Chicago II

Eljött a második rész ideje. Páran kérdeztétek, hogy mit lehet csinálni egy ilyen városban, ezért erre mindenképpen megpróbálok kitérni.
Azt az elején le kell szögezni, hogy nem néztünk meg mindent, nem rohantunk. Este értünk oda, reggel az első pár óra után elfogott az érzés, hogy ide még vissza fogunk térni. Amikor ezt érzi az ember, az egyet jelent azzal, hogy már nem számít a pipálgatás, a "must have" hullámok, nincs stressz, hogy vajon felhős lesz-e az idő amikor felérünk a 100. emeletre. Kilátóban például nem is voltunk, mivel az érkezésünkkor olyan tiszteletkörben volt részünk, hogy úgy éreztük láttuk, amit látni érdemes. Petra amúgy sem rajongott az ötletért, hogy az üveg kalitkát kipróbáljuk, ahol papucsban konkrétan kiléphetsz a házból és több száz méter magasról élvezheted az alattad rohanó várost. A magas házak látogatását szerintem célszerű egyébként az utazás utolsó napjára hagyni, amikor már tud tájékozódni az ember. Nekem ez mindig bevált. Az épületek, amiket megmásztam még nem vonnak a "magyarok a világ nyolcezresein" hálózat ernyője alá, de azért mindeképpen szép emlékek főznek a berlini TV toronyhoz, a londoni shardhoz, a hongkongi ICC towerhez, a new yorki rockefeller centerhez vagy a párizsi grande archhoz.
A reggeli sétánkra csak egy óriási épület vetett árnyékot :D.

A kereszt alakú teherhordó szerkezet volt a fő újítás. Emiatt egységnyi pénzből kétszer olyan magas épületet lehetett építeni. Ez a technológiai fejlődés. Amikor a versenytárs képtelen a saját koordináta rendszerébe elhelyezni az újat. A chicagoi építészeti iskola egyik méltán híres darabja ez. 

Dúl a választási kampány. Még egy felharcoló oldalára is kirakták Trump nevét. A viccet félretéve, vagyis inkább nem: hétköznapok egyik sóhajtása: ha Clinton nyer, ő lesz az USA első női elnöke, ha Sanders, akkor ő lesz az USA első zsidó elnöke, ha Trump, akkor ő lesz az USA utolsó elnöke :D. A másik szerint: ki fog nyerni, ha Clinton és Trump egy túlélő csónakban egymásnak esik az óceán közepén? Amerika.

Trump egyik büszkesége. Elég jól néz ki. 

Na ez a loop negyed kezdete, ahova bevezették a tó vizét. Még a hidakat is fel lehet emelni, ha éppen szükséges. Turistahajók lepik el a csatornát, ahol nagyon sok történetet lehet meghallgatni a felhőkarcolókról. Állítólag sok vicces közülük. Mi haladtunk tovább a Magnificent Mile-névre hallgató sugárúton. 

Hopp egy régi épület. Az egyik túlélője a nagy 1874-es tűzvésznek. A kő megbízható építőanyag. 

 Óriási a kontraszt, de mindeképpen feloldja a felhőkarcolók nagyzolását.

Gyönyörű, széles bevásárló utca. Itt pont nincs hajléktalan a képen. 

A háttérben megbújik a kedvenc épületem. 

Az alsó egyharmada parkoló, a többi iroda és lakás. Élnék ott.

A reggelik elég hangsúlyosok voltak, mint egyébként is. Aki reggelizett már a vendégemként, az tudja hogy ez egy sport nekem. Az első alkalommal már annyira éhesek voltunk, hogy végül a nagy nehezen megtalált épületen belül egy rossz helyet azonosítottam annak, amit kerestünk. Ez nagyon vicces így utólag, direkt megnéztem az oldalán a nevet, á mondom ezaz. Szerencsére nem volt rossz döntés így sem. Másnap jóvá tettük a hibát és a megfelelő, autentikus helyre ültünk be. Ez A klasszikus reggeliző, ami nem változott 30 év alatt semmit. A pincérek sem fiatalok. Kifejezetten ritka ilyen magas átlagéletkorú személyzetet látni. Ugyanez igaz az utaskísérőkre is. Itt olyan régóta akkora biznisz a felszolgálás és a repülés, hogy teljes generációk nőttek fel és öregedtek meg ezekben a szakmákban is.
A reggeli a jeges vízzel kezdődik. Nem a nyakunkba öntik szerencsére, de szó szerint oda_teszik az asztalra, még mielőtt bármit mondanának.  A másik klasszikus a filteres kávé, amit folyamatosan újratöltenek. Sokan ez alapján számolják ki a borravalót. Ha minden tele és rendbe volt akkor jöhet a 20%. Reggelink egy skillet és áfonyás palacsinta lesz, ami bőven sok volt kettőnknek.

Erre a tányérra utal a skillet elnevezés. Igazából tojás és zöldségek kellemes keveréke az étel.

A kis kolbászok nem a palacsintához tartoznak, viszont ez egy gyakori és idegesítő dolog, hogy az édes és a sós dolgokat simán egy tányérra rakják. Néha még a juharszirupot is ráöntik... Mintha azt mondanák, hogy már itt is minden összekeveredik, nem csak a gyomrodban. Legyél minél gyorsabban túl azon a 2000 kalóriás reggelin :D.
Jóllaktunk, azt hiszem ezzel nem mondok nagy újdonságot.
Jöhet a központ, ami egy óriási park a tó partján.

Ő itt a BAB. A milleniumi emlékpark fő attrakciója. Ez egy varázslatos alkotás. Hipnotizálja az embereket. Imádtam. 

Ez a kínai verzió a hongkongi szépművészeti múzeum előtt XDXDXDXD (két évvel ezelőtti kép).

 Nem lehet elég képet csinálni róla.

A városi kulturális központ egy kőhajításra fekszik a parktól, ezért arrafelé folytattunk utunkat.

 Itt a fő látványosság, a világ legnagyobb Tiffany kristályból kirakott kupolája. Az épület amúgy tele van időszaki kiállítással és társadalmi célokat szolgáló irodákkal. Az egyik szárnyba benéztem, ott a diákokban rejlő készségek felfedezését segítő önkéntes és városi üzemeltetésű központ van. Ez a - találd meg értékeidet majd növekedj elvre épít. Nagyon tetszett. El tudom képzelni, ahogy itt fogadnak rossz környéken vagy körülmények között felnövő gyerekeket. Külön kiemelném a biztonsági őröket, akik rajongtak a gyerekekért. Ez szinte biztosan felvételi követelmény volt, hiszen rengeteg gyereket hoznak ide játszani. Milyen jó lehet itt őrködni és nem akárhol máshol.

A belső stílusra sem lehet panasz.

Ítt nőnek fel a gyerekek. Itt játszanak. Minden hétvégén...
Közbe szúrok még ehhez kapcsolódóan egy másik városi parkot:

 Az egyik nagy egyetem szomszédságában található közprakban nagyon jót sétáltunk mi is.

Méghogy az amerikaiak meg vannak vezetve...

 Így talán érezni a kontrasztot. Milyen jó lehet itt lakni?

 Ez egy klasszikus elem. A mindent mindennel összekötő hidak fent, lent, mindenhol. Egyrészt biztonsági célokat szolgálnak, gyorsítják a forgalmat és a hideg és szél elől is védelmet nyújtanak.

Csináltam képeket emberekről is, de majd azokat szét kell válogatnom. Itt a hölgy madarakat etet :). Kicsit reszkessetek betörők érzésem volt. 

 Háttérben a CNBC egyik legendás kommentátor fülkéje és irodája látható. Előtérben a téli hidegben meglehetősen alulöltözött harmincas társaság valami komoly céllal. Nagyon sokszínűek és aktívak. Tipikus MBA hallgatói csoport. Nagy öröm volt látni, a Booth Business School a világ egyik legjobbja. Itt felkészítik a hallgatókat a vállalati szféra kihívásaira. Nem mindenkinek való vidék.

A másik oldalon a Wrigley épület látható. Igen ez az Orbit anyacége. Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi az a Wrigley. Egyszer láttam egy reklámot, amiben hirdették, hogy ide lehet utazást nyerni. Hát engem nem győzött meg, viszont most mégis nyertesnek érzem magam. A Wrigley rengeteg pénzt költött a városban, épületek tömkelege viseli a márka nevét (stadion, irodaház, múzeum stb...)

Hát azt hittem végezni fogok, de csak egyre fáradtabb vagyok így 10 óra körül. Ha nem bánjátok egy utolsó felvonásban zárom majd gondolataimat a városról. Két a szívemhez közelálló téma, a szépművészeti múzeum és egy kis tudománytörténet vár majd rátok a legközelebbi részben.