"Non est vir fortis, qui laborem fugit"

Hét közepén, miközben a Rolex-ben falatoztuk szerény ebéd menünket, jutott Sofia-nak eszébe, hogy mi lenne, ha pénteken eldzsalnánk valahova? Pieter teleszájjal felelt, hogy ő ráér és nagy kedve van hozzá, rólam meg tudva levő, hogy 'Yes Policy'-n vagyok. Hamar megszületett a döntés: az úticél Zürich. Oh yeah!

Nem Máté, ez itt nem szmog :D

A következő pár napban mindenki megkapta a vizsga-fejadagját, így péntek este megérdemelten ültünk fel a vonatra.

Egy bökkenő volt. Az ebédlőasztalnál kizárólag annyit beszéltünk meg, hogy a 19:45-ös vonatra ülünk, tali előtte 15 perccel valahol a közelben :D . No szállás. No útiterv. No semmi. Szóval zötyög a vonat - helyett csendesen siklik - és épp mobilnettel nézem a booking.com-ot, csörgetem sorra a szálláshelyeket. A foglalás után 15 perc alatt memorizáltam a belváros térképét, így szükségtelen volt buszjegyet venni, illetve a hazautat is megterveztem. A többiek a nyugati kényelem jegyében szisszentve bontották meg a kelet ajándékát: egy-egy doboz Sopronit.

Nem hittem volna, hogy ez lesz a legdiákbarátabb szállás Zürichben

Miután elnavigáltam a csapatot a szálláshoz, rám bízták az összes további tájékozódási feladatot, így nekem jutott a megfelelő kocsma kiválasztásának kérdése is. Nagyon testhezálló. Hajnali 1 körül jutottunk vissza a szórakozó negyedbe, ahol pár perc sétálgatást követően találtam egy fain kis sörözőt. Bementünk, megmotoztak(?!), majd a tömeget félrelökdösve bejutottunk. Ami fogadott:

-jobbra egy latin amerikai banda énekelgeti:


...ezzel végülis nincs gond, kicsit fura reggel fél kettőkor erre idogálni.

-a hely zajos
-világos van (?!)
-és ami elsőre szokatlan volt: azonnal elkapja a karom két fiatal afro csajszi kérdezve, hogy milyen estét szeretnék...
Nekem se kellett több, ráordítottam a csaposra: DREI BIER!

Ha még nem esett volna le valakinek, jó érzékkel sikerült bevezetnem a csapatot egy zürichi kuplerájba :D.

Semmi gond nem volt, itt is megtaláltuk a társaságunkat egy iszákos, nagyhangú, brit faszival, aki a munka utáni stresszt jött levezetni ebbe a derűs kis krimóba. Kedvesen elordibálgattunk egymással, majd ajánlott egy jó helyet és megfogadva a tanácsát el sem mozdultunk onnan reggel 6-ig.

Az estéről egy klasszikus idézet ugrott be a Sin City-ből:

"Pap:     Gyónd meg a bűneidet fiam!
 Marv:  Ahhoz túl rövid az éjszaka, atyám."

Csendélet lepedővel

Délelőtt 10:30-kor Sofia kirángatott minket az ágyból, majd megtámadtuk Zürich óvárosát, begyűjteni az utolsó skalpot amiért jöttünk: az ETH Zürich-et.

Pieter Kerouac - Úton
(Közben hatalmas megszólalás, irigykedve Zürich páratlan történelmi örökségén: "Egy város, amit még egyszer sem bombáztak porrá, nem is lehet igazi város")

Éledezés a Starbucks-ban

Find Waldo :D

"Gyáva ember, ki kerüli a munkát" - Seneca leveleiből az ETH Zürich falán
(saját fordításban)

Ezt meghagyom nektek megfejteni
(Az első szó: "Ép")

Bejárat. Kik is mentek be rajta?

És kik jöttek ki?

Diákélet

Szóval miért is mentünk az ETH-ra? Mert ez Európa MIT-je. És kik jöttek onnan ki? Sokan. Csak egy rövid névsorral hadd jellemezzem:

Albert Einstein

Kurt Wütrich

Richard Ernst

Vladimir Prelog

Hermann Staudinger

Felix Bloch

Wolfgang Pauli

Otto Stern

Peter Debye

Fritz Haber

Wilhelm Conrad Röntgen

Feltételezem, hogy Neked legalább két név ismerősen cseng a listáról, hozzáteszem mindegyik személyhez egy kémia vagy fizika Nobel-díj is társul. Ha pedig történetesen vegyész vagy, akkor remélem tudod miért fontos a(z):

NMR (Ernst, Bloch, Wütrich)
Haber-Bosch szintézis
Staudinger-reakció
Pauli -elv
Debye-Hückel elmélet
Stern-Gerlach kísérlet (öreg Veszprémi rég volt, mi? :D )
Cahn-Ingold-Prelog szabály
Fényelektromos jelenség
Röntgen sugár

Némán sétáltam a folyosókon és próbáltam belegondolni, vajon hányan dolgoznak, tanulnak a falak között - talán épp akkor, amikor én is ott  vagyok -, akinek a nevével majd egyszer kiegészül a listám? Egészen megérintett az az órácska, amit ott tölthettem. Négy éve biztos nem ezt éreztem volna. Milyen gyorsan változik az ember, ugye?