Tüskevár

Recepttel folytatom az előző írásom, de mind minden ételnek, ennek is története van. Abban a világban, amikor még nem lehetett a boltban venni 8 kg fagyasztott Kobe bélszínt, hanem belőled lett 80 kg fagyasztott hús, ha nem hoztad haza az elejtett állatot télire, nem szívesen élnék. De volt ilyen is és kétségkívül megvan még a nyoma sokunkban. Mindannyian szeretünk a természetbe járni - pedig semmi közvetlen haszna nincs -, s van olyan aki alkalmanként szeret kicsit ősemberré válni és maga megszerezni az aznapi vacsorát.

Mint mindig: úton.

A horgászatban az a szép, hogy miközben kettesben randevúzol a természettel, anélkül barangolhatsz benne, hogy bármiféle nyomot hagynál, azaz adhatsz még egy esélyt a fogásnak. Így is volt velem a hétvégén, amikor cápát, egészen pontosan brown smooth-hound-ot szerettem volna fogni a Scripps Óceánkutató szomszédságában. Itt megállok egy pillanatra.

Onnantól kezdve, hogy beleszerettem a vízi élővilágba 1999 nyarán a 'szentiváni Slötyi-tó partján, egészen 15 éves koromig meg voltam győződve róla, hogy belőlem halbiológus lesz. Mindig, amikor apuval mentünk Tihanyba pecázni, elhaladtunk a Balatoni Limnológiai Intézet mellett és sóvárogva néztem a misztikus épületeket.

Most itt ülök magam, a Csendes-óceán partján és bolygónk talán legfejlettebb halbiológiai kutatóbázisa mellett lógatom a horgot. Ha az a karrier csábít el, lehet akkor is itt kötöttem volna ki?

Stress&Decadency again, again and again

"Amikor valaki megkérdezi, mit szeretek a horgászatban"

Vissza a jelenbe, tehát brown smoothhound a célhal, előző héten fogtam is egyet, de szabadon engedtem. Amint beesteledett, a halak közel jöttek a parthoz és mindent megettek ami az útjukba került. Minap ~15 ráját fogtam, ezek többsége tüskés rája volt, de volt köztük egy gyönyörű denevér rája is.

Denevér rája, nem meseszép? Neki is van tüskéje, de a tesójához képest ez csak keszeg szálka

Egy idő után megelégeltem a folyamatos kapást és gyors internetes gasztro-kutatás után eldöntöttem, hogy párat magammal viszek. Innentől már többen tudjátok a sztorit. Az utolsó kifogott rájusz elszabadult és csúnyán belém döfte a tüskéjét.

Aztat' ottan!

10 perc + 2.5 óra iszonyú fájdalom, fetrengés, hányinger és hallucinált hangok (RIP Steve Irwin ; "their sting...is extremely painful ... usually not lethal"). Borzasztó volt, a 911 vonala megnyugtatott, hogy rendbe fogok jönni, a mentősök adtak tanácsot, majd mindenki hazament. Utólag sokat olvastam ezekről az állatokról és csakúgy tisztelem őket, mint ezelőtt. Várom már a következő pecát :)

Aznap nem csak én vámoltam a természetet, hanem a természet is megvámolt engem. De valljuk be, ez elég tűrhető azért cserébe, amit én kapok.

Pajszer

Eredmény 2 nap múlva.
A csúnya vágott seb valóban nem is fáj, az alatta levő pici lyuk okozta a borzalmakat.

Most pedig jöjjön a recept!

Az egyik szárny a konyhamalacé lett véletlenül, azért páratlan. :D

Kis fokhagyma - vaj - só - bors - rozmaring / kakukkfű a hangulattól függően. Ez a kombó minden egyes húsra alkalmazható. +Citrom amennyiben halat eszünk.

Valószínűleg az idő(m) végezetéig velem lesznek ezek az alapanyagok.

Ezen a vonalon indultam el, mert eddig mindig bevált és az interneten talált rája receptek nem nyűgöztek le. Jellemzően a rájafilét vízben megfőzték, majd egy vajból és kapribogyóból készült szósszal lelocsolták. Nem vagyok egy kapribogyó-fan, de a főtt hal sem az én asztalom. A multi-purpose receptem szerint a vajat habzóra olvasztom egy löttyentésnyi olíva olajban és a besózott halat beleteszem. Ezután adok neki egy kis borsot, majd amikor megfordítom a filéket hozzáadom a fokhagymát és a rozmaringot. Kész. 

A puding próbája az evés, így nyilván nekiestem a frissen készült falatoknak.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Nem voltam lenyűgözve.

A rája a porcos testű halak közé tartozik és amíg valaki nem harapott bele a porcba, addig nehéz leírni a konzisztenciáját. Körömpörkölt rajongóknak szívvel ajánlom ezt az étket, sajnos mivel én nem vagyok az, a jövőben amennyiben ráját fogok biztosan visszaengedem a szerencsétlent. A porcról le lehet fejteni a húst - ami finom! - de igen pepecs munka. A vastag oldalról kell kezdeni és mint a spaghetti tésztát le lehet fejteni a szárnyak széléig. Ha még egyszer rászánnám magam, biztosan kipróbálnám a főzős-vajas-kapribogyós receptet. Akármennyire is rosszul hangzik, nem véletlen hogy ez lett a legelterjedtebb. 

Búcsúzóul katt ide és tessék legörgetni ;-)