Budapest, Augusztus 14. A hangulatomhoz igazodott az időjárás, az indulás pillanatában hatalmas égszakadás kezdődött el. Nem találtam szavakat a repülőtéren, nehéz búcsúzni. A biztonsági ellenőrzés után még integettem a szeretteimnek.
Közel 6 óra elteltével érkeztem meg a Mahad Internationalre, ami a Közel-Kelet egyik legnagyobb repülőtere lesz, amint befejezik (idén még csak 30 millió utast fogad :D). Klasszikus arab, megalomán - "mi csak a legjobbat akarjuk a világnak"- épület.
Ez csak dísz, a figyelem felkeltésére használják - közepes eredménnyel. Meglehetősen megszokott dolog az utakon szuperautókat látni errefelé. Indulás tovább, a nagyobb rész még hátra van.
10 900 km volt a teljes út hossza. A belépés meglepően egyszerűen és simán ment. Az airport express 25 perc alatt szállítja az utasokat a központba Lantauból, én leszálltam Kowloon megállónál. Szállást az interneten találtam. Az első 10 napomat egy ír srác lakásában töltöm. A világ legdrágább ingatlanpiacán nehéz elfogadható árú szállást találni, de nekem szerencsém volt. A megbeszélt címre visz a taxi, ami a közlekedés egyéb fajtáihoz hasonlóan nagyon olcsó. Este 11 óra körül érkeztem a toronyház aljába. Már nagyon fáradt voltam, de az időeltolódás miatt nem tudtam elaludni. Mintegy 20 perc várakozás után még mindig nem tűnt fel senki, akit írnek véltem volna, ezért a portástól kértem segítséget. Ekkor tudtam meg, hogy nem lakik ilyen keresztnevű ember a toronyban ( még a vezetéknevét sem tudtam- én hülye). Idővel kiderült, hogy 3 toronnyal arrébb lakik egy 'gyanús' személy, aki nincs otthon és nem lehet elérni. Végül hajnali 4-kor feltámadt alkoholgőzös álmaiból és megmentett. Reggel ez a kép fogadott, amikor fölkeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése