The Scripps Research Institute - [Balázs]

Vissza szoktatok tekinteni valamikori önmagatokra? Bele szoktatok gondolni, hogy 2-3-4 éve, hogyan képzelted el a jövődet és ma hogyan éled meg? Például, mire gondoltál amikor 5 éve elkezdted az egyetemet / a gyereked elkezdte az egyetemet? Mire gondoltál amikor felvételiztél középsuliban vagy épp a középsuliba? Elgondolkoztál azon, hogy mikre fogsz gondolni 24-25 évesen amikor 14-15 éves voltál?

Engem ma kirúgtak a BME-ről. Mindezt egy vegyes érzésekkel teli mosollyal konstatáltam, majd megnyomtam a képernyőzárat és zsebre vágtam a készüléket. Anno, ha egy cigány jósnő megfogja a tenyerem és azt mondja, felvesznek a Műszakira, de el fognak bocsájtani és Amerikában élek 5 év múlva valószínűleg nem kap borravalót. Persze mind tudjuk, hogy a történetem nem ilyen egyszerű, de mégis igazat mondott volna az asszony. Ilyenkor arra is rájön az ember, hogy milyen nyomasztóan unalmas lenne az élet, ha tudnánk mi következik. pl.: 2019 gyerek - válatlan; 2020 - Elkezdek dolgozni itt és itt; 2025 - megvan az első házam; 2035 - xyz meghal bla bla bla . . . . Take home message: jobb nem belelátni a jövőbe, mert ami jó lesz, az unalmassá válik, ami rossz lesz csak még nagyobb drámát szül. Még tudnék pár hasábot filozofálni, akit érdekel azzal megvitatom bármikor.

Az üzenetet mellesleg korán reggel olvastam el, az ágyból kigördülve. 6:30kor csekkoltam, amikor a nap felkel, valahogy így:

Zsibbadt szemhéj és ólom lábak a lencse túloldalán.

Alsógatya - zokni - nadrág - öv - póló - teló/zseton/kulcsok - táska: 7 perc. Kész a mikrózott kókuszos-diós zabpehely: evés + e-mailek = 10 perc (+5 mert kétszer is elolvasom az elbocsájtó levelet és mélázok). Fog + haj + deo + garázs = bicikli.

Szemhéjak jobb állapotban, de immár irídium (22.4 g/ccm) lábakkal.

Bekapcsolni valakit Viberen és 15 perc tekerés - hegymenetben. Izzadt homlok és hát a jutalma a munkásosztály hősének. Menet közben hangulathoz illő nóta dübörög a dobhártyákon:

"A LELKEM A VÁLLALATOT ILLETI MEG"

Gondoltam bemutatom a nagyérdeműnek hol élnem és halnom kell, de sokadik próbálkozásra sem sikerült normálisan megörökítenem a látványt. A tér egyszerűen olyan magas, hogy halszem optika nélkül csak ilyen uncsi fotókat hányok ide, nézzétek el nekem a silány minőséget.

A sarkára állított kocka mögött van a főbejárat, a képen pedig a "lobby" található ahol skype-olni meg enni szoktam alkalmanként. A képernyő legtetején egy híd részlete látszik, ott van a laborom, a negyedik emeleten. 

A szökőkút, ami a lobby gyöngyszeme. Egy kis vízcsobogás mindig hangulatosabbá teszi az ebédet, ugye?

Ilyen a szökőkút és a lobby a labor szintjéről. Azokban a bőrfotelekben található a világ legerősebb mágnese.

Standard ebéd a kórházi menzán

Az ebéddel kapcsolatban nem tudom megállni, hogy magamban tartsam az egyik élményem. Kivétel nélkül minden amerikai folyvást panaszkodik az ebéd minőségére. Nem tudom, mi bajuk van a választékkal és a minőséggel, de ezek helyett inkább elmennek a Subway-be vagy rendelnek pizzát. Hétköznap a fél literes kávé + hamburger kombó megy és meglepődnek azon, hogy az öltözőkben injekciós tű gyűjtők vannak kihelyezve a cukorbetegek részére. Szóvá tettem, hogy Svájcban a drogosokért teszik ki ezeket. Nem is tudom szavakba önteni a felháborodást és a lenéző reakciót, amit erre a kommentemre kaptam. Nem tudom, hogy jobb-e, ha 9.3%-a a népességnek cukorbeteg, illetve 0,33% inj. drog használó (1 millió ember), amiről persze a propaganda nem szól és nem is tudja senki - csak azt hogy ebben meg ebben a városban ne élj soha. Svájcban az egyik legalacsonyabb a cukorbetegek aránya (~4%), de hogy azzal a 0.19 % bevallottan injekciós drog használóval nyíltam mernek foglalkozni az ugye felháborító. Persze tudnám folytatni az agymenést, mivel egyik este bekapcsoltam a FOX Newst és annyira felidegesítettem magam, hogy nem tudtam elaludni egy órán át. Aki nem tudná, annak mondom, hogy a Mónika Show kispályás játékos a FOX csatorna mellett, ahol a mentális zavar a 21. század legmélyebb szintjén hömpölyög. Egy ilyen csatorna Európában kb. 2 hónap alatt csődbe menne, mert még a legostobább ösztönlények közönsége sem olyan széles, hogy ezt fenntartsa. Na nem bírom megállni, idéznem kell egy hitvitát. Katt akit érdekel.

Nyugtatásképp folytatom a napom menetrendjével. Este 6-7 körül mindig megállunk az ablaknál és megnézzük a naplementét - ha nem éppen a kondiban pumpáljuk a vasat és onnan nézzük. 

Ki mondta, hogy egy rotációs vákuumszivattyú nem lehet szép? :DDD

A naplementét követően mindig meg kell találni az extra motivációt, ami erőt az ad a nap többi részére. Van aki küld egy üzenetet a szeretteinek, van aki az íróasztalán a szülei fényképét nézi, de van aki nem csöpög a cukiságfelhőben és csak kinéz a fülkéből a szárító állványára:

The Big Brother

vagy erre... Jimmynek szeretettel!

Szegény Amerikát ebben az írásban elég sokat szapultam, de Putyinnal együtt én is a kétpólusú világért harcolok (:D), így hadd dicsérjem egy kicsit. A szabadság itt tényleg teljes érvényű. Amit az öreg kontinensen szabadságnak hívnak, emellett jelentését veszti. Jóformán, ha a klasszikus értelmezésben betartod, hogy "az egyén szabadsága addig tart, amíg nem korlátozza a másik szabadságát"-tételt, csak a kiadott teljesítményeden múlik az, hogy miként értékelnek téged. Nem számít, hogy csúnya vagy szép az arcod, nem számít, hogy milyen ruhában/kocsival jársz, nem számít, ha iszol egy pohárral vezetés előtt, nem számít mikor jársz dolgozni vagy mikor mész haza, nem számít az életkorod, sem a nemed, szexualitásod, bőrszíned és nem pletykálnak ki hülyeségekért. Nyilván ez sem igaz mindenhol, de itt ahol én vagyok feltűnően nagy a közöny ezekkel szemben. Uff.

Péntekenként Peppel, a spanyol post-doc-kal, azért legurítunk egy-egy üveggel.

Hazafelé menet már a szökőkút is megáll, a víz nem csobog és csak néhány lámpa marad égve.
Mind azt üzeni: húzzál haza.

Nap zárásnak, a kő marad.