Los Angeles király hely. Fontos tudni, hogy hova érdemes menni, s talán még ennél is fontosabb tudni, hogy hova nem érdemes menni. Jó példa erre a gyönyörűen felhúzott üzleti negyed és a külváros kontrasztja, ahol vak sötétben egy maszkos kerékpáros tag "casually" betekert a fényszóróim közé, miközben a motelemet kerestem egy elég tré negyed, elég tré mellékutcájában. Megnéztük egymást és búcsúztunk, de teljessé tette az LA élményt. A belváros gyönyörű, Abu-Dhabi meg a GTA San Andreas/Los Santoséletképet azonnal visszaadja, persze közelebb áll az utóbbihoz.
Imádtam
Kockás inges mexikóiak mindenhol, de főleg a négy tonnás 6*2.5*2.5 méteres pick-up-okban, sapkás, tetovált fiatal apukák és anyukák a gyerekekkel családi programon, valamint elszórva egy-egy LAPD kopó. Pár feka tag és rengeteg ázsiai. Itt Kaliforniában, amúgy is tök más az etnikai összetétel, mint amit a tv-ből ránk hánynak. Fekete embert látni, de nem sokat. New Yorkkal össze sem hasonlítható, ilyen téren. Rengeteg viszont az ázsiai, főleg gazdagok és azon belül is főleg gazdag hölgyek. Rengeteg. De tényleg. Ha egy európai luxusautót látsz, 99% hogy ázsiai hölgy van a volán mögött (vagy sofőr és hátul a hölgy, ahogy azt kell).
Venice Beach életnagységban
Az első napom nem volt túl produktív, lévén december 25-öt írunk és semmi nem volt nyitva. Ellenben Venice Beachen megtaláltam a karácsonyozó tömeget és egy kis felhajtást. A strandon nagyon fújt a szél, de a napsütés kárpótolt mindenért.
Mondhatnám, hogy képeslap, de itt ez a szürke valóság.
A végén egy street performance-t néztem meg, ami kb. egy óra hosszú volt és remekül szórakoztam a nagyjából 100 fős közönséggel. 8 mexikói-afro-fehér srác akrobatikáztak meg egy mikrofonnal felváltva stand-upoztak. Lehet előre megírtak pár poént, nem tudom, az tuti, hogy így én még nem nevettem idegeneken. Konkrétan szakadtam és törölgettem a könnyeim. Lehet ilyen csak Amerikában van, ha igen, ha nem, ezért újra megállnék, ha tehetném.
Muscle Beach, ahol senki nem kérdezi meg, hogy szúrod-e magad.
A belváros felfedezését a központi piacon kezdtem, ahol annyi taco-s volt, hogy majdnem felfordult a gyomrom a látványtól. El Gordo emléke még élénken élt, így taco-ról szó sem lehetett. Meg amúgy is már kipróbáltam a legjobbat, a csúcson hagyom abba.
Kis taco, ha még kéne
Reggel 9 van, nem sokkal a kép készülte után a turisták elpucoltak és átvették a terepet a kínaikat, akik sőrrel kezdték a napot. Ismerős? Kis Rákóczi/Szatmári/Kevert, valamint dupla eszpresszó kombóval lehetne még tuningolni. Hiába mi ehhez is jobban értünk.
Még egy kis taco - a teljsesség igénye nélkül.
Ez itt marhanyelv. Elfelejtettem mondani a lényeget az előző posztban: El Gordo a fejhúsról és a nyelv-taco-ról híres. Mint ugye minden tacot kikértem, ezeket is megkóstoltam és szívvel ajánlom bárkinek, nagyon finomak.
LA-ban imádják a német kaját. Később még előkerül, de ez a kép inkább Berlin miatt került ide :)
Végül egy zsidó bageles mellett döntöttem, ahol volt frissen sütött mákos bagel. New York-i pár csinálja a businesst, még csak most kezdtek, megpróbálják a füstölt halhúsokat megkedveltetni a helyiekkel és ebből megélni. Én drukkolok nekik, már csak azért is mert a füstölt tokhalas krémsajtos bagel, a marinírozott lila hagymával kiváló kezdése volt a napomnak. Kaptam hozzá vizet és citromot, valamint 3 különböző mustárt. Bajnok reggeli volt, ide simán visszajönnék (akár minden reggel).
Imádom, ha valami egyszerű és finom.
A legtutibb mustár bagelhez
A The Broad egy relatíve új kortárs művészeti kiállítás. Marha erős line-up + ingyen + egy csipetnyi karácsonyi szabadidő = 200 méteres sor.
Ez az épület, illetve a tövében a sor. Annak is csak egy szakasza.
Ezen a ponton nagyon bosszantott, hogy egyedül voltam, mert így nem vagyok hajlandó kiállni 90 percet (!). Lógó orral, de tovább bandukoltam. Nem kellett messzire menni, mert egyből mellette volt a Walt Disney Concert Hall, ahol a Los Angeles Philharmonic játszik, a világ egyik legnagyszerűbb zenekara. Remélem lesz időm ide visszajönni január végén, mert Dvorák és Brahms lesz terítéken, amiért bármikor elvezetnék ide.
Walt Disney Concert Hall. Emlékszem a NatGeo-n láttam először hogyan épült. Őszintén megmondva nem tudtam, hogy LA-ben van.
Az dekadens imperialisták, a szellemi üresség elviselhetetlenségében kénytelek voltak a modern szocialista-realista művészethez nyúlni. Amolyan "mi lett volna, ha a kommunizmus győz" érzést sugároz az alkotás LA szívében.
A végére hagytam a Broadwayt, mert erre egy 2 órás bámészkodós shoppingolást terveztem.....
MEKKORA MELLÉ BUDAI!!!
A Broadway, jelentem, egy lepratelep. A járdát nem elegáns üzletek, hanem szerencsétlen, lecsúszott emberek díszítik, amikhez már csak a szagokat és hangokat kell odaképzelni. Ezt az emléket csak a blog kedvéért idéztem fel, amúgy már a feledés homályába merült volna. A képek láttán remélem duzzad a melletek, amikor Pest belvárosára gondoltok.
Los Pollos Hermanos-ék változatos taco-zabáló hajviselete. Úgyszintén a brodvéj-en.
"Kicsit körülnézek, megvársz itt az utcán, szívem?" - kérdezte: soha senki.
Ennél az ékszerüzletnél betelt a pohár, inkább elmentem csavarogni máshová.
Jöhetett a következő kultúrális progr.... ja nem. Amerika csodálatos, de egy tetszőleges európai főváros, tetszőleges belvárosi utcájában sokkal több szellemi feltöltődésre számíthat az ember, mint a 17.5 millió (!!!) lelket számláló LA belvárosában. Itt egy méretarányos térkép. Durva belegondolni, hogy közel kétszer annyi ember él itt, mint Magyarországon összesen.
Szemre olyan 5-6x akkora, de lakosság tekintetében 9x nagyobb
Ezt el kell fogadni, én is így tettem, tehát jöhetett a fizikai feltöltődés: ebéd. Egy helyi barátommal (Joel) összeirattam egy LA-i gasztró listát, jobb éttermekből, bárokból.
World Class étterem:
The Hart and the Hunter - itt voltam, de karácsony miatt nem nyitottak ki :(
Rivera - itt is voltam, de 3 hónapja bezárt
Orsa&Winston - ez olyan mint a Mák pesten, 8 fogás és előre kell foglalni, túl macerás volt
The Broken Spanish - ők csak vacsorára nyitnak ki
World Class a bisztro vonalon:
Baco Mercat - ééés végül itt landoltam!
Würstküche - német konyha, sör+hús, kicsit újragondolva, LA-iek egyik kedvenc helye
Industriel - hipszter hely, kb mint a Leroy, nem ilyen volt a hangulatom
Ink - hipszter hely, megintcsak zárva volt karácsony miatt
Lucques - ezt meg se néztem, mert hamarabb eljutottam a Baco Mercat-ba
Amcsi Diner. Mit kell mondanom ezekről? Mind brutál jók:
Nickel Diner - amcsi, szteroidos hús
Umami Burger - japán-amcsi fúziós
Ahogy írtam, a Baco Mercat-ban kötöttem ki, Itt a honlap, mint látható együtt fut Orsa&Winstonnal, ugyanaz a minőség. A "baco" egy tortilla szerű tészta, amibe beleteszik azt amit végülis megeszel. Nem tudom honnan jön a szó, de nekem a burrito+taco=baco egyenlet jutott eszembe az ízek és textúra alapján. Nem is érdekes, tölteléknek ökörfarktőt, tormakrémmel kértem, klasszikus kombó, kár hogy olyan kevesen ismerik. Hihetetlenül finom volt, amit csak még feledhetetlenebbé tett a számomra teljesen új "shrub"-om. Shrub=ecettel ízesített alkoholmentes koktél. Gyömbéreset kértem és nem csalódtam. Frissen préselt gyömbérlevet jéghideg vízzel, kis ecettel és leheletnyi cukorszipuppal öntöttek fel, majd jég hidegen szolgálták fel. LEREPÍTETTE A FEJEM. Nem tudom, hogy haraptatok-e már igazi gyömbérbe, de ez olyan volt. Nagyon jól esett az ebédem mellé, igazi frissítő volt. Nagyon díjaztam a személyzet munkáját is, tudták hogy durva piát kértem, így a fogásom befejeztével kérés nélkül megkínáltak vízzel. Meg is kapták a jussukat ;-)
A hely híres a koktéljairól!
A napot Hollywoodban zártam. Megnéztem, amolyan kötelező jelleggel a Walk of Fame-t, de azt kaptam amire számítottam. Embertelen tömeg és tolakodás, részemről meg a szokásos paranoia a zsebesektől, így egy óra tömeggel való hömpölygés után elhúztam a csíkot.
A hírös-nevös vácrátóti csárda.
Ahogy lement a nap, random felkocsikáztam Beverly Hills dombjaira, ahonnan felejthetetlen látvány tárult elém. Sajnos olyan sűrűn be van építve, hogy fél óra kocsikázás után sem találtam egy fotózásra alkalmas lyukat a házak között, de azért megpróbáltam lőni valamit. A két képen nincs átfedés, sőt a város fele bele se fért két fényképbe. Mindegy is, kell dolgozni, pénzt keresni és venni egy kecót, nem sz*rozni a fotózgatással.
Bal kézről Hollywood Boulevard, jobbra pedig a felhőkarcolók, avagy downtown.
A napot a Laugh Factory nevű helyen zártam egy esti műsorral. Ez egy úgynevezett sketch-comedy show volt, a lényeg az hogy potyogtak a könnyeim este nyolctól tízig. Érdekes, hogy a poénok 99%-a a rasszok köré lett szőve a politikai korrektség-inkorrektség érzékeny határán. Magyarul két órán át hallgattam zsidókat zsidózni. Másik nagy téma volt a manapság egyre hangosabban hallható női egyenjogúság, amit az egyetlen női előadó alázott szét. De ez így kerek, ha értitek a szabályokat.
Tíz körül beültem a kocsiba, majd egykor az ágyamba, könnyed 7 óra alvás után lustálkodással , sorozat nézéssel és kék-sajt szószos répa evéssel töltöttem ezt a fantasztikus vasárnapot. Alig várom a következő túrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése