Bár már sokan tudjátok, most azokhoz szólok akik nem: túl vagyok az első tantárgyamon! Az óra neve "Presentation Skills", elég beszédes, de ennyiből még nem találnátok ki, hogy ezidáig ezzel a tantárggyal tudtam a legtöbbet fejlődni egységnyi idő alatt. Nagyon hasznos volt. A koncepció szerint mindenkinek kellett az év első óráján a csoport előtt - 10 perc készülést követően - egy 3 perces előadást tartania. Ezt levideóztuk, mindenki elmondta a kritikáját, majd a tanár nő is e-mail-ben elmondta, hogy szerinte min kell fejleszteni. Minden órán kellett előadni, "pitch"-elni, motivációs beszédet tartani és mindig kaptunk visszacsatolást a hallgatóságtól. A 7. órán kellett egy "Midterm" előadást tartani egyedül, majd az utolsó órán 20 percben kellett előadni egy választott témát harmadmagaddal. Ez utóbbiak már jegyre mentek, de szigorúan az első órai előadásodhoz viszonyított fejlődésed alapján kaptad az osztályzatot. Elég korrekt rendszer, nem?
Ahogy már korábban ígértem, megosztom a videókat amiken 3-7-8 percig láthattok szerencsétlenkedni, de a tanárom tanácsára nem teszem publikussá őket. Itt vannak a linkek, a videók jelszavait elkérhetitek privátban (és az előadás diákat is, úgy izgibb :D )
Baseline Presentation: https://vimeo.com/107096325
Midterm Presentation: https://vimeo.com/108659804 Sajnos a kép itt elfordult...
Final Presentation Part I.: https://vimeo.com/111284675
Final Presentation Part II.: https://vimeo.com/111284674
Ennyit a suliról, jöjjöm a lényeg: ZABÁLÁS!!!!
Kezdem a kedvencemmel, a vajjal. Ennyi idő alatt sikerült végig próbálnom a palettát, volt amit többször is tesztelnem kellett, hogy most kész eredményekkel állhassak elétek :)
 |
| A bajnok! |
A képeken az általam válogatott top hármat láthatjátok, ezeken kívül még kb. 5-6 fajtát próbáltam. Nekem a szívem csücske a Heidi, amit, ha netalántán egyszer kóstolnátok, akkor mindenképpen 18-20 fokon, önmagában egy vékony szelet diós svájci kenyéren, esetleg egy leheletnyi őrölt tengeri sóval a tetején egyétek. Mennyei. Úristen de finom. Megyek eszem is egyet.
A vajakkal együtt próbálgattam a helyi sajtválasztékot, így az első szemeszterre az alsó árkategóriát szúrtam ki, de kizárólag olyan sajt jöhetett szóba, amire a helyiek büszkék. Az előző részben már volt szó néhányról, most jön a kiegészítés:
Vacherin Fribourgeois: Jellegzetes Gruyére-típusú sajt, a héja kicsit szagos, de a belsejének nincs illata és az íze szuper. Csukott szemmel nem egyszerű megkülönbözteti az említett testvérétől, viszont a sajt fondü enélkül csak gyenge koppintása lehet a vaud-i nak.
Appenzeller: Ez is egy tipikus "svájci ízű" sajt, persze így valószínűleg nem mondok sokat. Inkább kóstoljátok meg és használjátok etalonnak az érlelt típusokhoz. Az élvonalbeli sajtok alsó határán van, fenséges ízű, nagyon el van találva a sózása, erős ízű, de nem mar, mint a parmezán és hosszútávon is lehet magában rágcsálni. Pöpec kis csemege, picit érezni az árán is, de abszolút nem vészes kategória. Egy apróság: VÁGD LE A HÉJÁT! Olyan bukéja van, mint a Jancsi néni lábfején besárgult, hat hetes bőrkeményedésnek. Bocs, ez az igazság.
Le Bondallet: A Tomme sajtnak a rokona, Vaud kantonban talán ezért vannak leginkább oda. Képzelj el egy fehér, szagtalan, egészen vékony nemes penész bundába burkolt sajtot. Belül még hidegen is érezhető a jóféle rántott camembert-re emlékeztető illat. Ha szobahőfokon fogyasztod - szerintem így a legjobb -, akkor készülj fel rá, hogy félig folyékony, az állaga kicsit olyan mintha hártyába lenne zárva egy maréknyi sűrűn folyós méz. De az íze... Mennyei. Mintha keresztezték volna a Philadelphia krémsajtot lágyságát és egy testes francia camembert markáns ízét. Gyümölccsel is nagyon jó, de szerintem frissensült kenyéren elkenve egy kis dióval, szőlővel a csúcs.
Nem lehet mindig sósat enni, így a napi inzulin robbanásaimat dzsemekkel, lekvárokkal szoktam kiváltani. Őszinte leszek: nem vagyok elájulva a helyi termékektől. Mindegyik kiváló minőségű, de érezni rajtuk, hogy nem Cécile mama szedte le a fáról a gyümölcsöt. A negyedik üveget fogyaszthattam el a legkülönbözőbb fajtákból, mire megbizonyosodtam erről a tézisről. A boltok polcain mindenesetre van egy sor, ahonnan exkluzív lekvárokat (?!?!) lehet leemelni és úgy döntöttem egyet kipróbálok. Na de melyiket? A klasszikus sárgabarack mellett döntöttem. Ebből végül is a teljes spektrumot ismerem a balatoni "ízes"-től anyukám mesterművéig.
A teszt eredménye: nem tudom mi a fenére verik a svájci jódlizó tehénpásztorok a mellüket, de ez a túlárazott, kétkanálnyi "echte biologische marmeladen" egy elég gyér és masszívan savanyú utánzata a kis hazánk földjén termő lédús kajszinak. Elrendelem Magyarország boldogságát.
A gyümölcs és zöldség választék egészen elképesztő, otthon maximum egy Gordon Ramsey könyvben futhatunk össze az itteni palettával. Még csak most kezdem felfedezgetni a dolgokat, rögtön egy nagy hiányosságommal kezdtem: mangó. Még sohasem ettem igazi friss, érett és mézédes mangót. Hát most megkaptam. Nagyon ízlett, arról nem beszélve, hogy bőven jóllaktam vele vacsorára.
Nem érzitek, hogy valami hiányzik ebből a posztból? A legutóbbiban (Az vagy, amit megeszel) említettem a "Corned Beef" nevű ételt - Isten tizenegyedik csapását. Most sem voltam rest kipróbálni új dolgokat, hát nosza:
A fenti két képen látható csodán kívül még kipróbáltam az instant rizottót, röstit és néhány egyéb ramen-t. Meg kell mondjam nem volt csalódás egyik sem, a röstit különösen ajánlom, isteni! Ellenben az instant bolognai-val. Vagy ahogy a Balatonfüredi piacon "monnyák": bolónyai. Miután elszámoltam bűneimmel, nekiálltam faragni a konzervet és vizsgálni az elkészítés módját. Persze sehol nincs rajta feltüntetve mit kéne vele kezdeni, de rájöttem: ez nem a véletlen műve. A konzerv hátulján alul csupa nagybetűvel ez olvasható:
A vajakkal együtt próbálgattam a helyi sajtválasztékot, így az első szemeszterre az alsó árkategóriát szúrtam ki, de kizárólag olyan sajt jöhetett szóba, amire a helyiek büszkék. Az előző részben már volt szó néhányról, most jön a kiegészítés:
Vacherin Fribourgeois: Jellegzetes Gruyére-típusú sajt, a héja kicsit szagos, de a belsejének nincs illata és az íze szuper. Csukott szemmel nem egyszerű megkülönbözteti az említett testvérétől, viszont a sajt fondü enélkül csak gyenge koppintása lehet a vaud-i nak.
Appenzeller: Ez is egy tipikus "svájci ízű" sajt, persze így valószínűleg nem mondok sokat. Inkább kóstoljátok meg és használjátok etalonnak az érlelt típusokhoz. Az élvonalbeli sajtok alsó határán van, fenséges ízű, nagyon el van találva a sózása, erős ízű, de nem mar, mint a parmezán és hosszútávon is lehet magában rágcsálni. Pöpec kis csemege, picit érezni az árán is, de abszolút nem vészes kategória. Egy apróság: VÁGD LE A HÉJÁT! Olyan bukéja van, mint a Jancsi néni lábfején besárgult, hat hetes bőrkeményedésnek. Bocs, ez az igazság.
 |
| Ha holló lennék, megenném a sajtot. Nem pofáznék. |
Le Bondallet: A Tomme sajtnak a rokona, Vaud kantonban talán ezért vannak leginkább oda. Képzelj el egy fehér, szagtalan, egészen vékony nemes penész bundába burkolt sajtot. Belül még hidegen is érezhető a jóféle rántott camembert-re emlékeztető illat. Ha szobahőfokon fogyasztod - szerintem így a legjobb -, akkor készülj fel rá, hogy félig folyékony, az állaga kicsit olyan mintha hártyába lenne zárva egy maréknyi sűrűn folyós méz. De az íze... Mennyei. Mintha keresztezték volna a Philadelphia krémsajtot lágyságát és egy testes francia camembert markáns ízét. Gyümölccsel is nagyon jó, de szerintem frissensült kenyéren elkenve egy kis dióval, szőlővel a csúcs.
Nem lehet mindig sósat enni, így a napi inzulin robbanásaimat dzsemekkel, lekvárokkal szoktam kiváltani. Őszinte leszek: nem vagyok elájulva a helyi termékektől. Mindegyik kiváló minőségű, de érezni rajtuk, hogy nem Cécile mama szedte le a fáról a gyümölcsöt. A negyedik üveget fogyaszthattam el a legkülönbözőbb fajtákból, mire megbizonyosodtam erről a tézisről. A boltok polcain mindenesetre van egy sor, ahonnan exkluzív lekvárokat (?!?!) lehet leemelni és úgy döntöttem egyet kipróbálok. Na de melyiket? A klasszikus sárgabarack mellett döntöttem. Ebből végül is a teljes spektrumot ismerem a balatoni "ízes"-től anyukám mesterművéig.
 |
| Anyu barack lekvárjához köze nincs, de az árából 5 raklap kajszit vennék a Nagybanin |
A gyümölcs és zöldség választék egészen elképesztő, otthon maximum egy Gordon Ramsey könyvben futhatunk össze az itteni palettával. Még csak most kezdem felfedezgetni a dolgokat, rögtön egy nagy hiányosságommal kezdtem: mangó. Még sohasem ettem igazi friss, érett és mézédes mangót. Hát most megkaptam. Nagyon ízlett, arról nem beszélve, hogy bőven jóllaktam vele vacsorára.
 |
| Ez az egy szem körte majdnem kétszer annyiba került, mint trópusi társa. Ezt magyarázza meg nekem valaki. |
Nem érzitek, hogy valami hiányzik ebből a posztból? A legutóbbiban (Az vagy, amit megeszel) említettem a "Corned Beef" nevű ételt - Isten tizenegyedik csapását. Most sem voltam rest kipróbálni új dolgokat, hát nosza:
 |
| Keresd a hibát |
 |
| Puding próbája az... |
MIGROS BOLOGNAI KÜLÖNÖS AJÁNLÁSSAL MÁSNAPOSOKNAK
No comment. Üzenet dekódolva: "a konzerv mindenféle szellemi és fizikai tevékenységre alkalmatlan személyekre (másnaposokra) szabottal készült, a felbontás után azonnal fogyasztható." Mindennek fényében fenntartásokkal emeltem az első kanalat a számhoz. Rövid leszek: borzasztó volt. Az viszont biztos, hogyha egy ilyet bepuszilsz 10 sör után, a gyomrod tuti nem fog visszaszólni egy hétig, mert úgy elintézed. Ehem, és persze az illusztrációhoz semmi köze nincs a valóságnak: a konzervben maximum néhány darab sápadt színű raviolit találhatsz (ami már 2011 óta ott ázik) egy elég "vastag szagú" narancssárga, de cserébe húsmentes (bolognai?!) szószban.
Miután ilyen és ehhez hasonló tortúrákon esem át, mindig meg tudom magam vigasztalni egy jó öreg gofrival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése