Így megy ez, kérem...

Péntek este könnyes búcsút vettem barátomtól, Pietertől, aki a legnagyobb aggodalmai közepette egyhetes sítúrára indult, majd hazatért Hollandiába. 

Miss you bro

Nagyon tudom sajnálni, amiért az utolsó három hetét ilyen nyomás alatt kell teljesítenie :D Értem sem kell krokodil könnyeket eregetni. Másnap reggel 7-kor - természetesen kialvatlanul - már a Lausanne Gare peronján álltam és vártam a vonatom, síbakancsaimmal a vállamon.  Reggel kilenckor már a csapatvezetőt győzködtem -4 fokban egy kihalt parkolóban, hogy márpedig én szeretném a hotelban letenni a cuccom, átöltözni és síelni. Ő, mint "megmondóember", kijelentette, hogy márpedig én itt hagyok mindent és átöltözöm síruhába. Nem volt mit tenni, bevettem a le###om kapszulát és 40 vadidegen előtt alsógatyára vedlettem. Szakadtam magamon, mekkora amatőr vagyok :D ! Fél tízkor ennek megfelelően már 2400 méterről, a felhők fölül néztem Budapest irányába: még 3 hét és jövök. 

A felvonókabinban mintha a téridőt hajlítaná, különböző világok között utaztam. Először egy sötét őszi táj, majd egy horror filmbe illő sűrű, árnyas köd következett:

Kicsit karcos az ív, de azért "megsíelnéd" Máté?

"Silent Hill"

Végül pedig ez:

A felhők fölé értünk és a földre, mint tejszínhabos sztracsatella fagylaltra néztünk alá.

Olyan volt a csúcson lenni, mintha az öreg Baumgartner helyében lennék, s nem tudnám, hogy a Kármán-vonalon túl vagyok-e már? Szikrázva sütött a nap, a pályák kiválóan elő voltak készítve és az öreg recsegős tárcsás felvonókat a szlovákoknál felejtették helvét testvéreink. Minden zsír volt, ahogy Pestön szokták volt mondani. Nappal síeltünk, éjjel buliztunk. A többesszám azért, mert nyilván nem egyedül csúszkáltam: összebarátkoztam egy amcsi sráccal, Vermont-ból, Amory-val, illetve egy finn sráccal, Oskari-val, aki Németországban nőtt fel, de most az ETH-n tanul és cserediák Lausanne-ban, illetve egy québec-i lánnyal, aki... Áh túl bonyolult, tudom. Szóval kb. nyolcan voltunk és nagyon adtuk neki:

Nagyon jó brigád verődött össze!
Poén kedvéért a nemzetek balról jobbra, soronként:
svéd, svájci, amerikai, osztrák, ausztrál, osztrák, kanadai, vegyész.

Kiszedtük...

Az esti buli dimenziói sajnos kimerítik a blog befogadóképességét, szóval azt max. szóban. A másnapi tekintetemből levonhatjátok a következtetéseiteket.

Joel sem parázta túl a helyzetet. Az ínyén a Svédországban legális (sehol máshol nem) "snüssz" látható. Masszív adag nikotin, amitől az ilyen nehéz helyzetekben is le lehet lazulni.

Záró akkordnak pedig nem maradhat el a napi tudomány az arra fogékonyaknak:

Sajnos a kép nem adja át, de ez egy TELJES szivárvány. Amikor megláttam nem is hittem a szememnek. Először erről 2 éve hallottam, még amikor az öreg Walter Lewin (MIT) Elektrodinamika kurzusát hallgattam. Nem is sejtettem, hogy valaha az életemben megadatik, hogy láthassak egy ilyet. Segítségképpen itt egy (google) kép, hogy mit is látni élőben.

Az én kamerám látószögébe nem fért bele a második szivárvány öv, sem az Alexander-sáv, de annak akit érdekel, itt van az előadás, ami biztosan meg fogja változtatni, hogy hogyan néz fel legközelebb az égre.

Jó mozizást!