Ki jön

Most kezdtem meg a harmadik hetemet Minneapolisban, úgy érzem rohan az idő. Szép lassan feláll a "rendszer". A legújabb örömet okozó elemek a következők: vettem egy ágynemű szetett a Targetben. Eddig egy hálózsákban aludtam és még lepedő sem volt az ágyamon, a párnára egy elnyűtt póló jutott. Mikor besétáltam tegnap este fáradtan a boltba, akkor ott vigyorgott a polcon egy csomó kiárusításra váró ágynemű szett. Ennek köszönhetően jutányosan jutottam hozzá a gyönyörű Navy blue ágyneműhöz. A lepedő annyira tetszett, hogy azt még lehet, hogy haza is fogom vinni. Takarót a témavezetőmtől kaptam, aki emellett nagyon kedvesen megkért, hogy szombaton ne menjek sehova mert -21 fok lesz nappal :D. Azért csak elmentünk a Walker múzeumba, ahol egy érdekes hippi modernista összejövetel keretében lehetett megnézni a tárlatot. Itt két fontos dolgot emelnék ki. Az egyik az, hogy az LSD csak 1966-ban lett tiltott anyag, 1960-tól viszont vígan elkezdték kiaknázni a általa nyújtott spirituális élményt. A másik, hogy láttam egy újabb Rothko képet, ami tetszett. Mondjuk majd egyszer csöndben leülnék elé, hogy kicsit jobban megnézzem. Nevetséges módon egy plexi borítású képen mutogató embernek azért szólt a biztonsági őr, hogy nem kéne olyan közel menni. A plexihez :D. Pedig az csak egy közepes kézi szövést védett, a Rothko szabad préda volt. Ezután egy kocsmába felé vettük az irányt, ahol sok minden nem történt. Pár órán keresztül kiabáltunk egymással a nagy hangzavarban a kabátunkat a kezünkben fogva, néha vodka szódát szopogatva. Azért a klasszikus emberek akik ott megjelentek megérdemelnének egy külön mesét, de ettől most eltekintek.
Otthon eközben bekapcsoltam az elektromos hőlégfűvót (ezt így hívják? :D). Így sokkal elviselhetőbb minden :D.
Hétvégente eddig mindig sikerült valakit megkérnem, hogy vigyen el vásárolni ahol a hétre szükséges ételt beszerzem. Kipróbáltam többféle boltot is. Nagyon szépen tudja mindenki, hogy hol a helye. Ezen a hétvégén a helyi "sofőröm" azt mondta, hogy attól függ melyiket ajánlja, hogy kiket szeretnék látni. Segélyen tengődő, elhízott, sokgyerekes, sokszínű embert mert akkor XY-ba megyünk ha meg 50 éves festett szőke, szuper fitt tipikus kirakat mamikat meg pár inges terepjárós  férfit akkor X-be.
Végül egy a kettő közöttit közönséget megcélzó helyre mentünk, ahol egész jól elvegyültem, így tényleg csak a kajákat meg az árakat kellett nézni. A kínálat nem meglepően- óriási, a zöldséges  pultok nagyon igényesek. A gyümölcsökkel együtt nagyon drágák is. Ízelítőképpen: vöröshagyma 1200 Ft/kg, paradicsom 1800 ft/kg, alma akciósan 1300 ft/kg.
A tej, tojás nem sokkal drágább (kb +50%), a fehér hús annál inkább. Csirkmell ~4800 Ft/kg.
Ezeket csak tájékoztatásként írom, szerencsére nem váltom át az összegeket és csak egy körülbelüli elvárásom van, hogy mennyit költhetek.
A pénztárnál azért meglepnek még (nem csak azzal, hogy mindenhol a nettó ár van kiírva és az ÁFA  csak úgy a végén hozzájön, kit érdekel alapon: 7,8 % XD- ezt próbálnák meg otthon :D), imádom, hogy a néni mindent bepakol okosan szétválogatva az ingyenes műanyag/papír táskákba, majd kedvesen odanyújtja a végén, hogy tessék. Na itt még nem láttam robot kasszákat, pedig erre nagyon kiváncsi voltam, hogy lesznek-e. A sortírozás, pakolás stb még a következő feladat lesz az okos kasszáknál úgy tűnik.
A szomorú/bunkó/undok... pénztárosok ezreit ez azonban aligha vigasztalhatja. Rájuk a gyors helyettesítés szomorú sorsa vár.
Belgiumban volt alattunk egy elég jó bolt, ahol egyetemista diákok voltak a pénztárosok. Nagyon tetszett az ötlet, komolyan mondom miattuk is szerettem odamenni.
Most is ezt tapasztalom az egyetemünk melletti kisboltban, hogy kedves diákok dolgoznak. Mivel sokan vannak, ezért van egy tök jó hangulat alapból közöttük is. Energikusak, segítik egymást, a béna vevőt is megkérdezik szó nélkól, hogy mit keresnek. A tapasztaltabbak meg kedvesen felügyelik a rohanó/loholó fiatalokat. Ez így jó mindenkinek nem?
Este edzeni voltam és lám a konditeremben is mindenki diákmunkás volt. Milyen jó lenne, ha ilyen értelmes munkák lennének otthon a diákoknak! Mindig elsírom magam amikor jönnek a posztok az egyetemi hirdetőkre, hogy szórólapozás meg adatbevitel stb munkára keresnek diákokat.
Itt vannak olyan élelmiszeripari láncok, ahol szintén a diákok tolják a szekeret. Viszont a felvételin tényleg megkérdezik a nebulót, hogy ugyan mi hozta ide, miért nem havat lapátol? A jó terméket öröm eladni. Így van otthon például rengeteg ingyen kávé (Caribou kávéház), az egyik lány még ingyen salátákat is mindig hoz, hogy a félig hajléktalan barátjának enni adjon.
A kávéláncról nem tudom megállni, hogy ne írjak egy mondatot. Az egyik lakótársam mesélte, hogy a munkahelyén -ami, most mindenki kapaszkodjon meg- a világ legnagyobb bevásárlóközpontja- 5 egységet üzemeltet csak az ő cégük! Hétvégén akkora tömeg volt, hogy külön forgalomirányítokat kellett bekéretni, hogy segítség a várárló tömeg parkolási gondjait enyhíteni. ÁMERÍKA. És igen, ez a legnagyobb (nem dubaii vagy kínai) Mall of America a neve,.

A heti főzés jó szórakozás, este amikor hazaérek otthon mindenki alszik, Balázs meg dolgozik mint egy GÉP.
A főzéssel rengeteg plusz sétálástól öltözéstől vetkőzéstől sorban állástól és nem mellesleg feleslegesen elköltött dollároktól valamint plusz kalóriáktól óvom meg magam.
Ez az amerikai egészségtelenség egyik fő problémája, hogy az instant azonnal fogyasztható kalória hegyek nem sokkal drágábbak mint a főzés, néha még olcsóbbak is.
Akit érdekel, annak ajánlom a Jamie Oliver Food Revolution sorozatának második évadját.

A munkahelyemen mindenki nagyon kedves. Kicsit nehéz az ismerkedés mert mindenki nagyon barátságos viszont rettentő nagy kobra a saját területén így kicsit önbizalomhiánnyal küzdve kell megismernem őket. Azért egyre jobban megy talán. Az igazgatóval nem mertem még beszélni, pedig láttam, hogy már vagy kétszer feltette magában a kérdést, hogy na ő meg vajon mit csinál az épületemben.

Prof. Kamil Ugurbilnak akkora aurája van, hogy taszítja az embert. Pedig biztos kedves bácsi. Szerintem 5-10 éven belül jó eséllyel kap majd Nobel-díjat az agykutatás területén elért kiemelkedő eredményeiért.  Seiji Oganawa (AT and T Bell Laboratories) és Kami Ugurbil (UMN CRMM) vezetésével felfedezték, hogy vizuális inger hatására megnő vizuális részért felelős agyterület vérellátottsága. Ennyire egyszerű, le is írják a landmark PNAS cikkükben, hogy könnyen mérhető. :D
Ma már minden pszichológia lapban lehet fMRI képet látni ahol a -híres "hul tüzel az agy" ha ezt meg azt csinálunk című- kevésbé tudományos dolgokat lehet elemezni. Az ilyen szintű kommercionalizálódás óriási sikernek tekinthető.
Azóta ugyancsak itt sikerült elindítani a funkcionális spektroszkópiai kutatásokat is, amiknek az a lényege, hogy egy inger hatására az agy metabolizmusa megváltozik. Ebben az a felfoghatatlan számomra, hogy egy szép nagy gépben, sok munkával "lencse végre" lehet kapni a kémiai folyamatok időbeli megváltozását. Anatómia nélkül. A szó eredeti jelentését figyelembe véve, ami annyit tesz, hogy felvágni. A világon azóta még két helyen foglalkoznak ezzel, egy egyik itteni professzor az EPFL-en folytatta munkáját (Bence, Balázs és Luca ezen persze csak mosolyog), a másikuk Oxforban vezeti a Nuffield képalkotó központot.
Ezekben azt érdemes látni, hogy amennyiben megértjük az agy kémiai folyamatait működés közben, akkor nagyobb valószínűséggel ötletelhetnek a kutatók, hogy megoldást is találjanak nagyszámú agyi eredetű betegségre.
Ez jóformán az összes eddigi betegségnél bejött. Jobb megértésből jön a jobb ötlet támadásra, aztán a győzelem a betegség felett. Így sikerült a várható élettartamot egy jó 100 év alatt több mint megduplázni! Science :D. Most olvastam, hogy a szívbetegségben elhunytak aránya az Egyesült Államokban 1993 óra 57 %-kal csökkent a fejlett diagnosztika, jobb gyógyszerek, szűrések stb miatt. Apropó, mielőtt elfelejtem megemlítem, itt a dobogó szívet is lekamerázzák és megnézik endoszkóp nélkül mennyire szabadok a koronaerek. Igazi szupermen dolgok között lehetek, ami óriási élmény.
Egy cél van tehát: a jobb megértés. Felületes munkával semmit nem lehet elérni, csak várni a lottóötöst (remélem egyszer lesz időm, hogy megemlítsek pár gyógyszert, amiket teljesen véletlenül fedeztek fel és máig nem tudják, hogy működnek pontosan). Úgy tűnik ez a titka mindennek. Dig deep down. :D