Kis tudomány, érdekes emberek

Lássuk a hét legérdekesebb történeteit. Vagyis csak azokat, amik nekem szemet szúrtak.
Bár nem pénteken tartom a hét eredményeinek kiértékelését, azért végigfut, hogy mi minden történt. Haladtam valamerre? Ezt akarom csinálni? Okozott örömet a tanulás? Okoztam örömöt másoknak?
A válaszoktól megkímélek mindenkit néha talán érdemes mindenkinek végiggondolni ezeket.
A tanulásról jut eszembe, hogy beszélgetésbe elegyedtem egy férfival aki nemrég szabadult a börtönből. Azt hiszem többet tudtam meg az életéről mint feltétlen szerettem volna, de egy dolog nem hagyott nyugodni. Azt kérdezte, hogy vajon Dél-Amerika miért maradt le annyira a fejlődésben az ősi civilizációk között. A kerék miatt. Azóta ezt sokan cáfolták mégis jó példája annak, hogy megértsük az iramdiktáló technológiákat. Nyári szakmai gyakorlatom során kapták a gyakornokok a kérdést a bemutatkozó könyv előkészülete során, hogy mit tartunk a legnagyobb innovációnak a világon. Sok válasz jött, a mosogatógéptől az interneten keresztül a repülőgépig. Szerintetek mi az?
Én például közel állok a szennyvíztisztításhoz a választásban. Szédületes módszer. Az egész csatornarendszer - a hosszú, porcelánban végződő karjaival, ahogy Kundera írja.

Elég határozottan nyilatkozik a John Bongaarts demográfus a Nature-ben az elszabaduló népességszaporulatról. Miközben Európa lakossága 2100-ra 13 %-kal fog csökkenni, addig a világ lakossága 50 %-kal nő.
Afrikában 1,1 milliárd ember él jelenleg. 2100-ra 3,9 milliárdan lesznek csak a szub-szaharai régióban! Leírom mégegyszer. 3,9 milliárd. Ez még a legnagyobbakat is inkább megrémiszti, minthogy üzleti potenciált lássanak csak benne. Alig 450 millió európai marad ezzel egyidőben. Kifejti, hogy az elérhető fogamzásgátlás mennyire elengedhetetlen ezeken a területeken (Bill és Melinda Gates alapítvány az egyik élharcosa ennek a témának is).
Bemutatta hogyan hatott Iránban (több mint 70 millió lakossal!) a családtervezés miközben az egy nőre jutó gyermekek száma 5,6-ról 2,6-ra csökkent 10 év alatt. Nagyon konzervatív, elzárt helyeken is nagyon jó eredményeket értek el például Bangladesh Matlab tartományában (nagyon fura Matlab, Bangladesht olvasni, én mindig Matlab, Mathworks, Natick, Ma, USA-t olvasok a cikkekben XDXD).
Ezen kívül egy előadásról akartam még mesélni. Minden tanszéknek vannak szemináriumi sorozatai, ahova híres előadókat hívnak meg. Ez egy igazi szellemi kikapcsolódás, kiszakadás a számítógép előtt ülés világából. Jó esetben sok inspirációt ad. Érdekes elkülöníteni azokat a professzorokat akiknek annyira fontosak az eredményeik hogy annak minden szépségével együtt egy lépést sem tesznek a konkrét eredményeken túl. A másik csoportba azok tartoznak akik állandó önigazolást keresnek, hogy mennyire fontos amit csinálnak. Elég erős leszűkítése ez a tudománynak mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy kit mi hajt.
A matematikára szokták azt mondani, hogy az egy szép filozófiai tudomány. A cél egyszerű: A-ból B-be ekvivalens átalakításokkal eljutni. Az igazi matematikusnak nem számít más. Akit érdekel, hogy ez mire jó, az általában pénzüggyel kezd foglalkozni meg persze még száz minden mással.
Az első felejthető előadásról nem számoltam be nektek, amit egy frissen kinevezett professzor tartott a Berkeleyről. Mivel a témavezetőm ott doktorált, ezért elmentünk megnézni, hogy mit hozott. Jó mutató, hogy nagyjából semmire nem emlékszem, csak a fahéjas fánkra amit osztogattak előtte.
Az eheti előadás sokkal izgalmasabb volt. A Paul Allen sejttudományi kutatóintézet igazgatója , Rick Horwitz tartott egy izgalmas előadást. Nem is annyira térnék ki az iPL őssejteken alapuló kutatásaira (akit érdekel, gyorsan a nyomára bukkanhat), inkább  hangulatát próbálom meg most leírni.
A bemutató nagyon fontos. A méröki kar dékánja nagyon szívhezszóló és részletes életrajzot közölt a végigjárt iskolákról, feladatokról, kihívásokról, eredményekről. Mindezt könnyed, humoros stílusban, fejből elmondva. Így kell ezt csinálni. A képzésével kapcsolatban érdekes, hogy kémiából diplomázott, matematika és fizika minorral (al-szakirány) Wisconsinban. A doktorit a Stanfordon végezte biofizikából, majd Berkeleyben végezte a poszt-doktori képzését mágneses magrezonancia témakörben. Ezt követően lett csak sejtbiológus :D:D:D. Azzal kezdte, hogy köszöni a meg nem érdemelt kedves felkonferálást, ami egyébként azzal végződött, hogy elmesélték, hogy itt meg itt tanított amikor kapott egy telefonhívást egy multimilliárdostól, akit Paul Allennek hívnak. Elmesélte a telefonhívást, amiben a Microsoft egyik alapítőja  elmesélte neki, hogy úgy gondolta -az agykutatási kutatóközpontjának eredményein felbuzdulva- ideje lenne egy sejtbiológiai kutatóközpontot indítani, és rá gondolt mint igazgatóra. Hogy miért? Mert miközben legyőzött két rákot nagyon sok orvossal és biológussal beszélt és nagyon úgy látta, hogy nem értik, mi törént vele. Nem tudják, hogy mi van a sejtekkel. Tudja hogy kell hatást elérni, na.
Elmesélte végül a víziót és a munkakultúrát, aminek a lényege az együttműködés és nem a szétszabdalt kiskirályokon alapuló gyakran lassú kutatás. Minden eredményüket hozzáférhetővé teszik, bátorítják a szakmát, hogy alkalmazzák kutatásaikat és építsenek együtt egy szebb jövőt. A lényeg az röviden, hogy előre akarják jelezni, hogy mi fog történni a sejtekben és hogy pontosan hogyan néznek ki 3D-ben. Ezt ugyanis nem tudjuk. :D. Még rövidebben: le akarják cserélni a biológia könyvekben a sejtekhez tartozó fotót valami reálisabbra. A nagyvállalatokra jellemző eredményszemlélet újszerű környezet teremt. Ezt hívják value investmentnek amikor a pénz határozott célokra megy és nem egy random alapítvány megvalósuló vagy nem megvalósuló céljaira. Ez nagymértékben lefaragja a költségeket (pl.: klasszikus alapítványok általában a bevétel 30-40 %-át fodítják reklámokra plusz bérek stb...)
Egyik kedvenc közbevetett poénom az volt, amikor kitért arra, hogy ő akart lenni a következő Einstein vagy Feymann, de hát ez lesz az emberből, ha nem teljesülnek az álmai...
Úgy érzi az ember, hogy ezek istentelek dolgok, Amerikában mindenesetre a legmotiváltabb diákok tuti Nobel-díjat akarnak nyerni. Egy barátom mesélte, hogy New York egy híres középiskolájába járt, ahol 7 Nobel-díjas tanult. (Ő végül várólistára került a Harvardon, mivel nem vallotta be, hogy félig afrikai származású, de már egyeltalán nem bánja, hogy végül Skóciában tanul kémiát). A Fasori gimnázium se szerénykedhet azért Wigner Jenővel, Harsányi Jánossal és Neumann Jánossal. Amerikában mindig John von Neumannként , Eugene von Wignerként jelenik meg a nevük. Legutóbb például a sűrűségmátrix elmélet alaptétele kapcsán olvastam Neumannról amit elsőre nem értettem meg, ilyenkor viszont mindig beleolvasok az élettörténetébe.
Ha már megemlítettük a Microsoftot korábban akkor a héten előjött másik figura is érdemes egy szóra. Nathan Myhrvold a Microsoft CTO-ja volt egészen az 1999-es visszavonulásáig. Elméleti és fizikai matematikából doktorált a Princetonon, majd  Stephen Hawkingnál csinálta a poszt-doktorit Cambridge-ben. Ezt úgy szoktuk mondani, hogy valószínűleg tud összeadni.
Mégis az utóbbi években a ModernistCousine könyvek tették híressé. A képzését megfűszerezte egy szakács diplomával, ami az örök hobbija maradt.
Ilyen képek vannak benne:

Egészségünkre.

Az elmúlt napokból megosztok most néhány képet.

Kezdjünk rögtön egy italbolttal. Valamiért a város legolcsóbb italboltja (külön italdiszkontok vannak szerte a városban, a nagy szupermarketekbe maximum sör van!-állami italboltok otthon?).
Gyors kiszolgálás, állandó akciók és sok fiatal jellemzi a helyet. Szombat van, jobb lesz bevásárolni, mivel Minnesotában tilos alkoholt árulni vasárnap!!! :D Én egy argentin mendoza malbeckel jöttem ki Balázs ajánlásával. Kiváló döntés volt.
Egészségetekre.

Beszéljünk a munkáról. Szépen lassan elindul, egyre több kérdésem van, kezdem megérteni, hogy mennyire nagy dolognak lehetek a részese. Reméljük tehetünk egy lépést abba az irányba, hogy az idegrendszeri betegségekre is lehessen valami gyógymódot találni (valamikor).

Ilyen a naplementében az előtér. Ilyenkor szoktam skypolni, otthon lassn éjfél van. Nagyon kényelmesek a fotelek az ablak előtt. Klasszikus faltól-falig üveg. Nagyon kellemes. Háttérben a már korábban említett stadion.

A központ belső udvarán pihen a sokat szolgált Siemens gép. Aki rossz azt kihozzák és ebben szkennelik! :D
Viccet félretéve, ez egy legendás gép, érdekes így kibelezve látni. Azért a belső udvarra tették, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön :D.
Együnk valamit! Többen kérdeztétek, hogy mit lehet itt enni és gyakori percepció, hogy amerikából csak plusz 10 kilóval lehet hazatérni. Egyszer ezt már cáfoltam, most is azon az úton járok. Ehhez hozzátartozik, hogy lényegében azt eszem amit főzök. Ez azért jó, mert így nem kell a hidegben kimennem az épületből, hogy valami gyorséttermet keressek. Nem kell sorban állni és nem utolsó sorban nem kell sokat fizetni. Otthon még egy főre is olcsóbb főzni, este jó kikapcsolódás, amikor otthon mindenki alszik.

Tipikus reggeli: zab, tej, banán, áfonya, mandula, mogyoró. Olcsó, könnyű, laktató, egészséges. Azért nem felejtem el, amikor 20 évesen először láttam embert zabot enni Franciaországban. Balázsnak hívták. 

Hétvégi reggeli, még nem amerikai palacsinta. Az majd holnap jön.

Csirke rizs jó kombináció :D. Egy kis hagyma és thai csili dobja fel. A thai csiliben az a vicces, hogy olyan kicsi, hogy hiába vesz akár 4-5 darabot is az ember, nem nyom semmit a mérlegen így konkrétan ingyen van :D. Nagyon erős és finom!

Itt egy rakott zöldbab sül. A sütőnk, nagy szerencsémre nagyon jó

Sült krumplik. Eddig nem merészkedtem még a lila krumplik irányába. Elég volt az édesburgonya is. Jamie bácsi szerint az egyik legegészségesebb zöldség, de nekem nem ízlett. 98 % cukor! Mikor ebédre ettem, utána olyan kóma jött rám, hogy órákig nem tudtam érdemben semmit se csinálni :D.

Ez a club szendvics nevet kapja. Toast, főtt marha sonka, pirított hagyma, rántotta, uborka. Egészségetekre!

Klasszikus amerikai torta. A vörös bársony. Mindig ki akartam próbálni. Még mielőtt azt hinné valaki, hogy gránátalmás vagy céklás sajnos idéznem kell az egyik amerikai munkatársamat: Mi a bajod vele Jennifer? Miért nem tetszik? Jó kis piros festék 02, jó az nekünk. :D (angolul jobban hangzik).

A külső része az, ami nagyon durva. Az tisztán cukor :D. Az egyik kollégánk felesége cukrász, neki köszönhetjük :).

Jól látjátok, ez egy újság a sárban/hóban. Klasszikus Amerika. Mindenki képzelje maga elé a dobó fiút a kocsiban, ahogy hajigálja az újságokat. 

Biciklire pattantam, annyira megörültema a PLUSZ 5 foknak! Kiváló járgányom van. Nem érdekes, hogy milyen állapotban van, gurul. Legalább nem vagyok emberekhez és szivességekhez kötve. Jó volt a mai nap tekerni egy nagyot a városban.

 Útközben láttam egy ilyen klasszikus házat.  Majd egyszer lehet kifejtem, hogy milyenek ezek a házak. A szél épphogy nem fújja el, de azért menőn néz ki.

Beton.

Biciklis felüljáró! Háttérben egy templom.

A felirat arra biztatja az autósokat, hogy figyeljenek a biciklisekre. Ez Amerika egyik leg biciklibarátabb városa. 

XY színház. Annyi ilyen XY van. Minden nagyobb épülethez adja valaki a nevét meg pár milliárdot. Nagyon szépen működik ez. Így művészi igényességű épület születik, minimális korrupcióval, tekintve, hogy magánpénz van benne. Mindenki profitál. A repülőn olvastam múltkor a norvég növénybankról. Nem az benne a szép, hogy a világ minden ismert haszonnövényének magjait gyűjtik össze egy lakatlan északi sarkköri szigeten. Ez csak gigantikus olajalapjuknak köszönhető (kezelt vagyona közel 1 000 000 000 000 dollár XDXD). A nyereség egy részét társadalmi felelősségvállalás címen ilyen projektekre költik. Még csak nem is Bill Gates csatlakozása az ami tetszett, hanem az hogy Norvégiában egy bizonyos összeg fölött csak művészi értéket képviselő elemekkel ellátott épületet lehet építeni közpénzből. 

Így néz ki. Az a pár ember fogja összesen látni kb, akik ott lent örülnek.

 Kilátás a tetőről. Amit pár hajlékonnyal osztok meg XD. A kőhídra nagyon büszkék, jól is néz ki, csak gyalogosook használhatják. A háttérben látható folyó a Missisipi!

Vicces a felvárosban gabonatározót látni XD. Tipikus iparvárosra emlékeztető látkép. 

Ez félig vicc. :D Nem tudtam, hogy létezik. 

Nem túl jó felvétel a múlt heti református istentisztelet végéről. Jó élmény volt.  

Ki jön

Most kezdtem meg a harmadik hetemet Minneapolisban, úgy érzem rohan az idő. Szép lassan feláll a "rendszer". A legújabb örömet okozó elemek a következők: vettem egy ágynemű szetett a Targetben. Eddig egy hálózsákban aludtam és még lepedő sem volt az ágyamon, a párnára egy elnyűtt póló jutott. Mikor besétáltam tegnap este fáradtan a boltba, akkor ott vigyorgott a polcon egy csomó kiárusításra váró ágynemű szett. Ennek köszönhetően jutányosan jutottam hozzá a gyönyörű Navy blue ágyneműhöz. A lepedő annyira tetszett, hogy azt még lehet, hogy haza is fogom vinni. Takarót a témavezetőmtől kaptam, aki emellett nagyon kedvesen megkért, hogy szombaton ne menjek sehova mert -21 fok lesz nappal :D. Azért csak elmentünk a Walker múzeumba, ahol egy érdekes hippi modernista összejövetel keretében lehetett megnézni a tárlatot. Itt két fontos dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy az LSD csak 1966-ban lett tiltott anyag, 1960-tól viszont vígan elkezdték kiaknázni a általa nyújtott spirituális élményt. A másik, hogy láttam egy újabb Rothko képet, ami tetszett. Mondjuk majd egyszer csöndben leülnék elé, hogy kicsit jobban megnézzem. Nevetséges módon egy plexi borítású képen mutogató embernek azért szólt a biztonsági őr, hogy nem kéne olyan közel menni. A plexihez :D. Pedig az csak egy közepes kézi szövést védett, a Rothko szabad préda volt. Ezután egy kocsmába felé vettük az irányt, ahol sok minden nem történt. Pár órán keresztül kiabáltunk egymással a nagy hangzavarban a kabátunkat a kezünkben fogva, néha vodka szódát szopogatva. Azért a klasszikus emberek akik ott megjelentek megérdemelnének egy külön mesét, de ettől most eltekintek.
Otthon eközben bekapcsoltam az elektromos hőlégfűvót (ezt így hívják? :D). Így sokkal elviselhetőbb minden :D.
Hétvégente eddig mindig sikerült valakit megkérnem, hogy vigyen el vásárolni ahol a hétre szükséges ételt beszerzem. Kipróbáltam többféle boltot is. Nagyon szépen tudja mindenki, hogy hol a helye. Ezen a hétvégén a helyi "sofőröm" azt mondta, hogy attól függ melyiket ajánlja, hogy kiket szeretnék látni. Segélyen tengődő, elhízott, sokgyerekes, sokszínű embert mert akkor XY-ba megyünk ha meg 50 éves festett szőke, szuper fitt tipikus kirakat mamikat meg pár inges terepjárós  férfit akkor X-be.
Végül egy a kettő közöttit közönséget megcélzó helyre mentünk, ahol egész jól elvegyültem, így tényleg csak a kajákat meg az árakat kellett nézni. A kínálat nem meglepően- óriási, a zöldséges  pultok nagyon igényesek. A gyümölcsökkel együtt nagyon drágák is. Ízelítőképpen: vöröshagyma 1200 Ft/kg, paradicsom 1800 ft/kg, alma akciósan 1300 ft/kg.
A tej, tojás nem sokkal drágább (kb +50%), a fehér hús annál inkább. Csirkmell ~4800 Ft/kg.
Ezeket csak tájékoztatásként írom, szerencsére nem váltom át az összegeket és csak egy körülbelüli elvárásom van, hogy mennyit költhetek.
A pénztárnál azért meglepnek még (nem csak azzal, hogy mindenhol a nettó ár van kiírva és az ÁFA  csak úgy a végén hozzájön, kit érdekel alapon: 7,8 % XD- ezt próbálnák meg otthon :D), imádom, hogy a néni mindent bepakol okosan szétválogatva az ingyenes műanyag/papír táskákba, majd kedvesen odanyújtja a végén, hogy tessék. Na itt még nem láttam robot kasszákat, pedig erre nagyon kiváncsi voltam, hogy lesznek-e. A sortírozás, pakolás stb még a következő feladat lesz az okos kasszáknál úgy tűnik.
A szomorú/bunkó/undok... pénztárosok ezreit ez azonban aligha vigasztalhatja. Rájuk a gyors helyettesítés szomorú sorsa vár.
Belgiumban volt alattunk egy elég jó bolt, ahol egyetemista diákok voltak a pénztárosok. Nagyon tetszett az ötlet, komolyan mondom miattuk is szerettem odamenni.
Most is ezt tapasztalom az egyetemünk melletti kisboltban, hogy kedves diákok dolgoznak. Mivel sokan vannak, ezért van egy tök jó hangulat alapból közöttük is. Energikusak, segítik egymást, a béna vevőt is megkérdezik szó nélkól, hogy mit keresnek. A tapasztaltabbak meg kedvesen felügyelik a rohanó/loholó fiatalokat. Ez így jó mindenkinek nem?
Este edzeni voltam és lám a konditeremben is mindenki diákmunkás volt. Milyen jó lenne, ha ilyen értelmes munkák lennének otthon a diákoknak! Mindig elsírom magam amikor jönnek a posztok az egyetemi hirdetőkre, hogy szórólapozás meg adatbevitel stb munkára keresnek diákokat.
Itt vannak olyan élelmiszeripari láncok, ahol szintén a diákok tolják a szekeret. Viszont a felvételin tényleg megkérdezik a nebulót, hogy ugyan mi hozta ide, miért nem havat lapátol? A jó terméket öröm eladni. Így van otthon például rengeteg ingyen kávé (Caribou kávéház), az egyik lány még ingyen salátákat is mindig hoz, hogy a félig hajléktalan barátjának enni adjon.
A kávéláncról nem tudom megállni, hogy ne írjak egy mondatot. Az egyik lakótársam mesélte, hogy a munkahelyén -ami, most mindenki kapaszkodjon meg- a világ legnagyobb bevásárlóközpontja- 5 egységet üzemeltet csak az ő cégük! Hétvégén akkora tömeg volt, hogy külön forgalomirányítokat kellett bekéretni, hogy segítség a várárló tömeg parkolási gondjait enyhíteni. ÁMERÍKA. És igen, ez a legnagyobb (nem dubaii vagy kínai) Mall of America a neve,.

A heti főzés jó szórakozás, este amikor hazaérek otthon mindenki alszik, Balázs meg dolgozik mint egy GÉP.
A főzéssel rengeteg plusz sétálástól öltözéstől vetkőzéstől sorban állástól és nem mellesleg feleslegesen elköltött dollároktól valamint plusz kalóriáktól óvom meg magam.
Ez az amerikai egészségtelenség egyik fő problémája, hogy az instant azonnal fogyasztható kalória hegyek nem sokkal drágábbak mint a főzés, néha még olcsóbbak is.
Akit érdekel, annak ajánlom a Jamie Oliver Food Revolution sorozatának második évadját.

A munkahelyemen mindenki nagyon kedves. Kicsit nehéz az ismerkedés mert mindenki nagyon barátságos viszont rettentő nagy kobra a saját területén így kicsit önbizalomhiánnyal küzdve kell megismernem őket. Azért egyre jobban megy talán. Az igazgatóval nem mertem még beszélni, pedig láttam, hogy már vagy kétszer feltette magában a kérdést, hogy na ő meg vajon mit csinál az épületemben.

Prof. Kamil Ugurbilnak akkora aurája van, hogy taszítja az embert. Pedig biztos kedves bácsi. Szerintem 5-10 éven belül jó eséllyel kap majd Nobel-díjat az agykutatás területén elért kiemelkedő eredményeiért.  Seiji Oganawa (AT and T Bell Laboratories) és Kami Ugurbil (UMN CRMM) vezetésével felfedezték, hogy vizuális inger hatására megnő vizuális részért felelős agyterület vérellátottsága. Ennyire egyszerű, le is írják a landmark PNAS cikkükben, hogy könnyen mérhető. :D
Ma már minden pszichológia lapban lehet fMRI képet látni ahol a -híres "hul tüzel az agy" ha ezt meg azt csinálunk című- kevésbé tudományos dolgokat lehet elemezni. Az ilyen szintű kommercionalizálódás óriási sikernek tekinthető.
Azóta ugyancsak itt sikerült elindítani a funkcionális spektroszkópiai kutatásokat is, amiknek az a lényege, hogy egy inger hatására az agy metabolizmusa megváltozik. Ebben az a felfoghatatlan számomra, hogy egy szép nagy gépben, sok munkával "lencse végre" lehet kapni a kémiai folyamatok időbeli megváltozását. Anatómia nélkül. A szó eredeti jelentését figyelembe véve, ami annyit tesz, hogy felvágni. A világon azóta még két helyen foglalkoznak ezzel, egy egyik itteni professzor az EPFL-en folytatta munkáját (Bence, Balázs és Luca ezen persze csak mosolyog), a másikuk Oxforban vezeti a Nuffield képalkotó központot.
Ezekben azt érdemes látni, hogy amennyiben megértjük az agy kémiai folyamatait működés közben, akkor nagyobb valószínűséggel ötletelhetnek a kutatók, hogy megoldást is találjanak nagyszámú agyi eredetű betegségre.
Ez jóformán az összes eddigi betegségnél bejött. Jobb megértésből jön a jobb ötlet támadásra, aztán a győzelem a betegség felett. Így sikerült a várható élettartamot egy jó 100 év alatt több mint megduplázni! Science :D. Most olvastam, hogy a szívbetegségben elhunytak aránya az Egyesült Államokban 1993 óra 57 %-kal csökkent a fejlett diagnosztika, jobb gyógyszerek, szűrések stb miatt. Apropó, mielőtt elfelejtem megemlítem, itt a dobogó szívet is lekamerázzák és megnézik endoszkóp nélkül mennyire szabadok a koronaerek. Igazi szupermen dolgok között lehetek, ami óriási élmény.
Egy cél van tehát: a jobb megértés. Felületes munkával semmit nem lehet elérni, csak várni a lottóötöst (remélem egyszer lesz időm, hogy megemlítsek pár gyógyszert, amiket teljesen véletlenül fedeztek fel és máig nem tudják, hogy működnek pontosan). Úgy tűnik ez a titka mindennek. Dig deep down. :D

Megjöttem

Megosztok most néhány képet. Egy hete, hogy megérkeztem Minnepolisba, ahol elkezdődött az életem egy új szakasza. A harmadik vagy negyedik napon éreztem először, hogy nagyon boldog vagyok és ez jó lesz. Ez elég korainak számít. Azért vannak hullámvölgyek is. Az itteniek örülnek, hogy ilyen meleg van, mivel két éve télen nem nagyon ment -20 fok fölé a hőmérséklet. Nekem egyelőre kihívás ha -10 fölé nem megy napközben. Ez annak köszönhető, hogy gyalog járok a munkahelyemre, ami napi egy óra sétálást jelent.

Ez az interkontinentális utazás egyik fő jellemzője. Megnövekszik az adminisztráció. A legutóbbi élményeimhez képest örömmel nyugtáztam, hogy most már Európán belül nem ellenőrzik kétszer az ember kézipoggyászát. Legutóbbi amerikai utam során két teljes ellenőrzésen estem át - ez nagyban meghosszabítja az átszálláshoz szükséges időt. Az itt feltorlódott sor az útlevélellenőrzésre vár. Nagyon jó a tájékoztatás, több reptéri dolgozó is hangosan kiabálva irányítja a szelíd tömeget. Aki késésben van, azt kiemelik és azonnal előre jut. Az amszterdami reptéren így egy kényelmes negyven perc alatt kaputúl kapuig lehet jutni.

Tudjátok, hogy az Old Amsterdam az egyik kedvencem. Itt megcsodálhatjátok minden kiszerelésben. A különlegesség az volt, hogy egy két évig érlelt változatot most mutattak be aminek teljesen dió íze volt. Nekem tetszett, viszont az eladó néni egyeltalán nem szereti ezt a sajtot. Szegény...

Igazi igásló. A reklámokban/filmekben/köztudatban előszeretettel szerepelnek a super jumbo gépek, belőlük azonban nincs sok és egyre csökken a jelentőségük köszönhetően a drága fenntartásnak. A két sugárhajtóművés ultra széles torzsű gépeknek áll most a zászló. Külön kiemelendő, hogy itt csak 300-400 emberrel kell bepréselődni egy zárt kabinba. Emiatt a turista osztályon a szék kiosztás 2-4-2 típusú. A helykínálat az IC-vel összemérhető. Ez nem rossz. Az óriás gépeken  sokkal kényelmetlenebb lehet 3-5-3, 4-6-4 kiosztásban ülni, nem beszélve arról, hogy sokkal lassabban lehet a gépre/mosdóba/folyosóra/tengerbe jutni. 

Ez meglepett. A Delta Airlines Starbucks kávét kínál az utasoknak. Jobb volt mint az átlag az biztos. Az ellátásra egy szavam sem lehet, annyi ételt adtak, hogy miután leszálltunk nem ettem 16 órán keresztül. Megnéztem két filmet. A Black Masstől többet vártam, a halálos iramban héttől meg semmit, de azt meg is kaptam :D. 

Minding célszerű belőni, hogy mikor ér kontinens fölé az ember. Itt épp Kanadát csípjük meg. Igazi mesés, sarkvidéki táj.

Amikor megcsillan a napfény rajta akkor különösen szép.

Különleges érzés, amikor "megáll" az idő. Egykor szálltam föl Amszterdamban és 3 körül meg le. 

 A mellettem ülő Új-Zélandról jött férfiról kiderült, hogy a kinézetével ellentétben épp nem szörfözni készül hanem síelni Coloradoba és nem 28 éves hanem 42. Ő 3-4 pohár vörösborral lazította magát, jóformán egész nap úton volt. 

Ez a belváros és a maradék. Elég szellős, nem? Feladvány, hogy találjuk meg a képen a baseball stadiont, az épülő amerikai foci szentélyt, és a kosárcsarnokot. A belváros igazából csak messziről néz ki jól. Hiányérzetet kelt az emberben, hogy ilyen kevés a felhőkarcoló.

Ez az épület, amit otthonomként fogok tisztelni a következő kicsit több mint négy hónapban. Izgalmas kihívások következnek, örülök, hogy egy ennyire igényes épületben tölthetem időm nagyobb részét.

Művészi épület a kampusz közepén. Nem ez az egyetlen, de talán a legszebb. 

Érkezésemkor még csak kevés hó volt a környéken. Azóta kárpótolt az időjárás plusz 40 centi hóval. Jövő héten folytatódik. Hidegre felkészülni. 

Biciklis/gyalogos híd. Az alsó szinten mennek az autók. Szeretem ezt a megoldást. Amerikában híresen jól használják a hídi közlekedést. Erre jó példa a metropolisok egyirányusítása. Elég gyakran reggel bizonyos hidakat csak befelé este pedig csak kifelé lehet haszálni. Képzeljük magunk elég a reggeli Erzsébet hidat.

Ez a kondi terem :D:D. Remélem hamarosan meglesz a kártyám és jöhetek mozogni. Ezt nagyon várom.

Hóvihar. Plusz egy adományozott épület a sok közül. Ez rettentően jellemző Amerikára. A nagy épületeket mindig valakinek az adományából építik fel. Az országban megtermelt GDP 2-3 %-a megy jótékonykodásra! Hol lenne ennek jobb helye, mint az oktatásban/szociális munkában/egészségügyben? Ez Magyarországon 600-900 milliárd forintot jelentene. Ebből lehetne már egykét dolgot csinálni.

A stadionoknál már más a helyzet. Ez egy szerény egyetemi amerikai foci aréna. Itt a névadó sponzor adja a pénzt. Amíg épül a városi csapat fedett csodapályája addig ők is itt húzták meg magukat. 

Ennyit mára, innen folytatjuk.