Esszé az akadémiáról (vigyázat, hosszú!)

Akadémia. Álljunk meg most egy pillanatra. Mi jut eszedbe róla? Az MTA épülete? A Széchenyi István tér? Egy labor a BME-n? Vagy a Rendőrakadémia 1. 2. 3.? Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi villant a szemed elé a szó hallatán. Most azt fogom elmesélni, mire asszociálok én. 

Anno az akadémiáról nekem néhány BME prof. köztük Huszthy, id. Szántay, valamint Pálinkás József az MTA egykori elnöke jutottak eszembe, nem beszélve az MTA-BME laborról amiben három félévet húztam le. Azóta sokat változott a világképem és egy egészen más szemszögből közelítem meg a témakört. Közelebb kerültem graduális képzésem (BSc+MSc) végéhez és egyre jobban belelátok abba, hogy mi várhat rám ez után. Két fő vonal létezik és ezeknek a különböző kombinálásai. Az egyik az akadémiai pálya, ami annyit tesz, hogy egy egyetemen kutatok és tanítok vagy ugyanezt teszem egy kutatóintézetben. A másik vonal a ipari pálya, ami azt jelenti, hogy egy céghez megyek dolgozni és segítem a cégnek elérni a céljait. Mindkét helyen vegyületek előállításával foglalkoznék. A fő különbség az, hogy míg az akadémián az a fontos, hogy elérjem a kívánt molekulát a lehető legrövidebb időn belül az iparban a cél a legolcsóbb úton és legrövidebb időn belül elérni azt. Ezt azért mondtam el, mert lesz jelentősége a későbbiekben.

Tehát az akadémiai világban dolgozni, annyit tesz, mint egy egyetemen maradni kutatni és oktatni. Hát ez nem ilyen egyszerű, mert jóformán bárki, aki elég szorgalmas (és szolgalelkű) bent tud maradni egy átlagos egyetemen, majd produkál néhány átlagos cikket és eléldegél egy átlagos alatti fizuból. Mindeközben kényelmesen "eloktatgat", amihez amúgy teljesen alkalmatlan, mivel nem érdekli a hallgatóság vágya, a "kutatása" szürke, átlagos, semmi extrát nem tud hozzáadni a tankönyvhöz. Ó Istenem hány ilyet láttam... Az ilyen adjunktusokra, neadj'isten docensekre és professzorokra nem pazarlok több tinta festéket. Beszéljünk a komoly dolgokról. 

Minden egyetemen találhatunk egy-egy kiemelkedő kutatócsoportot, amit mindig egy professzor vezet. Ilyen kutatócsoportokban születnek a diplomamunkák és ez az a hely, ahol a doktoránsok 4-5 évet lehúznak ( = doktori iskola), hogy a nevük elé írhassák a "dr." szócskát. Ők már javában az akadémia részei - még a fokozat megszerzése előtt -, hiszen ebben a szférában dolgozó, fizetést kapó emberekről van szó. Jellemzően két típusú ember végzi el a doktori iskolát, az egyik amelyik akadémiai pályát tervez és oktatni-kutatni szeretne, illetve aki az iparba szeretne menni (kutatni) és valamelyest karrierista. Én nem tudom melyik csoportba tartozom, nincs értelme magamat beskatulyáznom, de tudom magamról, hogy komoly átfedésben vagyok minkét területtel. Lehet egyszer inkább a göröngyös utat választom és alapítok egy céget... Na de vissza lényeghez!

Az akadémiai világ az én szememben a top-kutatásra korlátozódik, ami bár nem egyetemfüggő, de mégis egy kicsit az. Engedjétek meg, hogy elhanyagoljam azt a 10%-nyi nívós közleményt, ami kis egyetemeken készült és hadd koncentráljak a nagyágyúkra. Itt egy lista a nagyfiúkról (katt) - persze erre még büszkébbek az itteniek, ha beállítod "Európát" :D. Most, hogy az egyik ilyennek a padját koptatom döbbentem rá, mennyire más világ uralkodik itt PhD ( = doktori iskola) szinten, azaz az akadémiai világban. A rendszer a következő:

1. Az egyetem szerződést köt egy professzorral, aki oktat és kutat. Jó fizetést, teljes autonómiát kap. De ezt már elmondták nálam okosabb emberek is korábban: 

"Világhírű oktatók kellenek (3. sarokkő)-mondja, akiknek teljes AUTÓNÓMIÁT és BEBETONOZOTT jogokat kell biztosítani. Megvizsgálták, hogy az elmúlt 150 évben, mikor volt az USA fejlődése gyorsabb a világ egyéb országainál. Azt találták, hogy az igazi elrugaszkodás a második világháború után indult meg, az egyetemek függetlenségének megerősítével, a professzori székek kiemelésével, valamint az elképesztően sikeres ipari együttműködéssel (első boom, űrkutatás, utána elektronika és PC, majd mikroelektronika, Apple stb...). " - forrás

2.  Ezt követően a professzor saját érdeke, amennyiben bent akar maradni az egyetemen és szeretne sikeres lenni, hogy a lehető legmagasabb színvonalon dolgozzon és ennek megfelelő impakt faktorú (a cikkek relevanciájának mértékegysége) cikkeket közöljön.

3. A valóságban a labor feje, a professzor, sohasem végez kétkezi munkát, ő egyfajta tanácsadó. A PhD hallgatók és a diplomamunkájukon dolgozó diákok végzik a munkát, avagy "csinálják a tudományt".

4.  A kémia területén három fő összetevője van a sikernek: munka, munka és munka. Adott a válasz mit kell tennie egy professzornak, hogy a csúcsra jusson:

a.   tudnia kell mindent a tudomány jelenlegi helyzetéről, feladatairól, problémáiról

b. ennek megfelelően javasolni témát a diákoknak és segíteni őket, ha problémába ütköznek

c.   de addig kőkeményen dolgoztatni őket, mert lehet a hallgató géniusz, ha nem dolgozik nem lesz eredmény sem

Még egyszer megismétlem mi kell a sikerhez: munka, munka és munka. Most jön a feketeleves. Vajon mi lesz akkor, ha:

• a professzornak teljes az autonómiája és nagy a nyomás, hogy produkáljon
• a diákok dolgoznak
• rengeteg időt és energiát igényel egy-egy eredmény felmutatása

Természetesen az agyondolgoztatás a helyes válasz, de ha valaki azt gondolná, hogy ez fair, hiszen fizetést kapnak és heti 40 órát dolgoznak, akkor hatalmasat téved. Minden országban egy doktorandusz körülbelül annyit keres, mint egy konyhai munkás vagy takarítónő (az adott államban természetesen). Magyarországon ez az álomfizu mintegy 100.000 Ft.-ra rúg havonta. Ez maximum egy szerény életformához elég, egyedül, család/barátnő nélkül, de nem is ez a gond, hiszen a fizuhoz hozzájön a végén a fokozat megszerzése, ami rengeteg opciót nyit a nagyvilágban. A gond azzal a bizonyos 40 órával van. Név szerint, hogy az sohasem negyven óra. Az akadémiai világban (és még mindig a nagy egyetemekről beszélünk) a professzorok minimum 60-80 órát várnak el hetente a hallgatóiktól  -évi két hét szünettel, karácsonyt beleértve. 

Az egyik kémia órám (Prof. Zhu - Total Synthesis) szünetében beszélgettem a tanárommal és megemlítette, hogy a mai órán tanult molekulát először Prof. E.J. Corey kutatócsoportjában (Harvard) állították elő. A tanár híres és hírhedt. Híres, mert őt tartják a 20. századi kémia legnagyobb koponyájának, az ő munkásságának köszönhető a gyógyszer, a növényvédő szer és minden szerves kémiában érintett iparág robbanásszerű fejlődése. Nem tudom érzitek-e mit jelent az, hogy mindez egy névhez köthető. Természetesen 1990-ben Nobel díjat kapott a retro-szintetikus analízis kifejlesztéséért. Ennek persze ára van. Hírhedt a könyörtelenül kemény dolgoztatási módszereiről. Nem a véletlen műve, hogy az ő kutatócsoportjában követték el a legtöbb öngyilkosságot. Erre a szörnyűségre csak akkor derült fény, amikor az a diák, aki először foglalkozott az órámon tárgyalt molekulával öngyilkos lett a csoportban és a búcsúlevelében a professzorát (Corey-t) hibáztatta a történtek miatt. 

Aki mindeddig nem adta fel az olvasást, legyen szíves elolvasni az ITT található New York Times cikket a témáról. Nagyon jó betekintést ad az egyetemi-akadémiai életbe.

A másik professzor, akit ki szeretnék emelni Prof. Erick M. Carreira. Ő az ETH Zürich és véleményem szerint Európa legmagasabb színvonalon kutató szerves szintetikus vegyésze. (Mellékes: Ezt alátámasztandó írt egy 9 részes sorozatot. Potom 5000 USA dollárért már házhoz is szállítják. Közeledik a karácsony, Apu&Anyu :DDD) Az előző mondatból már azt hiszem le is vontátok a következtetést, nem szaporítom a  szót. Íme egy diákjának címezett levele 1994-ből, amikor még a Caltech-en dolgozott.

"Bármikor helyettesíthető munkagép vagy"

Érdekességképp, itt a srác LinkedIn-je: KATT

Akit már cseszett le a főnöke, annak lehet sejtése mit jelent egy ilyen levél. Itt még meg kell említenem, hogy hatványozódnak egy PhD diák érzelmei, mivel neki mindene a professzori ajánlólevelén fog múlni, amikor elindul a nagyvilágba dolgozni. Ezt jól mutatja az alábbi üzenet, amit az öreg Prof. Gassman (Gassman-indol szintézis) címezett a komplett kutatócsoportjának. Légyszíves olvassátok el, mert nagyon tanulságos. Gassman levele.

A linkek jóformán elmondják helyettem az összefoglalót. Akár akadémiai, akár ipari karriert, akár saját business-t akarsz csinálni a kémia területén, egy PhD-n keresztül vezet az út. Ha ezt egy top helyen akarod végezni, komoly áldozatokra kell készülj és komplett, kiegyensúlyozott életet kell élj, hogy ne roppanj meg. Aki ezt sikerrel abszolválja, megérdemli a professzori ajánlót, nyitott előtte a világ. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a valódi élet és tétre menő küzdelem csak ez után kezdődik, de legalább egy kiváló kiképzés van a hátad mögött.

Rövid részletek elmúlt napjaimból. A poszt érdekessége, hogy a képeket nem én raktam sorba, ezért a történeteket nem kapcsolódnak és időrendben sincsenek.
Karácsonyfa fail :D. Nem túl hiteles. Mint  szinte minden, ez is műanyagból van. Eléggé nyomják a karácsonyi ünnepeket. Egyelőre csak a váráslási boom-ot látom, de majd megkérdezem jövő héten, hogy amúgy mit jelent az itt lakó ismerősöknek. Annyit már sikerült kideítenem, hogy a családok együtt mennek étterembe, otthoni sütés főzés nincs, ahogy az év több napján sem. Az biztos, hogy próbálják a hagyományokat felépíteni és el is hiszik az emberek, hogy ez egy ünnep és most valami más időszak jön. Műanyagnak érzem ezt is.

 Ma egy jó master club szendvicset ebédeltem, amiben minden jót megtaláltam: bacon, sonka, csirkemell, tojás, paradicsom, saláta.

 Őrület ami a fogadóirodák közelében van. Fanatikus emberek mindenhol. Már alig várom, hogy élőben lássam a lóversenyeket. Megpróbálok kijutni a Happy Valley ügetőre, ahol a legjobb versenyeket bonyolítják a kifogástalan füvön.

 A környéken tele vannak a földszinti üzeletek. Érdekes, hogy itt valahogy jól megvannak a hatalmas plázák a drága bérleti díjakkal és a drága termékekkel, valamint a kis 'local' helyek ennek az ellenkezőjével. Furcsa például, hogy olcsóbb üdítőt, vizet, édességet, rágót stb. venni a sarki kisboltban mint a szupermarketben. Itt nincs hely arra, hogy saját területen építsenek hatalmas Tesco, Metro stb. épületeket, akik viszont a plázában vannak, ők fizetnek = én is fizetek ha bármit veszek ott, pl élelmiszert. Ez a rendszer elég jó viszont, mivel így mindenki megél. A vasárnapi boltbezárás általában a hét forgalmának függvénye a kicsiknél. Néha nyitva vannak, de a nemzeti ünnepeken öntudatosan pihenőt fújnak. Like. A kövekező képen egy epic lakatos munkát figyelhetünk meg.

 Nagyon szeretem a mongkoki piacok hangulatát. Minden nap átkelek ezen a furcsa, fülledt, zsúfolt területen. Estig árusítanak ugyanazok az emberek. Mindig örülnek egy mosolynak vagy egy pár dolláros vásárlásnak. A közös nyelv nem létezik ez ad egy sajátos hangulatot az egésznek. Ha jól időzítek este, akkor látom, ahogy jönnek a városi takarítók. Ez a legszinpatikusabb. Erről már írtam korábban, de ezt  a hozzáállást és városszervezést egyszerűen imádom. Azt hiszem holnap is veszek egy kis taiwani banánt.

 A héten gyönyörű idő volt. Ez az igazi Novemberi időjárás magával ragadja az idelátogatókat. Gyönörű napsütés, kellemes 22 fok, alacsonyabb páratartalom. Kár, hogy amíg fent van a nap mi lent vagyunk a föld alatt a laborban ahol nagyon egysíkú a klíma. Ezt azzal ellesúlyozom, hogy ebédelni mindig olyan helyre megyek, ahol süt a nap és ahova a legtöbb szabadban megtett lépés vezet. Apró örömök a szürke hétköznapokban.

 Alább a kedvenc egyetemi kávézómat láhatjátok, ahol csokis muffint és Lavazza espressot szoktam inni. Igazi papercup társadalom. Külön kérni kell, hogy csészében adják az italt. Biztos vannak olyan számolók akik ki tudják mutatni, hogy jobbat teszünk a környezetnek, ha papírpoharat használunk és nem mosogatunk édesvízzel és csúnya mosogatószerrel.

csészében kérném

 Ezt a francia látványpékségnél lőttem. Épp banántortát csináltak. Hatalmas sorok várnak, hogy bejuthassanak a helyre. Nem is lehet asztalt foglalni. Gyönyörű sütiket és baguetteket csinálnak. Persze könnyű úgy (??), hogy egy tortaszelet 900 Ft-ba kerül egy 25 dekás baguette meg 700 Ft-ba.

Üzenet: Ha valami jót csinálsz, tedd az ablakba. Ennél nincs jobb reklám

 Egy klasszikus  boltnyitás utáni kép. Lehet vagy 30 négyzetméteres a bolt de legalább 100 ember akar bejutni a nyitás napján.

 Megjöttek a szobatársam otthoni barátai. Kirakták az irányjelzőt a tetőre. Kiváncsi vagyok hányan ismerik itt ezt a zászlót. Mindenesetre újra tele van a hűtő kolbásszal és sonkával. Este gyorsan rendeztünk egy középkeleti ételvetélkedőt. A zsűriben rangos olasz, angol, holland és egyéb michelin csillagos étteremvezetők, diákok ültek. Örömmel jelentem, hogy a bői kolbász tarolt. A pálinkák megmérettetésén viszont elvérzett a körte és a szlovák őszibarack nyert.

 Jó a buli.

 Lehet ez volt az utolsó. Jönnek a vizsgák a következő hetekben, emiatt az eddigi felhőtlen szabadság kissé átalakul a diákok számára. Azért egy búcsú összejövetelt még biztos tartunk. Nagyon jó társaság alakult ki mindig van miről beszélni. Tök jó, hogy például Felixtől megtudom kérdezni, hogy mit gondol Juncker botrányáról. Nagyon kritikusan figyeli a politikát, honfitársát azonban felmenti ebben a kérdésben. Elég gyorsan leépítette a támadásokat néhány ténnyel. Az Eu 22 államában van szinte szó szerint egyező adójogi környezet a legális adóelkerülésre. Anglia és Írország persze élenjár ebben de szinte mindenki ezt csinálja.  Ami fontosabb, hogy a támadás alapját adó dokumentumokat 2009-ben készítették. Öt éve fiókban volt, majd a kellő pillanatban előkerült. Megalakult az új európai bizottság luxembourgi vezetéssel, valamint lebontották a banktitok intézményét. Egy nappal azután, hogy törvénybe iktatták a nyilvánosságot és számonkérhetőséget, valaki kihúzta azt a bizonyos fiókot. Kis országot könnyű támadni, folytatta. Egyértelmű párhuzamot vont Magyarország pellengérre állításával. Jól beárazott lépések ezek. Ha a tőke ellen lépsz, akkor jönnek a pofonok. További támadásra lehet számítani mindkét frontot. Ti bedőltök ennek? Mennyire befolyásolja a hangulatunkat ha újabb és újabb kötelezettségszegési eljárás indul hazánk ellen? Ha mindenki tudja, hogy ez lesz akkor vajon számít-e?

 Újabb local hely. Igazi mongkoki mosoda. Kifolyik a ruha, egy tízcentest sem lehet leejteni az üzletben. Árad az öblítő illata, keveredik a samponéval. Szociális. Erről jut eszembe, valószínűleg még kétszer megyek az én mosodámba. Nagyon kedvesek, egyenlő a minőség, nagy az időmegtakarítás. Ez a legnagyobb újdonság a kinti életem során. Háztartási munkát hetente átlagosan 10 percen keresztül végzek. Ez törvénytelen szerintem, annyira jó :D.

 Hongkong pier. Csodálatos látvány. Ez hiányozni fog.

 Meki matek: 150 Ft egy sültkrumpli. 700 Ft egy dupla negyedfontos hamburger (226 g-os húspogácsával). Ebből hogy lehet megélni? Nincs ennél olcsóbb étkezés, pedig ha valami, akkor az utcai étkezés Hongkongban tényleg nagyon olcsó. Az olcsó kalóriák mekkája ez. Én is tiszteletemet teszem azért egy héten egyszer kétszer. Mi rossz van abban, ha megeszem a korábban említett szendvicset, amiben még szósz sincs. Tiszta kalória és fehérjeüzlet 0-24ben.

 Délutáni pihenés, szobatárs módjára. Megfárad az ember.

 Kedvenc gyümölcslevem a 7-eleven boltban.

 Egy egyenruhás iskoláslány és egy árfolyamlista látható. Az otthoni tanáraim mondták, hogyha pénzt váltok akkor bízzam a bankra, ne hagyjam hogy az utcán verjenek át. Nagyon jók az árak. Baromi olcsó a bankolás: 0 Ft számlavezetési díj. Korlátlan, ingyenes kp felvétel. Szűk árfolyamrések. Az utalásokat nem tudom mondjuk, de gondolom az is elég olcsó. Kis pénzügyi kitérő. Ha az otthoni számlámra utalok pénzt a hongkongiról, akkor nem járok túl jól. Hiába az alacsony banki költség, amit ezen nyerek elvesztem a tranzakciós rengetegen. Hongkongi, dollár alapú számlám fedezetéből USD-t vesz a megbízás értelmében a bank, amit a kártyatársaság vesz át. Ő gyorsan eurót vesz, mivel ez az otthoni számlám anyadevizája. Majd ebből vesznek nekem forintot, amiről majd az sms-t kapom.

Menzai ebéd. Végre csirkemell és egy kis uborka, fekete gomba. Finom volt.

Az vagy, amit megeszel II.

Még mielőtt belevágnék, rövid híreink:

Bár már sokan tudjátok, most azokhoz szólok akik nem: túl vagyok az első tantárgyamon! Az óra neve "Presentation Skills", elég beszédes, de ennyiből még nem találnátok ki, hogy ezidáig ezzel a tantárggyal tudtam a legtöbbet fejlődni egységnyi idő alatt. Nagyon hasznos volt. A koncepció szerint mindenkinek kellett az év első óráján a csoport előtt - 10 perc készülést követően - egy 3 perces előadást tartania. Ezt levideóztuk, mindenki elmondta a kritikáját, majd a tanár nő is e-mail-ben elmondta, hogy szerinte min kell fejleszteni. Minden órán kellett előadni, "pitch"-elni, motivációs beszédet tartani és mindig kaptunk visszacsatolást a hallgatóságtól. A 7. órán kellett egy "Midterm" előadást tartani egyedül, majd az utolsó órán 20 percben kellett előadni egy választott témát harmadmagaddal. Ez utóbbiak már jegyre mentek, de szigorúan az első órai előadásodhoz viszonyított fejlődésed alapján kaptad az osztályzatot. Elég korrekt rendszer, nem?

Ahogy már korábban ígértem, megosztom a videókat amiken 3-7-8 percig láthattok szerencsétlenkedni, de a tanárom tanácsára nem teszem publikussá őket. Itt vannak a linkek, a videók jelszavait elkérhetitek privátban (és az előadás diákat is, úgy izgibb :D )

Baseline Presentation: https://vimeo.com/107096325
Midterm Presentation: https://vimeo.com/108659804  Sajnos a kép itt elfordult...
Final Presentation Part I.: https://vimeo.com/111284675
Final Presentation Part II.: https://vimeo.com/111284674

Ennyit a suliról, jöjjöm a lényeg:   ZABÁLÁS!!!!

Kezdem a kedvencemmel, a vajjal. Ennyi idő alatt sikerült végig próbálnom a palettát, volt amit többször is tesztelnem kellett, hogy most kész eredményekkel állhassak elétek :)

A bajnok!

A képeken az általam válogatott top hármat láthatjátok, ezeken kívül még kb. 5-6 fajtát próbáltam. Nekem a szívem csücske a Heidi, amit, ha netalántán egyszer kóstolnátok, akkor mindenképpen 18-20 fokon, önmagában egy vékony szelet diós svájci kenyéren, esetleg egy leheletnyi őrölt tengeri sóval a tetején egyétek. Mennyei. Úristen de finom. Megyek eszem is egyet.

A vajakkal együtt próbálgattam a helyi sajtválasztékot, így az első szemeszterre az alsó árkategóriát szúrtam ki, de kizárólag olyan sajt jöhetett szóba, amire a helyiek büszkék. Az előző részben már volt szó néhányról, most jön a kiegészítés:

Vacherin Fribourgeois: Jellegzetes Gruyére-típusú sajt, a héja kicsit szagos, de a belsejének nincs illata és az íze szuper. Csukott szemmel nem egyszerű megkülönbözteti az említett testvérétől, viszont a sajt fondü enélkül csak gyenge koppintása lehet a vaud-i nak.

Appenzeller: Ez is egy tipikus "svájci ízű" sajt, persze így valószínűleg nem mondok sokat. Inkább kóstoljátok meg és használjátok etalonnak az érlelt típusokhoz. Az élvonalbeli sajtok alsó határán van, fenséges ízű, nagyon el van találva a sózása, erős ízű, de nem mar, mint a parmezán és hosszútávon is lehet magában rágcsálni. Pöpec kis csemege, picit érezni az árán is, de abszolút nem vészes kategória. Egy apróság: VÁGD LE A HÉJÁT! Olyan bukéja van, mint a Jancsi néni lábfején besárgult, hat hetes bőrkeményedésnek. Bocs, ez az igazság.

Ha holló lennék, megenném a sajtot. Nem pofáznék.

Le Bondallet: A Tomme sajtnak a rokona, Vaud kantonban talán ezért vannak leginkább oda. Képzelj el egy fehér, szagtalan, egészen vékony nemes penész bundába burkolt sajtot. Belül még hidegen is érezhető a jóféle rántott camembert-re emlékeztető illat. Ha szobahőfokon fogyasztod - szerintem így a legjobb -, akkor készülj fel rá, hogy félig folyékony, az állaga kicsit olyan mintha hártyába lenne zárva egy maréknyi sűrűn folyós méz. De az íze... Mennyei. Mintha keresztezték volna a Philadelphia krémsajtot lágyságát és egy testes francia camembert markáns ízét. Gyümölccsel is nagyon jó, de szerintem frissensült kenyéren elkenve egy kis dióval, szőlővel a csúcs.

Nem lehet mindig sósat enni, így a napi inzulin robbanásaimat dzsemekkel, lekvárokkal szoktam kiváltani. Őszinte leszek: nem vagyok elájulva a helyi termékektől. Mindegyik kiváló minőségű, de érezni rajtuk, hogy nem Cécile mama szedte le a fáról a gyümölcsöt. A negyedik üveget fogyaszthattam el a legkülönbözőbb fajtákból, mire megbizonyosodtam erről a tézisről. A boltok polcain mindenesetre van egy sor, ahonnan exkluzív lekvárokat (?!?!) lehet leemelni és úgy döntöttem egyet kipróbálok. Na de melyiket? A klasszikus sárgabarack mellett döntöttem. Ebből végül is a teljes spektrumot ismerem a balatoni "ízes"-től anyukám mesterművéig.

Anyu barack lekvárjához köze nincs,
de az árából 5 raklap kajszit vennék a Nagybanin

A teszt eredménye: nem tudom mi a fenére verik a svájci jódlizó tehénpásztorok a mellüket, de ez a túlárazott, kétkanálnyi "echte biologische marmeladen" egy elég gyér és masszívan savanyú utánzata a kis hazánk földjén termő lédús kajszinak. Elrendelem Magyarország boldogságát.

A gyümölcs és zöldség választék egészen elképesztő, otthon maximum egy Gordon Ramsey könyvben futhatunk össze az itteni palettával. Még csak most kezdem felfedezgetni a dolgokat, rögtön egy nagy hiányosságommal kezdtem: mangó. Még sohasem ettem igazi friss, érett és mézédes mangót. Hát most megkaptam. Nagyon ízlett, arról nem beszélve, hogy bőven jóllaktam vele vacsorára.

Ez az egy szem körte majdnem kétszer annyiba került, mint trópusi társa.
Ezt magyarázza meg nekem valaki.

Nem érzitek, hogy valami hiányzik ebből a posztból? A legutóbbiban (Az vagy, amit megeszel) említettem a "Corned Beef" nevű ételt - Isten tizenegyedik csapását. Most sem voltam rest kipróbálni új dolgokat, hát nosza:

Keresd a hibát

Puding próbája az...

A fenti két képen látható csodán kívül még kipróbáltam az instant rizottót, röstit és néhány egyéb ramen-t. Meg kell mondjam nem volt csalódás egyik sem, a röstit különösen ajánlom, isteni! Ellenben az instant bolognai-val. Vagy ahogy a Balatonfüredi piacon "monnyák": bolónyai. Miután elszámoltam bűneimmel, nekiálltam faragni a konzervet és vizsgálni az elkészítés módját. Persze sehol nincs rajta feltüntetve mit kéne vele kezdeni, de rájöttem: ez nem a véletlen műve. A konzerv hátulján alul csupa nagybetűvel ez olvasható:

MIGROS BOLOGNAI KÜLÖNÖS AJÁNLÁSSAL MÁSNAPOSOKNAK

No comment. Üzenet dekódolva: "a konzerv mindenféle szellemi és fizikai tevékenységre alkalmatlan személyekre (másnaposokra) szabottal készült, a felbontás után azonnal fogyasztható." Mindennek fényében fenntartásokkal emeltem az első kanalat a számhoz. Rövid leszek: borzasztó volt. Az viszont biztos, hogyha egy ilyet bepuszilsz 10 sör után, a gyomrod tuti nem fog visszaszólni egy hétig, mert úgy elintézed. Ehem, és persze az illusztrációhoz semmi köze nincs a valóságnak: a konzervben maximum néhány darab sápadt színű raviolit találhatsz (ami már 2011 óta ott ázik) egy elég "vastag szagú" narancssárga, de cserébe húsmentes (bolognai?!) szószban.

Miután ilyen és ehhez hasonló tortúrákon esem át, mindig meg tudom magam vigasztalni egy jó öreg gofrival :)

Ha pedig ez se hatna, akkor másnap reggel az egyetemen a kedvenc báránykáim fogadnak.

HÍV

Egészségügyi beszámoló a HIV vírussal vívott küzdelemről.

Szeretem ezeket az előadásokat, délután fél ötkor kezdődnek, pont jó szünetet tartani ebéd után és este előtt. Rengeteg e-mailt küldenek ezekről, hogy mindenki tudja ki mikor hol tart beszámolót a kutatásairól. Ennek az az eredménye, hogy többé kevésbé sikerül megtölteni a termet 150-200 emberrel. Ma David D. Ho-t prezentálja egyre akadozóbb angollal a kutatási dékánhelyettes. Az elnök már magabiztosabban folytatja a szívélyes üdvözlést, ahol röviden bemutatják a vendéget és megköszönik neki, hogy elvállalta a felkérést. Az egyetem rektora olvasott embernek tűnik, politikailag nem elkötelezetlen, megosztó de profi.
Most a híres kínai orvost hívja segítségül, hogy könnyebben megfogható legyen Prof. Ho munkája. Huo Taot a nép gyógyítóját közel kétezer évvel ezelőtt arról kérdezték, hogy mennyire büszke magára, amiatt, hogy annyi halálos beteg életét mentette meg. Azt válaszolta, hogy a bátyjára büszkébb, mivel ő sokkal több betegséget előzött meg és ezzel sokkal pozitívabban befolyásolta az emberek életét. Dr. Ho nem az AIDS oltóanyagán dolgozik, hanem olyan gyógyszereken, amik megakadályozzák a kialakulását. Azért a bemutatás mellett se szaladjunk el. Taiwanban született, majd 6. osztályos korában emigrált családja az USA-ba. Kitüntetéses diplomát szerzett fizikából a California Institute of Technology (a világ 2. legjobb műszaki egyeteme), ezt követően a Harvard és az MIT közös programján folytatta tanulmányait, ahol orvosként végzett. Végül klinikai gyógyszerészetet tanult a University of California Los Angelesen.

1981-ben kezdett dolgozni az első olyan betegekkel, akik AIDS fertőzöttek voltak. A vírust később izolálták és megkezdték az alapos kutatását. Ho tehát a felfedezésétől a kutatás élvonalában tevékenykedett. A megelőző gyógyszerek fejlesztésének szenteli az életet. A Times magazin az év emberének jelölte 1996-ban, 2001-ben elnöki kitüntetésben részesült, ami a második legmagasabb polgári kitüntetés az Egyesült Államokban. Jelenleg a Rockefeller University Professzora, valamint a Brookhaven National Laboratory kutatási igazgatója, New Yorkban él feleségével és három gyermekével.

Egy viccel kezd, ami annak kapcsán jutott eszébe, hogy néhány a teremben lévő kutató már nem először hallja ezt az előadását.
Eszerint egy professzor, aki sokat utazik a városban, hogy előadásokat tartson gyakran beszélget a sofőrjével. A sofőr élvezi a munkáját és tiszteli a professzort, de amikor már a huszadik előadásra viszi és kíséri, azt mondja neki: már annyiszor hallottam ugyanazt, hogy mostmár én is előadhatnám. A professzor beleegyezik, hogy következő alkalommal cseréljenek szerepet. Az előadás rendben megy, majd a végén jönnek a kérdések. Egy idős kutató körömfont hosszú kérdést fogalmaz meg az elhangzottakkal kapcsolatban, amire a válasz: Ennyire együgyű kérdést, hiszen erre még a sofőröm is tudja a választ :D.

A továbbiakban nem túl vidám a hangulat. 35 millió ember halt meg eddig a HIV miatt, amit ahhoz hasonlít mintha minden nap egy hatalmas cunami pusztítana valahol a világban. 35 millió ember él HIV fertőzötten életet. Évi két millió ember kapja el a betegséget. Az elképesztő sebességű kutatás ellenére (1983 felfedezés, '85 első elérhető teszt,'87-től kezelések) nincs rá gyógymód. Kontrollálható, felügyelet és precíz gyógyszerezés mellett. Ezek hiányában azonnal rosszabbra fordul a beteg állapota. Az egyik legösszetetteb vírus amivel tudósok valaha találkoztak, rendkívül változékony, többszörösen védett rendszer nehezíti meg a specifikus antitestek célba jutását. Dr. Ho  azért foglalkozik a megelőző hatóanyagok kutatásával, mert szerinte hatalmas tudományos áttörésre van szükség ahhoz, hogy oltóanyagot tudjanak előállítani. Ezt nem tartja valószínűnek az ő életében, de még a következő generációéban sem!!! Az ebola, a SARS és egyéb vírusok gyerekjátékok virológiai szempontból az AIDS-hez képest. Ezt nem lehet megoldani szisztematikusan, néhány 100 millió dolláros beruházást és 4-5 éves kutatást igénylő projektekkel. Szomorú, amikor ezeket a tényeket sorolja. Az egyik legfontosabb kérdés. Miért van oltóanyagra szükség? Az emberek gyógyszerszedési szokásai miatt leginkább. Magát is beleértve összeegzi, hogy katasztrófa a gyógyszerszedési fegyelem. A rövid hatóidejű fogamzásgátlók használata (~1 tabletta/nap) során a nem tervezett terhességek aránya 28-szor nagyobb a hosszútávon ható gyógyszereket használóknál. Az óvszerek megfelelő használata 99.5 %-os biztonságot nyújt a fertőzés ellen.
Ami bíztató, hogy vannak olyan gyógyszerek amik ígéretesnek tűnnek a megelőzésben. Itt is fontos szempont, hogy ne tabletta legyen, amit vagy bevesz valaki vagy nem. Hosszú hatóidejű, lassú hatóanyag leadású formula kell, amit lehetőség szerint 3-4 havonta kell beadni. A Bill és Melinda Gates alapítvány által támogatott kutatásaik során több ígéretes jelöltet is találtak már, amiknek a klinikai tesztelése folyamatban van. Közös projektként kísérleteznek a GSK744 LA nanokristályos hatóanyaggal, aminek nagyon jók a kilátásai (GSK a világ egyik vezető gyógyszergyára, közel 100 000 alkalmazottal és az éves nominális magyar GDP-vel egyenlő tőzsdei értékkel). A kutatásaikat olyan emberek végzik akik elkötelezettek és lelkesek a téma iránt. Nem feltétel, hogy a jelöltek elit egyetemen végezzenek, a problémák megoldása és az összetett gondolkodás sokkal inkább. Nehéz lehet ilyen munkát végezni. Ezért is hívom most fel erre a figyelmet. Ez egy élő probléma, ami a szőnyeg alatt van jelenleg. Elgondolkodtam, hogy mikor olvastam utoljára bármilyen cikket a HIV-ről. Ho szerint a legnagyobb károkat az olyan politikai vezérek okozzák, akik olyan kampányokat hívnak életre, mint például: lenullázzuk az AIDS-et 2030-ra. Ennek szerinte semmi esélye sincs!  A dél-afrikai fiatal nők körében a betegség terjedése 11 % évente!!! A homoszexuálisak közötti terjedés helyenként eltérő: USA 1%/év, UK 1 %/év, Hongkong 2.5 %/év!, Peking 9 %/év!!! Ébresztő.

Ezek után eléggé sokkoltan ültem a teremben, ahol azt sem vettm észre, hogy a nagyon erős parfümöt használó szomszédom elhagyta a termet, ahogy a konkrétan előttem ülő fickó is. A legfurcsább viszont az, hogy az egyik legidegesítőbb hallgató (végig aludt az első sorban, pont az előadóval szemben, a professzorok mellett, az első 5 percben meg felhangosított iPhone 6-tal fotózott...) címét elnyerő, átlósan ülő öreg tag is kiment észrevétlenül. Szerencsére jött pár általános kérdés is, amikből kiderült, hogy a Caltechen otthoni dolgozatok vannak, és hogy Ho nem híve memorizálás alapú tanulásnak. Nagy nehézséget okozott neki például a Harvardon anatómiát magolni.

"Non est vir fortis, qui laborem fugit"

Hét közepén, miközben a Rolex-ben falatoztuk szerény ebéd menünket, jutott Sofia-nak eszébe, hogy mi lenne, ha pénteken eldzsalnánk valahova? Pieter teleszájjal felelt, hogy ő ráér és nagy kedve van hozzá, rólam meg tudva levő, hogy 'Yes Policy'-n vagyok. Hamar megszületett a döntés: az úticél Zürich. Oh yeah!

Nem Máté, ez itt nem szmog :D

A következő pár napban mindenki megkapta a vizsga-fejadagját, így péntek este megérdemelten ültünk fel a vonatra.

Egy bökkenő volt. Az ebédlőasztalnál kizárólag annyit beszéltünk meg, hogy a 19:45-ös vonatra ülünk, tali előtte 15 perccel valahol a közelben :D . No szállás. No útiterv. No semmi. Szóval zötyög a vonat - helyett csendesen siklik - és épp mobilnettel nézem a booking.com-ot, csörgetem sorra a szálláshelyeket. A foglalás után 15 perc alatt memorizáltam a belváros térképét, így szükségtelen volt buszjegyet venni, illetve a hazautat is megterveztem. A többiek a nyugati kényelem jegyében szisszentve bontották meg a kelet ajándékát: egy-egy doboz Sopronit.

Nem hittem volna, hogy ez lesz a legdiákbarátabb szállás Zürichben

Miután elnavigáltam a csapatot a szálláshoz, rám bízták az összes további tájékozódási feladatot, így nekem jutott a megfelelő kocsma kiválasztásának kérdése is. Nagyon testhezálló. Hajnali 1 körül jutottunk vissza a szórakozó negyedbe, ahol pár perc sétálgatást követően találtam egy fain kis sörözőt. Bementünk, megmotoztak(?!), majd a tömeget félrelökdösve bejutottunk. Ami fogadott:

-jobbra egy latin amerikai banda énekelgeti:


...ezzel végülis nincs gond, kicsit fura reggel fél kettőkor erre idogálni.

-a hely zajos
-világos van (?!)
-és ami elsőre szokatlan volt: azonnal elkapja a karom két fiatal afro csajszi kérdezve, hogy milyen estét szeretnék...
Nekem se kellett több, ráordítottam a csaposra: DREI BIER!

Ha még nem esett volna le valakinek, jó érzékkel sikerült bevezetnem a csapatot egy zürichi kuplerájba :D.

Semmi gond nem volt, itt is megtaláltuk a társaságunkat egy iszákos, nagyhangú, brit faszival, aki a munka utáni stresszt jött levezetni ebbe a derűs kis krimóba. Kedvesen elordibálgattunk egymással, majd ajánlott egy jó helyet és megfogadva a tanácsát el sem mozdultunk onnan reggel 6-ig.

Az estéről egy klasszikus idézet ugrott be a Sin City-ből:

"Pap:     Gyónd meg a bűneidet fiam!
 Marv:  Ahhoz túl rövid az éjszaka, atyám."

Csendélet lepedővel

Délelőtt 10:30-kor Sofia kirángatott minket az ágyból, majd megtámadtuk Zürich óvárosát, begyűjteni az utolsó skalpot amiért jöttünk: az ETH Zürich-et.

Pieter Kerouac - Úton
(Közben hatalmas megszólalás, irigykedve Zürich páratlan történelmi örökségén: "Egy város, amit még egyszer sem bombáztak porrá, nem is lehet igazi város")

Éledezés a Starbucks-ban

Find Waldo :D

"Gyáva ember, ki kerüli a munkát" - Seneca leveleiből az ETH Zürich falán
(saját fordításban)

Ezt meghagyom nektek megfejteni
(Az első szó: "Ép")

Bejárat. Kik is mentek be rajta?

És kik jöttek ki?

Diákélet

Szóval miért is mentünk az ETH-ra? Mert ez Európa MIT-je. És kik jöttek onnan ki? Sokan. Csak egy rövid névsorral hadd jellemezzem:

Albert Einstein

Kurt Wütrich

Richard Ernst

Vladimir Prelog

Hermann Staudinger

Felix Bloch

Wolfgang Pauli

Otto Stern

Peter Debye

Fritz Haber

Wilhelm Conrad Röntgen

Feltételezem, hogy Neked legalább két név ismerősen cseng a listáról, hozzáteszem mindegyik személyhez egy kémia vagy fizika Nobel-díj is társul. Ha pedig történetesen vegyész vagy, akkor remélem tudod miért fontos a(z):

NMR (Ernst, Bloch, Wütrich)
Haber-Bosch szintézis
Staudinger-reakció
Pauli -elv
Debye-Hückel elmélet
Stern-Gerlach kísérlet (öreg Veszprémi rég volt, mi? :D )
Cahn-Ingold-Prelog szabály
Fényelektromos jelenség
Röntgen sugár

Némán sétáltam a folyosókon és próbáltam belegondolni, vajon hányan dolgoznak, tanulnak a falak között - talán épp akkor, amikor én is ott  vagyok -, akinek a nevével majd egyszer kiegészül a listám? Egészen megérintett az az órácska, amit ott tölthettem. Négy éve biztos nem ezt éreztem volna. Milyen gyorsan változik az ember, ugye?

Dél

Ma a sziget déli részén jártunk. Egyik olasz barátom játszott a strandvízilabda bajnokságon a nemzetközi csapat színeiben. Kicsit későn indultunk, de még pont időben odaértünk, hogy lássuk a vízben.

Meccs után, a képen olasz angol 3:1

 Amikor Horvátországban először láttam betonból kialakított tengertől leválasztott pályákat, akkor elkezdtem megérteni, hogy miért ennyire jó ott a játék. Mekkora felüdülés lehet azoknak a gyerekeknek egy "rendes" édesvízzel töltött medencében játszani. A látás és célzóképesség javul, de a kiemelkedés csökken a víz sűrűségével :D. Az öböl másik részén sárkányhajók versenyeztek. Ez a sport nagyon szimpatikus itt. Családok mozognak együtt, fontos a csapatszellem és a ritmusérzék, nem kell mindenkinek olimpiai atlétának lenni ahhoz, hogy haladjanak.

Űzzed

 Ez Hongkong legnépszerűbb strandja, amit a széles homokos partszakasznak köszönhet, valamint a pálmafás, árnyékos pihenő részeknek. Most fejezik be a Pulse nevű plázát a parton, ami tovább növeli majd a kényelmi szolgáltatások és éttermi lehetőségek számát. Meglepő, hogy a parton épült bevásárlóközpontok nagyon szépek. Itt valahogy sokkal jobban figyelnek, hogy a környeztbe simuljon az épület. Az is igaz, hogy ezek a leggazdagabb kerületek, ahol az igények megkövetelik, hogy neves tervezőkkel dolgozzanak. Az egyik ikonikus épület a hullámzó, lyukas apartmanház.

a narancssárga rész egy négyzetalapú nyílás az épület közepén, látszik továbbá mindenből egy kicsi

A ház megálmodói a helyi szokásoknak megfelelően igénybe vették egy feng shui mester (az a tudomány ahol nostradamusi érzékkel megjósolták, hogy a lakásban majd miért lesz rossz ha a hűtőt az ajtóval egyvonalban helyezzük el, vagy ha az angol wc lefolyója nincs befalaza) segítségét. A mester a terepszemlét követően jelezte, hogy organikus a hullámzó alaprajz, de a hegyről így nem tud lejönni a sárkány inni a tengervízből. Gyors válasz és 8 % eladható alapterület csökkenés volt a válasz, így kialakult a lyukas ház, ahol többek között Jackie Channak is van egy lakása. Szebben fogalmazva a feng shui jelentése szél és víz. Célja az összhang megteremtése, amelynek nyomában a gazdagság és az egészség jár.
Találtunk egy Ferrari & Maserati szalont is, amit természetesen nehéz lett volna kihagyni. Nagyon kedvesen fogadtak, örültek, hogy olaszokat is látnak itt. Megtudtuk, hogy típustól függően, van aki 3 évet is vár, hogy az általa megálmodott összeállításban átvegye álmai autóját. Csodálatos érzés volt beülni egy ilyen autóba. Ajánlom a Nat.Geo. Gyáróriások műsorának Ferrari részét, azoknak akiket érdekel, hogy miért van lelke egy ferrarinak.

A part mellett van egy templom is ahol sok istenhez lehet imádkozni. Itt állítottak emléket a vízimentő egyesületnek és az örökkévalóságnak. A legenda úgy tartja, hogy aki a hídon átmegy annak három nappal több jut a földi paradicsomból. Te akarnál még plusz három napot?

Annyira idegen, hogy a templomban Coca Cola automaták állnak...

Egyszer átmentem azért rajta

Mindenkinek szép hetet kívánok.

Buddha egyik legszimpatikusabb felismerése a leghíresebb ötből a következő:
Csak tetteim tartoznak valóban hozzám. Nem kerülhetem el tetteim következményeit. Tetteim alkotják a talajt, amelyen állok.