Chicago - I

Egy kiváló kifejezés járt a fejemben az elmúlt hétvégén ami így szól, csikágózni. Az egyik első google találat IzomTibi blogjára visz, ahol nagyon szórakoztatóan alpári dolgokat lehet olvasni. A bemutatkozásában használja ezt a kifejezést amikor kifejti, hogy hogy a csikágózó ismerősei ellenére is elkezdi a blogírást.
Hát én épp abbahagytam, mert csikágózni mentem. XD. Ennyit IzomTibiről. :D

A tavaszi szünet érzése ismeretlen fogalom sok egyetemista számára, viszont a Pázmányon állítólag két hétig tart, de ezt senki nem hiszi el :D. Bár van aki arra használta, hogy lefutotta a Balatonon az ultramaratont napi 50 km-rel terhelve  a térdizületeit. Állítólag, ha a maratonfutók elmennének egy térd MRI-re, hogy egy T2 súlyozott képet lássanak szinesben a térdükről, akkor soha többet nem futnának. Valami azonban mégis hajtja őket. Lehet, hogy csak irigykedett a kutató orvos aki ebbe beavatott. Valahogy mégis regenerálódnak, na az mekkora mutatvány. Koptatni könnyű, a boltban már fel sem kell venni a ruhát és már kész is van.
Az aktuális Török Gábor interjúból megtanultam, hogy a politikában is van erózió, sőt elkerülhetetlen és az egyik legtörvényszerűbb dolog. Ez mindenesetre meglepett, mint ahogy az is, amikor kémiai technológián megtanultuk a korrózió sebességének számolását. Nem ám a fizikai kémiai varázslással (gátolt diffúzió limitált oxidáció mechanizmusával), hanem kőkemény cm/év és gramm/év mértékegységekkel.

A teljes múlt hét szünet volt a diákoknak az egyetemen. Én végül szerda délután ültem repülőre, hogy egy rövid 45 perces úttal célba vegyem a nagy tavak közül a középső partján fekvő óriást, Chicagót.

Kezdjük a villamos átszállással a Stadion megállóban. Ez lesz az otthona a Minnesota Vikings amerikai focicsapatnak. 66 000 fő befogadására alkalmas, hasonló méretű lesz az új Puskás stadion is. Ez itt egy jó 300 milliárd forintba kerül a környező beruházásokat nem számítva. Érdekes kevert konstrukcióban finanszírozza a milliárdos tulajdonossal rendelkező csapat, a város, az állam és a szponzorok. Hát erre csak ennyit lehet mondani:

 Aki tudja mi ez, kérem írja meg. 

Csak eljutottunk a reptérre. Itt ez még a velük élő valóság. Farmeres sportzakós telefonnyomogató és a cipőjét tisztító fekete munkás. 

Ez a kis madár vitt a rövid utunkon. 

 Nagyon laza a poggyász kontrol. Akinek háromszor akkor a csomagja mint a megengedett, azt azzal büntetik, hogy ingyen feladják neki a végső állomásig, ingyen. :D :D nem rossz a Delta, de azért megérik a pénzüket, jó nagy kartell megy itt. Kétszer akkor a haszonkulcs az USA-ban a repülésen mint Európában. Azt hogy? :D Miért nem jön ide akkor minden légitársaság. Hát mert azt nem lehet :D. Brutális lobbi tevékenység jellemzi a repülőipart. Ami meglepő, hogy nem csak a Pan Air történetei izgalmasak a transzkontinentális repülés kezdeteiről, vagy a vietnami háború polgári vonatkozásairól, hanem a jelenkor döntései is. Jelenleg 4 nagy szolgáltató fedi le azt a kisebb fél kontinenst. 4444 :D.

Imádok repülni.

Amikor látható közelbe került a Michigan tó és Chicago.

A John Hancock toronnyal egy magasságban, két utcával balra laktunk a háromszög alapú toronyban. 

Egész Floridás a partvidék, csak egy kicsit hidegebb van és nem sós a víz. A strandok viszont tényleg nagyon népszerűek nyáron. 

Olyan hátszelünk volt, hogy egy óriási kört tettünk a város körül. Látható a klasszikus felépítés. Kis masszív központ, végeláthatatlan külső negyedrengeteg. Ott van igazi diverzitás. Jó és rossz értelemben is. 

Miután megvolt a nagy öröm, hogy Petrával viszontláttuk egymást, nekivágtunk a közel egy órás utunknak a belvárosba. Nagyon simán ment minden, kényelmes metróval bejutni. Pesten is jó lenne valami hasonló megoldás. Bár az O'hare reptér az egyik legbonyolultabb és a valaha volt legmodernebb reptér volt, mi mindent nagyon következetesnek és egyértelműnek találtunk. Ne féljetek tehát, ha itt kell átszállni. 

Együnk!

Egy az egyik leghíresebb fogás,  a mély pizza. Rettentő finom! Nagyon jó helyet ajánlottak nekünk ahova az utolsó vacsorára visszatértünk. A jó minőségű sajt és paradicsom nagyon kiemeli a többi közül. Nagyon jó hangulatú bár is tartozott a helyhez ahol rengeteg helyi sajátságot lehetett megfigyelni. Ezek közé tartozik a kabát bárszéken való tárolása, amin mindenki ül. A mixerkedés egy külön foglalkozás. Nem őrült hippik öntögetnek, nem spórolós tulajdonosok matatnak. Ez egy szakma. Nem könnyű 1600 forint + borravalóért eladni a pohár söröket és még többért a rövidet. Ehhez igényes megjelenés, barátságosság sok mosoly és jó érzék kell. Ezt további körökkel és őszinte történetekkel hálálják meg a vendégek akik a "pszichológusnak" fizetnek a végén. A jatott folyamatosan számolják pultosok, képben vannak, hogy aznap mennyit "értek". Elvileg tiltott a csak borravalóért foglalkoztatás, de közismert, hogy itt az a nagyobb része a fizetésnek a jól menő helyeken. Érdekes volt még egymás mellett látni a kisestélyit hordó nőket a melegítős sportcipősökkel. Igazából elég lenne egymásra meg az evésre figyelni. A pizza tényleg átver a vastagságával. Elsőre igencsak visszafogott méretűnek tűnt de végül dobozzal mentünk vissza a szállodába (mint szinte minden alkalommal, ha rendes étteremben ettünk). Nota bene, itt nem igazi hely az, ahol  doboz nélkül megy haza a vendég. Ha még egy történetre megengeditek, hogy az étteremnél maradjak akkor bemutatnám a konfliktuskezelés és vevőorientáltság amerikai módját. Utolsó esténken elég későn érkeztünk meg, hogy egy finom pizzával zárjuk a fantasztikus hétvégénket. Az első asztal nem tetszett ezért a pulthoz kértük a rendelésünket közben azonnal átvett az ottani pincér. Röviden a lényeg, hogy a rendelést nem adta le az előző pincér ezért a várt fél óra helyett nagyjából egy óra késéssel kaptuk meg az ételt. Egy kérdése volt csak a pincérnek, amikor kiderült hogy mi történt: Biztos, hogy jó lesz itt a pultnál? Tud ajánlani helyet a legjobb asztalnál (boothban). Hallotta!?, hogy megemlítettük érkezésünkkor, hogyha ott felszabadul hely akkor szivesen átülnénk. Az, hogy ingyen van a teljes vacsora csak egy mellékes félmondattal adja tudtunkra sokkal inkább azt nyomatékosítva, hogy mindent megtesznek, hogy a lehető leghamarabb kapjuk meg a rendelésünket. Fantasztikus érzés volt ilyen kiszolgálásban részesülni egy felkapott sarki pizzériában. Ahogy Balázs fogalmazott: ahol nem .... inkább kérdezzétek meg a New Yorki tapasztalatairól. Ez tényleg össsze sem hasonlítható Európával.