Ő itt a mexikói gyorsétterem lánc, a Chipotle egyik étele.
Nagyon népszerű, ami annyit jelent az egyszerű fogyasztó számára (én), hogy hosszú sorok végére kell beállni a forgalmas órákban. Ez azt jelenti az egyetemi Chipotléban, hogy az utcán áll a sor, szépen a fel mellett kanyarodik tovább, hogy ne zavarja a sarkon átkelő tömeget. Vajon mi a határ, amikor még beállnak az emberek? Mikor mondják azt, hogy gyerünk tovább a következőbe ami egy kínai, utána van egy burgeres, majd egy szendvicsező egy pizzázó és még egy. Múltkor annyira megkívántam ezt, hogy végül megvártam az előttem lévő mintegy 30 embert. A sebesség félelmetes, nagyon gyorsan csináljak a burritókat. A sebesség meghatározó tényező egyértelműen a "hülye" várásló aki pl álszenten kérdéseket tesz fel, a kiszolgáló személyzet hogylétével kapcsolatban, vagy a pénztárnál jön rá, hogy kellene még egy kis guacamole a rendeléséhez, vagy már az elején bepróbálkozik a titkos menükkel. Ezeknek az a lényege, hogy lassan szivárogtatják ki, hogy vannak rejtett elemek a menün, amit az ilyen "szakavatott" (=olvassa a facebookos cikkeket :D) emberek megrendelnek. Ezzel lehet tesztelni, hogy mennyire éri meg egy új elemet tényleg felvenni a kínálatba. Ez persze mindig lassabbna készül el és követ dob a fogaskerekerek közé. Én a tacos-t választottam, amit az egyik legnehezebb összerakni, de valahogy jobb érzés három kisebb hegyomlást megenni mint egy nagyot. Szerintem tényleg nem könnyű megenni egy teljes adagot, brutális sokk. Amúgy az egész persze egy kicsi üzlettel indult, amikor a srác kiszámolta, hogy napi 100 burritóval már megtermeli költségeit az új üzelete. Amikor pár hónapon belül napi 700 adagot adott ki, akkor rájött, hogy itt valami forróba nyúlt. Azóta lefutotta a klasszikus amerikai éttermi láncoknak előírt pályát: brutál növekedés, elképesztő nyereségesség, tőzsdei szárnyalás, majd kisebb nagyobb gondok. Most épp nagyobbak, több ételmérgezés is előfordult az elmúlt egy évben. Mikor kell az ilyen étterembe menni? Egyértelmű, hogy ilyenkor. Egy tőzsdei cég egyszerűen nem engedheti meg, hogy bármi hasonló mégegyszer előforduljon. Egy kicsi sem, de itt van rá fedezet, hogy felbéreljenek egy tanszéknyi mikrobiológust, hogy valami okosabb rendszert alakítsanak ki.
A füstös Tabasco. A legjobb. Ez kb fényévekkel jobb mint az eredeti. Emlékszem, amikor először ettünk Tabascot otthon. Nagy szó volt, de annyira azért nem vált be szerintem. Egyszer talán még előfordult otthon, de aztán maradtunk az erős pistánál :D. Ez viszont rettentő finom. Kár, hogy nem láttam még boltban. Lehet, hogy innen kell majd hoznom egyet? :D
Az amerikai sörfőzde. Valami csopperes nagyszakállú csocsó csinálja azt hiszem, de elvileg elég jól. Ez az egyik üzemük. Itt helyet kapott egy kocsma is. Baromi jó! Egy itt lakó szombathelyivel futottam össze véletleneknek köszönhetően.
A középiskolai sítáborok egyikén tanultam meg, hogy a sör legfontosabb alapanyaga a víz. A tiszta víz. Hát ezért van majdnem minden hegynek saját márkás söre Ausztriában. Minneapolisban a tavak városa, ahogy Minnesota állam a tavak állama (több mint 10 000 tavat tóval büszkélkednek). Gimnazistaként mondjuk még ránézézni sem tudtam a sörre. Sokat változott azóta az ízlésem.
Vicces, hogy arra figyelmeztetnek, hogy ne vigyél be sört. Ezt csak utólag fedeztem fel. Bent nem csináltam képet sajnos.
Kint amíg vártam, annál többet. Itt már fellobbant a láng. Ketten melegedtek mellettem amíg vártak valamit. Megszólal az egyik: Akkor itt most a kő ég ugye? :D :D :D
A helyről azt érdemes még elmondani, hogy óriási volt. Több száz ember fért el a csarnok méretű térben, hosszú sörpados rendszerrel. A megdöbbentő az volt hogy hétfő este fél 7-kor teljesen tele volt. Úgy kellett két helyet vadásznunk... Nagy élmény volt, utána még egy körre is elvittek egy elég jó járgánnyal. Akit érdekelnek a részletek, annak szivesen elmesélem.
Vissza az irodába.
Az asztalon maradt édességeket mindenki imádja. Jókor kell ebédelni menni és akkor lehet egy kis plusz cukrot enni :D. Mivel én ebédre nem sütök magamnak sütiket, ezért nagyon szoktam örülni, ha helyettesíthetem, a Stoczek menzán megszokott palacsintákat valami édességgel.
Ez már a bevásárlás során készült. Klasszikus darabok, gyümölcs zöldség, spagetti, thai chili, fokhagyma egy egy papírba csomagolt mi? Én nem tudtam, hogy így néz ki egészen mostanáig. Gyorsan kipróbáltam.
Ez nem látszódott a képen, viszont megérdemel egy teljes alakos bemutatást. Érlelt gouda északról. Imádtam...
Vissza a találós kérdéshez, mi volt a papírba csomagolt gyümölcs?
Ő! Egy papaya. A magokat, ami kaviárnak tűnik nem érdemes megenni, de amúgy a gyümölcs sem nyűgözött le. Sárgadinnyére emlékeztető állaga és gyenge íze van, amiben sok cukor van. Nem a kedvenc kombinációm.
Még egy fogás maradt hátra. Viszont most átkapcsolok oknyomozó újságírás módba. Alább egy súlyos leleplezést láthattok. A bébirápa sztori (mellette az amerikai elektromos csatlakozó).
A bébirépa gyakran nem más mint egy mezei répa feldarabolva és egy betonkeverő szerű gépbe lekerekítve. Ez a szomorú igazság. Ez az egyben maradt darab élő bizonyíték erre :D.
További szép hetet mindenkinek.
