Music City

Rövid és lényegre törő bevezetésként (ahogy megszokhattátok) azzal kezdeném meg csatlakozásomat a bloghoz, hogy ismertetem a tényeket. Én, mint gyógyszervegyészmérnök hallgató a BME-ről sikeresen megnyertem egy ösztöndíjat tucat magammal az USA-ba, pontosabban Nashville-be a Vanderbilt University-re, ahol baktériumokat fogok molesztálni két hónapig és ezt állítólag kutatásnak nevezik. A város beceneve: Music City, amit egy vasárnapi random eseménnyel a Cenntenial Park-ban szeretnék is szemléltetni. Előre elnézést kérek a képek minőségért, még nem vettem meg a létezés alapfeltételének számító iPhone-t.

Kék sátor alatt a DJ épp vereti a tuc-tuc zenét.

Sokkoló volt. Ez nem egy megszervezett esemény. Az emberek vasárnapi kikapcsolódásként hoztak sátrakat, horgászszékeket, barbecue-t, hullahopp karikát, néhányan fura botokat vagy csak pár gyereket, egy DJ is került valahonnan, letelepedtek a színpad elé és dumálnak, táncolnak, játsszanak stb. A zene dubstep és sima house keveréke, ami teljesen meglepő módon még tetszett is nekem. Nem ezt vártam a country zene otthonában. Több generáció, gyerekek, idősek, feketék-fehérek, tetováltak és kevésbé tetováltak ugyanúgy rotyognak a "népzenére", néhányan a padon nézik, néhányan pedig úgy mozognak mintha többféle drog hatása alatt lennének egyszerre. Bevallom őszintén, I love that shit. 

És akkor szeretném is bemutatni a Cenntenial Park egy másik nem elhanyagolható nevezetességét:

Aki esetleg nem ismerné fel, ez a Görögországban található Parthenon teljesen méretarányos másolata. Nem akarom kritizálni az amerikaik képzelőerejét, de legalább most már ezt is kipipálhatom.

De még mielőtt lelövök minden poént inkább bemutatom a résztvevőket és a lakhelyemet. Tizenkettő embert választottak ki (mindegyiket külön országból) a Vanderbilt International Summer Research Academy-be, ami egy lehetőség nem amerikai tanulók számára, hogy két hónapig kutassanak egy számukra érdekes témában az egyetemen, megismerjék a rendszert, embereket, életmódot és klímát és remélhetőleg visszatérjenek egy 5-6 éves PhD erejéig.

A kiválaszottak: lányok: Ghazia (Pakisztánból), Arwa (Egyiptomból, 18 évig élt az Emirátusokban), Cecily (Chinese, de Németországban jár egyetemre), Tuula (finn, Glasgow-ba jár egyetemre), Carolina (brazil), Annette (from Cuba),     fiúk: szerény magyar személyem, Atalay (török), Filip (szlovák, Prágába jár egyetemre), Ashwin (indiai), Ai (vietnámi), Nikita (kazah).

A csapat egy része. Sajnos a későbbi lehetséges
munkavállalási szándékomat tekintve, Facebook-ról
le kellett szednem a képet.

Ha ez nem vegyes felvágott, akkor nem tudom mi az. ((Eközben szívrohamot kaptam, mert lefagyott a Chrome, de szerencsére nem törlődött a poszt))(((és megint..., nem tetszik neki a "best house music" videó Youtube-on))).
A bemutatkozás simán ment. Majdnem sikerült puszival üdvözölnöm az egyiptomi Arwa-t, de mind a ketten időben kapcsoltunk, hogy ez nem lenne helyén való vallási okok miatt, szóval nem valószínű, hogy dzsihád áldozata leszek a közeljövőben. Egyébként mindenki jófej, nyitott és nagy részük tökéletesen beszél angolul.

Az egyetemről annyit érdemes tudni, hogy a top 20-ban szerepel Amerikában, valamit az USA egyik legelismertebb orvostudományi kutatóintézeteként tartják számon, és az itt található kórház nemcsak a legnagyobb Tennessee államban, hanem az egész országban is a felső 100-ban helyezkedik el minden szempontból. Hatalmas területen helyezkedik el, kb. 20 perc séta a laboromig, ugyanennyi a konditeremig a laborból, majd megint ugyanennyi vissza a koleszba. Ezek után egy újabb zarándok út sima ügy lesz majd.

Néhány épület.

Ami az időjárást illeti: Nagyon meleg van, ami nem a 40 °C-nak köszönhető, hanem a magas páratartalomnak. Minden épület folyamatosan  és erősen légkondícionálva van, pulcsiban ülök a szobámban. Talán ez az oka annak, hogy szinte alig van járókelő az utcákon, vagy az egyetemen, bár az is hozzá tesz, hogy mindenkinek van kocsija (IGEN, a PhD-soknak is) és mindenhova azzal járnak. Elég fura járókelők nélküli utcákon járni. Az egyetem is mondhatni tök üres. A tanév május elején véget ér, és augusztus közepén kezdődik el. Azt hiszem ki tudnám bírni.

A "kis" koleszépületek. Összesen 4 darab.

Az egyik filmekből ismert diákszövetség partykérója. Ebből van vagy 30,
változatos görög betűk kombinációjából áll a nevük és csak a kiválasztott
általában gazdag diákok nyerik el a tagságot.

To be continued...

Elnézéseteket kérem, amiért ilyen sokáig elmaradtak a bejegyzéseim, nehéz napokon vagyok túl. Pont emiatt, mint már sokan tudjátok, beiratkoztam a hajó klubba és elkezdtem vitorlázni.

Régen sajnos elvakított a sztereotípia, hogy ez az unatkozó gazdagok sportja. Óriási tévedésben éltem. Mint horgász (:D) elmondhatom, hogy ez egy tökéletes kiegészítése a pecás karrieremnek.

Kis pihenő a stresszes nap után

Komplex sport, ahol egyszerre kell látnod 360°-ban, hogy észleld a közeledő széllökéseket, közben az árboc, a kormányzás, az ellensúly, a hullámok és végül a célpont köti le a figyelmed. Tegnap volt szerencsém 22 csomós szélben kipróbálnom azt, amit 2 tanóra alatt szedtem fel... 22 csomó (40km/h) két nappal ezelőtt konkrétan nem mondott nekem semmit, ma már tudom, hogy ez igen combos szelet takar és nyílt vízen embernagyságú hullámokat dagaszt. Majd egy szép napon lesz olyan kamerám, amivel ízelítőt adhatok ebből az élményből most legyen elég ez a három videó ITT, ITT és egy videó ITT, amin ugyan erősebb a szél, de a vitorlás szemszögéből jó a felvétel (kb. a felétől kezdődik). Damiennel együtt megyünk mindig, erről a napról csak annyit, hogy 1 órával a partraszállás után is még az adrenalintól hadarva meséltük egymásnak mi történt a vízen. Óriási élmény mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki. Itt szeretném megjegyezni, hogy Maszitól az ICSÁ-ban megosztott páratlan vitorlástapasztalata nélkül nem mentem volna semmire éles helyzetben. Köszi tesó!

De azért tudjuk, hogy...

 

.... és ez itt sincs másképp. A héten elkészültem a budapesti droghelyzetről írt tanulmányommal, akit érdekel, annak örömmel elküldöm. Ennek kapcsán kellett kihajtanom magamból a szusszt is az elmúlt időszakban. Lehet a szélsőségesen megfeszített munkatempó tette, de előfordulhat, hogy csak azonosultam a témával és azért vette fel a bőrszínem is ezt a vízi-hulla színű, trainspottingos tónust.

Bármilyen nehéz is volt a 22 csomós széllel szemben, hullámokon átgázolnom és megalkotnom ezt a drog problémás beadandót, mindig volt honnan erőt merítenem.

Anyu: sürgősen pótolnunk kell a közös kép készítését. Ez a kép már 9 hónapos!

Laura épp 30 kiló játékot borít ki valahol a lakásban.

kassanyuszi

Bocs fater :DDD

És csak most jutott eszembe, ahogy szúrogatom be a képeket, hogy ebből a játékból csak vesztesen jöhetek ki. Még sok-sok fotót illene beillesztenem, de szerintem mindenki tudja, hogy ki a barátom és rájuk mind  gondolok ebben a pillanatban. Köszönöm szépen a türelmet és a támogatást, hamarosan találkozunk Berlinben, Lausanne-ban vagy Pösten júliusban!

The Brain Forum News Feed

Emerging tools for neurotechnology

Első előadó:

Prof. Karlheinz Meier [University of Heidelberg]

Nem az évszázad előadója, de ez persze nem befolyásolja a kutatótevékenységének a fontosságát. Először rávilágított arra, hogy az agykutatás egyik szűk keresztmetszete az agyi idegek közti kommunikáció megfelelő sebességű "olvasása" és szimulálása. Építettek egy számítógépet ami négy nagyságrenddel gyorsabban szimulálja az agyban zajló biológiai folyamatokat, mint maga az agy. Persze ez csak szamítás ami lebutított modellekkel működik, de működik. Könnyen méretnövelhető, a címke amit ráakasztottak:

Neuromorphic computing.

A manchesteri egyetemen real-time vizsgálják az agytevékenységeket, ő gyorsítva végzi.

Rávilágított arra is, hogy az agy is lehet sztochasztikus viselkedésű. Ezt egy közönség teszttel illusztrálta. Azzal magyarázta, hogy az agyban tárolt képek alapján állítunk össze egy valószínűségi eloszlást követő képet (mintha egymásra vetítenénk 5000 macska portrét --> a végén kapott elmosódott képen levő képpont sűrűség adja meg az előfordulási valószínűséget). Ebből előhívva az adatok, ha két eloszlást átfedést mutat, nem biztos hogy tudunk dönteni két diszkrét változó között, pl nem tudjuk elmondani hogy kacsát vagy nyulat látunk a képen, de abban biztosak vagyunk hogy semmi mást.

Prof. Stéphanie Lacour [EPFL]

Nagyon tömören: olyan beültethető idegi implantátumokkal foglalkozik (innetől neuroprosthetics), amik elaszticitása megegyezik az ember idegpályáival. Miért fontos ez? Mert ha nem egyezik az elaszticitás, akkor a rendszeresen deformálódó idegeket (ízületekben, gerincben, hajlatoknál stb.) a merev implantátum deformálni fogja, ami gátolt funkcióhoz illetve immunválaszhoz és idegi gyulladáshoz vezet. Videón illusztrálta hogy egy sérült gerincű patkány újra megtanulhat járni, amennyiben a kémiai és elektronikus környezet is adott ("injekció+elektromos stumilálás) ÉS a beültetett elektród megfelelően flexibilis.

A harmadik előadás Prof. Chris Toumazou-é volt [Imperial College of London]

A teltségérzet befolyásával foglalkozik és így szeretne egy új terápiás területet nyitni a kóros elhízás kezelésére. Nagyon tetszett az előadása, kicsit hatásvadász, megfelelően szakmai és brutális londoni-brit akcentus, amit amúgy imádok. Amit már patkányokon megcsinált és 6 hónapon belül klinikára kerül:

-készít egy microchipet, amit a "Vagal"-idegen belül a gyomorhoz kötődő szálhoz erősít és analóg elektromos jellel szimulálja azt a hormonjelet, amit a gyomorfal adna teltség esetén. Patkányokon működik, a hat hónapra azért kell várni mert az embernek kicsit másként néz ki az idege és a specifikus jele.

A kutatás jelentősége nemcsak a kóros elhízás kezelése. Ezt a topikot azért választotta, mert nagy volt a siker valószínűsége és így kapott rá pénzt (10M eurót). A valódi potenciál az elv egyéb alkalmazásában rejlik, mivel a "vagal-nerve" irányítja a szívet, tüdőt, hasnyálmirigyet stb. és amennyiben sikerül ezekre a specifikus idegpályára installálni a microchipet, akkor lehetőségek tárháza nyílik meg.

"I'll fight any man, any animal, if Jesus were here I'd fight him too."

Minden embernek van példaképe. Néha nem megnevezhető, sokszor nem csak egy embert takar, de biztos van valaki, akit mélységesen tisztel és felnéz rá. Régen gyakran gondban voltam, ha megkérdezték:

-Neked ki a példaképed?

Most sem tudom egy névbe belepréselni a választ és nem is fogom. Sok-sok ikonból áll össze az a kép, amit célként tűztem ki magam elé. Nem fogom elérni az ideális pontot, de a cél kitűzésében éppen az oda vezető út, a változás folyamata a gyönyörű, azt kell igazán megélni. Az én utamat sokan kísérik az egyik közülük:

Mike "Iron" Tyson

Nagyon pösze :D

Azért tartom-e példaképnek, mert 

   a) ő volt a világ legjobb bunyósa?
   b) egész életében szabad-szájú volt és ennek megfelelően szabadon is él?
   c) lenyűgöz a munkamorálja?
   d) igazi kőkemény férfi, akinek még ma sem állhat senki sem az útjába?

Emlékeztet valakire

A helyes válasz: c). Ebből következik, hogy nem az első YouTube videó után lettem a rajongója, bár egy Tyson Best Of mindig megér 10 percet.

Nagyon megosztó ember, mert fiatal korában tett néhány kevésbé pol-korrekt nyilatkozatot, de hát ez kit érdekel? Nem politikus és nem is sóvárog a népszerűségért. Sosem érdekelte igazán, hogy ki szereti vagy ki nem, ki mit gondol róla a döntései alapján. Igazi szabad ember, aki attól lett nagyon erős, hogy ledobta magáról a társadalmi nyomást és az egész életét feláldozta azért, hogy ő legyen minden idők legnagyobb bokszolója. Ennyi persze nem elég ehhez a címhez és itt jön képbe az ami számomra élesen megkülönbözteti őt a többi sportolótól.

"No one wants to get up at 4 am and run when it's pitch-dark, but it has to be done. The only reason I do it so early is because I believe the other guy isn't doing it and that gives me a little edge."

Számára mindig is a felkészülés volt a legszentebb dolog, nem maga a meccs. Hetekig minden nap, minden percben megerőszakolni a tudatod, hogy dolgozni kell és keményebben, mint bárki. Nincs hétfő, nincs péntek, nincs vasárnap. A nagy nap előtt felszívni magad, mint senki, sebezhetetlenné válni és győztesként hagyni el a ringet.

Nyilatkozat a Lennox Lewis-szal való mérkőzés előtt. Mint mindig, itt is sikerült max-ra pumpálnia az idegeit.

Akadnak sikeres emberek, akik kevés munkával érik el a céljaikat és kétségtelenül ők "korunk hősei". Vannak akik kemény munkával se érnek el sokat, bár én az ilyenekkel szemben erősen szkeptikus vagyok. Nem kezdek el értekezést folytatni arról, hogy melyik út a jó vagy rossz és miért. Azt azonban tudom, hogy én csak a kitartó munkával elért eredményt tudom igazán becsülni és csak azt az embert tudom igazán tisztelni aki ezt követve él. Mike Tyson ilyen ember.

A végére hagytam egy igazi csemegét. A Time magazin készített egy interjú sorozatot, amelyben a közönség feltehetett 10 kérdést a választott riport alanynak. A sorozatot csak ajánlani tudom az én kedvenceim között van:

Robin Williams

Larry King

Vladimir Putin (erről még lehetne egy nagyon izgalmas elemzést írni)

és természetesen:

Azért becsúszott közben egy Machiavelli idézet is...






Bónusz képek a kitartó olvasóknak:

"Utána rohantam és halántékon vertem egy irtózatos jobbossal; kidőlt, mint egy zsák és csak rángatózott."

I love the smell of napalm in the morning

Smells like...victory.

Kivételesen úgy alakult, hogy a mai napom teljesen szabaddá vált, így nosztalgiáztam egy kicsit. A mai poszttal egy filmtörténeti mérföldkövet, egy igazi klasszikust és nagy kedvencet szeretnék bemutatni. Nem mélyedek el a filmben, mert arról órákat vagy napokat tudnék beszélni, így kiválasztottam egy 10 perces jelenetet és megpróbálom átadni, hogy mire gondolok miközben az én monitoromon peregnek a filmkockák. 

A film címe: Apokalipszis most / Apocalypse now

A jelenethez csak angol nyelvű linket tudok adni, magyar verzióhoz az nCore-t tudom ajánlani. A film '79-ben jelent meg és egyfajta válasz volt a vietnámi-háború közel 1,4 millió emberéletet és még több család megcsonkítását követelő vietnami győzelemre. Kevés film készült valaha, ami a háború abszurditását meg tudta fogni. Korunk trendje vagy abszolút hősként bemutatni a főszereplőt vagy abszolút áldozatként, néha a kettő keverékeként. Amikor Apuval először néztem a fimet "saccperkábé" 15 évesen annyit fogtam fel belőle, hogy keménytökű katonák támadják Vietnámot Ford Coppolától elvárhatóan grandiózus formátumban, de a végére elfáradnak a hősök és egy kicsit én is. Mellékvágányon voltam, de nagyon örülök, hogy sikerült felismernem az évek során a film üzenetét.

Mielőtt belemélyednék a részletekbe, nézzétek meg a választott jelenetet - de lehet fordítva könnyebb értelmezni. Ne legyetek "olcsó jános"-ok, tegyétek fel nagy képernyőre, 720p felbontásra, vegyetek fel egy fej vagy fülhallgatót és tekerjétek fel a hangerőt ameddig még épp nem sérti a fületeket. A jelenet egyik fő komponense a HANGERŐ, ezért időpocsékolás lenne a telóra hunyorogva recsegtetni a hangszórót. Érezzétek, hogy valami igazán nagy történik. 

VIDEÓ

Áttekintés

Puskákat és szörfdeszkákat (?!) cipelő katonák rohangálnak hajnalban a vietnami partvonalon.

.

.

.

Az első igazi párbeszéd a második percnél jön. Még egy anyanyelvű ember sem érti meg azonnal, hogy mi a francról beszélnek, mert a csevej témája teljesen kizökkent a felvezetett hangulatból. Kilgore hadnagy elkezd a szörfről beszélni, hogy vajon a közlegény a könnyű vagy nehéz szörfdeszkát kedveli-e jobban? A közlegény a nehezet kedveli, amit a hadnagy nem ért és fennakad.

.

.

.

Parancs:  -Tegyenek be egy kis Wagner-t! Összeszarják tőle magukat a vágott-szeműek a srácaim meg imádják!

.

.

.

Amerikai farmergyerek ráül a sisakjára a támadás közepén, a társa hülyének nézi, de a válasz profán:

- Így legalább a golyóim megmaradnak...

.

.

.

[3:55] - First-things-first: a szörfdeszkák már oda vannak kötözve a géphez. Közben csendben végig szalad az operatőr minden katona tekintetén. Van aki már most eltemette magát, van aki egy szar melóként fogja fel és van aki csak imádkozni tud. 

.

.

.

A kis iskolás gyerekek akár egy ohio-i faluban is énekelhetnék a dalukat vagy épp az unokatesónk is lehetne a tanárnéni. A csendes idill csak pár másodpercre maradhat sértetlen. Innentől a tekintetek fontosak.

.

.

.

A kilencedik perctől, pedig beleleshetünk a háború sorsszerűségébe. Mindegy, hogy mennyire felkészült vagy, mindegy mekkora túlerő van mögötted a háború arról szól, hogy az egyénnel bármi megtörténhet.

Üzenet

A film üzenete az én értelmezésemben az abszurditás. A szereplők kifordulnak magukból, van aki úgy tűnik, hogy bátran és normálisan viselkedik, de hamar kiderül, hogy elmebeteg és már rég elvetette a reményt, hogy kijusson a földi pokolból ahol évek óta "szörföl". Van aki megmarad embernek és fél, illetve van aki néha fél és néha unatkozik. Olyan normális embert nem talál a néző aki ne rettegne és ez mindkét oldalra igaz. Egy támadás alatt elfüstölik a Tiszántúl korabeli éves GDP-jét, miközben mindkét oldalon hősök küzdenek és halnak meg. Amit díjazok a rendező munkájában, hogy bár az amerikai közönség nem fogadná be a filmet, ha akár egyetlen vietnami civil vagy Viet Kong is pozitív fényben csillanna meg, mégis hagy egy nyitott ajtót, hogy belelássunk az ő nézőpontjukba anélkül, hogy feketére festené őket. A háború 10 éve során (hivatalosan 1955-1974, gyakorlatilag 1965-1974) 600.000 vietnami civil és 450.000 Viet Kong halt meg, valamint 300.000 amerikai katona. A lakosság ilyen arányú gyilkolása példátlan volt a modern hadviselésben. A videó utolsó egy perce ez után talán közelebb kerül hozzánk és megértjük mit jelentett annak a nőnek a tette. A hazájában ő ugyanakkora hős, mint bármelyik ellenséges katona a saját országában. A gondolatmenet során megkapjuk a lecsupaszított valóságot, miszerint minden résztvevő természetszerűleg követi az ösztöneit és vetkőzik ki magából. Nyers valósággá olvad a máz, amit a propaganda elénk festett és kiábrándulunk mindenből, ami addig körülvett. Anyánkból, apánkból, a hazából, a barátaink még várnak, de csalódni fognak mert 3 év szolgálat alatt úgyis bedob valaki mellénk egy gránátot vagy csak rossz helyre lépünk. Mi marad a végén életünk lecsupaszított csontvázán, amint mozgó húsként és vérként égetjük és daraboljuk fel a többi ugyanolyan mozgó hús-vér állatot? A szörf.

1759. Október 27., Érsemje

Sokat gondolkoztam megosszam-e vagy sem, de rájöttem, hogy nem igazán tudom megúszni. Elhagytam a telefonom. Azért érzem szükségesnek elmondani, mert jóformán ez a készülék volt a lelke a posztjaimnak. Majdnem minden képemet vele készítettem és mostantól ez a lehetőségem nem lesz meg többé. Az elkövetkező írásaimban emiatt nem hiszem, hogy sok kép lesz, de azért nem fog ez sem örökké tartani. Valamikor rászánom magam és beruházok valami csúcskategóriás kütyüre :)

Addig is élvezzétek, ahogy töröm a magyrot. Drága irodalom tanáraim: Zsuzsa néni, Enikő néni, Labancz Eszter, majd gimiben Kántor Sziszi és Mrs. Berényi tanár nő voltak. Látták mindig, hogy TELJESEN reménytelen eset vagyok és semmi érzékem nincs az általuk kiadott feladatokhoz, de mégis erőltették. Nem is akárhogy! Berényi csak 12.-ben tanított, tisztán emlékszem minden órára. Legnagyobb horror életem során. Szerencsére látta rajtam, hogy nem vagyok üresfejű, csak nem kapom el a fonalat... 18 éve. Ennek és csak is ennek volt köszönhető az alábbi eset is:

Mindenki reszket az óra első 5 percében vajon kinek kell visszaböfögnie Kazinczy teljes életrajzát, majd valami jó szaftos tevékenységéről akadémiai szinten értekezni. Felelet volt. 7.5 méterről meg tudtam állapítani a szemüvege dőlésszögéből, hogy épp kinek a nevét nézi a naplóban. Úgy láttam épp az enyémen pihen tekintete, erre felemelte a fejét és megszólalt:

-B...Bagi Barnabás!

HUUUUHHHHHH megúsztam. Szegény Barni.... Jól '"+!%/=...... A feleletre mindig 15 percet szánt és aznap ez volt a vesztem. Barnit gyorsan leültette, majd szólította a következős a névsorban: 

-Bu.... Bunyevácz Ági!

Valamelyik amatőr bemondja, hogy nincs itt, pedig ezzel is elmehetett volna 2-3 perc mire rájön magától. És ekkor jöttem én. Deni, Levi tudta a dolgát, azonnal nyitották a könyveket én meg felegyenesedtem, mint a majom 2 millió éve. Elég siralmas volt a produkcióm, nem tudtam sokkal többet Áginál. Felajánlom, hogy a következő órára felkészülök egy terjedelmesebb anyagrészből és a mostanit felejtsük el. Nem megy bele az ebadta. Helyette felajánl egy hármast (de mire? semmit sem tudtam...). Nem jutottam szóhoz. Olyan érzésem volt, amikor az ember bemegy a boltba és több pénzzel jön ki, mint amennyivel bement. Szóval így teltek az irodalom órák. Bármit csináltam, kegyelmet kaptam. Egyedül annyi kellett, hogy ha szóbeli van, akkor legyek elég tökös felállni és nulla tudással beszélni valamiről, írásbeli esetén, pedig írjak valami érzelgőset és valahogy - mindegy hogyan - illesszem bele a fogalmazásomba az "ambivalens" és a "dekadens" kifejezéseket. Ha ez megvolt akkor borítékolható volt a négyes. Egyszerre utáltam és imádtam magam. Mintha én lettem volna Pelikán elvtárs. Azóta ilyen nem fordult elő velem. Na jó, talán Székely Editnél, aki nem tudott ellenállni a bicepszemnek. :DD

Visszatérve bicepszem görbületéről a való világba,  volt pillanat, amikor úgy éreztem magam, mint 
Oki a VV1-ben amikor megette az üveg hamutartót, de most már visszatértem a ringbe.

Ez a félévem sem lett szellősebb, mint az előző, itt az órarendem:

És ahogy ígértem egy rövid áttekintés mivel is foglalkozom a hét 168(+1) órájában.


Physical and Computational Chemistry

Ez egy áttekintő kurzus az elméleti-számításos kémiáról. Fókuszban a szerves szintézisekhez és az átmenetifém-komplexekhez szükséges számítás technika. Megtanuljuk melyik modellt mikor kell használni és mik a gyengeségek. Illetve begyakoroljuk a számításos kémiával foglalkozó irodalom értelmezését. Gyakorlati része nincs, de érteni (és kritizálni) fogjuk ha erről beszélnek egy cikkben.


Chemical Biology

Kai Johnsson. Legnagyobb chilles zseni. 30 perc előadás, 60 perc cikk elemzés. Nagyon jól válogatja a cikkeket, eddig mindegyik érdekes volt és nagyon rafinált kérdéseket tesz fel. A szóbeli izgi lesz :D


Nanobiotechnology and Biophysics

Sejtnél kisebb szerves képződmények atomi szintű manipulálása, analízise és mechanizmusok feltárása. Izgi nagyon, főleg mivel az első három fejezet témáját a 2014-ben kémia Nobel-díjjal kitüntetett kutatók dolgozták ki. A maradék fejezetek a fejlesztésről szólnak. Váo.


Cellular Signalling

Már most elvesztettem a szálat. A tanár full Veszprémi, csak fiatal. Nagyon magas szintet követel és az egész óra jóformán biofizika. Ennél többet nem tudok róla mondani.


History of Globalization II.

20 oldalas esszé a humanitarianizmus valamilyen releváns megnyilvánulásáról. A budapesti drog problémát és drog politika alakulását választottam.


Mass Spectrometry

Ez az EPFL orosz részlege. Mivel most télen elment az eredeti professzor, aki nem mellesleg szoros kapcsolatban áll a Richterrel, egy kezdőt állítottak a helyére, így nagy káosz van az órán. De már ki tudom számolni egy 100 kDa-os protein maximális csúcsintenzitás eloszlását és töltését számológéppel :DD Nem baj hogy egy ingyenes programmal 4 kattintás ugyanez. BME feeling.


Labor

Heti 24 óra rota, Schlenk, DMP, dimetilszulfid, káposztaszag, injekciós tű, LC-MS, NMR, etil-acetát, Chemdraw, MestreNova, küvetta, spatula, -78°C és folyékony nitrogén. Peaches and Cream helyett. Imádom.

Fighter's Run 2.

Épp egy fél éve kezdtem elétek borítani hétköznapjaim csendjét, zaját és most eljött az a pillanat, hogy a következő 6 hónapba belevágjak. Február 16.-án elkezdődött a második félévem és a fejemben már most dúl a rengeteg terv, lehetőség, feladat és persze az öreg barát: a kétség. Kihívásból most is bőven akad. Sok barátom hazautazott, közülük a legnagyobb űrt My és Pieter hagyta maga után.

My már otthonról

Damien, Pieter és a sör. Épp "befektetünk" a Les Brasseurs sörözőbe.

Egyik az USA-ban, másik Írországban tengeti életét egy jó darabig.

Közben beköltöztem az új lakhelyemre, egy gyönyörű "kollégiumi" stúdióba. Itt Sofia barátommal együtt lakom, ami biztos rengeteg türelmet és toleranciát fog igényelni mindkettőnk részéről, de tudom, hogy így a legjobb mindenkinek.

Örökség Pietertől <3

Katt ide

Az egyetemi oldalról, eddigi rövid karrierem legnagyobb kihívása előtt állok, PhD pozíciót kell találnom, vele együtt abszolválnom kell 5 kulcsfontosságú tárgyat, amelyek mindegyike biológiára épül. Aki régről ismer, az tudja, hogy én meg a biológia nem vagyunk közeli barátok. Iszonyatosan boldog vagyok, hogy igazi kihívásokat kapok és nyomás alá helyeznek (ez igaz volt az előző félévre is). Na meg ne felejtsük el, hogy ez lesz az utolsó egyetemi szemeszterem az életemben, amikor a klasszikus értelemben véve tanulni fogok és vizsgáim lesznek, nem vicces? Tegnap még Tóth Tündénél voltam szerves laboron, illetve Nagy Ilona tanított parciálisan integrálni, tegnapelőtt meg Benkő Zoltán mutatta hogyan kell elkerülni a parallaxis hibát a barométer leolvasásakor. Atyavilág... rég volt. Az emlékek élesek, de hihetetlenül sok esemény történt Benkő Zozó és Zhu laborja közt.

Közben már túl is estem az első héten, totál padlót fogtam, de hát mit is vártam? Elképesztően motiváló a közeg, nem győzöm hangsúlyozni. Ahogy most látom heti 8-9 cikk elemzéséből és rengeteg labormunkából fog állni a félévem. Mintha újra a Fighter's Run startvonalánál állnék :D. Egy következő írásban, majd elmesélem milyen óráim vannak, biztos vagyok benne, hogy sokatokat fog érdekelni egyik-másik.

Ami viszont a tanulásnál is fontosabb az a téli szünet! Vizsgaidőszak után egy picit laboroztam, de ezt Máté látogatása oldotta.

ILYEN KIRÁLY VOLT ! ! ! 

Állati jó volt Boss és nagyon hálás vagyok, amiért meglátogattál! Igazi feltöltődés volt! Bejártuk Lausanne-t, Gruyéret-t és a Cailler csoki gyárat, részleteket lehet Mátétól kérdezni vagy meglátogatni engem és élőben feltenni azokat :). Őt követte egy klasszik 6 napos síelés Leysin-ben.

Félúton Montreux és Lausanne között

Vevey magasságában kilátás a Mont Blanc felé

Csodálatos időnk volt! Az első nap kivételével egy trikóban és egy széldzsekiben síeltem :D Aznap csak azért nem, mert olyan erős szél volt a hegycsúcs közelében, hogy nem jártak a liftek. Persze Joellel kezeltük a helyzetet. Vettünk 24 sört és kiültünk a teraszra énekelni meg nachost zabálni:

Itt még amatőrködtem:

S&D as always

A hely maga nem rejtett sok kihívást, de a fekvése lélegzetelállító. A központi hüttéből és a pályák egy részéről premier plánban gyönyörködhetsz a Genfi-tóban...

Lake Geneva

Észak felé

Hütte terasz

...miközben az üdülőhely maradéka a valais-i völgyre néz. Meseszép. Csütörtökön jöttem haza és már aznap este Apu várt a lausanne-i pályaudvaron, így a szünetemből hátralevő négy nap is felejthetetlenül telt. Itt épp a kolesz mellett:

Az első hetemet sportnappal ünnepeltem. Futva mentem a kondiba, ott edzettem, majd hazafutottam. Apró részlet: -1°C volt, odafelé az esett, visszafelé havazott :D

Csurom vizesen, de boldogan a győzelem után

Mindegyikőtöknek azt kívánom, hogy ez a féléve, ha bár néha zord körülmények között is, de boldogan teljen és a testi-lelki egyensúlyotokat megőrizve legyen nagyon sikeres!