Itt ülök a gép előtt és legalább hetedszerre futok neki ennek a mondatnak.
Eltelt egy év és azon erőlködöm, hogy kifacsarjak magamból valami frappánsat,
amivel össze tudom foglalni nektek ezt a tanévet és az érzéseket amik bennem
kavarognak. Totál esélytelen, úgyhogy csak kiöntöm a lelkem.
Tegnap volt a búcsú bulim, a tópartra szerveztem egy klasszikus
BBQ-marshmallow partit. Ezek a búcsú bulik néha olyan depresszívek tudnak
lenni, hogy az ember el se akar menni rájuk. Most ez nem így volt és nagyon
boldog voltam. Kb. harmincan jöttünk össze és fantasztikus volt a hangulat az
elsőtől az utolsó pillanatig. Rájöttem, hogy szeretek házigazda lenni és még
inkább tudom, hogy piszok jó vagyok benne :D Valamikor hajnali egy körül taxiba
ültem – mert valamelyik részeg elvitte a lábbelim –, ma reggel pedig a
megszokott nyári kánikulában ébredtem. Furcsa érzés kapott el, ahogy
kinyitottam a szemem. Pont ugyanolyan, mint amikor 6 évesen Anyu elvitt a mechwart
ligeti játszótérről. Hideg zuhanyként ért, hogy menni kell és nem akartam
otthagyni a váram. Van egy mondás, miszerint a város, ahol az egyetemi éveidet
töltöd, az otthonod marad bárhová is sodor az élet. Ezt a mondást igazolom.
Csak egy év volt, de annyi minden történt, annyi mindenben megváltoztam és
annyi új dolgot tanultam, hogy felért egy világ körüli úttal. Úgy érzem, hogy
nagyon sokat adott hozzám, de tudom, hogy én is sokat adhattam másokhoz. Az
EPFL egy fantasztikus hely, mert a világ talán legszínesebb egyeteme. Barátságokat építettem
(és romboltam :D):
Angliából, Argentínából, Ausztráliából, Ausztriából, Fehéroroszországból,
Belgiumból, Bolíviából, Brazíliából, Bulgária, Kanadából, Kínából, Kolumbiából,
Csehországból, Dániából, Egyiptomból, Észtországból, Finnországból,
Franciaországból, Németországból, Görögországból, Magyarországról :D (két prof
& egy diák), Izlandról, Indiából, Indonéziából, Iránból, Izraelből,
Írországból, Olaszországból, Japánból, Észak-Koreából (nem, csak csekkolom,
hogy olvasod-e még :D), Dél-Koreából, Libanonból, Luxembourgból, Maldív-szigetekről,
Malajziából, Mexikóból, Moldovából, Monaco, Marokkóból, Hollandiából, Norvégiából,
Lengyelországból, Romániából, Oroszországból, Szerbiából, Szlovéniából,
Szlovákiából, Dél-Afrikából, Srí Lankáról, Svédországból, Svájcból,
Törökországból, Angliából, Amerikából és végül Vietnámból… Fhuhh.
Felsorolni is nehéz volt, de ennyi ember más és más nézőpontját,
életvitelét és filozófiáját megvitatni ez alatt az egy év alatt percek alatt
elröppent. Nagyon nehéz lesz beülni a kocsiba és felkanyarodni az autópályára.
Szívemhez nőtt ez a hely és a szívemhez nőtt sok ember is. Hiányozni fog, de
mindig örömmel fogok visszagondolni erre az évre. Életem legnagyobb kalandja
van mögöttem, életem legszebb nyara pedig előttem! Mostmár semmi sem tart
vissza attól, hogy Veletek legyek, találkozunk a DiVino-ban, Füreden, Solymáron
vagy ahol a hajnal ránk talál!
Au revoir Lausanne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése