"Non est vir fortis, qui laborem fugit"

Hét közepén, miközben a Rolex-ben falatoztuk szerény ebéd menünket, jutott Sofia-nak eszébe, hogy mi lenne, ha pénteken eldzsalnánk valahova? Pieter teleszájjal felelt, hogy ő ráér és nagy kedve van hozzá, rólam meg tudva levő, hogy 'Yes Policy'-n vagyok. Hamar megszületett a döntés: az úticél Zürich. Oh yeah!

Nem Máté, ez itt nem szmog :D

A következő pár napban mindenki megkapta a vizsga-fejadagját, így péntek este megérdemelten ültünk fel a vonatra.

Egy bökkenő volt. Az ebédlőasztalnál kizárólag annyit beszéltünk meg, hogy a 19:45-ös vonatra ülünk, tali előtte 15 perccel valahol a közelben :D . No szállás. No útiterv. No semmi. Szóval zötyög a vonat - helyett csendesen siklik - és épp mobilnettel nézem a booking.com-ot, csörgetem sorra a szálláshelyeket. A foglalás után 15 perc alatt memorizáltam a belváros térképét, így szükségtelen volt buszjegyet venni, illetve a hazautat is megterveztem. A többiek a nyugati kényelem jegyében szisszentve bontották meg a kelet ajándékát: egy-egy doboz Sopronit.

Nem hittem volna, hogy ez lesz a legdiákbarátabb szállás Zürichben

Miután elnavigáltam a csapatot a szálláshoz, rám bízták az összes további tájékozódási feladatot, így nekem jutott a megfelelő kocsma kiválasztásának kérdése is. Nagyon testhezálló. Hajnali 1 körül jutottunk vissza a szórakozó negyedbe, ahol pár perc sétálgatást követően találtam egy fain kis sörözőt. Bementünk, megmotoztak(?!), majd a tömeget félrelökdösve bejutottunk. Ami fogadott:

-jobbra egy latin amerikai banda énekelgeti:


...ezzel végülis nincs gond, kicsit fura reggel fél kettőkor erre idogálni.

-a hely zajos
-világos van (?!)
-és ami elsőre szokatlan volt: azonnal elkapja a karom két fiatal afro csajszi kérdezve, hogy milyen estét szeretnék...
Nekem se kellett több, ráordítottam a csaposra: DREI BIER!

Ha még nem esett volna le valakinek, jó érzékkel sikerült bevezetnem a csapatot egy zürichi kuplerájba :D.

Semmi gond nem volt, itt is megtaláltuk a társaságunkat egy iszákos, nagyhangú, brit faszival, aki a munka utáni stresszt jött levezetni ebbe a derűs kis krimóba. Kedvesen elordibálgattunk egymással, majd ajánlott egy jó helyet és megfogadva a tanácsát el sem mozdultunk onnan reggel 6-ig.

Az estéről egy klasszikus idézet ugrott be a Sin City-ből:

"Pap:     Gyónd meg a bűneidet fiam!
 Marv:  Ahhoz túl rövid az éjszaka, atyám."

Csendélet lepedővel

Délelőtt 10:30-kor Sofia kirángatott minket az ágyból, majd megtámadtuk Zürich óvárosát, begyűjteni az utolsó skalpot amiért jöttünk: az ETH Zürich-et.

Pieter Kerouac - Úton
(Közben hatalmas megszólalás, irigykedve Zürich páratlan történelmi örökségén: "Egy város, amit még egyszer sem bombáztak porrá, nem is lehet igazi város")

Éledezés a Starbucks-ban

Find Waldo :D

"Gyáva ember, ki kerüli a munkát" - Seneca leveleiből az ETH Zürich falán
(saját fordításban)

Ezt meghagyom nektek megfejteni
(Az első szó: "Ép")

Bejárat. Kik is mentek be rajta?

És kik jöttek ki?

Diákélet

Szóval miért is mentünk az ETH-ra? Mert ez Európa MIT-je. És kik jöttek onnan ki? Sokan. Csak egy rövid névsorral hadd jellemezzem:

Albert Einstein

Kurt Wütrich

Richard Ernst

Vladimir Prelog

Hermann Staudinger

Felix Bloch

Wolfgang Pauli

Otto Stern

Peter Debye

Fritz Haber

Wilhelm Conrad Röntgen

Feltételezem, hogy Neked legalább két név ismerősen cseng a listáról, hozzáteszem mindegyik személyhez egy kémia vagy fizika Nobel-díj is társul. Ha pedig történetesen vegyész vagy, akkor remélem tudod miért fontos a(z):

NMR (Ernst, Bloch, Wütrich)
Haber-Bosch szintézis
Staudinger-reakció
Pauli -elv
Debye-Hückel elmélet
Stern-Gerlach kísérlet (öreg Veszprémi rég volt, mi? :D )
Cahn-Ingold-Prelog szabály
Fényelektromos jelenség
Röntgen sugár

Némán sétáltam a folyosókon és próbáltam belegondolni, vajon hányan dolgoznak, tanulnak a falak között - talán épp akkor, amikor én is ott  vagyok -, akinek a nevével majd egyszer kiegészül a listám? Egészen megérintett az az órácska, amit ott tölthettem. Négy éve biztos nem ezt éreztem volna. Milyen gyorsan változik az ember, ugye?

Dél

Ma a sziget déli részén jártunk. Egyik olasz barátom játszott a strandvízilabda bajnokságon a nemzetközi csapat színeiben. Kicsit későn indultunk, de még pont időben odaértünk, hogy lássuk a vízben.

Meccs után, a képen olasz angol 3:1

 Amikor Horvátországban először láttam betonból kialakított tengertől leválasztott pályákat, akkor elkezdtem megérteni, hogy miért ennyire jó ott a játék. Mekkora felüdülés lehet azoknak a gyerekeknek egy "rendes" édesvízzel töltött medencében játszani. A látás és célzóképesség javul, de a kiemelkedés csökken a víz sűrűségével :D. Az öböl másik részén sárkányhajók versenyeztek. Ez a sport nagyon szimpatikus itt. Családok mozognak együtt, fontos a csapatszellem és a ritmusérzék, nem kell mindenkinek olimpiai atlétának lenni ahhoz, hogy haladjanak.

Űzzed

 Ez Hongkong legnépszerűbb strandja, amit a széles homokos partszakasznak köszönhet, valamint a pálmafás, árnyékos pihenő részeknek. Most fejezik be a Pulse nevű plázát a parton, ami tovább növeli majd a kényelmi szolgáltatások és éttermi lehetőségek számát. Meglepő, hogy a parton épült bevásárlóközpontok nagyon szépek. Itt valahogy sokkal jobban figyelnek, hogy a környeztbe simuljon az épület. Az is igaz, hogy ezek a leggazdagabb kerületek, ahol az igények megkövetelik, hogy neves tervezőkkel dolgozzanak. Az egyik ikonikus épület a hullámzó, lyukas apartmanház.

a narancssárga rész egy négyzetalapú nyílás az épület közepén, látszik továbbá mindenből egy kicsi

A ház megálmodói a helyi szokásoknak megfelelően igénybe vették egy feng shui mester (az a tudomány ahol nostradamusi érzékkel megjósolták, hogy a lakásban majd miért lesz rossz ha a hűtőt az ajtóval egyvonalban helyezzük el, vagy ha az angol wc lefolyója nincs befalaza) segítségét. A mester a terepszemlét követően jelezte, hogy organikus a hullámzó alaprajz, de a hegyről így nem tud lejönni a sárkány inni a tengervízből. Gyors válasz és 8 % eladható alapterület csökkenés volt a válasz, így kialakult a lyukas ház, ahol többek között Jackie Channak is van egy lakása. Szebben fogalmazva a feng shui jelentése szél és víz. Célja az összhang megteremtése, amelynek nyomában a gazdagság és az egészség jár.
Találtunk egy Ferrari & Maserati szalont is, amit természetesen nehéz lett volna kihagyni. Nagyon kedvesen fogadtak, örültek, hogy olaszokat is látnak itt. Megtudtuk, hogy típustól függően, van aki 3 évet is vár, hogy az általa megálmodott összeállításban átvegye álmai autóját. Csodálatos érzés volt beülni egy ilyen autóba. Ajánlom a Nat.Geo. Gyáróriások műsorának Ferrari részét, azoknak akiket érdekel, hogy miért van lelke egy ferrarinak.

A part mellett van egy templom is ahol sok istenhez lehet imádkozni. Itt állítottak emléket a vízimentő egyesületnek és az örökkévalóságnak. A legenda úgy tartja, hogy aki a hídon átmegy annak három nappal több jut a földi paradicsomból. Te akarnál még plusz három napot?

Annyira idegen, hogy a templomban Coca Cola automaták állnak...

Egyszer átmentem azért rajta

Mindenkinek szép hetet kívánok.

Buddha egyik legszimpatikusabb felismerése a leghíresebb ötből a következő:
Csak tetteim tartoznak valóban hozzám. Nem kerülhetem el tetteim következményeit. Tetteim alkotják a talajt, amelyen állok.

Folytatás

A programokat úgy osztottam be, hogy a lehető legkisebb tömeggel fedezzük fel a várost. Reggeli 10-kor.

Az illy miatt kedvelt Oliver's Super Sandwiches-ben a reggeli is jó

Ez többé kevésbé sikerült is. Szerencsénk kitartott szerdán is, amikor a Hongkong szigetet északi részét fedeztük fel. A csúcson kezdtünk, ahova az egyik helyi régiség a peaktram vitt fel.

a HSBC híres központja. Akit érdekel olvasson utána, hogy milyen kívülről vázat (bocsánat tartószerkezetet) építeni

Korábbi francia központ, mai legfelsőbb bíróság. A kolonista épületek igazi kuriózumnak tekinthetők, annál nagyobb felüdülés látni néhányat a felhőkarcolók között

Már ehhez is mászni kellett

Mivel csak 45 percet kellett várnunk, emiatt alig maradt idő, hogy a sorban beszélgessünk egy otthoni családdal. Mindig meglepő külföldön magyar szót hallani, a hongkongi magyarok egyesülete kevesebb mint száz tagot számlál. Átutazóban voltak itt, négy napot töltöttek a városban mielőtt továbbindultak Balira. Elmondásuk szerint az óceán nem nagy szám, de a pihenés, kiszolgálás, étel trió megéri az árát. Not bad. A fogaskerekűn már nem volt ülőhely, de rutinos piroska utazóként az ajtó melletti székre lecsaptunk. Ez jó ötletnek bizonyult, mivel 1.4 km alatt 400 métere szintkülönbséget tettünk meg. Az hányadik kategória a Tour de Solymáron Balázs :D:D?
Ekkor már teljesen átöltöztem turistának, ami csak annyit jelentett, hogy egyre kevésbé foglalkoztam a körülöttem lévő emberekkel és egyre többet a város szépségeivel.  A kilátás már a fogadó állomásról lélegzetelállító volt. Mivel hosszú gyalogos ösvények vezetnek a gerincen ezért gyorsan szétszéledt a tömeg. Megháláltuk néhány szelfivel és gyönyörködéssel.

Ok

híres skyline, egy polár vagy smogszűrő jól jönne 

Csak a bambusz

A város kapujában

A hold sötét oldala. Forduljon meg, menjen vissza  a civilizációba, 25 méter a célállomásig

Az egész hegyoldalt egy őserdő borítja. 100 éves az őserdő. Emiatt gondolom azt, hogy van remény a kiirtott esőerdők újratelepítésére. Ez a brit birodalom egyik egyetlen vita nélküli intézkedése, aminek mindenki örül.  Ez a hegy teljesen kopár volt a tájfun eróziós hatása miatt. Így kell nyomot hagyni a világban, ültess fát (milliotreesproject.com).

1890-1900 Hongkong Central

vágányok száma: 1

Hangulatos.

Lefelé gyorsan megjárjuk, NEM.

Itt már az égiekhez imádkoztam

Leértünk a városba, de az ösvény annyira meredek volt, hogy nem éreztem könnyebbnek mintha egy egyhe emelkedőn tartanék fölfelé. Itt kezdődött a Mid-Levels Escalator élményünk. Ez a világ legnagyobb összefüggő mozgólépcső rendszere (18 db, 800 méter). A képen látható házakból szálltja a dolgozókat reggel a munkába, majd délután haza. 135 méter szintkülönbséget tesz meg ami összesen talán 3 Moszkva térnyi bkv mozgőlépcsőnek felel meg, de itt az érték a keresztutcák áthidalásában van. Mivel csak egy vonalat alakítottak ki, ezért örömmel néztük ahogy az embereket szállítja föl, amíg mi pihenten lépcsőzhettünk le.

Hallottátok a magyar vegyészmérnököt, aki ködkamrás módszerrel termel zöld green bio piros paradicsomot? Elvileg a NASA-tól van az ötlet, de szerintem csak látta ezt a képet. Ez a növények válasza a bőrlégzésre. Plágium.

Lazítás és shopping, Causeway bay

A világ legdrágább bevárásárló negyede. Helyi ismerősök mesélték, hogy egy trafik méretű trafik bérleti díja 100 000 000 Ft. Havonta. Wut???

A Star Ferry terminálja felé, centrál

Az építőipar zászlóshajója a jövőben az infrastrukturális beruházások megvalósítása lesz magántőke bevonásával. Már biztosan észrevettétek, hogy itt nem hidak vannak, amik a hajóforgalom miatt életképtelenek. Ők az alagutakban hisznek. Innen könnyebb lett volna fúrópajzsot szereznie az Ocean's 13 szerelpőinek.

A legjobban elkölthető egy dirham

 Hallom ahogy megfeszül a kötél a bakon és érzem a gázolaj illatát, ami a gépházból tör elő...

Háttérben lebeg a kiállítási és rendezvény központ, ami mellett az új vasútállomás kap helyet. Közvetlen kapcsolat lesz a kínai expressz vonal és a belváros között, egy vízalatti finissel.


Elment mégegy nap, este meglehetősen fáradtan zuhantunk az ágyba. Félidőnél vagyunk de már mennyi minden történt. Elárasztott az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Nehéz néha külföldön lenni, milyen jó, hogy erre emlékezteti az embert néha valami vagy valaki.  Pont a legjobb órákban jut ez eszembe? Amikor New Yorkban látogattam meg Rudi bácsit, akkor éreztem hasonlót. Ültem az '56-os bácsikámmal szemben a 60 éves (első) házában, ahol a hűtőszekrény az egyetlen új tárgy szolid 55 évével. Ott whiskeyt ittunk, itt pezsgőt. Ott szomorú voltam a múlt miatt, itt boldog. Onnan rossz volt nyugatra repülni, míg innen jó lesz. Mégis akkor és most éreztem először, hogy mindenki egy helyre tartozik. És ez nem véletlen. Nem véletlen egybeesés. It is not a coincidence. 

Fradi Kolbász 2.

(Miazhogykáttű?)

Az elmúlt három hetemet nehéz szavakba önteni. Megint egy olyan élménysokkot kaptam, ami nem engedi meg, hogy egy egyszerűen befogadható és jól körvonalazott irományt hagyjak meg az utókornak, így egy újabb "mindent bele" poszt írása mellett döntöttem. Brace yourselves.

Félidő van, karácsonyra még gondolni sem tudok, hiszen majd' elveszek a teendőkben, de a sok hajtás mellett bőven jut idő szórakozásra is. Így történt, hogy My-vel tanultunk a könyvtárban, amikor kapott egy hívást az egyik rokonától, s ezzel együtt két ingyenjegyet az EH Lausanne Wolves - SC Bern hoki meccsre. Másnap este már az Farkasok ultrái mellett csápoltunk, miközben törtek fel belőlem az emlékek a Fradi B-középből - fantasztikus volt ott állni hétvégente.

Az aréna.

Kis csemege azoknak akiknek nem elég a jóból: itt.

Meglátogatott Apu és Edina, majd Apu nem bírta és visszajött Anyuval az oldalán. Amit el lehet képzelni Montreux-től kezdve, Párizson át egy meleg thaiföldi énekes karjain keresztül a genfi reformátorok emlékművéig mindenhol voltunk és utunkon lankadatlan csevegtünk.

S&D Tuileries à Paris

Ezt az eredeti gőzzel hajtott motort 1905-ben építették, azóta a motor egyik mechanikai részén sem változtattak, kizárólag karbantartották. A Genfi tavon szolgáló patinás gőzösök kizárólag ilyenek hajtják. A videót a "La Suisse" gőzösön készítettem:

Hétvégente minden valamilyen rendezvény van a kikötőben, amikor Edina meglátogatott épp thai napok voltak, poénból kilátogattunk és ez fogadott:

s

Napi kiégés: pipa.

Ellátogattam a "History of Globalization" órám keretein belül a genfi Nemzetközi Vöröskereszt Múzeumába, persze nem csak bámészkodni: 1500 szavas kritikus esszét kell róla írnom, de ez mellékes. Akit bármilyen szinten foglalkoztat a humanitárius eszme és mozgalom, ne adj' Isten pont Henry Dunant biznisze és erre jár, annak kötelező célpont. Az egyik legjobban szervezett és összeállított múzeum, amiben valaha jártam.

"Mindenki felelős mindenki előtt, mindenért" - Dosztojevszkij

Természetesen vannak egyéb gyerek barátabb kulturális látnivalók is a Genfi tó körül, például rögtön kézre esik itt, Lausanne-ban az "Underground Filmfestival".

Majd jövőre Laurával és Antikával :D

Az egyetemen is akadnak programok bőven: részt vettem Svájc legnagyobb állásbörzéjén, a "FORUM"-on. Erről csak annyit, hogy az első nap odamentem és az ajtótól kb. 50 méterre már láttam, hogy rajtam kívül mindenki öltönyben-nyakkendőben/alkalmi ruhában járja a standokat. Szóval megfordultam, hazamentem, levettem a "topis" ruháimat, másnap felöltöztem emberhez méltóan, majd visszamentem. Az Európai Űrközponttól a Nestlé-n át a nagy európai egyetemekig mindenki tiszteletét tette. Bevallom a BME Állásbörzén egyszer sem vettem részt, ezért legnagyobb bánatomra nem tudtam otthon tanult jó tanácsokkal ellátni a svájci kollégákat, hogy hogyan is illik egy ilyet megszervezni. Ingyen toll mindenesetre volt. Meg ingyen hő&páratartalom mérő.

SwissTech Convention Center - A" FORUM" otthona.
A színes kis csíkok bal oldalt Prof. Michael Graetzel munjákát dícsérik. Az első mesterségesen fotoszintetizáló anyag.

Az egyik leggyorsabban reagáló és feltehetőleg nagyon pontos hő és páratartalom mérő, ami a kezemben volt.

Egy ilyen eseményt gálával köll befejezni, úgyhogy megint kinyalta magát mindenki és visszatámolyogtunk hepajkodni a SwissTech Convention Center-be.

Nemsokkal ezután is nagy gála következett. Emlékezetes nap volt október 26.-a Lausanne-ban: maraton volt. Több barátom is elindult, így én is... lementem nekik drukkolni, Pieter-rel karöltve. Ugyebár egy maraton hosszú dolog, így csináltunk egy petit-pique-nique-et (kis piknik), nehogy unatkozzunk. Ketten sikerült elfogyasztanunk:

-1 tábla helyi csokit

-4 rúd kolbászt

-egy fél kilós Pick szalámit

-két fej hagymát

-4 paradicsomot

-2 paprikát

-egy fél tömb vajat

-egy befőtt lekvárt

-fél kiló száraz péksüteményt

-3 vekni kenyeret (nem ám a kisebbjét)

-és nem árulom el mennyi sört, de azt igen, hogy adtunk magunknak 18 órát elfogyasztani.

Fene a jó étvágyunkat, nagyon jó nap volt. Persze a kilókra is figyelni kell, így büszkén konstatáltam a bicikli órám állását (Odo=összes megtett kilométer):

Ennyit a kilókról. Jövő héten Zürichben csapunk le. De addig is minden délben szerény menza ebédemen csámcsogok, sokat gondolva Rátok.