Első előadó:
Prof. Karlheinz Meier [University of Heidelberg]
Nem az évszázad előadója, de ez persze nem befolyásolja a kutatótevékenységének a fontosságát. Először rávilágított arra, hogy az agykutatás egyik szűk keresztmetszete az agyi idegek közti kommunikáció megfelelő sebességű "olvasása" és szimulálása. Építettek egy számítógépet ami négy nagyságrenddel gyorsabban szimulálja az agyban zajló biológiai folyamatokat, mint maga az agy. Persze ez csak szamítás ami lebutított modellekkel működik, de működik. Könnyen méretnövelhető, a címke amit ráakasztottak:
Neuromorphic computing.
A manchesteri egyetemen real-time vizsgálják az agytevékenységeket, ő gyorsítva végzi.
Rávilágított arra is, hogy az agy is lehet sztochasztikus viselkedésű. Ezt egy közönség teszttel illusztrálta. Azzal magyarázta, hogy az agyban tárolt képek alapján állítunk össze egy valószínűségi eloszlást követő képet (mintha egymásra vetítenénk 5000 macska portrét --> a végén kapott elmosódott képen levő képpont sűrűség adja meg az előfordulási valószínűséget). Ebből előhívva az adatok, ha két eloszlást átfedést mutat, nem biztos hogy tudunk dönteni két diszkrét változó között, pl nem tudjuk elmondani hogy kacsát vagy nyulat látunk a képen, de abban biztosak vagyunk hogy semmi mást.
Prof. Stéphanie Lacour [EPFL]
Nagyon tömören: olyan beültethető idegi implantátumokkal foglalkozik (innetől neuroprosthetics), amik elaszticitása megegyezik az ember idegpályáival. Miért fontos ez? Mert ha nem egyezik az elaszticitás, akkor a rendszeresen deformálódó idegeket (ízületekben, gerincben, hajlatoknál stb.) a merev implantátum deformálni fogja, ami gátolt funkcióhoz illetve immunválaszhoz és idegi gyulladáshoz vezet. Videón illusztrálta hogy egy sérült gerincű patkány újra megtanulhat járni, amennyiben a kémiai és elektronikus környezet is adott ("injekció+elektromos stumilálás) ÉS a beültetett elektród megfelelően flexibilis.
A harmadik előadás Prof. Chris Toumazou-é volt [Imperial College of London]
A teltségérzet befolyásával foglalkozik és így szeretne egy új terápiás területet nyitni a kóros elhízás kezelésére. Nagyon tetszett az előadása, kicsit hatásvadász, megfelelően szakmai és brutális londoni-brit akcentus, amit amúgy imádok. Amit már patkányokon megcsinált és 6 hónapon belül klinikára kerül:
-készít egy microchipet, amit a "Vagal"-idegen belül a gyomorhoz kötődő szálhoz erősít és analóg elektromos jellel szimulálja azt a hormonjelet, amit a gyomorfal adna teltség esetén. Patkányokon működik, a hat hónapra azért kell várni mert az embernek kicsit másként néz ki az idege és a specifikus jele.
A kutatás jelentősége nemcsak a kóros elhízás kezelése. Ezt a topikot azért választotta, mert nagy volt a siker valószínűsége és így kapott rá pénzt (10M eurót). A valódi potenciál az elv egyéb alkalmazásában rejlik, mivel a "vagal-nerve" irányítja a szívet, tüdőt, hasnyálmirigyet stb. és amennyiben sikerül ezekre a specifikus idegpályára installálni a microchipet, akkor lehetőségek tárháza nyílik meg.
Mikor lesz újabb beszámoló? BI
VálaszTörlés