Megkezdtem Magyaroszág határainak kiépítését a nyugati parton is. Gépem megérkezett, a fogadtatásomra kirendelt cheerleader csapat megbetegedett, így taxival mentem a szállásra, majd totális háborút hirdettem a lakástulajdonosok ellen. Már az első nap elvesztettem egy csatát, így elmentem a legközelebbi horgász és fegyverboltba, kicsit csorgatni a nyálam, valamint kiváltani az engedélyem.
Ilyen zacskóban legutóbb az uzsimat kaptam...
A barátnőkre is gondolnak
Miután megvolt az engedély egyből mentem a partra és egy csodálatos estét töltöttem a Mission Bay egyik öblében.
Mission Bay by night
Ő volt a horgásztársam, egy csíkos bűzösborz (Mephitis mephitis). Mindenhová követett, néha hátat fordított és felemelte a farkát --> na ilyenkor kaptam infarktust, mert ha ez a dög lespriccel, akkor tuti nem találok lakást ebben a félévben sem.
Uncle Georgie-t megkértem, hogy lőjön egy fotót a zsákmányomról, mielőtt újra szabaddá teszem. Uncle Georgie-nak sajnos nem tudtam sokadik nekifutásra elmondani, hogy az objektív előtt van az ujja, így míg én folyamatosan lehajoltam és sétáltam balra, addig ő lassan követett. Ebben a násztáncban született a fotó is.
Ilyen csatahajókból mindig van 3-4 db szem előtt. Orrukon jól kivehető a 127 mm-es ágyú, míg az oldalán számos "gatling gun" tud 6000 szabadságot kiosztani percenként.
Itt megcsapott a szele annak a bizonyos: "Budai, megint milyen szar helyre kerültél!" - érzésnek.
Nem untatok senkit sem a lakáskeresés részleteivel, aki még nem csinált ilyet, annak összeírtam, hogy ez mit jelent három nap alatt:
-73 db telefonhívás
-177 db email üzenet, copy-paste nélkül
-13 óra buszozás és végtelen várakozás, idegőrlés és ostoba tulajdonos.
Küldetés teljesítve, szállás megvan már csak "dógozni kéne". Erre viszont még semmilyen szinten nem vagyok felkészülve, így inkább élem a Californian Dream -et. Eljárok a strandokra, pecázgatok és beszélgetek boldoggal, boldogtalannal.
A standard beach-ekre elmentem kicsit, szerencsére a prémium helyek nem ilyen tömöttek - azért ez sem egy Palatinus/Dagály - és pont a Scripps alatt találhatók.
Mission Beach at its best
Ez azt hiszem Ocean Beach, de kb. ugyanolyan, mint az előző.
Csendélet.
Itt San Diego-ban teljesen más az emberek habitusa, mint New Yorkban. Ott előfordult, hogy a kávézóban vagy a metrón a szomszéddal pár kedves szót váltottunk és folytattuk dolgunkat. Itt ez nem így van. Sétálsz az utcán, buszozol, villamosozol, neadjisten' horgászbottal a kezedben lézengsz akárhol: 100 méterenként jön valaki beszélgetni.
Na ez itt a dáuntáun (downtown). Gaslamp Quarter, ami alapvetően 3000 étterem pár utcába belezsúfolva.
Itt sok szép emlék tört elő belőlem :)
Nem adja át a kép, de ez egy brutális, hömpölygő tömeg aki Taylor Swift hangjáért adta el lovát-házát-birtokát és várja sorát, hogy bejuthasson a San Diego Padres baseball arénába. A hangulat az utcán is hihetetlen volt!
Ez a kép csak azért kerülhetett ide, mert egy évet vártam arra hogy egy ilyen táblát láthassak. Tegnap is lementem elintézni egy nagybevásárlást. Este 10-kor. Ahh.
Az elején baromi jól esett a sok kedves szó, meg a csevegés, abszolút nem éreztem egyedül magam. A második nap sem okozott nagy fejfájást, amikor a távolból kiszúrt egy Manilából menekült kocapecás és a pick-up truckjával lekövetve, majd kiugorva adta elő élete és horgászatainak feledhetetlen sztorijait. Túléltem, nem volt semmi gáz. Harmadik nap, amikor már számtalan szerelmes pár, csöves, horgász, idős pár, gyerek, kutyasétáltató valamint kocogást színlelő ember állított meg, hogy "beszélgessünk már egy 10 percet" attól besokalltam. Főleg az agresszív csövesektől, akik addig kiabálnak amíg ki nem veszed a fülhallgatót és rájuk nem nézel. Érdekes világ zajlik a downtown - ban, de ehhez észben kell tartani hogy nem, ez nem Amerika. Amerika ugyanis autóban ül. Vajmi keveset javított ez a helyzetemen, még egy napot kibírtam és mentem is az újdonsült otthonomba:
A videón még nincs fent a szobám a valódi beköltözést követően, hát íme:
Ennyi mára, első munkanap megvolt, de nagyon bonyolult lenne ide lekörmölni, hogy mi a pontos helyzet. A lényegét tekintve a dolgoknak látom, hogy teljesen önálló munka lesz, a labor egy hömpölygő káosz, a diákok pedig kb. a PhD-jük közepén már az "upper-genius" kategóriában vannak. Meglátjuk, izgalmas lesz az biztos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése