Receptklub 2.

Szóljon ez a bejegyzés mindazoknak, akik:

-diák életet élnek

-lusták

-szeretik a finom ételeket

-nem akarnak stroke-ot kapni a nyári melegben belapátolt babgulyástól

Van egy standard receptem egy francia-ausztrál-ázsiai lecsóhoz, amit még Damien-től tanultam és ezzel szerettem volna a vasárnapot ünnepelni. Nem nagy kunszt a művelet, be is vásároltam a hozzávalókat előző nap, de amikor felvágtam már mindent vettem észre hogy nincs hagyma itthon. A hagyma annyira alapvető elem a receptnek, hogy improvizálnom kellett és ezt osztom meg most veletek. 

Hozzávalók:

• 1 padlizsán
• 1 cukkini
• 2 kaliforniai paprika
• 4 gerezd fokhagyma
• reszelt parmezán
• kevés szezámmagolaj
• kevés szójaszósz
• só
• extra: prosciutto, gruyére, krémes kecskesajt vagy bármi erős ízű (szárított pari, olíva stb.)

A "diák élet" és "lusta" kritériumok nem véletlenül szerepelnek a listában, mert innentől nincs más feladatod, mint felvágni az első 4 összetevőt, beletenni a sűtőedénybe + só + kis locsolás a szószokkal és a parmezánnal. Így néz ki nyersen:

Majd 200°C-on kb fél órát sütöttem mire ezt meg nem láttam. 

Az extra összetevőkkel kicsit feldobtam az ízvilágot, de ezek nélkül is kiváló lett a végeredmény. Íme:

Az elkészítés kb 40 perc volt, de ha nem egymagadra főzöl vagy másnapra is el akarsz tenni akkor megéri a fáradtságot. Jó étvágyat!

Horgàszàlmok

Na végre valaki vette a fáradtságot és megalkotta az ideális horgászautót. Kivételesen most átveszem a BBC cikkét, de nem mehetek el csak egy kattintással a tartalom mellett. Tehát milyennek kell lennie egy horgászautónak? Kezdhetném a felsorolást, semmi értelme. Az ideális horgászautót ugyanis érezni kell. Nem csak a funkcióknak kell minden eshetőséget lefedniük, a színvilág sem mindegy, ugyanis a vízből kiugró ponty bármikor észreveheti a fehér Opel Astrát és lőttek a kapitális fogásnak. Íme a fémbe, bőrbe és szilíciumba öntött horgász nirvána:

Funkciókra visszatérve olyan dolgokra kitérnek, mint a vízhatlan csomagtartó vagy az elektromos páramentesítő. Bár mindenki tudja, hogy a Bentley a kézműves ipar ékköve az új horgász modelljükkel ezt megint bebizonyították. Bravo!

Bár születésnapom nem olyan rég volt, jövő júniusig még van időtök a malacperselyt tömni ;-)

Mosogatás, én így szeretlek

Tanulságos kalandon vagyok túl egy átlagos péntek esti mosogatást követően. Persze a legtöbbféle mosogatással hadilábon állok, lehet az edény, evőeszköz, ruha mosás vagy bármi más, azonban hithű vegyészként egy dologra kényesen odafigyelek. Az NMR kémcsövek elmosására. Akinek ez a kémcsőtípus nem cseng ismerősen: ezekben az üvegcsékben tudjuk megállapítani milyen anyaggal van dolgunk és az így felvett spektrumok minőségéről ismerszik meg a jó vegyész. Más szóval, ha koszos a kémcsöved, akkor csúnya lesz a spektrumod és ez elindít egy rakás előítéletet a munkád minőségével szemben. Tehát péntek este van és mosom az én kis csövecskéim. Bevett módszerem:

-2x aceton

-1 éjszaka/hétvége áztatás tömény kénsavban vagy salétromsavban

-víz

-ionizált víz

-3x aceton

-kemencében szárítás 110°C-on

Egy ilyen fürdetés után molekula legyen a talpán aki az üveg falán marad. Épp végeztem a hétvégi kénsav fürdő bekészítésével, levettem a gumikesztyűt, kezet mostam, majd összepakoltam. Mielőtt folytatnám itt egy elrettentő videó, mit csinál a kénsav a papírral, ami úgy viselkedik, mint bármilyen más szerves anyag:

Mielőtt a városba vettem volna az irányt, kontaktlencsére váltottam, amit elsőre nem sikerült betennem, de szerencsére elkaptam a bal kezemmel mielőtt a földre esett volna. Gyakorlott mozdulattal beraktam, majd lórúgás szerű fájdalmat éreztem a szemgödrömben. Ismerős volt az érzés egy régebbi sósavas baleset miatt, szétfeszített szemhéjaim közé locsoltam kb 2 liter csapvizet és minden megjavult. Persze a szemem "kicsit bepirosodott", szegény kontaktlencsémmel meg ez lett:

A lencse ionháztartása is felborult...

Analízis: a bal kezemet - bár gumikesztyű védte és később megmostam - vékony kénsavréteg boríthatta még, s mikor elkaptam a lencsét, beszennyeztem. A balesetet megúsztam, tudtam mit kell tenni, bár szerintem ez elég ösztönös is egyben. Legyetek óvatosak amikor kénsavval mossátok otthon a dolgaitokat.

Montreux, canga, kürtőskalács

Ha már elkészítettem a világ legjobb "kerékpáros" energiaszeletét, akkor meg is kell enni, nem? Felkerekedtem hát először egy keleti, majd egy nyugati irányba vett útra. Cossonay (kelet) felé vezető utamon rájöttem néhány már-már közhelynek számító tényre:

• borzasztó formában vagyok
• a kerékpározáshoz hatalmas túlsúlyom van
• és csak hogy legyen valami pozitív is: szívós egy dög vagyok.

Igen, az a csúcs ott középen. Az fájt.

Kiváló időzítéssel délután kettőkor indultam útnak, ekkor 29°C-on stagnált a higanyszál és tikkasztó párás meleg volt. Így is sikerült leküzdenem a Cossonay előtt kanyargó negyedik-kategóriás emelkedőt, ami ugyan a legalacsonyabb kategória az ötből, mégis majdnem kihánytam a csirkés-gombás tésztát, amit oly' nagy gonddal készítettem el ebédre és fogyasztottam el vala. 

Hazaérve stabil oldalfekvésben hevertem ki a fájdalmakat, de fejben a Montreux-túrámra készültem már. Köztesen persze eltelt 5 munkanap, ahol életem szövevénye gordiuszi csomóként kuszálódott össze. Az egyetlen reakció, amit optimalizálnom kell egyre több terméket produkál, a probléma csak az, hogy nem a termelés nő, hanem a molekula összetétele változik. Így már van 4 célmolekulám a milliónyi szennyező között és úgy érzem magam mint Tell Vilmos, amikor a kettős (négyes) -látása pont célzás közben újul ki. Na melyik fiú az igazi?

Inkább nézném a TLC-t**
**(Insider poén: TLC=thin layer chromatography = amit a képen látni. A TLC channel viszont egy amerikai trash-reality sugárzó csatorna)

Bréking Nyúz: Kürtőskalács at EPFL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

....avagy kéményes torta :D (gateaux cheminée)

Igazi szittya-magyar párocska árulja a Kárpát-medence kincsét, alig várom hogy végre kipróbálhassam itt is.

Not so bréking: az árral sodródva megnyitottam Twitter fiókomat, ahol kockulásomnak adok szélesebb teret. Itt kizárólag hardcore po... kémia cikkeket osztok meg, amiket érdekesnek találok. Akit felcsigáznak az ilyen írások @volgazander néven megtalál. 

Péntek este ledzsanáztam Montrő-ba.... Un petit moment. Szóval ELŐZŐ héten elmentem Patrick-kal Montreux-be, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Kb. este 8-tól 3-ig tartott a kaland és nekem abszolút bejött. Nagyon nagy tömeg van, csupa prémium fellépő és rengeteg nagyon tehetséges fellépő ad (ingyenes) koncertet. Ezer féle kaja-pia az alap, de legalább ilyen sokszínű a látogató közönség, akik közül párral össze is barátkoztunk. Remélem jövőre szabadabb lesz a nyaram és több időt szentelhetek ennek a kavalkádnak, ami itt zajlik. Imádom. 

Vissza a jelenbe. Péntek este ledzsanáztam Montrő-ba.... Biciklivel, egyetlen cél által vezérelve, hajta, űzve, kergetve és motiválva: 

HOGY EHESSEK MÉG AZ ENERGIASZELETEMBŐL

Vallomással tartozom: teljesen függőjévé váltam. Ámbár nincsen benne titkos összetevő, a banán, a füge és az erdei méz valami olyan harmóniában táncolja a palotást nyelvem bimbóin, hogy leszakítja a fejem bármikor belé harapok. Ah. Szóval tessék-lássék, itt a túra:

Baloldali képen az adatok félúton, itt még nagyon büszke voltam az átlagsebességemre :D 

Jobbra pedig a teljes út.

...és két év után képes voltam arra, amire Máté kb. 2 nap után: elmentem megnézni Montreux híres erődjét: Chateau de Chillon-t. Meseszép helyet találtak, mintegy 1000(!) éve, ennek a kínzókamra-borospince-kastély erődnek.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele...

Pimp my home

Vekker az asszonynak

Uszoda a gyerekeknek

Néhány jampec legény, akit megihlettek a mohás falak: Rousseau, Victor Hugo, Byron és Delacroix. Persze Charlie Chaplin is itt élt, de hát őrá már ki emlékszik? Haha.... Akit jobban érdekel itt olvashat még az erődről.

A Budai-féle Energia Szelet

Legutóbbi bicikli túrámon az életemet mentette meg a még kaliforniában vásárolt nasim, amit magammal vittem.  Egy órányi hegymászás után nagyon kellett az üzemanyag és két csokis Clif Bar® tökéletesen ellátta a feladatát. Mostanában sokat lógok különböző kerékpáros oldalakon, youtube csatornákon és szembesültem a ténnyel hogy ezeket az energiaszeleteket a legtöbben maguknak készítik el, mivel így sokkal:

• finomabb
• egészségesebb
• testre szabhatóbb
• valamint gazdaságosabb.

Most pedig következzen „La barre énergétique à la Budai”.

Összetevők:

• 500 gr zabpehely (minél finomabbra van préselve annál jobb)
• 2.5 dl földimogyoró olaj (napraforgó olaj is tökéletes!)
• 2 dl méz (a fekete színű erdei méz nagyon adja)
• 1 (brutális) evőkanál mogyoróvaj (+ egy kicsi) 
• 4 db (feketére érett) banán
• 100 gr aranymazsola
• 100+ gr felszeletelt, szárított füge
• 70 gr napraforgómag
• 150-200 gr őrölt dió

Ezeken kívül még lehet turbózni szezám maggal, tökmaggal, mandulával, juharsziruppal, fahéjjal meg bármivel ami eszedbe jut. Amit ne tegyél bele: fehérjepor, nagyon darabos dolgokat és olyan összetevőt ami felvizesíti a mixet (pl: nem szárított gyümölcs). Ja és nem, a mogyoróvajat ne hagyd ki. Ha mégis, akkor ne felejtsd el megsózni a mixet! Először lassú tűzön olvaszd össze az olajat, a mézet és a földimogyoró krémet, valahogy így:

Ezt követően hajítsd bele a magokat, fügét és a banánt.

Lassú tűzön melengesd, miközben középkori harcosokat megszégyenítő módon szétvered a fa spatulával a banánt, mivel lusta voltál előzőleg felturmixolni és gyűlölöd a mosogatást. Ha jó meleg a mix és kezdenek összeérni az ízek kb. így néz ki a massza:

Eddigre már ötször kicsepegtetted a nyálad a sparheltre és feltehetőleg az előkészített alapanyagok fele rejtélyes módon eltűnt, de ne add fel, most jön a java. Szórd bele a mézes-magos mátrixba a zabpelyhet és egyengesd el a mixet.

Ha megvagy, tedd sütőformába a mixet. Itt három dologra figyelj: 

1. sütőpapír
2. alaposan tömörítsd össze a masszát, én a spatulát használtam ehhez
3. SÜTŐPAPÍR

Hajítsd be 180°C-on 25-30 percre, ha a te sütőd fúziós energiával üzemel 20 perc alatt ezt az eredmény láthatod:

Voilá! De még nem végeztünk. Hagyd kihűlni. Ez idő alatt olvasd el Máté evangéliumának negyedik részét, ahol Jézust megkísérti az ördög. Ha megállod, hogy megkóstold a kihűlés ideje alatt, akkor többé nem vagyunk barátok. Amint ez megvan szeleteld fel és csomagold el a kis snackeket. 

Jó étvágyat és jó edzést kívánok!

Kezdetek [Balázs]

Túl az első három héten, de még javában a legnagyobb izgalmak közepette örülök, hogy végre leülhetek a blogunkhoz, hozzátok, egy kicsit. Először is letöltöttem a magyar billentyűzetet, hogy ékezeteket használhassak, de biztosan lesznek elütések, ezekért előre is elnézést kérek.
Éppen három héttel ezelőtt ültem be a rottyanásig pakolt autóba, hogy gondolataimban elmerengve kanyarogjak el ide, a Genfi tóhoz. Hogy az út milyen volt? Röviden: uncsi. 

Az út számokban

Igen, Etel, ezt lenyúltam.
Hatalmas hangulatot hozott az apácazárdába Kriss54 - Club41 After válogatásod :D

Talán az egyetlen említésre méltó momentum a szálláshelyem volt. Zams-nál szálltam meg, ami egy kis falu Innsbruck után. A szállás a térképen egyből az autópálya mellett van, ami nekem tökéletesen megfelelt, emellett 3*-osnak mondták, ami az árát is figyelembe véve csodálatos. Na de elég a reklámból, mit takar a valóság??? Hát őt:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Sr. Barbara Weindl, alias a "boss-apáca". Ő hozta reggel a kakaómat. Elég strici, mi? A szállás gyönyörű volt, a fülem kicsit elszokott az állandó imádkozástól... Ja igen, a hely egyfajta katolikus találkozóhely. Ennek semmilyen negatív hozománya nem volt, talán az kicsit zavart amikor a szomszéd szobában este 10-kor még dicsőítették az Urat és a mögöttem levő 840 km vezetés valahogy ezt nem értékelte többre az alvásnál. Összességében még így is jobban éreztem magam, mint a Sátán ki meglátogatja Moszkvát, Bulgakov regényében.

Nem, ez nem a szállás. Ez a szálláshoz tartozó templom. Mellette a szálláshoz tartozó temető.

Ő őrzi a lakók álmát

Esti koncert a templomban.

Érkezésem után szorgos hangyaként nekiálltam az elkerülhetetlen papírmunkának, 1.5 nap alatt meglett mindenem, szinte észre se vettem. Szerda reggel Jieping irodájában kezdtem, ahol vele és Qian (ejtsd: csen)-nel megbeszéltük a projektemet. Az öreg szokásosan elragadtatta magát, ami extrém geszikulációban és hadaró kínai-francia akcentussal kiabált kémiai szakzsargonban merült ki. A PhD-ból már a P-t meg is előlegeztem magamnak amiért, tudtam követni és megértettem. 

So chemist... Much science

4-5 nap intenzív olvasás és már rotyogott is az első reakció, mint jó Anyám lecsója langyos balatoni estéken. Nem tudom mivel fejezem be az itteni képzésem, de itt meg kell örökítenem az első edény tartalmát:

Hatalmas molekuláris komplexitás :D Összehasonlítva a 3. féléves "szerves labor" anyagával, viccesen hat. Természetesen a reakció nem működik, de ez része az életnek. 

Berendezkedtem otthon, a laborban és hála a sok programnak egyre több emberrel találkozom. Most minden szuper, itt, a blogon annyit szeretnék változtatni, hogy gyakrabban írok, ámde röviden és innentől talán belevegyítek egy kis tudományt is ;-) A véleményeket és javaslatokat nagyon várom!

Stadionok és koncert

Azt többen tudjátok és szerintem már a blogon is írtam róla, hogy a kutatóközpontunk a TCF Bank stadion tövében helyezkedik el. Ez a szolid egyetemi foci stadion úgy 50 000 ember szórakoztatására készült. A pálya enyhén süllyesztett, ezért nem hat olyan drasztikusan a felső karéj de belülről biztosan óriási a hangulat. Kicsit arra emlékeztet, amikor meglátogattam A los angelesi colosseumot (coliseum), ami a két olimpiát rendezett város (versenyben vannak Budapesttel együtt a 2024-es elnyeréséért is) egyik történelmi emléke. Zárva volt a stadion, de egy filmes stáb éppen forgatni készült, gondoltam beosonok velük. Bár fotót nem készíthettem, de végül sikerült benéznem és hát ott a peremén állva igencsak elcsodálkoztam, hogy jóformán a földbe rejtik azt a visszafogott közel 100 000 embert, aki kilátogat a meccsekre. Ja és igen ez is egyetemi terep volt! A USC egyetem diákjait ünnepelte a tömeg. 

Semmi komoly.

Hát belülről már egészen más. 

Na de vissza a "mi" stadionunkhoz. Amikor valamilyen eseményt rendeznek akkor mindig megváltozik a parkolók árszabása. Komoly látni az igazi kereslet kínálat játékot. Alapból naponta 4 dollárt kell fizetni az itt parkoló autósoknak. Az esti esemény fontosságátóll függően még négyet annak akik az esti órákra akarja használni a parkolót de ez felmehet egészen 10-20 dollárig is. Végülis érthető, hamegvettem a 200 dolláros jegy darabját a családomnak az esti koncenrtre, akkor kit érdekel, hogy 20 még elmegy a parkolásra. Persze ha kiszámoljuk, hogy 400 hely esetén ez mennyi jelent, akkor gyorsan elkezdenénk parkolók telepítéséről álmodozni. Ez a városon belül is így van. Ha koncenrtre megy a belvárosba az ember, akkor is számolnia kell a megemelekeett parkolási költségekkel, semmi gond itt van Über Lift meg még ki tudja ki. Igen de azok ára teljesen elszabadulhat ilyenkor. A közgazdászok azza lérvelnek, hogy a lényeg, hogy az erősforrások szűkössége esetén is jól járjon a szolgáltató és az áhítozó vásárló...

De honnan lehet tudni, hogy egy nagy koncert lesz este a stadionban? Hát nem onnan, hogy napok óta fúrnak faragnak. Elképesztő hogy milyen sebességgel építették fel a szuperszínpadot. Kisteherautónyi áramfejlesztőket állítottak a stadionon kívül csatasorba és több száz ember bújt meg a hangosítással és közvetítéssel foglalkozó kamionok gyomrában. 

Hát a Winnebago lakóautók rengetegéből! Tipikus amerikai koncert turné kellék. Egy szolid kilenccel érkeztek meg a parkolóba :D. Körlevél figyelmeztetett, hogy a sokáig dolgozókat és a környéken közlekedőket érintheti a koncert.

Épp sokáig maradtam bent, így amikor kiléptem, pont akkor indult az őrület. A stadion egyik falát minneapolisi szent helyként kezelő emberek valószínűleg nem imádkoznak. Egy rés van ott a falon és a rácsnak nyomva az arcukat próbálnak elmélyedni Beyoncé koncertjében. 

 Hát, a biciklimről ülve így nézett ki a kezdés. Vicces volt belátni. A színpad hátát láttuk, de az óriáskijelzők miatt ez nagyjából mindegy. A nézők nagyrésze is a kijelzőt nézi állítólag és nem a színpadot. Nagyon erős show lehetett, szívesen hallgattam volna belülről is.

Egy másik részlet egy másik rács mellől. Ez a rendes vészkijárat volt, de ezt fekete fóliával takarták le a szervezők. A kintragadók meg örömmel hasítottak rajta nyílásokat. Így alakult, hogy én is odakerültem. Érdekes volt nézni a vágyakozó embereket. Óriási társadalmi szakadék volt az átlagos bent csápoló és kint nyálcsorgatók között. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy itt az ideje menni.

Fűszag csapja meg orromat. Nem először. Mikor felültem a biciklire, mintha valaki utánam szólt volna. Ezt már nem hallom meg, csak megyek. Eltekerek a filmes hiénák között és irány a Washington Avenuen előre, mindjárt ott a meki a sarkon. Innen már nincs sok hátra. Lassan elhal mögöttem a dügörgő stadion és már csak az autókat hallom...