Folytatás

A programokat úgy osztottam be, hogy a lehető legkisebb tömeggel fedezzük fel a várost. Reggeli 10-kor.

Az illy miatt kedvelt Oliver's Super Sandwiches-ben a reggeli is jó

Ez többé kevésbé sikerült is. Szerencsénk kitartott szerdán is, amikor a Hongkong szigetet északi részét fedeztük fel. A csúcson kezdtünk, ahova az egyik helyi régiség a peaktram vitt fel.

a HSBC híres központja. Akit érdekel olvasson utána, hogy milyen kívülről vázat (bocsánat tartószerkezetet) építeni

Korábbi francia központ, mai legfelsőbb bíróság. A kolonista épületek igazi kuriózumnak tekinthetők, annál nagyobb felüdülés látni néhányat a felhőkarcolók között

Már ehhez is mászni kellett

Mivel csak 45 percet kellett várnunk, emiatt alig maradt idő, hogy a sorban beszélgessünk egy otthoni családdal. Mindig meglepő külföldön magyar szót hallani, a hongkongi magyarok egyesülete kevesebb mint száz tagot számlál. Átutazóban voltak itt, négy napot töltöttek a városban mielőtt továbbindultak Balira. Elmondásuk szerint az óceán nem nagy szám, de a pihenés, kiszolgálás, étel trió megéri az árát. Not bad. A fogaskerekűn már nem volt ülőhely, de rutinos piroska utazóként az ajtó melletti székre lecsaptunk. Ez jó ötletnek bizonyult, mivel 1.4 km alatt 400 métere szintkülönbséget tettünk meg. Az hányadik kategória a Tour de Solymáron Balázs :D:D?
Ekkor már teljesen átöltöztem turistának, ami csak annyit jelentett, hogy egyre kevésbé foglalkoztam a körülöttem lévő emberekkel és egyre többet a város szépségeivel.  A kilátás már a fogadó állomásról lélegzetelállító volt. Mivel hosszú gyalogos ösvények vezetnek a gerincen ezért gyorsan szétszéledt a tömeg. Megháláltuk néhány szelfivel és gyönyörködéssel.

Ok

híres skyline, egy polár vagy smogszűrő jól jönne 

Csak a bambusz

A város kapujában

A hold sötét oldala. Forduljon meg, menjen vissza  a civilizációba, 25 méter a célállomásig

Az egész hegyoldalt egy őserdő borítja. 100 éves az őserdő. Emiatt gondolom azt, hogy van remény a kiirtott esőerdők újratelepítésére. Ez a brit birodalom egyik egyetlen vita nélküli intézkedése, aminek mindenki örül.  Ez a hegy teljesen kopár volt a tájfun eróziós hatása miatt. Így kell nyomot hagyni a világban, ültess fát (milliotreesproject.com).

1890-1900 Hongkong Central

vágányok száma: 1

Hangulatos.

Lefelé gyorsan megjárjuk, NEM.

Itt már az égiekhez imádkoztam

Leértünk a városba, de az ösvény annyira meredek volt, hogy nem éreztem könnyebbnek mintha egy egyhe emelkedőn tartanék fölfelé. Itt kezdődött a Mid-Levels Escalator élményünk. Ez a világ legnagyobb összefüggő mozgólépcső rendszere (18 db, 800 méter). A képen látható házakból szálltja a dolgozókat reggel a munkába, majd délután haza. 135 méter szintkülönbséget tesz meg ami összesen talán 3 Moszkva térnyi bkv mozgőlépcsőnek felel meg, de itt az érték a keresztutcák áthidalásában van. Mivel csak egy vonalat alakítottak ki, ezért örömmel néztük ahogy az embereket szállítja föl, amíg mi pihenten lépcsőzhettünk le.

Hallottátok a magyar vegyészmérnököt, aki ködkamrás módszerrel termel zöld green bio piros paradicsomot? Elvileg a NASA-tól van az ötlet, de szerintem csak látta ezt a képet. Ez a növények válasza a bőrlégzésre. Plágium.

Lazítás és shopping, Causeway bay

A világ legdrágább bevárásárló negyede. Helyi ismerősök mesélték, hogy egy trafik méretű trafik bérleti díja 100 000 000 Ft. Havonta. Wut???

A Star Ferry terminálja felé, centrál

Az építőipar zászlóshajója a jövőben az infrastrukturális beruházások megvalósítása lesz magántőke bevonásával. Már biztosan észrevettétek, hogy itt nem hidak vannak, amik a hajóforgalom miatt életképtelenek. Ők az alagutakban hisznek. Innen könnyebb lett volna fúrópajzsot szereznie az Ocean's 13 szerelpőinek.

A legjobban elkölthető egy dirham

 Hallom ahogy megfeszül a kötél a bakon és érzem a gázolaj illatát, ami a gépházból tör elő...

Háttérben lebeg a kiállítási és rendezvény központ, ami mellett az új vasútállomás kap helyet. Közvetlen kapcsolat lesz a kínai expressz vonal és a belváros között, egy vízalatti finissel.


Elment mégegy nap, este meglehetősen fáradtan zuhantunk az ágyba. Félidőnél vagyunk de már mennyi minden történt. Elárasztott az érzés, hogy nem vagyok egyedül. Nehéz néha külföldön lenni, milyen jó, hogy erre emlékezteti az embert néha valami vagy valaki.  Pont a legjobb órákban jut ez eszembe? Amikor New Yorkban látogattam meg Rudi bácsit, akkor éreztem hasonlót. Ültem az '56-os bácsikámmal szemben a 60 éves (első) házában, ahol a hűtőszekrény az egyetlen új tárgy szolid 55 évével. Ott whiskeyt ittunk, itt pezsgőt. Ott szomorú voltam a múlt miatt, itt boldog. Onnan rossz volt nyugatra repülni, míg innen jó lesz. Mégis akkor és most éreztem először, hogy mindenki egy helyre tartozik. És ez nem véletlen. Nem véletlen egybeesés. It is not a coincidence.