Team Hrvatska

Team Hrvatska
Team Hrvatska

2014. október 13., hétfő

Idő

Két hónapja indultunk el otthonról Balázzsal, más irányba de hasonló célokkal. Arra gondoltunk, hogy összeírjuk az idő múlására emlékeztető dolgokat. Ez nagyon fontos szerintem, hogy érezzük, halad az idő. Amikor az egyik nap olyan mint a másik, elfeledkezünk róla, hogy mindig ketyeg az óra. Mekkora szerencsénk van, hogy van négy évszakunk, ami egy biztos kapaszkodó, hogy mindenki észrevegye magát, bizony eltelt az idő. Az egyenlítői őserdőkben, vagy a sivatagban vándorló népeknek sokkal többet kell tenniük azért, hogy ezt érzékeljék (erről olvashattok a Vigyétek hírét az igazaknak c. könyvben).
Az már biztos, hogy hosszú utat jártam meg azóta, hogy Markó Misi keresztet rajzolt a homlokomra Bázakerettyén. 

Lássuk mivel mérem az időt. 
Másodperc: Ezt mérem? Az órám ketyegését, ha eléggé odafigyelek meghallom egy csöndes helyen, de ez nem egyenletes, erről majd írok az órás posztban (hamarosan). A lényeg, hogy elképesztően sokat gondolkodtak azon, hogyan lehet pontosan felosztani az időt. Ez a tudomány egyik legmagasabb foka: egy jól vagy kevésbé ismert jelenséget az emberek mindennapi életének szerves részévé tenni úgy, hogy már többet senki ne gondoljon rá különlegességként. Mennyire evidens a másodperc? Sokat cikkeztek most a japán szupervasútról, hogy ott bizony másodpercben mérik a késést (50 éve!) és nincs belőle sok. Mindenki elgondolkodhat, hogy mennyi egy másodperc (sportolók, zenészek előnyben). Az órákról szóló írásban ezt is megpróbálom kifejteni.
A percekkel és az órákkal nem foglalkozom, gyorsan jönnek a jelek, hogy éhes vagyok, fáradt vagyok, szomjas vagyok stb. Ez nem igazi időérzet. A napok sokkal izgalmasabbak.

A heti ritmus része, hogy hétvégente mindig elmegyek az Oliver's super sandwichesbe (nem Jamie) enni egy finom olasz ebédet (minestrone leves, egy bolognai linguinivel és egy jó Illy espresso, kedves kiszolgálás, mérsékelt ár). 

                                


Erre akkor is figyelek, ha hétvégén dolgoznom kell. Ez megint nagyon fontos, kapunk alapból egy berendezkedést, hogy hétköznap és hétvége is van. Mennyire figyelünk erre azon kívül, hogy nincs iskola, vagy nem kell dolgozni menni. Itt a templomba járók vannak például előnyben, van a rendszeres nagyi rántott húst (az öreg kabátost :D itt nem ismerik) készít gatheringre járók.. A ritmus nagyon fontos része a kiegyensúlyozottságnak, az enyémnek legalábbis biztosan. Hétfőn reggel fordítok egyet a naptáramon, amit Petrától kaptam és közös emlékek, képek vannak benne valamint kézzel írt számok. Olyankor érzem ahogy forog az idő kereke. Reggel százalékot adok a múlt héten kitűzött célok teljesítésére. Megírom az aktuális hét pontjait (2-3 sor). Ennek súlya van. Most 100 %-ot akarok kapni jövő héten, vagy kihívást. Érdekes, hogy nem egyértelmű a válasz.

Reggeli: Zab, kevés csokapikkal (kevés cukrot eszem, amit néha érzek, nem csak abban a formában, hogy rettentően kívánok például egy hatlapost). Mivel a zab egy szép átlátszó műanyag dobozban van, ezért valójában ez a homokórám! Pontosan egy hónapot mér (1 hónap = 1 kg, az jó mértékegység átváltás :D). A legszebb, hogy magát kalibrálta és csak időközben vettem észre. Azóta minden reggel érzem, hogy a zabszemek az idő múlását mutatják. Azóta a kávémat is egy ikeás üvegben tartom, meglátjuk melyik a pontosabb. 



A ruháimat két hetente viszem el a mosodába. Ebből nagyon sok van a városban, nem jó teregetni a párás levegő miatt. Egy jót ajánlottak, ahova nagyon szívesen megyek. Kicsit persze elfogult vagyok a témát illetően. Amikor viszem a szennyest érzem, hogy mozgatom azt a kereket. Amikor hozom vissza, akkor is :). 

Ezt a füllhalgatót megmenttették :D


Az időjárás változása persze itt is érezhető. Nagyon kellemes, hogy a 29 fokos estékből (amit 32-33-nak éreztem a pára miatt) egy kellemes 23 fokosra váltottunk az utóbbi hetekben. Esténként nagyon jó kiülni a teraszra és érezni, ahogy jár a levegő.

Mindenkinek jó gyakorlat, hogy kicsit elgondolkodjon ezen. Persze nekem sok motivációt ad erre az, hogy ilyen messze vagyok. Várom már, hogy újra otthon legyek. Közeledünk az adventhez, ami a legcsodálatosabb időszaka minden évemnek. Kezdjük el együtt számolni a napokat, hogy amikor a koszorút csináljátok már tisztában legyetek vele, mit jelent egy újabb gyertya meggyújtása. 
Ugye érzed már ?!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése