Reverz turizmus-[Máté]

A hétvégén egy brüsszeli barátnőm látogatott meg egy másik barátnőjével aki Londonból repült Budapestre. Bár felajánlottam nekik, hogy tudok szállást biztosítani, megnyugtattak, hogy találtak már szállást Airbnb-n. József Nádor téri polgári villa, 95 négyzetméteren, 10 000 forintért éjszakánként. Fair enough.
Mitől lesz ez így fordított turizmus? A város rövid bemutatása során nem csak új helyekre jutottam el, hanem sokat tanultam látogatóimtól. Egyikük hongkongi másikuk pekingi, de a seattlei egyetemen tanultak együtt, onnan az ismertség. Nagyon őszinték és beszédesek voltak, ami önmagában meglepő volt. Hazánk bemutatásánál nem szabad kihagyni a történelmünk rövid ismertetését. Próbáltam hangsúlyozni, hogy mi minden történt az elmúlt 1000 évben. Érkedes az állapalapítás nagyszerűségét ecsetelni, amikor Kínában a nyolcszázas évek végén már újságot nyomtattak (nota bene, nem 44 karakteres az abc). Amikor az 500 éves törökfürdő gőzében ültünk, látható volt a csodálat az arcukon.  Eddigi tapasztalataimm szerint egy amerikai ember nem nagyon tud mit kezdeni 500 évvel. Ezért esett jól a távol keletiek őszinte csodálata. A rudas recepcióján megtudtam a biztonsági őrtől, hogy nekik nincs jacuzzijuk. Az nagy kár, mivel amiatt jöttünk ide - montam. Majd helyesbített: az panoráma medence! Nagy megnyugvással indultunk a kissé labirintusszerű épület hátulja felé, hogy a 36 fokos vízben gyönyörködjünk az emelkedő napban, a ködbe burkolózott Szabadság-hídban, Gellért hegyben, BKV hajókban és az ébredő városban. A dunában! Most először láttam kéknek a reggeli fényben. Utazási kalaúzok általában szürke jelzővel illetik, mások kiemelik, hogy ez nem egy kék folyó. A tisztulás kétségtelen, ennek egyik ékes példája az a méretes süllő amit a napokban fogtak a Római parton.
Ezt követték az első érdekes leckék. Megtudtam, hogy kínában a lépcsőzetes fejlődésben hisznek és nagyon tudatos a lassú liberalizáció. Érdekes, hogy míg az ember teljes áron veheti meg a termőföldet, azt csak 70 évig birtokolja, utána visszaszáll az államra (vö.:50 évre szóló nyomott árú földbérleti díjak itthon, földprivatizációk stb). Részletesen beszámoltak egy gyerek politika két gyerek politikára váltásáról. Jót nevettünk azon a közgazdászon aki azt a megoldást javasolta az eluralkodó nemek aránya közötti egyenlőtlenség feloldására, hogy támogassák a homoszexuális párokat :D. A szülők legnagyobb kincse az egyetlen utód. Ezért féltik annyira, ezért tesznek meg mindent az oktatásukért, ezért erőltetik az őrült munkát, hogy kiemelkedhessenek, hogy büszkék legyenek. Akinek több gyermeke van, azokat komoly büntetés súlytja (érvelésük szerint egy gyermeket megfelelően felnevelni hatalmas feladat és nehézség, többet nem lehet jó neveléssel felügyelni. Emellett meglepődtem, hogy nincs ingyen fogamzásgátló például). Ezt elolvashattuk a hírekben is, de egy személyes történeten keresztül sokkal jobban megérintett. A szülők, nagyszülők még nagy családban nőttek fel. Ezt követte az 'egy gyermek politika'. Elképesztő társadalmi igazodást igényelt és szomorú lemondást, elfogadást. Néhány iparvidéki tartományban nem alkalmazták a szabályt, hogy a bányákban biztosítva legyen a szakképzett utánpótlás. Ezen területek nagy aránya azonban ellehetetleníti a politikai felszabadulást. Dzsí szerint óriási felfordulást hozna a demokrácia. Az embereket rettentő könnyen lehetne manipulálni és ez biztosan nem az ország érdekét szolgálná. Ennek nagyszerű leképezése az, a ami tőzsdéken megy. Az emberek ősi szerencsejátékként tekintenek erre  a szétkomputerizált robotok által uralt bika piacra (vagy medve?). Az elképesztő gazdasgág utáni sóvárgásuk miatt nem számít, hogy mennyit buknak. Hányszor kell feladni egy lottószelvényt, hogy már akkor se legyünk pluszban, ha megnyerjük? Mivel a tőzsdéhez nagyon könnyen férnek hozzá a vidék emberei is ezért a politika rettentő élesen láthatja, hogy mennyire kritikus, összetett a társadalom. Lehet, hogy ezt használják barométerként. Az elmúlt félév Hang Sheng idexi turbulenciái mind azt mutatják, hogy nincs még itt az ideje a felszabadulásnak. Boom and bust. Az ősrobbanásnál fantasztikusan alakultak (hála Istennek :D) a fizikai állandók , hogy nem omlott össze ez a hirtelen kialakult tér-idő kontinuum. Minden az időzítésen múlik. Képzeljük el ezt a politikában. Gondolatkísérlet. Már vége is. Dzsí Pekingben nőtt fel és egy világlátott emberként is azt mondja, hogy nem állnak készen a szabadságra és ő örül, hogy erős kontroll alatt az oktatást erősítve próbálják a következő generációkat felkészíteni. Ugyanez igaz a szólásszabadságra is.
Az egyetemválasztásról azt mesélték, hogy ott először az egyetemre kell bejutni és utána  véletlenszerűen osztják ki, hogy ki mit tanul! Az számít, hogy a legjobb egyetemre kerüljön be a gyermek. Hogy mit tanul az teljesen mindegy.
Az amerikai egyetemekre ugyanolyan esélyekkel kerülhetnek be mint az amerikai fiatalok. SAT tesztet egy évben 5 alkalommal lehet írni és itt csak a felvételi tárgyak eredménye számít. Az ő tesztjük sokkal megterhelőbb. Egyszerre kell vizsgázni mindenből és csak egyetlen esély van. A legkönnyebben Kanadába nyerhetnek felvételt (főként Toronto a célpont, de Vancouvert a második Hongkongként is emlegetik). Egyszerűen nehány esszé és felvételi elbeszélgetés szükséges a felvételhez. Ez a magán intézményeknek köszönhető. Szívesen látják a fizetőképes kínai diákokat. Röviden megfogalmazva, akinek van pénze az megy nyugatra (keletre :D), a szegények meg éjt nappalá téve küzdenek a két legjobb egyetem kegyeiért (Pekingi Egyetem, és a Tsinghua Egyetem).
A szimplában ülve, borral öblítettük le a kolbász & lángos vacsoránkat a szomszégod Street Food utcából. Először azt kérdezték, hogy ilyen ételek mellett miért ilyen vékonyak az emberek. Itt nem kezdtem részletezni a várható élettartam statisztikákat, inkább a családi kötelék erősségéről beszélgettünk. Milyen meglepő, hogy mindkettejük nagyszülei élnek (4/4). Egyikük dédmamája is velünk van még (ahogy Tí mondta), még csak 96 éves. Nehezen veszik tudomásul, hogy öregednek, de szoros kapcsolatban vannak. Az egyik nagymama például nagy számítógépes játék rajongó. Ha otthon van Tí, van hogy figyelmeztetnie kell, most már elég legyen a zombis játékból nagymama :D :D. A kínai facebookon nemcsak képeket és videókat küldenek az unokáknak, de egyben figyelik is, hogy mit csinálnak. Itt a státusz frissítése nagyon fontos. Tanolok, beadandót írok, tárgyalásra készülök stb kiírásokkal biztosítják az idősebb generációt arról, hogy milyen szorgalmasan tanulnak és most nem tudnak beszélni. A hazatérő unokáktól sokkal elfogadottabb az is, hogy alkalmanként alkoholt fogyasztanak, néha cigarettáznak vagy szexuális életet élnek.
Miután az Egyesült Államokba költöztek, csak 1-2 évente látogattak haza, míg mostanában egyre sűrűbben. Furcsa helyzetben vannak. Otthon pihenni szeretnek, de amikor hosszabb időt töltöttek otthon, valahogy mégsem találták a helyüket. Egyikük azt mesélte, hogy a munkhelyen egyszerűen nem érti a vicceket, mert nem ismeri a tv szereplőket. Egy másik érdekes történet, hogy nem tud kantoni nyelven gépelni (mióta telefont és laptopot használ, csak angolul ír). A tudásuk egy része is csak angolul létezik. Érdekes, hogy a szakmai ismereteiket használni tudják, de lefordítani nem. Más kérdés, hogy mennyi értelme van a szakmai információk soknyelvűségének. Szerintem inkább csak keveredést okoz. Álmukban nincs jelentősége a nyelvnek. Én a mai napig emlékszem amikor először álmodtam angolul. Nem értettem, hogy miért sikerült ilyen élethűre (minden háttérhang, elmosódott zaj is angol volt, hogy csinálta ezt az agyam-kérdeztem hülyén??).
Budapest örömmel jegyezhet két új látogatót akik biztosan visszatérnek ide a közeljövőben. Nagyon megszerették a várost. Nekem is nagy örömet okoztak. Mindig öröm, ha valaki értékeli azt amit csinálunk. Látogatóim nagyszerűen érezték magukat. Mikor megöleltük egymást a viszontlátás reményében az Erzsébet téren anyukám jutott eszembe a vasárnapi ebéd után: hálás kosztosoknak öröm főzni. Gyertek máskor is :).