Tüskevár

Recepttel folytatom az előző írásom, de mind minden ételnek, ennek is története van. Abban a világban, amikor még nem lehetett a boltban venni 8 kg fagyasztott Kobe bélszínt, hanem belőled lett 80 kg fagyasztott hús, ha nem hoztad haza az elejtett állatot télire, nem szívesen élnék. De volt ilyen is és kétségkívül megvan még a nyoma sokunkban. Mindannyian szeretünk a természetbe járni - pedig semmi közvetlen haszna nincs -, s van olyan aki alkalmanként szeret kicsit ősemberré válni és maga megszerezni az aznapi vacsorát.

Mint mindig: úton.

A horgászatban az a szép, hogy miközben kettesben randevúzol a természettel, anélkül barangolhatsz benne, hogy bármiféle nyomot hagynál, azaz adhatsz még egy esélyt a fogásnak. Így is volt velem a hétvégén, amikor cápát, egészen pontosan brown smooth-hound-ot szerettem volna fogni a Scripps Óceánkutató szomszédságában. Itt megállok egy pillanatra.

Onnantól kezdve, hogy beleszerettem a vízi élővilágba 1999 nyarán a 'szentiváni Slötyi-tó partján, egészen 15 éves koromig meg voltam győződve róla, hogy belőlem halbiológus lesz. Mindig, amikor apuval mentünk Tihanyba pecázni, elhaladtunk a Balatoni Limnológiai Intézet mellett és sóvárogva néztem a misztikus épületeket.

Most itt ülök magam, a Csendes-óceán partján és bolygónk talán legfejlettebb halbiológiai kutatóbázisa mellett lógatom a horgot. Ha az a karrier csábít el, lehet akkor is itt kötöttem volna ki?

Stress&Decadency again, again and again

"Amikor valaki megkérdezi, mit szeretek a horgászatban"

Vissza a jelenbe, tehát brown smoothhound a célhal, előző héten fogtam is egyet, de szabadon engedtem. Amint beesteledett, a halak közel jöttek a parthoz és mindent megettek ami az útjukba került. Minap ~15 ráját fogtam, ezek többsége tüskés rája volt, de volt köztük egy gyönyörű denevér rája is.

Denevér rája, nem meseszép? Neki is van tüskéje, de a tesójához képest ez csak keszeg szálka

Egy idő után megelégeltem a folyamatos kapást és gyors internetes gasztro-kutatás után eldöntöttem, hogy párat magammal viszek. Innentől már többen tudjátok a sztorit. Az utolsó kifogott rájusz elszabadult és csúnyán belém döfte a tüskéjét.

Aztat' ottan!

10 perc + 2.5 óra iszonyú fájdalom, fetrengés, hányinger és hallucinált hangok (RIP Steve Irwin ; "their sting...is extremely painful ... usually not lethal"). Borzasztó volt, a 911 vonala megnyugtatott, hogy rendbe fogok jönni, a mentősök adtak tanácsot, majd mindenki hazament. Utólag sokat olvastam ezekről az állatokról és csakúgy tisztelem őket, mint ezelőtt. Várom már a következő pecát :)

Aznap nem csak én vámoltam a természetet, hanem a természet is megvámolt engem. De valljuk be, ez elég tűrhető azért cserébe, amit én kapok.

Pajszer

Eredmény 2 nap múlva.
A csúnya vágott seb valóban nem is fáj, az alatta levő pici lyuk okozta a borzalmakat.

Most pedig jöjjön a recept!

Az egyik szárny a konyhamalacé lett véletlenül, azért páratlan. :D

Kis fokhagyma - vaj - só - bors - rozmaring / kakukkfű a hangulattól függően. Ez a kombó minden egyes húsra alkalmazható. +Citrom amennyiben halat eszünk.

Valószínűleg az idő(m) végezetéig velem lesznek ezek az alapanyagok.

Ezen a vonalon indultam el, mert eddig mindig bevált és az interneten talált rája receptek nem nyűgöztek le. Jellemzően a rájafilét vízben megfőzték, majd egy vajból és kapribogyóból készült szósszal lelocsolták. Nem vagyok egy kapribogyó-fan, de a főtt hal sem az én asztalom. A multi-purpose receptem szerint a vajat habzóra olvasztom egy löttyentésnyi olíva olajban és a besózott halat beleteszem. Ezután adok neki egy kis borsot, majd amikor megfordítom a filéket hozzáadom a fokhagymát és a rozmaringot. Kész. 

A puding próbája az evés, így nyilván nekiestem a frissen készült falatoknak.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Nem voltam lenyűgözve.

A rája a porcos testű halak közé tartozik és amíg valaki nem harapott bele a porcba, addig nehéz leírni a konzisztenciáját. Körömpörkölt rajongóknak szívvel ajánlom ezt az étket, sajnos mivel én nem vagyok az, a jövőben amennyiben ráját fogok biztosan visszaengedem a szerencsétlent. A porcról le lehet fejteni a húst - ami finom! - de igen pepecs munka. A vastag oldalról kell kezdeni és mint a spaghetti tésztát le lehet fejteni a szárnyak széléig. Ha még egyszer rászánnám magam, biztosan kipróbálnám a főzős-vajas-kapribogyós receptet. Akármennyire is rosszul hangzik, nem véletlen hogy ez lett a legelterjedtebb. 

Búcsúzóul katt ide és tessék legörgetni ;-)

Budda Gump - [Balázs]

Mióta visszajöttem a floridai túráról, mintha teljesen kicseréltek volna. Bár eltelt már jó két hét a gépem landolása óta, de még mindig tele vagyok energiával és frissességgel. Kicsit lazítottam a szíjon, több időt töltök a szabadban, mint előtte, de ez nem csak magamnak, hanem Baptiste-nak, a lakótársamnak, is köszönhetem. Az eredeti terv szerint a hazajöttöm utáni hétvégét Mexikóban töltöttük volna szörfözéssel, de a csillagok állása és a hullámviszonyok nem kedveztek, így az utolsó pillanatban lefújtuk. Helyette "lobster" (kaliforniai gerinces languszta a rendes magyar neve, avagy Panulirus interrumpus) vadászattal töltöttük a hétvégét. A történet a következő:

• felhúzol egy meglehetősen "sztreccs" búvár ruhát (ez duplán sztreccs, ha annyit ettél, mint én Floridában)
• búvárszemüveg, pipa, munkakesztyű
• mély levegő

Először is: a víz tetején úszkálva keresel egy 2-3 méter mély sziklás aljzatú mederszakaszt. A sziklának olyannak kell lennie, aminek a töve ki van "vásva", azaz legyen egy kis terasza. Ezt általában fentről nem lehet megállapítani, így megvan az alibi az első merülésre. 

Másodszor: a sziklát vagy oldalról közelíted meg (ha pro vagy, vagy nagy a mélyedés) vagy felülről és a lyukhoz bejáratához képest hátulról. Lemerülsz, megfogod a szikla peremét két kézzel és mint amikor húzódzkodsz, lehúzod magad a fenékre úgy hogy az arcod belebegjen a nyílásba. Itt elmondasz egy imát, hogy ne EZ vagy EZ nézzen vissza rád, hanem EZ. Érdekes pillanat amúgy, mert kb. 20 centire vagy a barlang lakójától, de valljuk be hogy a legtöbbször üresjárat a merülés. 

Harmadszor: az ügyesebbik kezeddel hirtelen és határozottan benyúlsz az állatért, majd kicibálod.

Negyedszer: vajas-citromos lassan párolt basmati rizzsel / párolt zöldséggel a legfinomabb. 15 percig kell főzni, ketté kell vágni és kész a fejedelmi vacsora. Enyhe, illatos fehérborral pedig már ünnepelni is lehet vele. Jó étvágyat!

Reverz turizmus-[Máté]

A hétvégén egy brüsszeli barátnőm látogatott meg egy másik barátnőjével aki Londonból repült Budapestre. Bár felajánlottam nekik, hogy tudok szállást biztosítani, megnyugtattak, hogy találtak már szállást Airbnb-n. József Nádor téri polgári villa, 95 négyzetméteren, 10 000 forintért éjszakánként. Fair enough.
Mitől lesz ez így fordított turizmus? A város rövid bemutatása során nem csak új helyekre jutottam el, hanem sokat tanultam látogatóimtól. Egyikük hongkongi másikuk pekingi, de a seattlei egyetemen tanultak együtt, onnan az ismertség. Nagyon őszinték és beszédesek voltak, ami önmagában meglepő volt. Hazánk bemutatásánál nem szabad kihagyni a történelmünk rövid ismertetését. Próbáltam hangsúlyozni, hogy mi minden történt az elmúlt 1000 évben. Érkedes az állapalapítás nagyszerűségét ecsetelni, amikor Kínában a nyolcszázas évek végén már újságot nyomtattak (nota bene, nem 44 karakteres az abc). Amikor az 500 éves törökfürdő gőzében ültünk, látható volt a csodálat az arcukon.  Eddigi tapasztalataimm szerint egy amerikai ember nem nagyon tud mit kezdeni 500 évvel. Ezért esett jól a távol keletiek őszinte csodálata. A rudas recepcióján megtudtam a biztonsági őrtől, hogy nekik nincs jacuzzijuk. Az nagy kár, mivel amiatt jöttünk ide - montam. Majd helyesbített: az panoráma medence! Nagy megnyugvással indultunk a kissé labirintusszerű épület hátulja felé, hogy a 36 fokos vízben gyönyörködjünk az emelkedő napban, a ködbe burkolózott Szabadság-hídban, Gellért hegyben, BKV hajókban és az ébredő városban. A dunában! Most először láttam kéknek a reggeli fényben. Utazási kalaúzok általában szürke jelzővel illetik, mások kiemelik, hogy ez nem egy kék folyó. A tisztulás kétségtelen, ennek egyik ékes példája az a méretes süllő amit a napokban fogtak a Római parton.
Ezt követték az első érdekes leckék. Megtudtam, hogy kínában a lépcsőzetes fejlődésben hisznek és nagyon tudatos a lassú liberalizáció. Érdekes, hogy míg az ember teljes áron veheti meg a termőföldet, azt csak 70 évig birtokolja, utána visszaszáll az államra (vö.:50 évre szóló nyomott árú földbérleti díjak itthon, földprivatizációk stb). Részletesen beszámoltak egy gyerek politika két gyerek politikára váltásáról. Jót nevettünk azon a közgazdászon aki azt a megoldást javasolta az eluralkodó nemek aránya közötti egyenlőtlenség feloldására, hogy támogassák a homoszexuális párokat :D. A szülők legnagyobb kincse az egyetlen utód. Ezért féltik annyira, ezért tesznek meg mindent az oktatásukért, ezért erőltetik az őrült munkát, hogy kiemelkedhessenek, hogy büszkék legyenek. Akinek több gyermeke van, azokat komoly büntetés súlytja (érvelésük szerint egy gyermeket megfelelően felnevelni hatalmas feladat és nehézség, többet nem lehet jó neveléssel felügyelni. Emellett meglepődtem, hogy nincs ingyen fogamzásgátló például). Ezt elolvashattuk a hírekben is, de egy személyes történeten keresztül sokkal jobban megérintett. A szülők, nagyszülők még nagy családban nőttek fel. Ezt követte az 'egy gyermek politika'. Elképesztő társadalmi igazodást igényelt és szomorú lemondást, elfogadást. Néhány iparvidéki tartományban nem alkalmazták a szabályt, hogy a bányákban biztosítva legyen a szakképzett utánpótlás. Ezen területek nagy aránya azonban ellehetetleníti a politikai felszabadulást. Dzsí szerint óriási felfordulást hozna a demokrácia. Az embereket rettentő könnyen lehetne manipulálni és ez biztosan nem az ország érdekét szolgálná. Ennek nagyszerű leképezése az, a ami tőzsdéken megy. Az emberek ősi szerencsejátékként tekintenek erre  a szétkomputerizált robotok által uralt bika piacra (vagy medve?). Az elképesztő gazdasgág utáni sóvárgásuk miatt nem számít, hogy mennyit buknak. Hányszor kell feladni egy lottószelvényt, hogy már akkor se legyünk pluszban, ha megnyerjük? Mivel a tőzsdéhez nagyon könnyen férnek hozzá a vidék emberei is ezért a politika rettentő élesen láthatja, hogy mennyire kritikus, összetett a társadalom. Lehet, hogy ezt használják barométerként. Az elmúlt félév Hang Sheng idexi turbulenciái mind azt mutatják, hogy nincs még itt az ideje a felszabadulásnak. Boom and bust. Az ősrobbanásnál fantasztikusan alakultak (hála Istennek :D) a fizikai állandók , hogy nem omlott össze ez a hirtelen kialakult tér-idő kontinuum. Minden az időzítésen múlik. Képzeljük el ezt a politikában. Gondolatkísérlet. Már vége is. Dzsí Pekingben nőtt fel és egy világlátott emberként is azt mondja, hogy nem állnak készen a szabadságra és ő örül, hogy erős kontroll alatt az oktatást erősítve próbálják a következő generációkat felkészíteni. Ugyanez igaz a szólásszabadságra is.
Az egyetemválasztásról azt mesélték, hogy ott először az egyetemre kell bejutni és utána  véletlenszerűen osztják ki, hogy ki mit tanul! Az számít, hogy a legjobb egyetemre kerüljön be a gyermek. Hogy mit tanul az teljesen mindegy.
Az amerikai egyetemekre ugyanolyan esélyekkel kerülhetnek be mint az amerikai fiatalok. SAT tesztet egy évben 5 alkalommal lehet írni és itt csak a felvételi tárgyak eredménye számít. Az ő tesztjük sokkal megterhelőbb. Egyszerre kell vizsgázni mindenből és csak egyetlen esély van. A legkönnyebben Kanadába nyerhetnek felvételt (főként Toronto a célpont, de Vancouvert a második Hongkongként is emlegetik). Egyszerűen nehány esszé és felvételi elbeszélgetés szükséges a felvételhez. Ez a magán intézményeknek köszönhető. Szívesen látják a fizetőképes kínai diákokat. Röviden megfogalmazva, akinek van pénze az megy nyugatra (keletre :D), a szegények meg éjt nappalá téve küzdenek a két legjobb egyetem kegyeiért (Pekingi Egyetem, és a Tsinghua Egyetem).
A szimplában ülve, borral öblítettük le a kolbász & lángos vacsoránkat a szomszégod Street Food utcából. Először azt kérdezték, hogy ilyen ételek mellett miért ilyen vékonyak az emberek. Itt nem kezdtem részletezni a várható élettartam statisztikákat, inkább a családi kötelék erősségéről beszélgettünk. Milyen meglepő, hogy mindkettejük nagyszülei élnek (4/4). Egyikük dédmamája is velünk van még (ahogy Tí mondta), még csak 96 éves. Nehezen veszik tudomásul, hogy öregednek, de szoros kapcsolatban vannak. Az egyik nagymama például nagy számítógépes játék rajongó. Ha otthon van Tí, van hogy figyelmeztetnie kell, most már elég legyen a zombis játékból nagymama :D :D. A kínai facebookon nemcsak képeket és videókat küldenek az unokáknak, de egyben figyelik is, hogy mit csinálnak. Itt a státusz frissítése nagyon fontos. Tanolok, beadandót írok, tárgyalásra készülök stb kiírásokkal biztosítják az idősebb generációt arról, hogy milyen szorgalmasan tanulnak és most nem tudnak beszélni. A hazatérő unokáktól sokkal elfogadottabb az is, hogy alkalmanként alkoholt fogyasztanak, néha cigarettáznak vagy szexuális életet élnek.
Miután az Egyesült Államokba költöztek, csak 1-2 évente látogattak haza, míg mostanában egyre sűrűbben. Furcsa helyzetben vannak. Otthon pihenni szeretnek, de amikor hosszabb időt töltöttek otthon, valahogy mégsem találták a helyüket. Egyikük azt mesélte, hogy a munkhelyen egyszerűen nem érti a vicceket, mert nem ismeri a tv szereplőket. Egy másik érdekes történet, hogy nem tud kantoni nyelven gépelni (mióta telefont és laptopot használ, csak angolul ír). A tudásuk egy része is csak angolul létezik. Érdekes, hogy a szakmai ismereteiket használni tudják, de lefordítani nem. Más kérdés, hogy mennyi értelme van a szakmai információk soknyelvűségének. Szerintem inkább csak keveredést okoz. Álmukban nincs jelentősége a nyelvnek. Én a mai napig emlékszem amikor először álmodtam angolul. Nem értettem, hogy miért sikerült ilyen élethűre (minden háttérhang, elmosódott zaj is angol volt, hogy csinálta ezt az agyam-kérdeztem hülyén??).
Budapest örömmel jegyezhet két új látogatót akik biztosan visszatérnek ide a közeljövőben. Nagyon megszerették a várost. Nekem is nagy örömet okoztak. Mindig öröm, ha valaki értékeli azt amit csinálunk. Látogatóim nagyszerűen érezték magukat. Mikor megöleltük egymást a viszontlátás reményében az Erzsébet téren anyukám jutott eszembe a vasárnapi ebéd után: hálás kosztosoknak öröm főzni. Gyertek máskor is :).