Bár nem pénteken tartom a hét eredményeinek kiértékelését, azért végigfut, hogy mi minden történt. Haladtam valamerre? Ezt akarom csinálni? Okozott örömet a tanulás? Okoztam örömöt másoknak?
A válaszoktól megkímélek mindenkit néha talán érdemes mindenkinek végiggondolni ezeket.
A tanulásról jut eszembe, hogy beszélgetésbe elegyedtem egy férfival aki nemrég szabadult a börtönből. Azt hiszem többet tudtam meg az életéről mint feltétlen szerettem volna, de egy dolog nem hagyott nyugodni. Azt kérdezte, hogy vajon Dél-Amerika miért maradt le annyira a fejlődésben az ősi civilizációk között. A kerék miatt. Azóta ezt sokan cáfolták mégis jó példája annak, hogy megértsük az iramdiktáló technológiákat. Nyári szakmai gyakorlatom során kapták a gyakornokok a kérdést a bemutatkozó könyv előkészülete során, hogy mit tartunk a legnagyobb innovációnak a világon. Sok válasz jött, a mosogatógéptől az interneten keresztül a repülőgépig. Szerintetek mi az?
Én például közel állok a szennyvíztisztításhoz a választásban. Szédületes módszer. Az egész csatornarendszer - a hosszú, porcelánban végződő karjaival, ahogy Kundera írja.
Elég határozottan nyilatkozik a John Bongaarts demográfus a Nature-ben az elszabaduló népességszaporulatról. Miközben Európa lakossága 2100-ra 13 %-kal fog csökkenni, addig a világ lakossága 50 %-kal nő.
Afrikában 1,1 milliárd ember él jelenleg. 2100-ra 3,9 milliárdan lesznek csak a szub-szaharai régióban! Leírom mégegyszer. 3,9 milliárd. Ez még a legnagyobbakat is inkább megrémiszti, minthogy üzleti potenciált lássanak csak benne. Alig 450 millió európai marad ezzel egyidőben. Kifejti, hogy az elérhető fogamzásgátlás mennyire elengedhetetlen ezeken a területeken (Bill és Melinda Gates alapítvány az egyik élharcosa ennek a témának is).
Bemutatta hogyan hatott Iránban (több mint 70 millió lakossal!) a családtervezés miközben az egy nőre jutó gyermekek száma 5,6-ról 2,6-ra csökkent 10 év alatt. Nagyon konzervatív, elzárt helyeken is nagyon jó eredményeket értek el például Bangladesh Matlab tartományában (
Ezen kívül egy előadásról akartam még mesélni. Minden tanszéknek vannak szemináriumi sorozatai, ahova híres előadókat hívnak meg. Ez egy igazi szellemi kikapcsolódás, kiszakadás a számítógép előtt ülés világából. Jó esetben sok inspirációt ad. Érdekes elkülöníteni azokat a professzorokat akiknek annyira fontosak az eredményeik hogy annak minden szépségével együtt egy lépést sem tesznek a konkrét eredményeken túl. A másik csoportba azok tartoznak akik állandó önigazolást keresnek, hogy mennyire fontos amit csinálnak. Elég erős leszűkítése ez a tudománynak mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy kit mi hajt.
A matematikára szokták azt mondani, hogy az egy szép filozófiai tudomány. A cél egyszerű: A-ból B-be ekvivalens átalakításokkal eljutni. Az igazi matematikusnak nem számít más. Akit érdekel, hogy ez mire jó, az általában pénzüggyel kezd foglalkozni meg persze még száz minden mással.
Az első felejthető előadásról nem számoltam be nektek, amit egy frissen kinevezett professzor tartott a Berkeleyről. Mivel a témavezetőm ott doktorált, ezért elmentünk megnézni, hogy mit hozott. Jó mutató, hogy nagyjából semmire nem emlékszem, csak a fahéjas fánkra amit osztogattak előtte.
Az eheti előadás sokkal izgalmasabb volt. A Paul Allen sejttudományi kutatóintézet igazgatója , Rick Horwitz tartott egy izgalmas előadást. Nem is annyira térnék ki az iPL őssejteken alapuló kutatásaira (akit érdekel, gyorsan a nyomára bukkanhat), inkább hangulatát próbálom meg most leírni.
A bemutató nagyon fontos. A méröki kar dékánja nagyon szívhezszóló és részletes életrajzot közölt a végigjárt iskolákról, feladatokról, kihívásokról, eredményekről. Mindezt könnyed, humoros stílusban, fejből elmondva. Így kell ezt csinálni. A képzésével kapcsolatban érdekes, hogy kémiából diplomázott, matematika és fizika minorral (al-szakirány) Wisconsinban. A doktorit a Stanfordon végezte biofizikából, majd Berkeleyben végezte a poszt-doktori képzését mágneses magrezonancia témakörben. Ezt követően lett csak sejtbiológus :D:D:D. Azzal kezdte, hogy köszöni a meg nem érdemelt kedves felkonferálást, ami egyébként azzal végződött, hogy elmesélték, hogy itt meg itt tanított amikor kapott egy telefonhívást egy multimilliárdostól, akit Paul Allennek hívnak. Elmesélte a telefonhívást, amiben a Microsoft egyik alapítőja elmesélte neki, hogy úgy gondolta -az agykutatási kutatóközpontjának eredményein felbuzdulva- ideje lenne egy sejtbiológiai kutatóközpontot indítani, és rá gondolt mint igazgatóra. Hogy miért? Mert miközben legyőzött két rákot nagyon sok orvossal és biológussal beszélt és nagyon úgy látta, hogy nem értik, mi törént vele. Nem tudják, hogy mi van a sejtekkel. Tudja hogy kell hatást elérni, na.
Elmesélte végül a víziót és a munkakultúrát, aminek a lényege az együttműködés és nem a szétszabdalt kiskirályokon alapuló gyakran lassú kutatás. Minden eredményüket hozzáférhetővé teszik, bátorítják a szakmát, hogy alkalmazzák kutatásaikat és építsenek együtt egy szebb jövőt. A lényeg az röviden, hogy előre akarják jelezni, hogy mi fog történni a sejtekben és hogy pontosan hogyan néznek ki 3D-ben. Ezt ugyanis nem tudjuk. :D. Még rövidebben: le akarják cserélni a biológia könyvekben a sejtekhez tartozó fotót valami reálisabbra. A nagyvállalatokra jellemző eredményszemlélet újszerű környezet teremt. Ezt hívják value investmentnek amikor a pénz határozott célokra megy és nem egy random alapítvány megvalósuló vagy nem megvalósuló céljaira. Ez nagymértékben lefaragja a költségeket (pl.: klasszikus alapítványok általában a bevétel 30-40 %-át fodítják reklámokra plusz bérek stb...)
Egyik kedvenc közbevetett poénom az volt, amikor kitért arra, hogy ő akart lenni a következő Einstein vagy Feymann, de hát ez lesz az emberből, ha nem teljesülnek az álmai...
Úgy érzi az ember, hogy ezek istentelek dolgok, Amerikában mindenesetre a legmotiváltabb diákok tuti Nobel-díjat akarnak nyerni. Egy barátom mesélte, hogy New York egy híres középiskolájába járt, ahol 7 Nobel-díjas tanult. (Ő végül várólistára került a Harvardon, mivel nem vallotta be, hogy félig afrikai származású, de már egyeltalán nem bánja, hogy végül Skóciában tanul kémiát). A Fasori gimnázium se szerénykedhet azért Wigner Jenővel, Harsányi Jánossal és Neumann Jánossal. Amerikában mindig John von Neumannként , Eugene von Wignerként jelenik meg a nevük. Legutóbb például a sűrűségmátrix elmélet alaptétele kapcsán olvastam Neumannról amit elsőre nem értettem meg, ilyenkor viszont mindig beleolvasok az élettörténetébe.
Ha már megemlítettük a Microsoftot korábban akkor a héten előjött másik figura is érdemes egy szóra. Nathan Myhrvold a Microsoft CTO-ja volt egészen az 1999-es visszavonulásáig. Elméleti és fizikai matematikából doktorált a Princetonon, majd Stephen Hawkingnál csinálta a poszt-doktorit Cambridge-ben. Ezt úgy szoktuk mondani, hogy valószínűleg tud összeadni.
Mégis az utóbbi években a ModernistCousine könyvek tették híressé. A képzését megfűszerezte egy szakács diplomával, ami az örök hobbija maradt.
Ilyen képek vannak benne:
Egészségünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése