Semmi komoly.
Hát belülről már egészen más.
Na de vissza a "mi" stadionunkhoz. Amikor valamilyen eseményt rendeznek akkor mindig megváltozik a parkolók árszabása. Komoly látni az igazi kereslet kínálat játékot. Alapból naponta 4 dollárt kell fizetni az itt parkoló autósoknak. Az esti esemény fontosságátóll függően még négyet annak akik az esti órákra akarja használni a parkolót de ez felmehet egészen 10-20 dollárig is. Végülis érthető, hamegvettem a 200 dolláros jegy darabját a családomnak az esti koncenrtre, akkor kit érdekel, hogy 20 még elmegy a parkolásra. Persze ha kiszámoljuk, hogy 400 hely esetén ez mennyi jelent, akkor gyorsan elkezdenénk parkolók telepítéséről álmodozni. Ez a városon belül is így van. Ha koncenrtre megy a belvárosba az ember, akkor is számolnia kell a megemelekeett parkolási költségekkel, semmi gond itt van Über Lift meg még ki tudja ki. Igen de azok ára teljesen elszabadulhat ilyenkor. A közgazdászok azza lérvelnek, hogy a lényeg, hogy az erősforrások szűkössége esetén is jól járjon a szolgáltató és az áhítozó vásárló...
De honnan lehet tudni, hogy egy nagy koncert lesz este a stadionban? Hát nem onnan, hogy napok óta fúrnak faragnak. Elképesztő hogy milyen sebességgel építették fel a szuperszínpadot. Kisteherautónyi áramfejlesztőket állítottak a stadionon kívül csatasorba és több száz ember bújt meg a hangosítással és közvetítéssel foglalkozó kamionok gyomrában.
Hát a Winnebago lakóautók rengetegéből! Tipikus amerikai koncert turné kellék. Egy szolid kilenccel érkeztek meg a parkolóba :D. Körlevél figyelmeztetett, hogy a sokáig dolgozókat és a környéken közlekedőket érintheti a koncert.
Épp sokáig maradtam bent, így amikor kiléptem, pont akkor indult az őrület. A stadion egyik falát minneapolisi szent helyként kezelő emberek valószínűleg nem imádkoznak. Egy rés van ott a falon és a rácsnak nyomva az arcukat próbálnak elmélyedni Beyoncé koncertjében.
Egy másik részlet egy másik rács mellől. Ez a rendes vészkijárat volt, de ezt fekete fóliával takarták le a szervezők. A kintragadók meg örömmel hasítottak rajta nyílásokat. Így alakult, hogy én is odakerültem. Érdekes volt nézni a vágyakozó embereket. Óriási társadalmi szakadék volt az átlagos bent csápoló és kint nyálcsorgatók között. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy itt az ideje menni.
Fűszag csapja meg orromat. Nem először. Mikor felültem a biciklire, mintha valaki utánam szólt volna. Ezt már nem hallom meg, csak megyek. Eltekerek a filmes hiénák között és irány a Washington Avenuen előre, mindjárt ott a meki a sarkon. Innen már nincs sok hátra. Lassan elhal mögöttem a dügörgő stadion és már csak az autókat hallom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése