Mióta visszajöttem a floridai túráról, mintha teljesen kicseréltek volna. Bár eltelt már jó két hét a gépem landolása óta, de még mindig tele vagyok energiával és frissességgel. Kicsit lazítottam a szíjon, több időt töltök a szabadban, mint előtte, de ez nem csak magamnak, hanem Baptiste-nak, a lakótársamnak, is
köszönhetem. Az eredeti terv szerint a hazajöttöm utáni hétvégét Mexikóban
töltöttük volna szörfözéssel, de a csillagok állása és a hullámviszonyok nem
kedveztek, így az utolsó pillanatban lefújtuk. Helyette "lobster" (kaliforniai gerinces
languszta a rendes magyar neve, avagy Panulirus interrumpus) vadászattal töltöttük a hétvégét. A történet a következő:
- felhúzol egy meglehetősen "sztreccs" búvár ruhát (ez duplán sztreccs, ha annyit ettél, mint én Floridában)
- búvárszemüveg, pipa, munkakesztyű
- mély levegő
Először is: a
víz tetején úszkálva keresel egy 2-3 méter mély sziklás aljzatú mederszakaszt.
A sziklának olyannak kell lennie, aminek a töve ki van "vásva", azaz
legyen egy kis terasza. Ezt általában fentről nem lehet megállapítani, így
megvan az alibi az első merülésre.
Másodszor: a
sziklát vagy oldalról közelíted meg (ha pro vagy, vagy nagy a mélyedés) vagy
felülről és a lyukhoz bejáratához képest hátulról. Lemerülsz, megfogod a szikla
peremét két kézzel és mint amikor húzódzkodsz, lehúzod magad a fenékre úgy hogy
az arcod belebegjen a nyílásba. Itt elmondasz egy imát, hogy ne EZ vagy EZ nézzen vissza rád, hanem EZ. Érdekes pillanat amúgy, mert kb. 20 centire
vagy a barlang lakójától, de valljuk be hogy a legtöbbször üresjárat a
merülés.
Harmadszor: az
ügyesebbik kezeddel hirtelen és határozottan benyúlsz az állatért, majd
kicibálod.
Negyedszer: vajas-citromos lassan párolt basmati rizzsel / párolt zöldséggel a legfinomabb. 15 percig kell főzni, ketté kell vágni és kész a fejedelmi vacsora. Enyhe, illatos fehérborral pedig már ünnepelni is lehet vele. Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése