Péntek este, hulla fáradtan megpróbálom inkább képek útján elmesélni az elmúlt hetet.
Múlt szombaton szerencsésen alakult a programom, meghívást kaptam Hylandre, ahol a sífutással ismerkedtem meg. Mesterünk Ivan biztatott hogy jó síelő és korcsolyázó alapra könnyű építeni, nem kell izgulni.

Nagyon jó kedvünk volt, csak tudnám miért. Már a második kör után voltunk, amikor meggyőztek, hogy jó lesz ha megyünk még egyet. Rögtön az elején gyorsan három esést produkáltam. Csak gyakorlás miatt, mondanám, de NEM. Ez nem klasszikus síelés, nem lehet kényelmesen terpeszkedni a tepsi 12 méter rádiuszú lécemen. Nagyon jó egyensúly érzéket kíván és közel sem csúszik olyan könnyen mint gondoltam. Jó edzés volt az biztos. Az időzítés nem lehetett volna jobb, mert a hó tökéletes állapotban volt, ellenben most hétvégén teljesen szokatlan módon 19 fokig megy fel a hőmérséklet! Ez a síszezon végét jelenti itt.

Ivan egy igazi úriember. 61 évesen is a tudomány élvonalában van, ereje teljében tanít mindenkit mindenre amit tud. Az pedig nem kevés!
Amikor ideköltözött Pozsonyból, akkor rájött, hogy vagy egy évben egyszer elmegy Coloradoba a hegyek közé rendesen síelni, vagy megszereti a sífutást és akkor lesz egy sport amit évente legalább 5 hónapon keresztül űzhet fillérekből. Az utóbbit választotta. Emellett - mint kiderült - biciklivel jár dolgozni is. Azt mondja kell az a napi 16 kilométer, kitisztul a feje mire hazaér a feleségéhez. Épp gond van az egyik legerősebb mágnessel, szükség is lesz rá :). Minneapolis az ország legbiciklibarátabb városa! Ma volt szerencsém a Missisipi partján fekvő gerincvonalon tekerni, ami a város legnépszerűbb sétánya. Óriási élmény volt a naplementében célba venni a belvárost. Csak boltba mentem, de mire hazafelé jöttem már sötét volt és vadnyulak futottak át előttem az úton :).

Ilyen rossz képet még szerintem nem töltöttem fel. Nézzétek el kérlek. A hangulat nagyon jó volt. A folyó partján nagyon hideg volt, pedig "fent" 17 fok volt! 

Itt épp a kődídon mentem át, amikor nemsokára rájöttem, hogy ez nem az a híd. Mit lehet tenni, van néhány. Visszafelé sikerült eltalálnom.

A képen az egyetem művészi érzékenységgel tervezett épületei fürdenek az utolsó napsugarakban.

 Egyre jobban tetszik. Megígérem, hogy más szögből is készítek majd képet. Valamiért mindig itt állok meg a piros lámpánál. Az útlezárás jelzi, hogy milyen brutálisan építkezik a város. Az egyik főutat egyben lezárták, mert végig új házak épülnek. Majd arról is csinálok képeket.

Na jó, ez valami zseniális! 45 deka vaj egyben, de mégis négy részre csomagolva. Egy rúd pont 10 deka férfias mértékkel (10 deka, meg egy kicsi :D). Már alig várom, hogy hasznosítsam például palacsinta sütésnél. Nagyon praktikusnak tűnik a kezelhető formája.

Pénteki vacsora. Nem eszem húst pénteken és ez nagyon kedvemre való. Annyi lehetőség van, azt hiszem ezt a szokást húsvét után is megtartom. Egyik munkatársamról kiderült, hogy nem vegetariánus, csak nagyon ritkán eszik húst, ezért van, hogy egy hónap alatt még egyszer sem láttam ,hogy bármilyen húst ebédelt volna. Az mégjobban meglepett, hogy hétszeres IronMan bajnok a francia. A fenti képen egyébként a kedvenceim láthatóak. Egy jó formájú séfkés, egy finom vaj, egy JÓ kenyér, némi pecorino és parmigiano reggiano. A sör talán nem a kedvencem, bár nehéz lenne választani. A kenyér külön figyelmet érdemel. Amerikában pokoli drága a kenyér, ennek sok oka lehet, amiket most nem fejtek ki. A lényeg, hogy New Yorkban egy kiló kenyér ára meghaladta a 2700 Ft-ot! Itt egy finom példány legnemesebb részét láthatjátok. Ez azért különösen érdekes, mert esténként olvasok egy könyvet amit még karácsonyra kaptam a nagymamától. A címe az, hogy Hazám! A külföldön hosszabb időt töltő/tt hitvallók között közös pont a nyelvi kifejezés mint legelemibb öröm megtestesítője. Hát ezt én is nagyon fontosnak tartom. Ma találkoztam az egyetlen magyar kötődésű kutatóval a környéken, aki lósebész. Amerikai családja van és alig használja a nyelvet. Gyanítom a gyermekei sem tudnak magyarul. Olyan szomorú volt látni, mesélte is, hogy mennyire hontalannak érzi magát. Talán a nyelv megőrzése segítene. Ilyen szavaink vannak, mint a sercli. Na ezt fordítsa le, aki tudja. Mindenki egyen egyet a hétvégén! :)Az angolban is vannak jók. Palacsinta: pancake=serpenyőtorta. Balázs már fogja a fejét a röhögéstől remélem. Imádjuk az ilyen kőbaltával létrehozott angol szavakat és kifejezéseket. 

Erről a gépről muszáj szót ejtenem! Láttatok már ilyet? Öreg John Deere ám ez is. Rengeteg ilyen "utility car" rohangál, amik nagyon hasznosak szerintem. Másfél millió forintból már járhatjuk is a hegyeket, erdőket, havas tájat, amit szeretnénk. Egy tokaji szálloda szórakozási lehetőségei között találkoztam az intereneten először ezzel a kategóriával és már akkor megszerettem. Itt személyesen is volt lehetőségem megfigyelni :D. 

A képeken egy terjedő instagram hullámra reflektálok. Ez a dobozolás művészete, a 'foodpreppin' divat. Bár nem emiatt, de nyugodtan csatlakozhatnék. Néha olyan jól néz ki 2 napnyi étel dobozokban. Máskor fárasztó azért, későn hazaérés után nekiállni főzni. Ez a ritkább eset szerencsére. 

Öröm és üröm, hogy a sárga cukkini finomságát elnyomta a zöld paradicsomhoz hasonlító mexikói zöldcseresznye, aminek szörnyű íze van :D:D:D. 

Mindenesetre próbálkozni kell, még akkor is ha néha elbukunk.