Mayday - Game day, a kosaras kártyák életre kelnek

A múlt vasárnapom rövid összefoglalóját írom most meg nektek. Néhányan már tudjátok, hogy egy kosármeccsen voltam. A lakótársam pár hete otthon volt a nagy tavaknál északon, amikor egy motorcsónak kiállításra mentek a férjével. Ott minden jó nyereményjátékra regisztráltak, majd keserédes örömükre nyertek négy belépőjegyet a Minnesota Timberwolves Dallas Mavericks profi kosárlabda meccsre. Később kiderült, hogy mind a ketten megnyerték ezt az ajándékot, így végül 8-an támadtuk meg a Target Field nevű arénát.
A nap nálunk kezdődött, ahol mindenki lepakolt. Egyik lány az ajtón belépve még épp a laposüvegébel játszott. Levette a hatszög keretű napszemüvegét, majd bordó magassarkú bőr bakanácsban végigkopogott a nappalin. #Megjöttem :D. Miután elfoglaltuk az össze parkolót a könyéken, hívtunk egy jó Übert, aztán az egyetem főutcáját, a Washington Avenue-t vettük célba. Nagy matekozás vette kezdetét, hogy két egymás mellett lévő hely közül melyiket válasszuk. 'A' helyen 3.5 a bloody mary viszont nincs külön akció, a 'B' helyen 5 dollár, de 10 dollárért két órán keresztül korlátlanul kapunk belőle. Kicsit megcsúsztunk, ezért már csak úgy 40-45 percünk maradt tisztán az ajánlatból. Nyilván ez utóbbi hely nyert. Én elsőre inkább a vodka narancsra szavaztam, de aztán ahogy megjöttek a feltuningolt paradicsomlevek az asztalhoz, inkább váltottam. Kevesebb cukor...
A koktélról nincs képem, viszont úgy hozzák ki, hogy jégre öntik a vodkát, és a poharak száját zellersóba mártják. Egy külön asztalnál lehet feltölteni különböző paradicsomlevekkel, csípős szószokkal az italt, és kis műanyag kardokon még válogathatunk olivabogyók, sajtok, kolbászok között. Hátul még egy igazi mozis popcorn gép is van, ami mint kiderült ingyenes és korlátlan. :D Szépen indul a nap 11-kor. Egy burritot még megettünk közben, aztán elkezdtek fogyni az italok. A beszélgetés ennek megfelelően formálódott.
Azt elfelejtettem mondani, hogy a szobatársam "temető" szakon tanul, és a társai is mind hullaház üzemeltetőknek készülnek.
Elmondásuk szerint, a tanárokat beleértve közülük mindenki alkoholista kicsit. Hát erre nehéz mit mondani. Megdöbbentően sokat tanultam erről a szakmáról és meg kell hagyni, le a kalappal, hogy megszerveztek egy ilyen alapképzést és ezt ennyire profi szolgáltatásként végzik.
Na de mi lesz a meccsel?

Szegény, kicsit elfáradt

De a kapszkodó megtartotta. 

Az életet adó nap. A háttérben látható a készülődés. Nagy láncok, fejkedő, arcfestés és rácsos szemüveg. Készen áll kis csapatunk.
Gyorsan felugrottunk egy metróra, ami a stadion mellett tett le. Itt gyorsan bementünk egy fémdetektoros átvizsgálást követően. Pont kezdésre értünk oda, bár a himnusz alatt is gyalogoltunk, amivel kiérdemeltünk pár szúrós tekintetet.
Az elsó karély tetején kaptunk helyet, ahol még egész életszerűen láthatóak voltak a kolosszusok. Gyorsan ment a játék, a hazai csapatnak nagyon rossz idénye van, de sokáig tartották a vezetést. A Mavericks azonban felőrölte ellenfelét és végül magabiztos győzelmet aratott. A szórákozásra nem lehet panasz. A nyolc dolláros 3 decis söröket mondjuk nem vettem igénybe :D.

Amikor beléptünk a szentélybe.

Sokkoló, hogy 20 000 ember néz egy ekkora pályát és 10 rohangáló embert. Most csak félház volt, ezért csak 10 000 emberrel osztoztunk az élményen. Végül a nagy öreg, Kevin Garnett nem lépett pályára. A tempó azért jóval kevésbé volt érezhető innen középről. Sokat hibáztak a fiúk, csak néhány igazi villanás volt a meccsen. Azok viszont kihozták az emberből az óbégatást. A félidőben jöttek a vicces részek.

Tekézéssel kezdtek. Majd jöttek gyermek tornászok, táncosok, majd egy veterán katona. Ez utóbbi szinte kötelező. Óriási tisztelet övezi a veteránokat. Pont a napokban adták hírül, hogy Cohen egy wall streeti cápa, 75 milliárd forintból hoz létre veteránokat segítő kórházakat. Azt megelőzően, egy egyetemi hírlevél jött, hogy vezető MR fizikust keresnek az egyik ilyen intézménybe, Seattleben. Fizetés megjelölés tapasztalat függvényében évi 32-42 Millió Forint! Azért ezen megdöbbentem. Itt óriási harc megy a privát és az állami szféra között a kiválóan képzett munkaerőért. Nem is egészen érthető, hogy hogyan tudja ezt kifizetni az állam. A legjobb az egészben ugye az, hogy a nagy cégek, akik minden programozni tudó tehetséget megpróbálnak felvenni, alig fizetnek itt adót. 

Kihasználva, hogy ilyen kevesen voltak a meccsen, a szünetben lementem az első sorokhoz, hogy csináljak pár képet. 

 Még a hold is feltűnik a háttérben, hogy a prérifarkas kabalaállatnak legyen elfoglaltsága (houuuuu). Külön biztatások jelentek meg az óriáskijelzőn, hogy mindenki vonyítson, amikor az ellenfél jutott büntetőhöz. A szurkolás alapvetően messze alulmúlta a várakozásaimat. Itt nincs B közép, nincsenek olyan szervezett fanatikus tömörülések, emiatt elég családias a rendezvény. Sok-sok gyereket hoznak el a szüleik.

Grandiózus kijelző. Elég közel vagyok a pályához nem? :D Lassan indul a melegítés. Nagy élmény ilyen közelről látni a játékosokat. 

 Amíg én élveztem a közeli hely előnyeit a biztonsági őr kiszúrta, hogy gyanúsan sokan jöttek le a felső karélyból a tízszer olyan drága szabad helyeket elfoglalni. Nagyon akkurátusan kérte az embereket, hogy mutasság meg a jegyüket. Nekem külön a tudtomra adta, hogy ne izguljak gyorsan eltakarítja a nem ide való embereket XDXDXD . Ezek után persze nem mehettem már vissza a helyemre a kezdődő negyed előtt. Nem bántam túlzottan.

Dirk Nowitzki, rossz felbontásban.

 Volt, hogy a fejüket fogták a hazai szurkolók.

 Van sebesség, de annyira nem érezni mint egy TV közvetítés során. Ezt nem tudom, hogy most jó vagy rossz.

Egy szép akcióval búcsozom a pályától. Mire visszaértem a helyemre az utolsó negyedre, két részeg társunk már aludt :D, a többiek azért még valamennyire figyeltek. Kifelé menet egy kosár popcorn ellopását is megkísérelte az egyik lány, de a cápaakciót lefülelték :D. 

Egy kocsmában kötöttünk ki, ahonnan nem sokkal később hazafelé vettem az irányt.