Chicago II

Eljött a második rész ideje. Páran kérdeztétek, hogy mit lehet csinálni egy ilyen városban, ezért erre mindenképpen megpróbálok kitérni.
Azt az elején le kell szögezni, hogy nem néztünk meg mindent, nem rohantunk. Este értünk oda, reggel az első pár óra után elfogott az érzés, hogy ide még vissza fogunk térni. Amikor ezt érzi az ember, az egyet jelent azzal, hogy már nem számít a pipálgatás, a "must have" hullámok, nincs stressz, hogy vajon felhős lesz-e az idő amikor felérünk a 100. emeletre. Kilátóban például nem is voltunk, mivel az érkezésünkkor olyan tiszteletkörben volt részünk, hogy úgy éreztük láttuk, amit látni érdemes. Petra amúgy sem rajongott az ötletért, hogy az üveg kalitkát kipróbáljuk, ahol papucsban konkrétan kiléphetsz a házból és több száz méter magasról élvezheted az alattad rohanó várost. A magas házak látogatását szerintem célszerű egyébként az utazás utolsó napjára hagyni, amikor már tud tájékozódni az ember. Nekem ez mindig bevált. Az épületek, amiket megmásztam még nem vonnak a "magyarok a világ nyolcezresein" hálózat ernyője alá, de azért mindeképpen szép emlékek főznek a berlini TV toronyhoz, a londoni shardhoz, a hongkongi ICC towerhez, a new yorki rockefeller centerhez vagy a párizsi grande archhoz.
A reggeli sétánkra csak egy óriási épület vetett árnyékot :D.

A kereszt alakú teherhordó szerkezet volt a fő újítás. Emiatt egységnyi pénzből kétszer olyan magas épületet lehetett építeni. Ez a technológiai fejlődés. Amikor a versenytárs képtelen a saját koordináta rendszerébe elhelyezni az újat. A chicagoi építészeti iskola egyik méltán híres darabja ez. 

Dúl a választási kampány. Még egy felharcoló oldalára is kirakták Trump nevét. A viccet félretéve, vagyis inkább nem: hétköznapok egyik sóhajtása: ha Clinton nyer, ő lesz az USA első női elnöke, ha Sanders, akkor ő lesz az USA első zsidó elnöke, ha Trump, akkor ő lesz az USA utolsó elnöke :D. A másik szerint: ki fog nyerni, ha Clinton és Trump egy túlélő csónakban egymásnak esik az óceán közepén? Amerika.

Trump egyik büszkesége. Elég jól néz ki. 

Na ez a loop negyed kezdete, ahova bevezették a tó vizét. Még a hidakat is fel lehet emelni, ha éppen szükséges. Turistahajók lepik el a csatornát, ahol nagyon sok történetet lehet meghallgatni a felhőkarcolókról. Állítólag sok vicces közülük. Mi haladtunk tovább a Magnificent Mile-névre hallgató sugárúton. 

Hopp egy régi épület. Az egyik túlélője a nagy 1874-es tűzvésznek. A kő megbízható építőanyag. 

 Óriási a kontraszt, de mindeképpen feloldja a felhőkarcolók nagyzolását.

Gyönyörű, széles bevásárló utca. Itt pont nincs hajléktalan a képen. 

A háttérben megbújik a kedvenc épületem. 

Az alsó egyharmada parkoló, a többi iroda és lakás. Élnék ott.

A reggelik elég hangsúlyosok voltak, mint egyébként is. Aki reggelizett már a vendégemként, az tudja hogy ez egy sport nekem. Az első alkalommal már annyira éhesek voltunk, hogy végül a nagy nehezen megtalált épületen belül egy rossz helyet azonosítottam annak, amit kerestünk. Ez nagyon vicces így utólag, direkt megnéztem az oldalán a nevet, á mondom ezaz. Szerencsére nem volt rossz döntés így sem. Másnap jóvá tettük a hibát és a megfelelő, autentikus helyre ültünk be. Ez A klasszikus reggeliző, ami nem változott 30 év alatt semmit. A pincérek sem fiatalok. Kifejezetten ritka ilyen magas átlagéletkorú személyzetet látni. Ugyanez igaz az utaskísérőkre is. Itt olyan régóta akkora biznisz a felszolgálás és a repülés, hogy teljes generációk nőttek fel és öregedtek meg ezekben a szakmákban is.
A reggeli a jeges vízzel kezdődik. Nem a nyakunkba öntik szerencsére, de szó szerint oda_teszik az asztalra, még mielőtt bármit mondanának.  A másik klasszikus a filteres kávé, amit folyamatosan újratöltenek. Sokan ez alapján számolják ki a borravalót. Ha minden tele és rendbe volt akkor jöhet a 20%. Reggelink egy skillet és áfonyás palacsinta lesz, ami bőven sok volt kettőnknek.

Erre a tányérra utal a skillet elnevezés. Igazából tojás és zöldségek kellemes keveréke az étel.

A kis kolbászok nem a palacsintához tartoznak, viszont ez egy gyakori és idegesítő dolog, hogy az édes és a sós dolgokat simán egy tányérra rakják. Néha még a juharszirupot is ráöntik... Mintha azt mondanák, hogy már itt is minden összekeveredik, nem csak a gyomrodban. Legyél minél gyorsabban túl azon a 2000 kalóriás reggelin :D.
Jóllaktunk, azt hiszem ezzel nem mondok nagy újdonságot.
Jöhet a központ, ami egy óriási park a tó partján.

Ő itt a BAB. A milleniumi emlékpark fő attrakciója. Ez egy varázslatos alkotás. Hipnotizálja az embereket. Imádtam. 

Ez a kínai verzió a hongkongi szépművészeti múzeum előtt XDXDXDXD (két évvel ezelőtti kép).

 Nem lehet elég képet csinálni róla.

A városi kulturális központ egy kőhajításra fekszik a parktól, ezért arrafelé folytattunk utunkat.

 Itt a fő látványosság, a világ legnagyobb Tiffany kristályból kirakott kupolája. Az épület amúgy tele van időszaki kiállítással és társadalmi célokat szolgáló irodákkal. Az egyik szárnyba benéztem, ott a diákokban rejlő készségek felfedezését segítő önkéntes és városi üzemeltetésű központ van. Ez a - találd meg értékeidet majd növekedj elvre épít. Nagyon tetszett. El tudom képzelni, ahogy itt fogadnak rossz környéken vagy körülmények között felnövő gyerekeket. Külön kiemelném a biztonsági őröket, akik rajongtak a gyerekekért. Ez szinte biztosan felvételi követelmény volt, hiszen rengeteg gyereket hoznak ide játszani. Milyen jó lehet itt őrködni és nem akárhol máshol.

A belső stílusra sem lehet panasz.

Ítt nőnek fel a gyerekek. Itt játszanak. Minden hétvégén...
Közbe szúrok még ehhez kapcsolódóan egy másik városi parkot:

 Az egyik nagy egyetem szomszédságában található közprakban nagyon jót sétáltunk mi is.

Méghogy az amerikaiak meg vannak vezetve...

 Így talán érezni a kontrasztot. Milyen jó lehet itt lakni?

 Ez egy klasszikus elem. A mindent mindennel összekötő hidak fent, lent, mindenhol. Egyrészt biztonsági célokat szolgálnak, gyorsítják a forgalmat és a hideg és szél elől is védelmet nyújtanak.

Csináltam képeket emberekről is, de majd azokat szét kell válogatnom. Itt a hölgy madarakat etet :). Kicsit reszkessetek betörők érzésem volt. 

 Háttérben a CNBC egyik legendás kommentátor fülkéje és irodája látható. Előtérben a téli hidegben meglehetősen alulöltözött harmincas társaság valami komoly céllal. Nagyon sokszínűek és aktívak. Tipikus MBA hallgatói csoport. Nagy öröm volt látni, a Booth Business School a világ egyik legjobbja. Itt felkészítik a hallgatókat a vállalati szféra kihívásaira. Nem mindenkinek való vidék.

A másik oldalon a Wrigley épület látható. Igen ez az Orbit anyacége. Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi az a Wrigley. Egyszer láttam egy reklámot, amiben hirdették, hogy ide lehet utazást nyerni. Hát engem nem győzött meg, viszont most mégis nyertesnek érzem magam. A Wrigley rengeteg pénzt költött a városban, épületek tömkelege viseli a márka nevét (stadion, irodaház, múzeum stb...)

Hát azt hittem végezni fogok, de csak egyre fáradtabb vagyok így 10 óra körül. Ha nem bánjátok egy utolsó felvonásban zárom majd gondolataimat a városról. Két a szívemhez közelálló téma, a szépművészeti múzeum és egy kis tudománytörténet vár majd rátok a legközelebbi részben.

Chicago - I

Egy kiváló kifejezés járt a fejemben az elmúlt hétvégén ami így szól, csikágózni. Az egyik első google találat IzomTibi blogjára visz, ahol nagyon szórakoztatóan alpári dolgokat lehet olvasni. A bemutatkozásában használja ezt a kifejezést amikor kifejti, hogy hogy a csikágózó ismerősei ellenére is elkezdi a blogírást.
Hát én épp abbahagytam, mert csikágózni mentem. XD. Ennyit IzomTibiről. :D

A tavaszi szünet érzése ismeretlen fogalom sok egyetemista számára, viszont a Pázmányon állítólag két hétig tart, de ezt senki nem hiszi el :D. Bár van aki arra használta, hogy lefutotta a Balatonon az ultramaratont napi 50 km-rel terhelve  a térdizületeit. Állítólag, ha a maratonfutók elmennének egy térd MRI-re, hogy egy T2 súlyozott képet lássanak szinesben a térdükről, akkor soha többet nem futnának. Valami azonban mégis hajtja őket. Lehet, hogy csak irigykedett a kutató orvos aki ebbe beavatott. Valahogy mégis regenerálódnak, na az mekkora mutatvány. Koptatni könnyű, a boltban már fel sem kell venni a ruhát és már kész is van.
Az aktuális Török Gábor interjúból megtanultam, hogy a politikában is van erózió, sőt elkerülhetetlen és az egyik legtörvényszerűbb dolog. Ez mindenesetre meglepett, mint ahogy az is, amikor kémiai technológián megtanultuk a korrózió sebességének számolását. Nem ám a fizikai kémiai varázslással (gátolt diffúzió limitált oxidáció mechanizmusával), hanem kőkemény cm/év és gramm/év mértékegységekkel.

A teljes múlt hét szünet volt a diákoknak az egyetemen. Én végül szerda délután ültem repülőre, hogy egy rövid 45 perces úttal célba vegyem a nagy tavak közül a középső partján fekvő óriást, Chicagót.

Kezdjük a villamos átszállással a Stadion megállóban. Ez lesz az otthona a Minnesota Vikings amerikai focicsapatnak. 66 000 fő befogadására alkalmas, hasonló méretű lesz az új Puskás stadion is. Ez itt egy jó 300 milliárd forintba kerül a környező beruházásokat nem számítva. Érdekes kevert konstrukcióban finanszírozza a milliárdos tulajdonossal rendelkező csapat, a város, az állam és a szponzorok. Hát erre csak ennyit lehet mondani:

 Aki tudja mi ez, kérem írja meg. 

Csak eljutottunk a reptérre. Itt ez még a velük élő valóság. Farmeres sportzakós telefonnyomogató és a cipőjét tisztító fekete munkás. 

Ez a kis madár vitt a rövid utunkon. 

 Nagyon laza a poggyász kontrol. Akinek háromszor akkor a csomagja mint a megengedett, azt azzal büntetik, hogy ingyen feladják neki a végső állomásig, ingyen. :D :D nem rossz a Delta, de azért megérik a pénzüket, jó nagy kartell megy itt. Kétszer akkor a haszonkulcs az USA-ban a repülésen mint Európában. Azt hogy? :D Miért nem jön ide akkor minden légitársaság. Hát mert azt nem lehet :D. Brutális lobbi tevékenység jellemzi a repülőipart. Ami meglepő, hogy nem csak a Pan Air történetei izgalmasak a transzkontinentális repülés kezdeteiről, vagy a vietnami háború polgári vonatkozásairól, hanem a jelenkor döntései is. Jelenleg 4 nagy szolgáltató fedi le azt a kisebb fél kontinenst. 4444 :D.

Imádok repülni.

Amikor látható közelbe került a Michigan tó és Chicago.

A John Hancock toronnyal egy magasságban, két utcával balra laktunk a háromszög alapú toronyban. 

Egész Floridás a partvidék, csak egy kicsit hidegebb van és nem sós a víz. A strandok viszont tényleg nagyon népszerűek nyáron. 

Olyan hátszelünk volt, hogy egy óriási kört tettünk a város körül. Látható a klasszikus felépítés. Kis masszív központ, végeláthatatlan külső negyedrengeteg. Ott van igazi diverzitás. Jó és rossz értelemben is. 

Miután megvolt a nagy öröm, hogy Petrával viszontláttuk egymást, nekivágtunk a közel egy órás utunknak a belvárosba. Nagyon simán ment minden, kényelmes metróval bejutni. Pesten is jó lenne valami hasonló megoldás. Bár az O'hare reptér az egyik legbonyolultabb és a valaha volt legmodernebb reptér volt, mi mindent nagyon következetesnek és egyértelműnek találtunk. Ne féljetek tehát, ha itt kell átszállni. 

Együnk!

Egy az egyik leghíresebb fogás,  a mély pizza. Rettentő finom! Nagyon jó helyet ajánlottak nekünk ahova az utolsó vacsorára visszatértünk. A jó minőségű sajt és paradicsom nagyon kiemeli a többi közül. Nagyon jó hangulatú bár is tartozott a helyhez ahol rengeteg helyi sajátságot lehetett megfigyelni. Ezek közé tartozik a kabát bárszéken való tárolása, amin mindenki ül. A mixerkedés egy külön foglalkozás. Nem őrült hippik öntögetnek, nem spórolós tulajdonosok matatnak. Ez egy szakma. Nem könnyű 1600 forint + borravalóért eladni a pohár söröket és még többért a rövidet. Ehhez igényes megjelenés, barátságosság sok mosoly és jó érzék kell. Ezt további körökkel és őszinte történetekkel hálálják meg a vendégek akik a "pszichológusnak" fizetnek a végén. A jatott folyamatosan számolják pultosok, képben vannak, hogy aznap mennyit "értek". Elvileg tiltott a csak borravalóért foglalkoztatás, de közismert, hogy itt az a nagyobb része a fizetésnek a jól menő helyeken. Érdekes volt még egymás mellett látni a kisestélyit hordó nőket a melegítős sportcipősökkel. Igazából elég lenne egymásra meg az evésre figyelni. A pizza tényleg átver a vastagságával. Elsőre igencsak visszafogott méretűnek tűnt de végül dobozzal mentünk vissza a szállodába (mint szinte minden alkalommal, ha rendes étteremben ettünk). Nota bene, itt nem igazi hely az, ahol  doboz nélkül megy haza a vendég. Ha még egy történetre megengeditek, hogy az étteremnél maradjak akkor bemutatnám a konfliktuskezelés és vevőorientáltság amerikai módját. Utolsó esténken elég későn érkeztünk meg, hogy egy finom pizzával zárjuk a fantasztikus hétvégénket. Az első asztal nem tetszett ezért a pulthoz kértük a rendelésünket közben azonnal átvett az ottani pincér. Röviden a lényeg, hogy a rendelést nem adta le az előző pincér ezért a várt fél óra helyett nagyjából egy óra késéssel kaptuk meg az ételt. Egy kérdése volt csak a pincérnek, amikor kiderült hogy mi történt: Biztos, hogy jó lesz itt a pultnál? Tud ajánlani helyet a legjobb asztalnál (boothban). Hallotta!?, hogy megemlítettük érkezésünkkor, hogyha ott felszabadul hely akkor szivesen átülnénk. Az, hogy ingyen van a teljes vacsora csak egy mellékes félmondattal adja tudtunkra sokkal inkább azt nyomatékosítva, hogy mindent megtesznek, hogy a lehető leghamarabb kapjuk meg a rendelésünket. Fantasztikus érzés volt ilyen kiszolgálásban részesülni egy felkapott sarki pizzériában. Ahogy Balázs fogalmazott: ahol nem .... inkább kérdezzétek meg a New Yorki tapasztalatairól. Ez tényleg össsze sem hasonlítható Európával.

Péntek este, hulla fáradtan megpróbálom inkább képek útján elmesélni az elmúlt hetet.
Múlt szombaton szerencsésen alakult a programom, meghívást kaptam Hylandre, ahol a sífutással ismerkedtem meg. Mesterünk Ivan biztatott hogy jó síelő és korcsolyázó alapra könnyű építeni, nem kell izgulni.

Nagyon jó kedvünk volt, csak tudnám miért. Már a második kör után voltunk, amikor meggyőztek, hogy jó lesz ha megyünk még egyet. Rögtön az elején gyorsan három esést produkáltam. Csak gyakorlás miatt, mondanám, de NEM. Ez nem klasszikus síelés, nem lehet kényelmesen terpeszkedni a tepsi 12 méter rádiuszú lécemen. Nagyon jó egyensúly érzéket kíván és közel sem csúszik olyan könnyen mint gondoltam. Jó edzés volt az biztos. Az időzítés nem lehetett volna jobb, mert a hó tökéletes állapotban volt, ellenben most hétvégén teljesen szokatlan módon 19 fokig megy fel a hőmérséklet! Ez a síszezon végét jelenti itt.

Ivan egy igazi úriember. 61 évesen is a tudomány élvonalában van, ereje teljében tanít mindenkit mindenre amit tud. Az pedig nem kevés!
Amikor ideköltözött Pozsonyból, akkor rájött, hogy vagy egy évben egyszer elmegy Coloradoba a hegyek közé rendesen síelni, vagy megszereti a sífutást és akkor lesz egy sport amit évente legalább 5 hónapon keresztül űzhet fillérekből. Az utóbbit választotta. Emellett - mint kiderült - biciklivel jár dolgozni is. Azt mondja kell az a napi 16 kilométer, kitisztul a feje mire hazaér a feleségéhez. Épp gond van az egyik legerősebb mágnessel, szükség is lesz rá :). Minneapolis az ország legbiciklibarátabb városa! Ma volt szerencsém a Missisipi partján fekvő gerincvonalon tekerni, ami a város legnépszerűbb sétánya. Óriási élmény volt a naplementében célba venni a belvárost. Csak boltba mentem, de mire hazafelé jöttem már sötét volt és vadnyulak futottak át előttem az úton :).

Ilyen rossz képet még szerintem nem töltöttem fel. Nézzétek el kérlek. A hangulat nagyon jó volt. A folyó partján nagyon hideg volt, pedig "fent" 17 fok volt! 

Itt épp a kődídon mentem át, amikor nemsokára rájöttem, hogy ez nem az a híd. Mit lehet tenni, van néhány. Visszafelé sikerült eltalálnom.

A képen az egyetem művészi érzékenységgel tervezett épületei fürdenek az utolsó napsugarakban.

 Egyre jobban tetszik. Megígérem, hogy más szögből is készítek majd képet. Valamiért mindig itt állok meg a piros lámpánál. Az útlezárás jelzi, hogy milyen brutálisan építkezik a város. Az egyik főutat egyben lezárták, mert végig új házak épülnek. Majd arról is csinálok képeket.

Na jó, ez valami zseniális! 45 deka vaj egyben, de mégis négy részre csomagolva. Egy rúd pont 10 deka férfias mértékkel (10 deka, meg egy kicsi :D). Már alig várom, hogy hasznosítsam például palacsinta sütésnél. Nagyon praktikusnak tűnik a kezelhető formája.

Pénteki vacsora. Nem eszem húst pénteken és ez nagyon kedvemre való. Annyi lehetőség van, azt hiszem ezt a szokást húsvét után is megtartom. Egyik munkatársamról kiderült, hogy nem vegetariánus, csak nagyon ritkán eszik húst, ezért van, hogy egy hónap alatt még egyszer sem láttam ,hogy bármilyen húst ebédelt volna. Az mégjobban meglepett, hogy hétszeres IronMan bajnok a francia. A fenti képen egyébként a kedvenceim láthatóak. Egy jó formájú séfkés, egy finom vaj, egy JÓ kenyér, némi pecorino és parmigiano reggiano. A sör talán nem a kedvencem, bár nehéz lenne választani. A kenyér külön figyelmet érdemel. Amerikában pokoli drága a kenyér, ennek sok oka lehet, amiket most nem fejtek ki. A lényeg, hogy New Yorkban egy kiló kenyér ára meghaladta a 2700 Ft-ot! Itt egy finom példány legnemesebb részét láthatjátok. Ez azért különösen érdekes, mert esténként olvasok egy könyvet amit még karácsonyra kaptam a nagymamától. A címe az, hogy Hazám! A külföldön hosszabb időt töltő/tt hitvallók között közös pont a nyelvi kifejezés mint legelemibb öröm megtestesítője. Hát ezt én is nagyon fontosnak tartom. Ma találkoztam az egyetlen magyar kötődésű kutatóval a környéken, aki lósebész. Amerikai családja van és alig használja a nyelvet. Gyanítom a gyermekei sem tudnak magyarul. Olyan szomorú volt látni, mesélte is, hogy mennyire hontalannak érzi magát. Talán a nyelv megőrzése segítene. Ilyen szavaink vannak, mint a sercli. Na ezt fordítsa le, aki tudja. Mindenki egyen egyet a hétvégén! :)Az angolban is vannak jók. Palacsinta: pancake=serpenyőtorta. Balázs már fogja a fejét a röhögéstől remélem. Imádjuk az ilyen kőbaltával létrehozott angol szavakat és kifejezéseket. 

Erről a gépről muszáj szót ejtenem! Láttatok már ilyet? Öreg John Deere ám ez is. Rengeteg ilyen "utility car" rohangál, amik nagyon hasznosak szerintem. Másfél millió forintból már járhatjuk is a hegyeket, erdőket, havas tájat, amit szeretnénk. Egy tokaji szálloda szórakozási lehetőségei között találkoztam az intereneten először ezzel a kategóriával és már akkor megszerettem. Itt személyesen is volt lehetőségem megfigyelni :D. 

A képeken egy terjedő instagram hullámra reflektálok. Ez a dobozolás művészete, a 'foodpreppin' divat. Bár nem emiatt, de nyugodtan csatlakozhatnék. Néha olyan jól néz ki 2 napnyi étel dobozokban. Máskor fárasztó azért, későn hazaérés után nekiállni főzni. Ez a ritkább eset szerencsére. 

Öröm és üröm, hogy a sárga cukkini finomságát elnyomta a zöld paradicsomhoz hasonlító mexikói zöldcseresznye, aminek szörnyű íze van :D:D:D. 

Mindenesetre próbálkozni kell, még akkor is ha néha elbukunk.