Fradi kolbász

Mindent bele, ugye? A mai poszt is ilyen katyvasz lesz. De gyönyörű ez a szavunk is: katyvasz. Imádom. Főleg mióta 3 nap alatt 30 percet beszéltem magyarul :D

Csütörtök délután ellátogattam az egyetemi könyvtárba, csak úgy bámészkodni. Most kivételesen nem akartam japán turistát játszani, aki minden négyzetmétert dokumentál, de azért összezsíroztam az ujjaimmal ezeket:

Közszemlére téve!

Csak úgy sugárzott belőle a tudás

Utána legurultam Ms. Csepellel a partra megnézni a helyi BKV Előre Sporttelepet ééééss.... ZABÁLNI. Sajnos amíg nincs helyi diákom, nem tudok regisztrálni, így sportolni sem a sport centrumban, de sebaj az ebéd kárpótolt. Itt fontos megjegyzés az étkezésről és úgy általában mindenről: Lausanne-ban minden drága, a menza menü jellemzően háromszor (esetenként 4x) annyiba kerül, mint otthon. Ha ettől, kedves Olvasó, el tudsz vonatkoztatni, akkor szembeötlik a minősége és mennyisége, annak amit kapsz. Továbbá megszokott, hogy itt csak egy fogásból áll az ebéd, de mindig nagyon finom és bőséges adag jut a tányérba. A panoráma meg jár ;-)

"Ebből mán' lehet falatozni!"

Csak el ne bambulj, mert még kapsz egy gólt

A sportpályán, a város szélén és az egyetemen megszokott, hogy állatok mászkálnak. Itt éppen tehenek, de van ahol barna kecske (tudniillik a barna kecske adja a legjobb tejet a svájci sajtokhoz) vagy juhok legelnek.

Elhívhatlak randizni?

Tipikus lokál reggeli - egyszerű, de nagyszerű.

Egy hosszú délelőtt után felüdülés gyanánt felhívtam drága Eszter barátomat és annyira jól elbeszélgettünk, hogy teljesen eltévedtem a folyosók között. Az egyik lepusztultabb részén az egyetemnek (igen, ilyen is van) futottam bele ebbe:

"-JANI! EZ NEM FÉR BE A LABORBA, MICSINÁJJAK VELE?
-TEDD KI A FOLYOSÓRA, JÓLESSZAZOTT!!!"

Minden 200 méteren van egy forrás,
ahol osztályon felüli ásványvízhez juthat az emberfia

Sajnos az alábbi kép nem adja át, amit illusztrálni szerettem volna vele, de ez egy metróállomás. Egy olyan metróállomás, aminek a dőlésszöge ~10-15 fok. Lausanne-ban sok ilyen van, mivel város fekvése hasonló egy stadion lelátóhoz.

Random program jött közbe, Monica, a kedves kubai tanárnő meghívta csapatunkat egy lavaux-i borkóstolóra. Gondolom sejtitek, hogy elfogadtam-e az ajánlatot? :D

The Swedish Team

Csak azoknak akik szeretik a bort:

A Genfi-tó környéki borokat két részre osztják, az egyik a Lausanne és Genf között termő szőlőből készül, a másik a Lausanne és Montreux között érőből. Mindkét területen egy világos fajta dominál, a Chasselas. Mellette megjelenik még a Gamay, ami a Pinot Noit egyik változatának mondható, illetve maga a Pinot Noir, Pinot Gris, Pinot Blanc. Én eddig itt csak a Pinot Noir-t kóstoltam vörösből, de távol van attól, amit Gál-ék Egerben ugyanennek neveznek. Híg, vizes, üres. Szokták volt mondani: ez ide... kevés.

Ellenben a Chasselas-szal! A környéken a telepített szőlő kétharmadát teszi ki, íze könnyed, nem savas, pont annyira gyümölcsös, hogy lehessen vele csajozni, de még én is élvezzem. Isteni fehérbor egy kifejezetten könnyű vacsorához, enyhe ízű helyi sajtokhoz.

Vége

My & Me
(Nem az enyém a lányka. Ez a neve, ejtsd: mjüi :D)

Szóval bort kóstolunk. Vagyis 1,5 órát gyalogolunk a szőlőültetvények között, újdonsült svéd, holland és finn barátaimmal (közvetlenül a séta előtt volt a lábamban 240 méter szintemelkedés biciklivel, szóval aki tekert már az tudja mit éreztem). Végre ZABÁLUNK. A bor mellé kaptunk helyi nemespenészes sajtot, isteni helyi szalámit és sok-sok baguettet, amiket nem volt időm fotózgatni, mert éhes voltam.

Hova kerültem?!?!?!

Fradi kolbászból ennyi mára elég, mert még elrontjuk a hasunkat. Au revoir!