Sziasztok! Sajnos a 8 hét második felében nem volt időm a blog frissítésére, így utólag szeretném pár képpel és sztorival összefoglalni ködös emlékeimet. Az időhiánynak a sok előadás, a kutatás beindulása, a prezentációkra való készülés és az állandó szervezett programok voltak az okai. Itt van például egy érdekes előadás az amerikai túlsúlyosság problémájáról. Nem tudtam megállni, hogy ne készítsek egy fotót a prezentáció közben:
 |
| Elég sokkoló a változás |
De sok egyéb előadást is tartottak, nagyon sokat tanultam a rákról és sok egyéb betegségről, mint a legtöbb biológusnak, nekem is többször megfordult a fejemben, hogy lehetséges egyáltalán az, hogy még élek?
Életem első baseball meccsére is elvittek, elfelejtettem elolvasni a szabályokat, így a játék nagy része számomra azzal telt, hogy próbáltam felfogni mi miért történik, sajnos sikertelenül. Maga a baseball számomra elég unalmas volt, nem egy első osztályú meccs volt, így a legtöbb esetben el sem találták a labdát, ami eléggé lerontotta az élvezhetőséget. Nagyon sokat fordítottak arra is, hogy más programokkal szórakoztassák a közönséget. Nem csodálkozom, hogy nem vált népszerűvé ez a sport a világ más tájain.
 |
| Bézbóz |
Az amerikai patriotizmus viszont jól megmutatkozott. Himnusz, plusz valami szózat szerűség talán, amiket nagy hanggal énekeltek, bemutatták a városból származó külföldön szolgáló katonákat, valamint egy nőt és gyerekeit élőben be is hívtak a pályára, és meglepték őket a visszatérő katona férjjel.
Nashville amúgy egyféle kajáról híres: ez pedig a hot chicken, ami bepanírozott csirke és azért "hot", mert nagyon durván csipősen is lehet kérni. Évente szerveznek egy fesztivált is ennek a kajának szentelve; a város összes hot chicken-t forgalmazó étterme kiköltözik egy térre július 4.-én. Természetesen megjelentünk:
 |
| Bolton's |
Az első amit kipróbáltam. Csak egy pálca csirkéért fizettem, de valamiért kettőt kaptam... Lucky me, or not? Az első két harapás után beütött, egyszerre sírtam, verítékeztem és folyt az orrom. Még szerencse, hogy esett az eső, így nem nagyon látszott a kínszenvedésem, de ezek után nem igazán örültem, hogy még egy ráadás köröm is lesz, de kellett a protein, nem hagyhattam ott. Ez volt a legcsípősebb hot chicken a háromból, amit kipróbáltam. Mivel azon a napon volt július 4.-e, ezért bementünk a központba, ahol az egész ország legnagyobb tűzijátékát szolgáltatták nekünk. Esett az eső, ami miatt a nagy tűzijáték által létrehozott füst nem nagyon akart elszállni és eltakarta magát a tűzijáték fényeit is pár alkalommal.
Két egymást követő szerdán egy úgynevezett chalk talk-ot kellett adnia mindenkinek a programban résztvevő többi diáknak és egy supervisor-nak arról, hogy halad a témája. Az időtartam maximum 5 perc és csak a táblát és filcet lehetett használni, diákat nem. Ez az 5 perc diák nélkül az elméleti háttér bemutatására is szörnyen kevés volt, nagyon körülményes tervezés és gyakorlás árán sikerült csak viszonylag érhető, átlátható és 5 percen belüli előadást létrehozni. Sokan nem fogták fel, hogy is kéne ezt csinálni, szerencsére nekem a mentorom kellő útmutatást adott, de még így is bőven hagyott kívánni valót maga után az előadásom. Nagyon jól rávilágított ez az első kihívás, hogy milyen fontos megtanulni azt, hogy hogyan prezentáld a kutatásod mindenki számára érthetően. Ez a szakma egyik legnagyobb kihívása, nem szabad félvárról venni. Mindenki tudja, mennyire unalmas egy borzalmas előadást végighallgatni, holott maga a téma még akár érdekes is lehetne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése