Így megy ez, kérem...

Péntek este könnyes búcsút vettem barátomtól, Pietertől, aki a legnagyobb aggodalmai közepette egyhetes sítúrára indult, majd hazatért Hollandiába. 

Miss you bro

Nagyon tudom sajnálni, amiért az utolsó három hetét ilyen nyomás alatt kell teljesítenie :D Értem sem kell krokodil könnyeket eregetni. Másnap reggel 7-kor - természetesen kialvatlanul - már a Lausanne Gare peronján álltam és vártam a vonatom, síbakancsaimmal a vállamon.  Reggel kilenckor már a csapatvezetőt győzködtem -4 fokban egy kihalt parkolóban, hogy márpedig én szeretném a hotelban letenni a cuccom, átöltözni és síelni. Ő, mint "megmondóember", kijelentette, hogy márpedig én itt hagyok mindent és átöltözöm síruhába. Nem volt mit tenni, bevettem a le###om kapszulát és 40 vadidegen előtt alsógatyára vedlettem. Szakadtam magamon, mekkora amatőr vagyok :D ! Fél tízkor ennek megfelelően már 2400 méterről, a felhők fölül néztem Budapest irányába: még 3 hét és jövök. 

A felvonókabinban mintha a téridőt hajlítaná, különböző világok között utaztam. Először egy sötét őszi táj, majd egy horror filmbe illő sűrű, árnyas köd következett:

Kicsit karcos az ív, de azért "megsíelnéd" Máté?

"Silent Hill"

Végül pedig ez:

A felhők fölé értünk és a földre, mint tejszínhabos sztracsatella fagylaltra néztünk alá.

Olyan volt a csúcson lenni, mintha az öreg Baumgartner helyében lennék, s nem tudnám, hogy a Kármán-vonalon túl vagyok-e már? Szikrázva sütött a nap, a pályák kiválóan elő voltak készítve és az öreg recsegős tárcsás felvonókat a szlovákoknál felejtették helvét testvéreink. Minden zsír volt, ahogy Pestön szokták volt mondani. Nappal síeltünk, éjjel buliztunk. A többesszám azért, mert nyilván nem egyedül csúszkáltam: összebarátkoztam egy amcsi sráccal, Vermont-ból, Amory-val, illetve egy finn sráccal, Oskari-val, aki Németországban nőtt fel, de most az ETH-n tanul és cserediák Lausanne-ban, illetve egy québec-i lánnyal, aki... Áh túl bonyolult, tudom. Szóval kb. nyolcan voltunk és nagyon adtuk neki:

Nagyon jó brigád verődött össze!
Poén kedvéért a nemzetek balról jobbra, soronként:
svéd, svájci, amerikai, osztrák, ausztrál, osztrák, kanadai, vegyész.

Kiszedtük...

Az esti buli dimenziói sajnos kimerítik a blog befogadóképességét, szóval azt max. szóban. A másnapi tekintetemből levonhatjátok a következtetéseiteket.

Joel sem parázta túl a helyzetet. Az ínyén a Svédországban legális (sehol máshol nem) "snüssz" látható. Masszív adag nikotin, amitől az ilyen nehéz helyzetekben is le lehet lazulni.

Záró akkordnak pedig nem maradhat el a napi tudomány az arra fogékonyaknak:

Sajnos a kép nem adja át, de ez egy TELJES szivárvány. Amikor megláttam nem is hittem a szememnek. Először erről 2 éve hallottam, még amikor az öreg Walter Lewin (MIT) Elektrodinamika kurzusát hallgattam. Nem is sejtettem, hogy valaha az életemben megadatik, hogy láthassak egy ilyet. Segítségképpen itt egy (google) kép, hogy mit is látni élőben.

Az én kamerám látószögébe nem fért bele a második szivárvány öv, sem az Alexander-sáv, de annak akit érdekel, itt van az előadás, ami biztosan meg fogja változtatni, hogy hogyan néz fel legközelebb az égre.

Jó mozizást!

Az indiai yogi története, gondolatkísérlet 2.0


A parton sétálgattam, amikor egy indiai, konszolidált turbános férfi megszólított, hogy szerencsés arcod van. Köszönöm. A folytatásban kifejtette, hogy nagyon jó év előtt állok, majd minden fontosabb jó tulajdonságomat elmondta de a nehézségeimet küzdelmeimet sem hagyta ki. Azt tanácsolta, hogy meditáljak többet, és hogy lehet egy új isten megtalálása segítene (gondoltam ez hosszú beszélgetés lenne, tekintve a közel 30 millió hindu istent)... Tudta azt is, hogy az egyikkel (mármint az igazival :D) jóban vagyok. Ezután azt mondta, hogy van egy rossz tulajdonságom, amit el kellene hagynom (bárcsak egy lenne :D:D). Adott egy papírgalacsint a kezembe, hogy tartsam. Utána megkérdezte a keresztnevemet, majd megkért, hogy válasszak egy számot egytől ötig. Erre persze egyből kell válaszolni, ha gondolkodsz akkor az már régen rossz. A hármas számot választottam. Azt mondta, hogy nézzem meg mi van a papírra írva, mert csak akkor mondja el, ha ugyanaz. Persze egy szép kövér hármas állt a kockás papírfecnin. Ekkor invitált, hogy üljünk le és beszélgessünk tovább, úgy mégiscsak kényelmesebb.
Itt elköszöntem és eljöttem.


Örömmel venném a véleményeteket, ti mit tettetek volna, és úgy egyeltalán mi a véleményetek erről. Egyelőre direkt nem fejtem ki, hogy mi játszódott le bennem, majd lehet megírom, ha kaptam néhány véleményt. Úgyis kicsit egyoldalú ez a kommunikáció. Nem semmi, már közel 3000 oldalletöltésnél járunk, köszönjük az érdeklődést!

Folytatás

Annyi mindent szeretnék még mesélni, fogytán van az időm. Folytatom a legutóbbi bejegyzésem elvét, a napokban készült képeken keresztül próbálom átadni ennek a fantasztikus városnak néhány pillanatát. Vágjunk bele.

Jó kezdés nem? Ezzel ünnepeltem a leghosszabb hetemet a laborban. Örülök, hogy jól bírtam a terhelést és hogy volt lehetőségem kipróbálni, mit bírok. A legjobban annak örülök, hogy lelkileg erős maradtam és nem adtam fel a végén (senki nem kényszerített erre). Emlékszem, milyen aggodalommal néztem előre Bázán, hogy milyen lesz a minimum "60 órás" heteket hozni. Galesz azt kérdezte ott tőlem, hogy ha édesapám vagy ő tud 60 órát dolgozni x éve, akkor miért ne menne nekem is. Köszi a bíztatást, tényleg nem kell beleőrülni. Ez azért fontos, mert minden sikeres ember életében volt legalább néhány olyan év, amikor éjjel nappal dolgoztak. Úgy tűnik ez alól nincs kivétel. Hogy ne ezen múljon majd, most tartottam egy próbát. Fredrick svéd barátom jól tudja motiválni az embert. Vele csütörtökönként ebédelek, ahol általában üzleti dolgokról beszélünk. Ő a londoni citybe szeretne betörni, ahol már teljesített két nyári kiképzést. Ott alap a heti 80-85 óra! Azt a szintet nem tudom hogy lehet bírni, de egy erős csapat nyilván kulcskérdés. 

Sokkal kellemesebb téma következik, KAJA. Gondolatkísérlet 1.0. Van 280 Ft a zsebedben és éhes vagy. Mit vennél. Hongkong tökéletes otthona az ilyen kérdésekre adott válaszoknak. Sült tészta némi sonkával és káposztával. Még chili szószt is adnak hozzá a 7-elevenben. Problem solved.

Újrahasznosítás, level 6000. Itt tényleg csak azt dobják ki, amit ....??? Itt semmit nem dobnak ki csak úgy. Mindennek van piaca, annyira összetett a társadalom és annyira nagy az egyenlőtlenség. A Gini koefficiens a levegőben lehet, de a járókelőknek érdekes látvány, ahogy a hatalmas építőiparnak köszönhetően felhalmozódott szerszámokba új életet lehelnek.

Szivattyút tessék, van gereblye is.

Balázs írására egy élő bizonyíték (Phd kutatói fizetés = konyhai kisegítő munkás fizetés, MINDENHOL, pl.: magyarországon ez 100 000 Ft). Szinte minden étteremláncnál látni álláshirdetést. Nekünk ez szokatlan lehet, de itt az ablakban van a dolgozók fizetése. Az állás elfogadása sok munkával, gyenge érdekérvényesítéssel jár de a fizetés legalább jó. Pénztárost 400 000 Ft nettóval felveszünk! Egy nagy hátrány a szabadnapok száma. Átlagosan 10 nap jut, törvényi szabályozás nincs rá, ugyanaz mint az USA-ban. Amikor meséltem, hogy otthon 20 nap szabadsággal lehet kezdeni, ami felmegy 30 nap közelébe az idő múlásával, akkor csak forgatták a szemüket, hogy mit lehet annyi szabadidővel kezdeni?

Egy egész szép ázsiai alkotás. Már írtam róla, hogy nehezen kezelem a festészetet, de ez a bambusz megnyugtató volt. Nemzeti szimbólum, ami kitisztítja és feltölti az elmét. 

Ez melyik kollekció? Kézműves Prada darab 1914-ből. Ha azt vesszük, hogy a drága hosszú távon az olcsó, akkor ez elég jól áll szerintem. Persze nem tudom, hogy ki hordta és hányszor.

Történelem.

Alagútépítés, kis folyóval középen. Innen kerülnek ki a fent mutatott szerszámok, gépek. Az infrastruktúra fejlesztése elképesztő. Komplett városrészeket építenek fel egyben. Erre jó példa West Kowloon, ahol egyszerre épül minden (kultúrális negyed, hangverseny terem, pláza, szálloda, irodaház, alagút a Hongkong szigetre). Jövőre például itt is bezárják a szépművészeti múzeumot, amit 3-4 év alatt fognak teljesen felújítani. De a másik ultramodern múzeum már rendelkezésre fog állni, hogy promótálja a művészetet. 

Már nincs egy darab iPhone 6 sem, de azért még mindig elképesztő tömegek vannak a központi Apple boltban. Az ikonikus lépcső itt is fontos szerepet kap. A hatása közel sem olyan erős, mint az ötletgazda new yorkinak, de láthatóan mindent megtettek. Ennek kapcsán jut eszembe, hogy a múlt héten egy cambridge-i történész tartott előadást az innováció történelméről. A végén volt egy kínai kérdés, hogy miért nem innovatívak a kínaiak, és miért tekinti őket mindenki másolónak? Nem is született válasz az elég meghökkentő kérdésre. Ti tudjátok? Régen elég sok jó dolgot találtak fel.

A hétvégémet a nagy mozgólépcső környékén töltöttem. Imádom, hogy a megemelt gyalogosközlekedés milyen jó rálátást biztosít az amúgy rejtett helykre. Ezt a teraszt sem látja a kék pólós srác. 

Nemcsak látványkonyha létezik. Itt a szabók büszkék arra amit csinálnak. Azért öltözőfülke itt is van gondolom. Az üzenet egyértelmű, ha valami jót csinálsz, akkor tedd ki az ablakba. Mindent a szemnek...

Egy régi álmom teljesült egy jó Soho-s reggelivel. Tudjátok, hogy a kedvenc étkezésem a reggeli és most ellátogattam korgó gyomorral fél2 körül, hogy reggelizzek egyet az étteremnegyedben. Jól is laktam, a rántotta nem látszik. Vater sokkal jobbat csinál, de most nem bántam a számlát. 

Nem tudom, hogy ez már retró helynek számít-e. Visszahívják az angolokat, mert hiányoznak? Vagy még mindig van annyi angol, hogy nekik érdekes a hely. A pubban szinte csak európaiak vannak. Szegény helyiek már csak álmodozhatnak a gyarmatosító angolokról. 

Szeretem ezt a kilátást.

 Szolgáltatás mindenhol. A központi helyen egy pedikűr szalon van, ahol fülöp szigeteki dolgozók várják a hét során elfáradt lábakat. Van egy ausztrál csaj a "koliban", akivel este gyakran futok össze munka után, amikor éppen a "kis lábmasszázsára szalad" :D:D.

Igazi central érzés. Egyre többen vannak az utcán, indul a karácsonyi roham.

Esszé az akadémiáról (vigyázat, hosszú!)

Akadémia. Álljunk meg most egy pillanatra. Mi jut eszedbe róla? Az MTA épülete? A Széchenyi István tér? Egy labor a BME-n? Vagy a Rendőrakadémia 1. 2. 3.? Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi villant a szemed elé a szó hallatán. Most azt fogom elmesélni, mire asszociálok én. 

Anno az akadémiáról nekem néhány BME prof. köztük Huszthy, id. Szántay, valamint Pálinkás József az MTA egykori elnöke jutottak eszembe, nem beszélve az MTA-BME laborról amiben három félévet húztam le. Azóta sokat változott a világképem és egy egészen más szemszögből közelítem meg a témakört. Közelebb kerültem graduális képzésem (BSc+MSc) végéhez és egyre jobban belelátok abba, hogy mi várhat rám ez után. Két fő vonal létezik és ezeknek a különböző kombinálásai. Az egyik az akadémiai pálya, ami annyit tesz, hogy egy egyetemen kutatok és tanítok vagy ugyanezt teszem egy kutatóintézetben. A másik vonal a ipari pálya, ami azt jelenti, hogy egy céghez megyek dolgozni és segítem a cégnek elérni a céljait. Mindkét helyen vegyületek előállításával foglalkoznék. A fő különbség az, hogy míg az akadémián az a fontos, hogy elérjem a kívánt molekulát a lehető legrövidebb időn belül az iparban a cél a legolcsóbb úton és legrövidebb időn belül elérni azt. Ezt azért mondtam el, mert lesz jelentősége a későbbiekben.

Tehát az akadémiai világban dolgozni, annyit tesz, mint egy egyetemen maradni kutatni és oktatni. Hát ez nem ilyen egyszerű, mert jóformán bárki, aki elég szorgalmas (és szolgalelkű) bent tud maradni egy átlagos egyetemen, majd produkál néhány átlagos cikket és eléldegél egy átlagos alatti fizuból. Mindeközben kényelmesen "eloktatgat", amihez amúgy teljesen alkalmatlan, mivel nem érdekli a hallgatóság vágya, a "kutatása" szürke, átlagos, semmi extrát nem tud hozzáadni a tankönyvhöz. Ó Istenem hány ilyet láttam... Az ilyen adjunktusokra, neadj'isten docensekre és professzorokra nem pazarlok több tinta festéket. Beszéljünk a komoly dolgokról. 

Minden egyetemen találhatunk egy-egy kiemelkedő kutatócsoportot, amit mindig egy professzor vezet. Ilyen kutatócsoportokban születnek a diplomamunkák és ez az a hely, ahol a doktoránsok 4-5 évet lehúznak ( = doktori iskola), hogy a nevük elé írhassák a "dr." szócskát. Ők már javában az akadémia részei - még a fokozat megszerzése előtt -, hiszen ebben a szférában dolgozó, fizetést kapó emberekről van szó. Jellemzően két típusú ember végzi el a doktori iskolát, az egyik amelyik akadémiai pályát tervez és oktatni-kutatni szeretne, illetve aki az iparba szeretne menni (kutatni) és valamelyest karrierista. Én nem tudom melyik csoportba tartozom, nincs értelme magamat beskatulyáznom, de tudom magamról, hogy komoly átfedésben vagyok minkét területtel. Lehet egyszer inkább a göröngyös utat választom és alapítok egy céget... Na de vissza lényeghez!

Az akadémiai világ az én szememben a top-kutatásra korlátozódik, ami bár nem egyetemfüggő, de mégis egy kicsit az. Engedjétek meg, hogy elhanyagoljam azt a 10%-nyi nívós közleményt, ami kis egyetemeken készült és hadd koncentráljak a nagyágyúkra. Itt egy lista a nagyfiúkról (katt) - persze erre még büszkébbek az itteniek, ha beállítod "Európát" :D. Most, hogy az egyik ilyennek a padját koptatom döbbentem rá, mennyire más világ uralkodik itt PhD ( = doktori iskola) szinten, azaz az akadémiai világban. A rendszer a következő:

1. Az egyetem szerződést köt egy professzorral, aki oktat és kutat. Jó fizetést, teljes autonómiát kap. De ezt már elmondták nálam okosabb emberek is korábban: 

"Világhírű oktatók kellenek (3. sarokkő)-mondja, akiknek teljes AUTÓNÓMIÁT és BEBETONOZOTT jogokat kell biztosítani. Megvizsgálták, hogy az elmúlt 150 évben, mikor volt az USA fejlődése gyorsabb a világ egyéb országainál. Azt találták, hogy az igazi elrugaszkodás a második világháború után indult meg, az egyetemek függetlenségének megerősítével, a professzori székek kiemelésével, valamint az elképesztően sikeres ipari együttműködéssel (első boom, űrkutatás, utána elektronika és PC, majd mikroelektronika, Apple stb...). " - forrás

2.  Ezt követően a professzor saját érdeke, amennyiben bent akar maradni az egyetemen és szeretne sikeres lenni, hogy a lehető legmagasabb színvonalon dolgozzon és ennek megfelelő impakt faktorú (a cikkek relevanciájának mértékegysége) cikkeket közöljön.

3. A valóságban a labor feje, a professzor, sohasem végez kétkezi munkát, ő egyfajta tanácsadó. A PhD hallgatók és a diplomamunkájukon dolgozó diákok végzik a munkát, avagy "csinálják a tudományt".

4.  A kémia területén három fő összetevője van a sikernek: munka, munka és munka. Adott a válasz mit kell tennie egy professzornak, hogy a csúcsra jusson:

a.   tudnia kell mindent a tudomány jelenlegi helyzetéről, feladatairól, problémáiról

b. ennek megfelelően javasolni témát a diákoknak és segíteni őket, ha problémába ütköznek

c.   de addig kőkeményen dolgoztatni őket, mert lehet a hallgató géniusz, ha nem dolgozik nem lesz eredmény sem

Még egyszer megismétlem mi kell a sikerhez: munka, munka és munka. Most jön a feketeleves. Vajon mi lesz akkor, ha:

• a professzornak teljes az autonómiája és nagy a nyomás, hogy produkáljon
• a diákok dolgoznak
• rengeteg időt és energiát igényel egy-egy eredmény felmutatása

Természetesen az agyondolgoztatás a helyes válasz, de ha valaki azt gondolná, hogy ez fair, hiszen fizetést kapnak és heti 40 órát dolgoznak, akkor hatalmasat téved. Minden országban egy doktorandusz körülbelül annyit keres, mint egy konyhai munkás vagy takarítónő (az adott államban természetesen). Magyarországon ez az álomfizu mintegy 100.000 Ft.-ra rúg havonta. Ez maximum egy szerény életformához elég, egyedül, család/barátnő nélkül, de nem is ez a gond, hiszen a fizuhoz hozzájön a végén a fokozat megszerzése, ami rengeteg opciót nyit a nagyvilágban. A gond azzal a bizonyos 40 órával van. Név szerint, hogy az sohasem negyven óra. Az akadémiai világban (és még mindig a nagy egyetemekről beszélünk) a professzorok minimum 60-80 órát várnak el hetente a hallgatóiktól  -évi két hét szünettel, karácsonyt beleértve. 

Az egyik kémia órám (Prof. Zhu - Total Synthesis) szünetében beszélgettem a tanárommal és megemlítette, hogy a mai órán tanult molekulát először Prof. E.J. Corey kutatócsoportjában (Harvard) állították elő. A tanár híres és hírhedt. Híres, mert őt tartják a 20. századi kémia legnagyobb koponyájának, az ő munkásságának köszönhető a gyógyszer, a növényvédő szer és minden szerves kémiában érintett iparág robbanásszerű fejlődése. Nem tudom érzitek-e mit jelent az, hogy mindez egy névhez köthető. Természetesen 1990-ben Nobel díjat kapott a retro-szintetikus analízis kifejlesztéséért. Ennek persze ára van. Hírhedt a könyörtelenül kemény dolgoztatási módszereiről. Nem a véletlen műve, hogy az ő kutatócsoportjában követték el a legtöbb öngyilkosságot. Erre a szörnyűségre csak akkor derült fény, amikor az a diák, aki először foglalkozott az órámon tárgyalt molekulával öngyilkos lett a csoportban és a búcsúlevelében a professzorát (Corey-t) hibáztatta a történtek miatt. 

Aki mindeddig nem adta fel az olvasást, legyen szíves elolvasni az ITT található New York Times cikket a témáról. Nagyon jó betekintést ad az egyetemi-akadémiai életbe.

A másik professzor, akit ki szeretnék emelni Prof. Erick M. Carreira. Ő az ETH Zürich és véleményem szerint Európa legmagasabb színvonalon kutató szerves szintetikus vegyésze. (Mellékes: Ezt alátámasztandó írt egy 9 részes sorozatot. Potom 5000 USA dollárért már házhoz is szállítják. Közeledik a karácsony, Apu&Anyu :DDD) Az előző mondatból már azt hiszem le is vontátok a következtetést, nem szaporítom a  szót. Íme egy diákjának címezett levele 1994-ből, amikor még a Caltech-en dolgozott.

"Bármikor helyettesíthető munkagép vagy"

Érdekességképp, itt a srác LinkedIn-je: KATT

Akit már cseszett le a főnöke, annak lehet sejtése mit jelent egy ilyen levél. Itt még meg kell említenem, hogy hatványozódnak egy PhD diák érzelmei, mivel neki mindene a professzori ajánlólevelén fog múlni, amikor elindul a nagyvilágba dolgozni. Ezt jól mutatja az alábbi üzenet, amit az öreg Prof. Gassman (Gassman-indol szintézis) címezett a komplett kutatócsoportjának. Légyszíves olvassátok el, mert nagyon tanulságos. Gassman levele.

A linkek jóformán elmondják helyettem az összefoglalót. Akár akadémiai, akár ipari karriert, akár saját business-t akarsz csinálni a kémia területén, egy PhD-n keresztül vezet az út. Ha ezt egy top helyen akarod végezni, komoly áldozatokra kell készülj és komplett, kiegyensúlyozott életet kell élj, hogy ne roppanj meg. Aki ezt sikerrel abszolválja, megérdemli a professzori ajánlót, nyitott előtte a világ. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a valódi élet és tétre menő küzdelem csak ez után kezdődik, de legalább egy kiváló kiképzés van a hátad mögött.

Rövid részletek elmúlt napjaimból. A poszt érdekessége, hogy a képeket nem én raktam sorba, ezért a történeteket nem kapcsolódnak és időrendben sincsenek.
Karácsonyfa fail :D. Nem túl hiteles. Mint  szinte minden, ez is műanyagból van. Eléggé nyomják a karácsonyi ünnepeket. Egyelőre csak a váráslási boom-ot látom, de majd megkérdezem jövő héten, hogy amúgy mit jelent az itt lakó ismerősöknek. Annyit már sikerült kideítenem, hogy a családok együtt mennek étterembe, otthoni sütés főzés nincs, ahogy az év több napján sem. Az biztos, hogy próbálják a hagyományokat felépíteni és el is hiszik az emberek, hogy ez egy ünnep és most valami más időszak jön. Műanyagnak érzem ezt is.

 Ma egy jó master club szendvicset ebédeltem, amiben minden jót megtaláltam: bacon, sonka, csirkemell, tojás, paradicsom, saláta.

 Őrület ami a fogadóirodák közelében van. Fanatikus emberek mindenhol. Már alig várom, hogy élőben lássam a lóversenyeket. Megpróbálok kijutni a Happy Valley ügetőre, ahol a legjobb versenyeket bonyolítják a kifogástalan füvön.

 A környéken tele vannak a földszinti üzeletek. Érdekes, hogy itt valahogy jól megvannak a hatalmas plázák a drága bérleti díjakkal és a drága termékekkel, valamint a kis 'local' helyek ennek az ellenkezőjével. Furcsa például, hogy olcsóbb üdítőt, vizet, édességet, rágót stb. venni a sarki kisboltban mint a szupermarketben. Itt nincs hely arra, hogy saját területen építsenek hatalmas Tesco, Metro stb. épületeket, akik viszont a plázában vannak, ők fizetnek = én is fizetek ha bármit veszek ott, pl élelmiszert. Ez a rendszer elég jó viszont, mivel így mindenki megél. A vasárnapi boltbezárás általában a hét forgalmának függvénye a kicsiknél. Néha nyitva vannak, de a nemzeti ünnepeken öntudatosan pihenőt fújnak. Like. A kövekező képen egy epic lakatos munkát figyelhetünk meg.

 Nagyon szeretem a mongkoki piacok hangulatát. Minden nap átkelek ezen a furcsa, fülledt, zsúfolt területen. Estig árusítanak ugyanazok az emberek. Mindig örülnek egy mosolynak vagy egy pár dolláros vásárlásnak. A közös nyelv nem létezik ez ad egy sajátos hangulatot az egésznek. Ha jól időzítek este, akkor látom, ahogy jönnek a városi takarítók. Ez a legszinpatikusabb. Erről már írtam korábban, de ezt  a hozzáállást és városszervezést egyszerűen imádom. Azt hiszem holnap is veszek egy kis taiwani banánt.

 A héten gyönyörű idő volt. Ez az igazi Novemberi időjárás magával ragadja az idelátogatókat. Gyönörű napsütés, kellemes 22 fok, alacsonyabb páratartalom. Kár, hogy amíg fent van a nap mi lent vagyunk a föld alatt a laborban ahol nagyon egysíkú a klíma. Ezt azzal ellesúlyozom, hogy ebédelni mindig olyan helyre megyek, ahol süt a nap és ahova a legtöbb szabadban megtett lépés vezet. Apró örömök a szürke hétköznapokban.

 Alább a kedvenc egyetemi kávézómat láhatjátok, ahol csokis muffint és Lavazza espressot szoktam inni. Igazi papercup társadalom. Külön kérni kell, hogy csészében adják az italt. Biztos vannak olyan számolók akik ki tudják mutatni, hogy jobbat teszünk a környezetnek, ha papírpoharat használunk és nem mosogatunk édesvízzel és csúnya mosogatószerrel.

csészében kérném

 Ezt a francia látványpékségnél lőttem. Épp banántortát csináltak. Hatalmas sorok várnak, hogy bejuthassanak a helyre. Nem is lehet asztalt foglalni. Gyönyörű sütiket és baguetteket csinálnak. Persze könnyű úgy (??), hogy egy tortaszelet 900 Ft-ba kerül egy 25 dekás baguette meg 700 Ft-ba.

Üzenet: Ha valami jót csinálsz, tedd az ablakba. Ennél nincs jobb reklám

 Egy klasszikus  boltnyitás utáni kép. Lehet vagy 30 négyzetméteres a bolt de legalább 100 ember akar bejutni a nyitás napján.

 Megjöttek a szobatársam otthoni barátai. Kirakták az irányjelzőt a tetőre. Kiváncsi vagyok hányan ismerik itt ezt a zászlót. Mindenesetre újra tele van a hűtő kolbásszal és sonkával. Este gyorsan rendeztünk egy középkeleti ételvetélkedőt. A zsűriben rangos olasz, angol, holland és egyéb michelin csillagos étteremvezetők, diákok ültek. Örömmel jelentem, hogy a bői kolbász tarolt. A pálinkák megmérettetésén viszont elvérzett a körte és a szlovák őszibarack nyert.

 Jó a buli.

 Lehet ez volt az utolsó. Jönnek a vizsgák a következő hetekben, emiatt az eddigi felhőtlen szabadság kissé átalakul a diákok számára. Azért egy búcsú összejövetelt még biztos tartunk. Nagyon jó társaság alakult ki mindig van miről beszélni. Tök jó, hogy például Felixtől megtudom kérdezni, hogy mit gondol Juncker botrányáról. Nagyon kritikusan figyeli a politikát, honfitársát azonban felmenti ebben a kérdésben. Elég gyorsan leépítette a támadásokat néhány ténnyel. Az Eu 22 államában van szinte szó szerint egyező adójogi környezet a legális adóelkerülésre. Anglia és Írország persze élenjár ebben de szinte mindenki ezt csinálja.  Ami fontosabb, hogy a támadás alapját adó dokumentumokat 2009-ben készítették. Öt éve fiókban volt, majd a kellő pillanatban előkerült. Megalakult az új európai bizottság luxembourgi vezetéssel, valamint lebontották a banktitok intézményét. Egy nappal azután, hogy törvénybe iktatták a nyilvánosságot és számonkérhetőséget, valaki kihúzta azt a bizonyos fiókot. Kis országot könnyű támadni, folytatta. Egyértelmű párhuzamot vont Magyarország pellengérre állításával. Jól beárazott lépések ezek. Ha a tőke ellen lépsz, akkor jönnek a pofonok. További támadásra lehet számítani mindkét frontot. Ti bedőltök ennek? Mennyire befolyásolja a hangulatunkat ha újabb és újabb kötelezettségszegési eljárás indul hazánk ellen? Ha mindenki tudja, hogy ez lesz akkor vajon számít-e?

 Újabb local hely. Igazi mongkoki mosoda. Kifolyik a ruha, egy tízcentest sem lehet leejteni az üzletben. Árad az öblítő illata, keveredik a samponéval. Szociális. Erről jut eszembe, valószínűleg még kétszer megyek az én mosodámba. Nagyon kedvesek, egyenlő a minőség, nagy az időmegtakarítás. Ez a legnagyobb újdonság a kinti életem során. Háztartási munkát hetente átlagosan 10 percen keresztül végzek. Ez törvénytelen szerintem, annyira jó :D.

 Hongkong pier. Csodálatos látvány. Ez hiányozni fog.

 Meki matek: 150 Ft egy sültkrumpli. 700 Ft egy dupla negyedfontos hamburger (226 g-os húspogácsával). Ebből hogy lehet megélni? Nincs ennél olcsóbb étkezés, pedig ha valami, akkor az utcai étkezés Hongkongban tényleg nagyon olcsó. Az olcsó kalóriák mekkája ez. Én is tiszteletemet teszem azért egy héten egyszer kétszer. Mi rossz van abban, ha megeszem a korábban említett szendvicset, amiben még szósz sincs. Tiszta kalória és fehérjeüzlet 0-24ben.

 Délutáni pihenés, szobatárs módjára. Megfárad az ember.

 Kedvenc gyümölcslevem a 7-eleven boltban.

 Egy egyenruhás iskoláslány és egy árfolyamlista látható. Az otthoni tanáraim mondták, hogyha pénzt váltok akkor bízzam a bankra, ne hagyjam hogy az utcán verjenek át. Nagyon jók az árak. Baromi olcsó a bankolás: 0 Ft számlavezetési díj. Korlátlan, ingyenes kp felvétel. Szűk árfolyamrések. Az utalásokat nem tudom mondjuk, de gondolom az is elég olcsó. Kis pénzügyi kitérő. Ha az otthoni számlámra utalok pénzt a hongkongiról, akkor nem járok túl jól. Hiába az alacsony banki költség, amit ezen nyerek elvesztem a tranzakciós rengetegen. Hongkongi, dollár alapú számlám fedezetéből USD-t vesz a megbízás értelmében a bank, amit a kártyatársaság vesz át. Ő gyorsan eurót vesz, mivel ez az otthoni számlám anyadevizája. Majd ebből vesznek nekem forintot, amiről majd az sms-t kapom.

Menzai ebéd. Végre csirkemell és egy kis uborka, fekete gomba. Finom volt.