet 2.0


A parton sétálgattam, amikor egy indiai, konszolidált turbános férfi megszólított, hogy szerencsés arcod van. Köszönöm. A folytatásban kifejtette, hogy nagyon jó év előtt állok, majd minden fontosabb jó tulajdonságomat elmondta de a nehézségeimet küzdelmeimet sem hagyta ki. Azt tanácsolta, hogy meditáljak többet, és hogy lehet egy új isten megtalálása segítene (gondoltam ez hosszú beszélgetés lenne, tekintve a közel 30 millió hindu istent)... Tudta azt is, hogy az egyikkel (mármint az igazival :D) jóban vagyok. Ezután azt mondta, hogy van egy rossz tulajdonságom, amit el kellene hagynom (bárcsak egy lenne :D:D). Adott egy papírgalacsint a kezembe, hogy tartsam. Utána megkérdezte a keresztnevemet, majd megkért, hogy válasszak egy számot egytől ötig. Erre persze egyből kell válaszolni, ha gondolkodsz akkor az már régen rossz. A hármas számot választottam. Azt mondta, hogy nézzem meg mi van a papírra írva, mert csak akkor mondja el, ha ugyanaz. Persze egy szép kövér hármas állt a kockás papírfecnin. Ekkor invitált, hogy üljünk le és beszélgessünk tovább, úgy mégiscsak kényelmesebb.
Itt elköszöntem és eljöttem.


Örömmel venném a véleményeteket, ti mit tettetek volna, és úgy egyeltalán mi a véleményetek erről. Egyelőre direkt nem fejtem ki, hogy mi játszódott le bennem, majd lehet megírom, ha kaptam néhány véleményt. Úgyis kicsit egyoldalú ez a kommunikáció. Nem semmi, már közel 3000 oldalletöltésnél járunk, köszönjük az érdeklődést!

Folytatás

Annyi mindent szeretnék még mesélni, fogytán van az időm. Folytatom a legutóbbi bejegyzésem elvét, a napokban készült képeken keresztül próbálom átadni ennek a fantasztikus városnak néhány pillanatát. Vágjunk bele.

Jó kezdés nem? Ezzel ünnepeltem a leghosszabb hetemet a laborban. Örülök, hogy jól bírtam a terhelést és hogy volt lehetőségem kipróbálni, mit bírok. A legjobban annak örülök, hogy lelkileg erős maradtam és nem adtam fel a végén (senki nem kényszerített erre). Emlékszem, milyen aggodalommal néztem előre Bázán, hogy milyen lesz a minimum "60 órás" heteket hozni. Galesz azt kérdezte ott tőlem, hogy ha édesapám vagy ő tud 60 órát dolgozni x éve, akkor miért ne menne nekem is. Köszi a bíztatást, tényleg nem kell beleőrülni. Ez azért fontos, mert minden sikeres ember életében volt legalább néhány olyan év, amikor éjjel nappal dolgoztak. Úgy tűnik ez alól nincs kivétel. Hogy ne ezen múljon majd, most tartottam egy próbát. Fredrick svéd barátom jól tudja motiválni az embert. Vele csütörtökönként ebédelek, ahol általában üzleti dolgokról beszélünk. Ő a londoni citybe szeretne betörni, ahol már teljesített két nyári kiképzést. Ott alap a heti 80-85 óra! Azt a szintet nem tudom hogy lehet bírni, de egy erős csapat nyilván kulcskérdés. 

Sokkal kellemesebb téma következik, KAJA. Gondolatkísérlet 1.0. Van 280 Ft a zsebedben és éhes vagy. Mit vennél. Hongkong tökéletes otthona az ilyen kérdésekre adott válaszoknak. Sült tészta némi sonkával és káposztával. Még chili szószt is adnak hozzá a 7-elevenben. Problem solved.

Újrahasznosítás, level 6000. Itt tényleg csak azt dobják ki, amit ....??? Itt semmit nem dobnak ki csak úgy. Mindennek van piaca, annyira összetett a társadalom és annyira nagy az egyenlőtlenség. A Gini koefficiens a levegőben lehet, de a járókelőknek érdekes látvány, ahogy a hatalmas építőiparnak köszönhetően felhalmozódott szerszámokba új életet lehelnek.

Szivattyút tessék, van gereblye is.

Balázs írására egy élő bizonyíték (Phd kutatói fizetés = konyhai kisegítő munkás fizetés, MINDENHOL, pl.: magyarországon ez 100 000 Ft). Szinte minden étteremláncnál látni álláshirdetést. Nekünk ez szokatlan lehet, de itt az ablakban van a dolgozók fizetése. Az állás elfogadása sok munkával, gyenge érdekérvényesítéssel jár de a fizetés legalább jó. Pénztárost 400 000 Ft nettóval felveszünk! Egy nagy hátrány a szabadnapok száma. Átlagosan 10 nap jut, törvényi szabályozás nincs rá, ugyanaz mint az USA-ban. Amikor meséltem, hogy otthon 20 nap szabadsággal lehet kezdeni, ami felmegy 30 nap közelébe az idő múlásával, akkor csak forgatták a szemüket, hogy mit lehet annyi szabadidővel kezdeni?

Egy egész szép ázsiai alkotás. Már írtam róla, hogy nehezen kezelem a festészetet, de ez a bambusz megnyugtató volt. Nemzeti szimbólum, ami kitisztítja és feltölti az elmét. 

Ez melyik kollekció? Kézműves Prada darab 1914-ből. Ha azt vesszük, hogy a drága hosszú távon az olcsó, akkor ez elég jól áll szerintem. Persze nem tudom, hogy ki hordta és hányszor.

Történelem.

Alagútépítés, kis folyóval középen. Innen kerülnek ki a fent mutatott szerszámok, gépek. Az infrastruktúra fejlesztése elképesztő. Komplett városrészeket építenek fel egyben. Erre jó példa West Kowloon, ahol egyszerre épül minden (kultúrális negyed, hangverseny terem, pláza, szálloda, irodaház, alagút a Hongkong szigetre). Jövőre például itt is bezárják a szépművészeti múzeumot, amit 3-4 év alatt fognak teljesen felújítani. De a másik ultramodern múzeum már rendelkezésre fog állni, hogy promótálja a művészetet. 

Már nincs egy darab iPhone 6 sem, de azért még mindig elképesztő tömegek vannak a központi Apple boltban. Az ikonikus lépcső itt is fontos szerepet kap. A hatása közel sem olyan erős, mint az ötletgazda new yorkinak, de láthatóan mindent megtettek. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy a múlt héten egy cambridge-i történész tartott előadást az innováció történelméről. A végén volt egy kínai kérdés, hogy miért nem innovatívak a kínaiak, és miért tekinti őket mindenki másolónak? Nem is született válasz az elég meghökkentő kérdésre. Ti tudjátok? Régen elég sok jó dolgot találtak fel.

A hétvégémet a nagy mozgólépcső környékén töltöttem. Imádom, hogy a megemelt gyalogosközlekedés milyen jó rálátást biztosít az amúgy rejtett helykre. Ezt a teraszt sem látja a kék pólós srác. 

Nemcsak látványkonyha létezik. Itt a szabók büszkék arra amit csinálnak. Azért öltözőfülke itt is van gondolom. Az üzenet egyértelmű, ha valami jót csinálsz, akkor tedd ki az ablakba. Mindent a szemnek...

Egy régi álmom teljesült egy jó Soho-s reggelivel. Tudjátok, hogy a kedvenc étkezésem a reggeli és most ellátogattam korgó gyomorral fél2 körül, hogy reggelizzek egyet az étteremnegyedben. Jól is laktam, a rántotta nem látszik. Vater sokkal jobbat csinál, de most nem bántam a számlát. 

Nem tudom, hogy ez már retró helynek számít-e. Visszahívják az angolokat, mert hiányoznak? Vagy még mindig van annyi angol, hogy nekik érdekes a hely. A pubban szinte csak európaiak vannak. Szegény helyiek már csak álmodozhatnak a gyarmatosító angolokról. 

Szeretem ezt a kilátást.

 Szolgáltatás mindenhol. A központi helyen egy pedikűr szalon van, ahol fülöp szigeteki dolgozók várják a hét során elfáradt lábakat. Van egy ausztrál csaj a "koliban", akivel este gyakran futok össze munka után, amikor éppen a "kis lábmasszázsára szalad" :D:D.

Igazi central érzés. Egyre többen vannak az utcán, indul a karácsonyi roham.