Az első és egyik legkritikusabb hónapon sikerült túlesnem Lausanne-ban. Mondhatni, mindent elintéztem, amit el kellett, jó kis három-négyhetes tortúra volt, amire nem számítottam előre.
Megmondom őszintén, ha a munkára gondolok, érzem, hogy nyomás van rajtam, teljesítenem kell. Nagyok az elvárások, mindig a legmagasabb szintet kell nyújtani, hogy másképp fejezzem ki magam, tökéletesnek kell lenni, mind technikai mind elméleti tudásban. Sajnos vagy nem sajnos, senki sem tökéletes, így ezt a szintet soha nem fogom elérni, de valahogy a környezet, az emberek, és minden más azt sugallja, hogy ez a cél, ezt a szintet kell kitűzni magad elé és ennek kell motiválnia munkád során. Jelezném, mindez meglátszik egyaránt a publikációk minőségén és mennyiségén is. (http://lcso.epfl.ch/Publications - 4 ACIE 2015-ben egy relatíve kis csoporttól). Ezt nevezném egy top helynek, vagy van még ennél feljebb is? (Balázs ?)
Alapszabály, amíg nincs meg az első "first author" publikációd, nincs megállás, ki kell dolgozni a beled. Nekem erre esélyem sincs itt, mint mester hallgató, ellenben egy publikáció akár így is összejöhet, mint másodszerző, tehát lényegében rám is ugyanazok a szabályok és elvárások vonatkoznak, mint a PhD hallgatókra, de mégsem én aratom le a babérokat a végén. Ez a jó öreg akadémiai hierarchia. Život je boj...
Alapszabály, amíg nincs meg az első "first author" publikációd, nincs megállás, ki kell dolgozni a beled. Nekem erre esélyem sincs itt, mint mester hallgató, ellenben egy publikáció akár így is összejöhet, mint másodszerző, tehát lényegében rám is ugyanazok a szabályok és elvárások vonatkoznak, mint a PhD hallgatókra, de mégsem én aratom le a babérokat a végén. Ez a jó öreg akadémiai hierarchia. Život je boj...
És ez miért is jó nekem? Észrevehetően nagyon sokat fejlődtem csak négy hét alatt, kíváncsi leszek, hogy fogok állni a gyakorlat végére.
De azért a munkán kívül is van élet, meg néha egy kis fegyencedzés, egykori edzőmre és testépítő példaképemre (M. Péter - beleegyezése nélkül nem merem megosztani a teljes nevét) emlékezve:
Már megint volt alkalmam egyet túrázni, meglepő módon a bérelt Audi A1-est is nekem kellett vezetni.
De azért a munkán kívül is van élet, meg néha egy kis fegyencedzés, egykori edzőmre és testépítő példaképemre (M. Péter - beleegyezése nélkül nem merem megosztani a teljes nevét) emlékezve:
 |
| Rúdra fel! |
 |
| Creux du Van - séta a felhőkben |
 |
| Standard kellékek a svájci Alpokban |
 |
| Remélem nem csomagolt trágyának támaszkodom épp... |
 |
| Egy régebbi típusú autoklávot is találtam |
Go back to work?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése