Elmesélem most a szobatársam igaz küzdelmét. Most, hogy itt van a mellettem lévő szobában már vidámak azok az emlékek amik annál a kérdésnél merültek fel, hogy min ment keresztül, hogy kijusson Iránból. Végül a mesterképzést a Politechnico di Milano ösztöndíjasaként végezte el, az elérhető legmagasabb átlaggal (110/110).
A történet 8 évvel ezelőtt kezdődött az érettségivel. Az érettségin a legeredményesebb 1 %-ba került, amivel bárhova mehetett. A teheráni egyetemen kezdett anyagtudományt tanulni és metallurgiát. Azt megtanulta, hogy a top 1 % sem egyenlő. A legjobb 20-30 embert repülőjegy várja Bostonba és San Franciscoba. El lehet képzelni, hogy egy több mint 70 millió lelkes országból ez mit jelent. Brain drain: Iran 1:0. Az alapképzésen nem jeleskedett, a jegyei meglehetősen közepesek voltak. Nem volt túlzottan izgalmas a diplomamunkája sem, és még a nyelvvizsgája sem sikerült túl jól. Így nehéz lesz - gondolta, ezen dolgozni kell. Aztán nekiállt. A szám, ami miatt megírtam ezt a posztot a következő: 1196. Ennyi professzort keresett meg, hogy helyet találjon (van egy program ami kicseréli a jelzett szavakat és így egy kattintással tudta elküldeni az e-maileket). Nem válogatott túlzottan, agresszív volt és rámenős, mindenkit berakott egy hatalmas excel fileba, és ott jelölte következetesen, kinél hogy áll. Aki nem válaszolt azoknak újra elküldte az e-mailjét. Volt egy külön fájl a negyedik felszólításra váró professzorokkal! 11 pozitív, bátorító választ kapott, ebből 8-at pályázott meg, mert csak ennyire volt pénze. Végül két mesterképzésre kapott ingyenes helyet, kettőre ingyeneset plusz ösztöndíjat, valamint jelölték 3 phd ösztöndíjra is.
Amerikába kellett neki a GRE vizsga, ami nagyon rossz Iránban ezért Törökországba jelentkezett, hogy kitöltse. Itt jött közbe a katonaság. Iránban érettségi után vagy a kötelező katonaságra mész, vagy egyetemre. Ha elvégezted, akkor marad ugyanez a két opció. Vagy továbbtanulsz, vagy irány a katonai szolgálat (2 év!!!). Utazni nem lehet, van GRE otthon is, ezért nem engedünk ki - mondták neki. Hogy lehet akkor kijutni Törökországba? Gyorsan hamisított egy nyelvvizsga fizetési bizonylatot, ami azt mutatta, hogy kifizetett egy csomó pénzt, hogy nemzetközi nyelvvizsgát szerezzen, ilyen viszont nincs otthon. Végül sikerül neki megszerezni a bizonyítványt, a GRE-t.
Csodásan alakult minden, megnyerte az ösztöndíjat amerikába. Egy igazi álom vált valóra, majdnem. Nem kapott vízumot, háromszor utasították vissza a kérelmét, így le kellett tennie erről. Végül a milánói ajánlatot választotta, ahol nagyon jól érezte magát, és igazi top diákká vált emellett európaivá. Múltkor bementem a szobájába, egy excel táblázatot szerkesztett. Nagyobb reményekkel, sokkal jobb önéletrajzzal, magabiztossággal. A titok mint mondja a következő: valahol a világon pont annyira vágynak egy olyan emberre mint én vagy te mint mi a rájuk. Nem szabad kihagyni az esélyt, hogy megtaláljanak. Csak a Stanfordról és a MIT-ről 50 e-mail címet másolt ki. Most sokkal válogatósabb és specifikusan ír e-maileket. Eddig nincs semmi eredmény. Azt mondja, hogy ha nem kerül be egy elit iskolába akkor nem lesz elég motivációja, hogy itthagyja a kényelmes Európát. Haza nem mehet 90 napnál többre, ugyanis ott várja a szolgálat - még mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése