A víz szalad, a kő marad.

A héten Petra látogatott meg és együtt fedeztük fel Hongkongot. Azzal gondolom nem mondok sokat, hogy nagyon nagyon boldog voltam. Sokat készültem erre a hétre, aminek meglett a eredménye. A passzív készülés azt jelenti, hogy nem látogattam meg a leghíresebb turista látványosságokat, hogy nekem is minden új legyen. Ez jó taktikának bizonyult. Igazán jól szórakoztunk, finomakat ettünk, szép helyeket láttunk, sokat nevettünk és beszélgettünk de a legfontosabb, hogy együtt voltunk. Időben kimentem a reptérre, alaposan körülnéztem és maradt időm, hogy egy multivitamin turmixot rendeljek, ami elég hasznos repülés után. Nagy izgalommal gyakoroltam, hogy a rózsát hogy lehet úgy tartani, hogy az ölelés közben ne vegyék észre csak utána. Erről az jut eszembe, amikor még Oladon az első bűvészdobozom tartalmával ismerkedtem és a szomszéd sráccal próbálkoztunk hogy meglepjük... leginkább magunkat. Ennél többre nem is nagyon emlékszem ebből és a virág sem maradt valószínűleg láthatatlan, de az öröm így is hatalmas volt. Sok volt a mérlegen, egy Petra (nem nyom sokat), 1.5 kg bői sonka, kolbász, szalámi, anya féle duchesse :D.
Egy hosszú buszozást követően beragadtunk a mongkoki dugóba így lekéstük az asztalfoglalásunkat. Szerencsére sikerült elintézni a késést, úgyhogy a cuccaink lepakolása után indultunk is, hogy meghódítsuk Hongkong legmagasabb épületét a ICC-t. Ez egy nagyon szép felhőkarcoló! Ennek a felső 18 emeletét egy luxusszálloda foglalja el, és a legfölső szint a legmagasabban fekvő medence mellett a legmagasabban fekvő bárt is magába foglalja. A teraszról elénk tárult a Hongkong sziget panorámája. Szegény Petra igencsak meglepődött mivel gondosan ügyeltem, hogy ne lássa a liftben a számokat. Az első lift 70 másodperc alatt vitt a 102. emeletre, ahonnan a másik további mintegy 35 alatt a 118.-ra.

490 méter

Jó trükk innen nézni a kilátást. Olcsóbban tudunk italt rendelni, mint amennyibe a 100. emeleten lévő kilátóba a turista jegy kerül.

Vanilla sky-cheers

Mivel jó hosszú napunk volt ezért nem volt gond este az alvással, pedig az időeltolódás sokakat megvisel. Másnap a Disneylandben voltunk. Két éve, amikor Amerikába mentem, az első 5 amerikai akivel beszéltem, egymástól függetlenül elkezdett nekem mesélni, hogy ez a világ legboldogabb helye és hogy semmiképpen se hagyjam ki. Ijesztő volt hallgatni, mi a bajotok? Nincs elég szép hely hogy erről a mesebirodalomról kelljen beszélni? Ahogy ott is, itt is azt éreztem a látogatás után, hogy elég közel jártak a valósághoz. Ez nem egy mesevilág sokkal inkább egy álomvilág. Nem láttam még ennyire tökéletesen kivitelezett objektumot :O. Mivel ismertek, tudjátok, egy elképesztően kritikus vagyok mindennel kapcsolatban, ennek ellenére mondhatom, hogy a Disneyland tényleg a világ egyik legnagyobb körültekintéssel megálmodott és létrehozott helye. Ezt az érzést felerősíti persze, ha az ember a több mint két hónapja nem látott párjával látogat oda :D.