Kirándulás

 Mielőtt elindultam, azt terveztem, hogy megpróbálom 2 napos utakkal fölfedezni a Távol-Kelet városait, tájait. Egy beszélgetés alkalmával egy barátom megkérdezte, hogy mennyit tudnék felfedezni ennyi idő alatt Magyarországból, vagy egy megyéből akár. A tegnapi utam bebizonyította, hogy bőven lesz mit csinálnom itt 19 hétvégén keresztül, csak kellő alapossággal kell terveznem, hogy mire hazamegyek többé kevésbé megismerjem ezt a várost. Valóban megéri, elképesztően sokszínű.

Nan Lian Garden bejárat

Minden egyes levél és fűszál tökéletes törődésben részesül.

 Ez volt talán a legszebb hely, ahol életemben voltam. A kert az UNESCO világörökség része. Az egész területet a Tang-dinasztia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Tang-dinasztia) stílusának és rendelkezésre álló technológiájának figyelembe vételével hozták létre.
A parkot sikeresen ágyazták be a Diamond Hill nyüzsgő életébe. Zajvédő falakat építettek, hogy a kertben tényleg úgy érezze magát a látogató, mintha időutazáson venne részt.
Az első kiállítási épületben az építészetet meghatározó tetőszerkezet építését mutatták be. Természetesen minden ezzel a technológiával épült a parkban. 

A kiállítóteremben a Enamel Cloisonne tárgyak készítését mutatták be a kezdetektől napjainkig. 

Nagyon jól méretezték a tárgyak számát. A hagyomány őrzése rendkívül fontos az egész országnak. Elképesztő, hogy milyen gazdag a kultúra, amit lehetetlen egészében ismerni, viszont egy-egy újabb szelet is eléri, hogy emlékezzünk és épüljünk. Nagyon jó volt látni a sok ott dolgozó embert. Igazi közmunka az ilyen:

  Hagytam, hogy vezessen a kijelölt útvonal. Nagyon kevés turista volt körülöttem, ami nagyon jót tett a hangulatnak. Az egész 3,5 hektáros parkban halkan szólt a kor kínai zenéje az elrejtett hangszórókból. Modern eszközöket is használnak, hogy szép maradjon a növényvilág. 

Vízpermetet fúj a kerti zuhany minden 5. percben

Még néhány kép, amik többet mondanak a szavaknál:

Ez a bambusz váz önmagában is merér majd egy bejegyzést, elöljáróban elég annyit mondani róla, hogy minden építkezésnél ezzel veszik körbe az épületet. Igen, a felhőkarcolókat is!

Hány évesek ezek a Bonsaiok?

Repült az idő, ebéd után kellett nézni.  Mivel tudtam, hogy az MTR állomás ahonnan jöttem egy pláza alatt van (szinte minden metrómegálló egy plázába vezet) nem aggódtam, hogy éhes maradok. Szerencsére a park közepén található tó partján álló teaházat választottam. Utólag az interneten kiderült, hogy az 5 legjobb hongkongi tradicionális kínai teaház között tartják számon a Song Cha Xie-t (oolong és puerh fajtákat főznek). Ez tényleg egy rituálé. A bejáratnál várnak, papucsot adnak és kérik, hogy a cipőt és a telekommunikációt hagyjam házon kívül. Utána az asztalhoz vezetnek, ahol megkapok minden szükséges információt a választáshoz. A hangulat elképesztő. Tilos fotózni, de azért egyet sikerült készítenem nektek. 

Kiváló koncentrációs gyakorlat. Minél jobban sikerül elvonatkoztatni attól, hogy ez igazi kínai porcelán, annál kevésbé remeg a kezed miközben öntöd a drága italt egyikből a másikba ;). Kicsit olyan, mint a laborban dolgozni tömény savakkal és mérgező anyagokkal  :D.

Amíg vártam a Dim Sumra (gyökérzöldséggel töltött rétestészta volt az aktuális ajánlat, nincs hús a rendes helyeken) elolvashattam két nagyszerű könyvet a hagyományról, etikettről, és úgy általában a teáról (The appreciation of Tea c. könyv, nagyszerű). Röviden az elkészítésről: Forró vizet öntünk a nagyobb edénybe, majd ebből a kis csészébe. Ezzel felforrósítjuk őket, ami gyorsan megy. Ezután tea levelek a kis kancsóba, rázogatás, forrázás- leöntés azonnal a bordó kerámia rácson. Most, hogy életre kelt a tea, újra ráöntjük a forró vizet körkörös mozdulatokat téve (mindig újra kell forralni a vizet). A tea azonnal kész (nincs áztatás percekig, órákig), kiöntjük a nagyobb edénybe az utolsó cseppig. Ebből öntöm át a kis csészébe és utána elégetem a nyelvemet. Szerencsére nem túlzottan, úgyhogy éreztem a nagyszerű ízt. Citromot és cukrot nem kértem, pedig megnéztem volna a felszolgálók reakcióját :D. Amikor elfogyott, újra a rázogatás következik, hogy a leveleket felkeverjük. 6 g 5 tea főzésére elegendő. Nagyszerű volt, csak erről oldalakat tudnék még írni, de majd személyesen mesélek még róla annak, akit érdekel.

Hagyomány, hagyománytisztelet mindenhol.
A buddhista szentély megtekintésére már telítődtem kultúrálisan, ezért az nem okozott akkora örömet.

Ennek a szentélynek a tetőszerkezete egy építészeti csúcs. Kínai ácsok készítették az önhordó szerkezetet. 28 cédrus oszlop tartja a 176 tonnás tetőt a 28 000 cseréppel. 

Nehéz volt mit mondani ezek után. Egy kis hegymászással lazítottam ami nem a legjobb ötlet a nyár közepén, de nem bántam meg. 

A kerítés egy ház bejárója. Szörnyű lehet minden este ezt látni :D.

Olyan mintha a tűzlépcsőn mentem volna fölfelé a kör alapú felhőkarcolóban. Nem tudom melyik a fárasztóbb. Rettentő meredek a Green Trail és megtalálni is nehéz, de a látvány kárpótolt. 

Mivel már bejártam a várost a metróval a nap során, hazafelé a népszerű Star Ferryt választottam, ami 60 Ft ellenében átvisz a Viktória-öböl túlpartjára (Kowloon). 

Gyenge minőségű kép, annál jobb kilátás

Jó volt visszaérni a szállásomra, elképesztő nap volt. Már csak egy estém maradt a 45. emeleten, holnap költöznöm kell...