A víz szalad, a kő marad.: Rolex: A Crown for Every Achievement

Végre beindult a gépezet. Újra igazi egyetemistának érzem magam. Hétről-hétre feladataim vannak, a naptáram állandóan fullon van, nő a nyomás a vállamon és ezt imádom. Az első hét szolid ismerkedéssel telt, a bemutató órák lenyűgöztek mindig benne van a levegőben, hogy valami fontosról beszélünk. A mai posztban gyorsan végigszaladok az óráimon és néhány képpel illusztrálom hol szoktam tanulni és eltölteni az ebédidőt.

Introduction to Nanomaterials: Az öreg Hórvölgyi tanár úr féle óra, erős hangsúly a nanoanyagok és a normál anyagok közti különbségen és ennek kihasználásán a gyakorlatban. Pl: olyan nano gyógyszer, ami eljut a megfelelő rákos sejthez, mágneses tér hatására felmelegíti és megöli azt. Kikapcsolva a mágnesteret kipisiljük. :D

Total Synthesis of Natural Products: Az előadó, Mr. Zhu, az élő megtestesítője a "high expectation asian father" mémnek. Zseniális. pKa értékek és neves reakciók, mechanizmussal és értelmezéssel együtt követik egymást az órán. Ha nem olvasod el az óra előtt a kapcsolódó irodalmat teljesen reménytelen követni.

True Story

Chemistry of Small Biomolecules: Kedves, fiatal orosz hölgy tartja az órát, aki a Dél-Uráli Állami Egyetemről jutott a University of Miami-n keresztül az EPFL-re. Benne volt a keze egy olyan orvosi segédeszköz kifejlesztésében, ami szabad szemmel láthatóvá teszi a rákos sejteket, így 90%-kal megnöveli bizonyos rákos megbetegedésnél a műtét utáni felépülés esélyét. 90%.... wow.

Ennyi tantárgy most egy falatra elég. Ami hatalmas különbség a számomra megszokotthoz képest, hogy nincsenek tankönyvek. Egy se. A komolyabb órákon minden alkalommal felkerül a táblára a kapcsolódó irodalom (cikkek), amit otthon letöltve és kinyomtatva lehet tanulmányozni. A könyvet, mint tananyag formátumot alapvetően lenézik, mivel le van maradva a pillanatnyi tudománytól minimum 3-4 évvel. 2004 előtti irodalomra már igencsak kellemetlenül, önmagukat exkuzálva mernek hivatkozni - ha nincsen rá nyomós okuk, hogy épp azt ajánlják. Szóval cikkekből tanulok és van is mit bőven olvasgatni.

Íme az első EPFL-es házim Mr. Zhu-tól.
Már az első szót sikerült elrontani, de a reakcióútban nincs hiba.

Ahogy Luca és Máté már nyakig benne van a munkában és érzik mit jelent sokat dolgozni, úgy nálam is beindult "Rat's Race". Most 22:53 van és a könyvtárban vagyok. Alap. Napközben annyian tanultak, hogy nem volt szabad asztal. Ja, szombat van :D és hozzáteszem, hogy vasárnap is pont ugyanez lesz. Hasonló munkamorál-sztori az egyik csoporttársammal (Philippe) való beszélgetésből:

"-Tanár úr, nem tudok minden nap bent maradni a laborban estig, mert dolgozom egyetemen kívül, amivel együtt több, mint 60 óra munkám lenne hétfőtől péntekig.
-Tudja kedves Philippe, amikor PhD-ra jelentkeztem a laborvezetővel volt egy interjúm. Megkérdezte mennyit tudok dolgozni, mivel aki 70 óránál kevesebbet van bent egy héten, azt nem tartják meg. Jöjjön be a laborba."

Az eddig itt töltött két hónap alatt eléggé letisztult bennem mitől lehet sikeres egy ország. Sokkal egyszerűbb, mint régen gondoltam:

-Legyen a kultúra része a munka, a siker és a minőségre törekvés.
-Ne legyen háború.

Pillanatnyilag négy ilyen országot tudnék megnevezni, ha kedvetek van gondolkozzatok el rajta Ti is. Én filozofálás helyett, inkább bemutatom a Rolex Learning Center-t (RLC) vagy ahogy hívom néha: a könyvtárat.

Lausanne
San-Francisco - New York - Dubai

Erről beszélünk.

"Vágó István: - Mondja utánam: ŰŰŰRÁLLOMÁS
Fekete Pákó: ÚÚÚÚÚRÁLLOMAS"
http://www.youtube.com/watch?v=Y4tq6Wq80OA

Az RLC-t japánok tervezték és a Rolex húzta fel kisebb támogatókkal az oldalán, mint például a Novartis. Az épület egy szelet emmentálira emlékeztet - ami ugye svájci sajt -, s bár elsőre szokatlan volt, hogy rengeteg betont használtak a konstrukcióhoz, ahogy telik az idő, egyre inkább felfedezem és lenyűgöz a tervezés zsenialitása.

Jöjjön a képriport az épületről, ami minden nap 7-24h-ig várja a tudásra szomjazókat.