Híradó

Többen is kérdeztétek, hogy mi történik most itt. Erre válaszolok most, valamint teszek egy kísérletet, hogy megírjam a híreket. Mivel minden nap elég sok időt töltök azzal, hogy átolvasom az aktuális történéseket, ezért rengetegszer merült fel bennem a kérdés, hogy... (nullának tartom a legtöbb 'újságírót'). Jó teszt lesz ez most, várom a  kritikákat, a tiédet Csilla különösen:). Képeket most direkt nem teszek fel, mindenki nézzen kicsit utána, ha még nem tette.

Múlt héten kezdődött minden. A háttérmunka sokkal korábban. Sikerült egy hét alatt felépíteni egy teljes, egységes és tisztaszívű csoportot ami arra vállalkozott, hogy kivívja Hongkong hosszú távú függetlenségét. 

Felvétel indul: Azóta, hogy az 'Occupy Central' csoport meghirdette, hogy zárlat alá vonják a pénzügyi központot, az International Finance Centertől már továbbhaladtak a kormányzati épületek felé, az Admiralty városrészhez. Vezetőjük Joshua Wong, 17 éves. A tüntetéshez tömegek csatlakoztak, a héten a fokozatos építkezésnek köszönhetően átlépték a 100 000  fős tömeget. Vasárnap a rendőrök könnygázt és paprika sprayt használtak az esernyőkkel és szemüveggel védekező tüntetők ellen, majd letartóztattak 50 tüntetőt. Mára mindenkit szabadon engedtek és a demonstráció folytatódik. A céljuk Hongkong helyközi választási függetlenségének kivívása. A kínai kormány egyértelművé tette, hogy a következő választás tárgya, a pekingi kormány által állított kettő vagy három jelölt lesz. Időközben a tüntetés átterjedt Kowloon városrészre is, ahol a leghosszabb bevásárló utcát, a Nathan Roadot lepik el a tüntetők. Rendőri fellépésről nem tudni, a kényszerítő eszközöket betiltották, további fizikai erőszak a jelen körülmények között nem várható. A vezetők egyértelműen cáfolták azokat a feltételezéseket, miszerint a kínai hadsereg segítségét kérték volna. Nagy a nyomás a helyi vezetőn, akit egyöntetűen utasítanak el a hongkongiak. A lemondását firtató kérdésekre azzal a magyarázattal állt elő, hogy személyének eltávolítása nem oldja meg a demokráciát érintő kritikák tárgyát. Egy külképviseleti dolgozó véleménye szerint a vezető réteg a szalámi technikát alkalmazva próbálja kiéheztetni a tüntetőket. Mivel láthatóan az egész város összefogásáról van szó,  rövidtávon nem számíthatnak sikerre. Az utcákon minden sarkon ingyen osztják a frissítőket, a nagy központokban folytatják a gyűjtést, hogy megfelelő utánpótlása legyen az aktív tömegnek. Az egyetemek támogatják a diákjaikat a szabad véleménynyilvánítás gyakorlásában, valamint a City University elnöke szimpátiáján túl rögzítette, hogy folyamatosan folytat a továbbiakban is aktív tárgyalást az egyetemi diákszervezetek vezetőivel. Sikerrel felállítottak egy segélyhívó vonalat, amit az egyetem biztonsági osztálya üzemeltet, szünet nélkül. Felvették a kapcsolatot az öregdiákok egyesületével, aminek jogi szekciója folyamatos ingyenes jogi tanácsadást nyújt minden kérelmezőnek. A hongkongi börtönök csekély kapacitása miatt, várhatóan nem folyamodnak tömeges letartóztáshoz a továbbiakban a helyi rendfenntartó egységek.

Néhány megjegyzés. Rendkívül erős az összefogás. Az egyetemen hangosbemondókkal járnak a diákok. A falakat 60 %-ban borítja tüntetéses nyomtatvány. Ez több mint 10 000 színes nyomtatott oldalt jelent. Mint minden a városban, ez is elképesztő sebességgel valósult meg. Már nem látszik a free Gasa stop Israel felirat, aminek nem örülhet a múlt héten megismert gázai rákkutató, akit három gyermeke vár otthon, a romok között. Sárga szalagot osztanak, ami az együttérzést fejezi ki. Nekem is van már, nagyon hálásak érte, hogy hordom. Sokat mesélek a magyar történelemről és a szabaságharcok körülményeiről. Hihetetlen, hogy ebben is keresik a jó példát, amit lehet másolni, amit jobban lehet csinálni. Egyelőre jobban is csinálják. Az egyetemi diákvezetőknek már áll a színpad, a diákok százméter hosszan ülnek a földön és hangszórók segítenek, hogy a hátsó sorok is hallják. Szabadkoznak, hogy nincs még elég angol anyag. Megállnak a tanárok, kutatók, elismeréssel bólintanak, néhányan nyilvánosan tapsolnak és biztatják a diákjaikat. Szabadságharcos-e az, aki nem kockáztat semmit? A diákra gondolok, aki engedélyt kér a távolmaradásra, és biztosítja a pótlás lehetőségét. Ez a diákokról szól, mindig ők kezdik. A jövőért harcolnak, nem akarják elhagyni a családjukat. A szülők többsége tiltja, hogy a gyerekeik csatlakozzanak, nekik már van mit veszteni (gyerek, otthon, pénz, állás, békés város, prosperitás, csukott érzékszervek, beletörődés). A nyugdíjasokat látni megható. A dédmamámra emlékezem, aki 56-ban hősi halált halt. Megtudtam, hogy folyamatos hongkong önállóságának felszámolása. Vancouver, a világ 3. legélhetőbb városa és a világ második Hongkongja is egyben. Rengetegen vándorolnak ki, helyüket kínaiak töltik fel. A folyamatos hígulás egyre jobban nyomot hagy a városon. Az erőszak csak akkor folytatódik, ha valamilyen provokáció indul. Megjöttek állítólag az első nyugati felbujtók, akik szeretnék a holnapi állami ünnepi tűzijátékot a tüntetés során is megvalósítani. A nyugati média egyszerre és folyamatosan számol be a történésekről. Hétfő reggel a bbc.com-on nem volt más témával foglalkozó cikk a nyitóoldalon! Mindeközben kínában semmit nem tudnak. Ottani ismerősök állítják, hogy nem lehet az esettel foglalkozó oldalakat megnyitni. Jobb-e ez? Mindenki azt mondja, hogy Sanghajban teljesen esélytelen lenne egy ilyen tüntetés, és nem tartana 10 percnél tovább. A Time arról ír, hogy kína nem áll még készen a Hongkongi demokráciára, holott a város már igen. Egy svéd ismerős szerint van remény, hogy kivásárolja magát a város (amikor meglátogatta az IFC-t rosszul lett, hogy mennyi pénzt őriznek az ittani monetáris tanács épületében- ők természetesen büszkék rá, és élő kijelzőn vezetik), de ez  szerintem nehezen elképzelhető. Egy harmadik generációs helyi brit rendőrfőnök szerint tilos bármilyen erőszakos eszközt bevetni a kormány részéről. A magyar konzulátus szerint nem várható változás a politikai életben. Az angol egyetemek üzenetben kérték kint tanuló cserediákjaikat, hogy semmiképpen se vegyenek részt a tüntetésben!

Egy helyi professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy már az első tömegrendezvény előtt kérték a résztvevőket, hogy a férfiak vastag szájú üveget hozzanak, hogy a nők használhassák a nyilvános mosdókat - majd hozzáteszi: ezek nem lehetnek rossz emberek...

Kollégiumi élet

A napokban jöttem rá, hogy igazából egy kollégiumban lakom. Erre nem csak az utalt, hogy szobánk nem sokkal kisebb mint egy átlagos kollégiumi. Pár érdekes embert és esemény fogok most megosztani veletek.

Szobatársam Peter szlovák származású és Hollandiában tanul programozást, szereti a közösségi életet. Egy véletlennek köszönhetően találtam rá egy társkereső oldalon. Ez egy olyan társkereső, szobatárs :D. Sokat játszik egy furcsa gyilkolós stratégiai játékkal, közben gyakran képzi magát youtube videókkal, ahol mások osztják meg stratégiájukat (most például a világbajnokságot követi élőben, 500 000 szurkolóval együtt, crazy :D). Amikor dolgozik, szigorúan komolyzenét hallgat (főleg operát) és kólát iszik, tuti kombó - mondja. Egy nagy holland bank rájuk bízta pár évnyi teljes számlatörténeti adattárát, számlákra bontva. Ebből szedd ki az értékes adatokat, adathalász! Elmondása szerint nagyon könnyű ilyen szintű adathalmazhoz jutni. Ez jogilag persze nem jelenti azt, hogy ő tudja, hogy mit vettél tavaly nyáron, de konkrétan ugye világos: azt jelenti :D. A kollégista énem ébredezését vettem észre abból is, hogy este meg se mozdulok már, amikor megjön például bulizásból. Igazi szimbiózis ez, őt sem zavarja, hogy reggel hétkor 2000 watt pirít a kávéfőző alatt (csak 25 másodpercig, utána 700ra szabályoz a "sarkifűszerestől" kapott blokkal befedett ujjam (pontos akár egy PID- maradó eltérés NULLA) - ugyanis a nagy teljesítmény és a gyenge műanyag kombinációja az, hogy amikor hozzáérsz, napokig nem szabadulsz a szagától :D).  Annyiból exkluzív a koli, hogy van egy 4 négyzetméteres fürdőnk, amiben valami furcsa oknál fogva egy raklapot tettek a szép mozaik csempe fölé.Sokkal kellemesebb egyébként fán állni és cserélni sem túl bonyolult. A reggeli kopogást a folyosón persze nem hiányolom: "fiúlányvagypár"?
A folyosón hallod ahogy sorozatot néznek a többiek, hétvégén buli van a tetőn, hétköznap ugyanott találkoznak a cigisek és akik közösségi élményre vágynak. Nagyon jó, hogy mi alakítjuk ki a szokásokat, mennyivel demokratikusabb?

Jövő héten az összes iskola diákja sztrájkol. Azt kérdezik mások, hogy vajon mit vártak az aláírók Kínától??? Anglia hátrahagyott politikai szemete plusz egy... (háttérben meg a termet szponzoráló adományó neve látható, itt minden termet egy alumni és vagy vagyonos ember pénzéből építettek. A héten olvastam a New York Timesban, hogy a Harvard University legnagyobb egyszeri támogatását a napokban hozták tető alá, az adományozott összeg, - ami egy hongkongi családtól származik - eléri a 85 milliárd forintot!)

 Amikor valaki beköltözik egy kollégiumba, ott már sok éve trónoló kiskirályok vannak, bevett szokások, szintek, bandák, skatulyák.


A hétvégére ki lehet bérelni a 14.emeltről nyíló teraszt, ami nagyon hangulatos.

50 nm = 1 millió euró, egyszerű a matek

Hiába nincs hely, ezeket a parkokat nem számolva, HongKong 40 %-át borítják természetvédelmi területek

Kis összejövetelnek indult, aminek a végén mintegy 50 cserediák jelent meg, hogy együtt szórakozzunk. Mindenki megkapja és felteszi a honnan jöttél, mit tanulsz, meddig leszel itt triót, majd pár órával később jön a tesztelős időszak, amikor azok a kérdések jönnek, hogy legalább a nevemre emlékszel??? Három magyar volt a tetőn. Ezzel a spanyolok után (5) a legnépesebb nemzetet alkottuk büszkén. Nagy volt az öröm. Egyikük Spanyolországban tanul, míg a másik srác a MOME-ról jött, kreatív designer.
A zene mellett indul a játék, labda híján a beer pong gyengén áll, előz az 'én még soha' de a győzelmet a waterfall harcolja ki.

Fogy az alkohol, én egy marlborough tartományi sav. blancra voksolok, úgyis nagy divat most ez (a bor is, meg a szavazás is - Svédország, Új-Zéland, Nagy-Britannia, lassan Magyarország). Házigazdaként pár karton sört vettünk itt lakó cserediákok, mégiscsak fontos az első benyomás. Nagy meglepetésemre reggel a hűtő teljesen tele volt sörrel. Köszi!
A zárás is nagyon érdekes volt, automatizáltan indultak gyűjteni a szemetet, megtöltöttek pár hullazsákot a dögökkel és kész is volt. A héten mindenki azt kérdezi, mikor lesz a következő (szombaton ;)). A főbérlő sem szólt semmit, azt hiszem ez egy jó kezdés volt :)! Felsorolni is nehéz, hogy hány időzónából, országból, kultúrából gyűltek össze az emberek.
A kövektező nap automatikusan indulunk fel, hogy körülnézzünk és várjuk a vihart. Nyolcas riasztás a tizes skálán. Ez már tájfun. Mintegy 150 km-re 400 km/h sebességgel tombol a vihar az óceán felett, ez nem vicc. Holnap nem lesz iskola?

Nem is volt, legalábbis délelőtt. Nem engedheti meg magának a város, hogy egy teljes munkanap "kimaradjon", emiatt elég szubjektívnek tartják a helyiek a riasztási rendszert. 

Ülünk fent, egyre szélesedik a kör: egy ausztrál, egy szlovák, egy olasz, egy új-zélandi, egy luxembourgi, aki hét nyelven beszél (???) és én. A wellingtoni sráccal még nem találkoztam, ő egy színész itt a városban, egy évre jött és még senkit sem ismer. Könnyű ismerekedés lesz, még pont volt nálam egy kevés a hétvégi borból, megkérdezem mit gondol róla. A bemutatkozásnál hasba akasztott: Köveskáli Ádám. A nagyszülők magyarok, de ő semmit sem tud magyarul. Még annyit sem mint én a borukról :(. Mindenesetre jót beszélgettünk, miközben egyre erősödött a szél.

Franciaország felülről megközelítve

Valamiben jó vagyok, az már biztos: hogyan bonyolítsak meg egy egyszerű repülőutat? Hát úgy, hogy egyből legyen kettő repülőút. És így jutottam el Budapestről Koppenhágába, majd Koppenhágából Párizsba.

Ekkor augusztus 28-at írtunk, és ez volt a 'luxus' utazásaim egyike.

Ez még Budapest, naná, hogy behuppantam az ablak mellé

A fedélzeten rendelkezésre áll kávé és tea korlátlanul. Na megy egy kis IAESTE-s munka :)

Majd következett a hétvége, amelyet ismét a romantika fővárosában töltöttünk, szerencsére még ekkor összenőve a kedvenc farmos barátnőmmel, Almával (nem, nincs gyümölcs fétisem). És akkor ezeket a nagyszerű pillanatokat képekben is érzékeltetem:

Eiffel torony selfie

Jéé, google map autó

Quasimodoval szerettünk volna közös képet, de épp Esmeraldával vigyáznak az unokákra Romániában

A Louvre-ban minket is elkapott az alkotási vágy. Cím. Az se baj ha kicsi

Az első hétvégém tehát nem a pihenés jegyében telt, pedig ha tudtam volna, hogy mi vár rám a következő két hétben. (Sajnos most zsebkendőt keresek, és homályos a tekintetem, úgyhogy annak elmesélését egy következő bejegyzésben éveken belül folytatom. )

"Egyik hétfő délelőtt, Peti áll a ház előtt. Melyik útra lép? Komoly most a tét."

"A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 2010/2011-es tanévének ünnepélyes megnyitója 2010. szeptember 1-én (szerdán) délelőtt 10.00 órakor a Központi épület Aulájában került megrendezésre."
(a linkre kattintva lehet nosztalgiázni - többek közt Schmitt Pál tanévnyitó beszédével)

Helyesírás ellenőrzés a legmagasabb szinten

Le douzième Septembre deux mil quatorze.
Twelfth September two thousand fourteen.
Kétezer-tizennégy szeptember tizenkettedike.

Ilyen és ezekhez hasonló mondatok villódzanak a fejemben, elkezdtem mester tanulmányaimat (másodszorra is :D).

A tanévnyitó előadásai kivétel nélkül a legmagasabb előadói nívót ütötték meg.

Forum Rolex

EPFL Alumni
(a diáról lehet puskázni, ki ő)

Kerekasztal: Alumni elnök, Livestream társalapító (alumni),
*(alumni), Consultant at McKinsey&Co (alumni), Prof. Dyson.

* - A leányzó cégének nevére nem emlékszem, a lényege, hogy személyre szabott "rákgyógyszer- koktélokat" tudnak készíteni 2 órán belül (!!!!!!!!) a betegeknek.

Ott bal szélen, aki kislisszol. Na az a gyökér... az lennék én.

Lebilincselően adta elő a vegyészkar dékánja, Mr. Dyson, hogy a londoni rendőrhivatalban mennyire kellemetlen volt igazolást kérni büntetlen előéletéről, miközben előtte és mögötte is ordibáló kocsmatöltelékek könyörögtek, hogy meglátogathassák a sitten ülő "tesókat". Természetesen a történet része, hogy amikor ő került sorra a rendőrségen, az egész terem elcsendesült.

Professor Dyson

A tanévnyitót megelőző napon, már összeállítottam az órarendem. Megjegyzem, még hiányos, mert a nyelvi kurzusokat csak a második tanítási héten jegyzik be. Mivel Máté barátom nem fukarkodott a hong kongi/kínai felsőoktatási helyzetről informálni minket, én sem foglak titeket. Bemelegítésképp itt az órarendem:

"Lightweight, Balázs, lightweight!"

Azt hiszem nem kell kommentálnom a heti beosztásom..... Majd amikor a vizsgaidőszakban már négy hete nem hallottatok rólam és gyújtásba teszitek az Opelt, hogy értem jöjjetek, hát tudjátok mindnyájan, ÉN AKKOR IS OTT LESZEK A KÖNYVTÁRBAN ÉS ERŐNEK EREJÉVEL FOGOK VÉGIGSZÁNTANI A VIZSGAIDŐSZAKON, mint maga a MESTER 290 kiló vason:

Tény, ami tény, elszánt vagyok, de addig még sok víz lefolyik a Genfi tavon és addig is sokat szeretnék pecázni:

Az egyik elment vadáááááászni...

.....a másik meglőtte....
(Esox Lucius, Perca Fluviatilis)

....a harmadik hazavitte....

....a negyedik megsütötte....
(vajban, fokhagymával és kakukkfűvel)

...az ötödik pedig mind BEZABÁLTA.

meg ilyenekre:

Na ezekből a dögökből egy rakás van,
  cserébe nem olyan finomak.
(Abramis brama)

S, mivel már hivatalosan is az EPFL polgára vagyok, ennek megfelelően szerényen meg is ünnepeltük, kedves vendéglátóimmal, de előtte egy kedves dal a kevésbé boldog békeidőkből*, amit itt is nagyon szeretek fütyörészni:

* - 1952-t írunk, a legsötétebb kommunista diktatúra közepén tart hazánk, a gyárak épülnek, a nép éhezik. Mindeközben azok a kiváltságosok, akik televíziót nézhetnek otthon, az orwell-i utópiát is túlszárnyaló, bárgyú és felszínesen boldog műsorokon keresztül hiszik el: jól élünk. Ez volt az Állami Áruház (1952).

-Milyen az idő anyjuk?
-Hát... egy vízisí belefér!!!

Stryczy üzemmód: ON

Öhj, de bivaly ez a rocsó!

Karozzunk, mert muszáj!

Lábazzunk, mert azt is muszáj!

Ha 66 évesen, majd egy ilyet fotót lő rólam valaki, akkor azt mondom: megérte.

Applied Stress&Decadency
Vol.02

KEZDŐDHET

Ösvény a kiválóság felé

A tegnapi előadást fogom részletezni ebben a bejegyzésben. Elég nagy hatással volt rám, kiváncsi vagyok mit fogok erről gondolni kicsit később. Mivel itt nem lesznek képek, ezért akit nem érdekel a felsőoktatás, az lapozzon ;).

Az egyetemnek van egy előadói programja (Distinguished Lecture Series), amiben a világ vezető kutatóit, gondolkodóit kérik fel, hogy tartsanak előadást szabadon választott témáról.
Ezen a héten Zhang Jie, lézerfizikus volt a meghívott vendék aki a Shanghai Jiao Tong University első embere. Az eseményt az egyik díszteremben tartották, amit természetesen az adományozóról neveztek el. Nagyon kellemes a környezet, egy hotel konferenciatermében érzem magam. Az előadás nem kezdődik pontosan. Az időpontok tájékoztató jellegűek, fontosabban az emberek. A fogadó egyetem nyitja meg az előadást, amiben röviden bemutatják Jie urat, aki elmondásuk szerint 100 % made in China. Érezhető, hogy hatalmas a tisztelet iránta, többen régi barátként fognak vele kezet. A felvezetés után meghatódott kézfogásokból átalakult vállveregetések után a pódiumhoz lép a világlátott rektor, aki sok helyen forgatta már tovább a tudomány kerekét.

Az első szónál már érezni, hogy igen ez made in china, az angol előadásmód nem a rangjához méltó. Gyakran kínaival egészíti ki a mondatokat szorult helyzetben, de azért halad a diákkal. Valószínűleg nem ő készítette az előadást, és az is biztos, hogy próbaelőadás sem volt. A felvezetésben külön viccelődött az egyetem képviselete, hogy hallgassuk élvezettel, ugyanis nagyon drága a fellépési díja. Közben újabb későn érkezők jönnek, majd nagy zajjal helyet foglalnak. Nem hiszem el, ezért jöttem?

Azt vettem észre, hogy gyorsan feloldom a telefonomat, megnyitom a feljegyzés alkalmazást és írni kezdem az adatokat. Az előadás röviden arról szól, hogy ő mint elnök milyen új fejlesztéseket és szokásokat honosított meg annak érdekében, hogy szignifikánsan fejlődjön az egyetem eredményessége és tudományterületi kiterjedtsége.

Hosszú előkészítő munkát követően három sarokkövet határozott meg. A legfontosabb az egyetem vezetése, itt adminisztratív irányból akadémiaira vált. Két kiegészítő történet tőle: egy amerikai elnök azt mondta, hogy egy egyetemet nehezebb vezetni mint az Egyesült Államokat. A legjobb három ázsiai egyetem rektori találkozóján azzal érveltek neki, hogy gondoljon bele hány olyan probléma van amiről elképzelése sincs, hogyan  lehetne megoldani. Mennyivel egyszerűbb, ha az akadémiát kérdezzük meg, ott ülnek a világ legkiválóbb elméi.

Ezután következik a diákok kiválósága és személyes fejlesztése. Elengedhetetlen, hogy minden diák megtalálja azt a területet, amiben a leghasznosabb lehet mindenki számára (83 % vesz részt kutatási projektben a tanulmányai alatt, ez a szakdolgozattól független, az MIT 89 %-nál jár. Ki kell tenni az irányjelzőt, mondom magamban).

Világhírű oktatók kellenek (3. sarokkő)-mondja, akiknek teljes AUTÓNÓMIÁT és BEBETONOZOTT jogokat kell biztosítani. Megvizsgálták, hogy az elmúlt 150 évben, mikor volt az USA fejlődése gyorsabb a világ egyéb országainál. Azt találták, hogy az igazi elrugaszkodás a második világháború után indult meg, az egyetemek függetlenségének megerősítével, a professzori székek kiemelésével, valamint az elképesztően sikeres ipari együttműködéssel (első boom, űrkutatás, utána elektronika és PC, majd mikroelektronika, Apple stb...). Használják az alábbi összefüggést: adófizető emberek + egyetemek = innováció. Amíg ez nem igaz, addig nem jó a rendszerük. Mit csinál a jó kínai egyetem, ami élre akar törni? Létrehozza az egyik legkiterjedtebb Tenure Track Systemet, amiben az egyetemi oktató fix idő alatt bizonyítja a SZOLGÁLATKÉSZÉSÉGÉT, oktat, pénzt szerez, kutat, nevel, szervez. Ezt követően nagyjából eltávolíthatatlan egy professzor és teljes szabadságot élvez (kína), ami azt jelenti, hogy bármit kutathat, bármit nyilatkozhat! Most ezen a szemüvegen keresztül értelmezzük, amikor a Nobel-díjas tanáraik pályázatatot töltöttek ki, hogy itt taníthassanak.

A publikációs kényszert eltörölték, sokkal komplexebb teljesítménymutatókat használnak az eredményesség mérésére, ezek alapján vizsgálják felül az egyéb munkaszerződéseket.

Eredmények: nem ez alapján mérik, de az összehasonlíthatóság kedvéért jók a felsőoktatási rangsorok. Ezekből látható, hogy a 2006-os 130. helyről 7 év alatt (7 év!!!!!) a 27.-re léptek. Kiépítettek több mint száz együttműködési megállapodást egyéb egyetemekkel, hogy ösztönözzék a diákjaikat arra, hogy külföldön tanuljanak. Hat év alatt 10,75 %-ról 30,60 %-ra változott az arány. Tíz éve 4 tudományterül tartozott a világ legjobb egy százalékába (a mérnöki kar régóta legendásan teljesít), ezt hozták fel 16-ra! A társadalomtudományi helyezésük a 780. helyről a 280.-ra módosult. A diákok 98 %-a folytatja tanulmányait a PhD képzés keretein belül (WUT?)! Ezt tekintik a jövő kulcsának Kínában. Ha kellő magasan kvalifikált ember lesz az országban, akkor ők az innováción keresztül lehetőséget teremtenek a fejlődés folytatásához. 
Most úgy határozzák meg a további fejlődés útját, hogy összegyűjtöttek ~110 területet, amik a legégetőbbek a világon, ezt egy év alatt lecsökkentették 20-ra. Ezt kutatják. Ennyire egyszerű lenne?
Például a sötét anyag kutatását - ami a világegyetem tömegének nagyrészéért felelős - ide sorolták. Az - hogy 2075 méter mélyre kell fúrni egy hegy lábánál, majd oda egy laboratóriumot kell telepíteni, ahol 10 éves időtartamú kísérleteket folytat több 10 főállású kutató - nem lehet probléma. Olyan oktatók kaptak jóformán korlátlan eszközöket, akik bizonyítottan tudnak pénzt szerezni a projekteikhez és kellően elkötelezettek, miért lenne ez kérdés egyeltalán?

Nem akarom tovább részletezni, sokkoló volt látni, hogy a "keleti MIT" hogy tudott  ilyen reformokat véghez vinni Kínában ilyen rövid idő alatt (Prof. Jie az egyetemi evolúció hívője, a revolúció megkérdőjelezője).

A felmerülő kérdések közül több is érintette, hogy most ez tényleg teljes decentralizációt jelent? A válasz egyértelmű: centralizáció = lemaradás, halál. Ez egybe cseng Sebastien Dullien véleményével, aki a Tisztességes Kapitalizmus című bestseller társszerzője.

Az idő rövidsége miatt nagyjából 35 diát átugrottunk az előadásban. A teremben viszonylag éles vita alakult ki néhány professzor és az egyetem vezetői között, hogy mennyire szabad és biztos az itteni oktatók széke. Lassan távoztam, számok pörögtek a fejemben.

Az vagy, amit megeszel

Hú de sok ideje nem írtam. Nyolc napja. Ennyi idő alatt majdhogynem feldolgozhatatlan mennyiségű esemény történt velem, megpróbálom emészthető formában tálalni. Ahogy ígértem a mostani poszt elsősorban az ételekről fog szólni, azon belül is a kísérletezéseimet mutatom be. Nosza!

Echte svájci hellyel kezdenék: egy eritreai étteremmel... Ne kérdezzétek, hogy ki a francnak jut eszébe Lausanne-ban eritreai étterembe menni, de mi viccesnek és izgalmasnak találtuk :D

Svédország - Nemzetközi Válogatott  7:3

Az étkezési rend tipikusan afrikai: egy nap egyszer, max. kétszer esznek egy hatalmas tálból, de akkor olyat zabálnak, amit még a keleti konyhán is megcsodálnának.Egy kérdésem volt a vacsora elkezdése előtt: Kést és villát kérek szépen. Válasz: üres tekintet. Tudniillik eritreában nincs se kés, se villa.

Cserébe van más: a kezük.

Strong Survives

Marhát, bárányt szolgáltak és négy különböző, Európában nem termő növényből készültek a mellékfogások, amiknek így az angol nevét sem tudom veletek megosztani. A marha nagyon hasonló volt a pörköltünkhöz, míg a bárányra én is úgy emlékszem: mintha a "Lebanese Flower"-ben enném. Minden ételt egy különleges konzisztenciájú* tésztafélével ettünk. Először kihasítottál belőle egy emberes darabot, rátetted a tenyeredre, majd adtál egy rendes bakonyi parasztlengőt a marhapörinek és amit meg tudtál belőle ragadni, azt "per definition" betömted a pofádba. I-M-Á-D-T-A-M.

* - A tészta állagát leginkább a tengeri szivacséval (sea sponge) lehetne jellemezni, gondoltam illusztrálom nektek egy fotóval, de a google az alábbi videó megtekintését javasolta (csak erős idegzetűeknek): https://www.youtube.com/watch?v=u3jXLm0PNB0  Legalább megtudtam mit jelent a "queefing" angolul.

Még így visszaemlékezve is beleborzongok mekkora zabálás volt. Ja és egy apróság. Amint elfogyott előled a kaja, után töltötték! Tudjátok, hogy mit érzek amikor marad valami a tányéromon, ugye? :D

A másnapi reggeli nem is ment könnyen, kb még akkor is tele voltam. Apropó reggeli. Kb. nonstop vajas/vajas-sós kenyeret eszem. Túl finom. Ami tovább rontja a helyzetet az a kenyér, amit a boltban kapni. Ráadásul, mindig a kezemmel választom: a kenyeres zacskókat megérintem és azt emelem le a polcról, amelyik a legforróbb. Ver az élet, tudom. Tudtátok, hogy a franciák 1900 környékén évente átlagosan 355 kg kenyeret ettek fejenként? Ennek fényében már nem nehéz megérteni, hogy miért nekik van a legkifinomultabb kultúrájuk a pékáruk terén. Bár ma már "csak" 59 kilót esznek évente, azért ez így is háromnaponta egy fél kilós veknit jelent csecsemőktől az aggastyánokig.

Ringlószilva lekvár, Rochebarron, pár szem szőlő, őrölni való só, vaj,
 diós kenyér és egy kés. Kell még valami a boldogsághoz? 

Féléves projektnek álltam neki, amennyi sajtot csak tudok kipróbálok a szemeszter során és elmesélem nektek minden kalandomat. Előre bocsájtom, hogy eddig nem vagyok elájulva. Ezidáig terítéken volt:

Rochebarron: kékpenészes sajt, tehát brutál szaga van közelről, amúgy az asztalon szagtalan. Gumis állagú, nincs intenzív íze, de ami van az finom, tejszínes, lágy. Közel sem olyan karakteres, hogy egy borhoz együk, de az éjféli kolbászos-szalámis bűnözéshez egy kis vizes zsemlével elengedhetetlen kellék. 1/5  *

Tomme: Vaud kanton büszkesége (itt élek), nagyon finom nemes penészes lágysajt. Szinte minden falusi mulatságon ott van és lehet mellé kérni egy szelet csavart kenyeret és egy kis helyi szalámit. Frissen őrölt borssal az igazi, forró friss kenyérre kenve. 3/5

BAER: Fromage des campagnes (azaz vidéki sajt :D http://www.baer.ch/) Olyan, mint a Rochebarron, csak nagyon krémes, majdnem folyékony. Sütni izgalmas lenne vele. 1/5

La Paillé: Ennek már van íze is :D Viccet félretéve, enyhén erjedt ízű, ragacsosan szilárd állagú sajt. Nehéz hova tennem, de azt érzem rajta hogy finom, vékonyan szelve sonkához, sajátához, olajos magokkal nagyon fincsi. 2/5

és a jó öreg Gruyére: A helyi trappista. Mármint az eladott mennyiséget tekintve. Minőségben az előbbieket bőven túlszárnyalja, erősen erjedt íze van, szaga enyhe. Ebből készül a sajt fondü is és aki már evett olyat (vagy a vendégem lesz rá :) ), az tudja, hogy függőséget okoz. Eddig ez a kedvenc  3/5

* - A skála a jó öreg Budai-féle, amivel a borokat is szoktam magamnak osztályozni 1=finom nagyon, de nem venném meg mindennap 5= eladnám a vesém, hogy újra érezzem az ízét. A skálán nincsen "rossz", mivel ami rossz, azt nem minősítem.

Az "egyetemi menza - könyvtár - Rolex épület - tantermek - előadások - laborok" témakört majd egy hosszabb lélegzetvételű posztban írom meg, előtte viszont engedjetek meg egy szösszenetet a menzáról:  A Lencseleves.

Újrahasznosított papírtányérban, Grana Padano-val és frissen szelt petrezselyemmel.

"Frugalitas miseria est rumoris boni". Na jó csak vicceltem, de most jön a kedvenc részem. Kísérletezés. Mindennel. Amikor bemegyek a közértbe (Migros), mindig éles versenyt vív a hasam és a sóher énem. Nagy dilemma ez nekem, ismertek jól. Kezdem a csokival. 

Az agy használja fel a testünkbe bevitt energia 20%-át.
Kell az utántöltés ;-D

A Cailler nevű csokoládé itt készül a közelben, a gruyére-i tórendszer szomszédságában. Érdekesség, hogy amikor a települést édes szellemként megszállja a csoki illat esni fog. Nem hülyéskedek, a csökkenő légnyomás a relatíve nagy sűrűségű csokoládé "gőzt" felengedi a völgyből a házakhoz és minden csoki illatban úszik. Szóval azért választottam ezt, mert helyi és hadd jegyezzem meg, hogy nagyon olcsó. A csomagolás igényessége külön figyelmet érdemel.

Megszoktam otthon, hogy elég nagy az édesség választék, de itt külön részlege van a csokoládénak. És egy másik az édességnek...

Mind az.

Ennyit az édességekről, inkább leemeltem a polcról egy furcsa konzervet, neve: Corned Beef*. Hmmmmm. 100g-ban van: 24g fehérje, 1g szénhidrát és 14 gramm zsír. Wow, ez kb olyan mint a karaj vagy valami egyéb disznóhús. Leemeltem. Aztán szembe jött velem, minden magányosan élő egyetemista szobájának örökös villalakója, az ételek legolcsóbbika, a junk food megtestesítője és egyben a vegyipar csodálatosan izzó üstököse: a kínai zacskós leves. KELL EZ IS. Már csak azért is! Ki ne essek a szerepemből ;-) 

Itt még nagy a lelkesedés :D

Napi fun-fact: az egyik legolcsóbb felvágott a spanyol Chorizo. Olcsóbb, mint otthon, ezért ebből is rámoltam egy párat a kosaramba. 

* - A név onnan ered, hogy Dél-Amerikában a húst (tartósítása érdekében) kukoricaszem nagyságú sószemek közé halmozták. Az igazi corned beef, mindig színhús, egyben, nem darálva.

Az első csapás: kibontani a konzervet.

Reakció: Holy F***ing Shit!!! What's that?!?!?!

A második csapás: megenni a konzervet. Hadd ne jellemezzem az ízét, legközelebb talán a bab püréhez állt. A képen látni, hogy kb. 50 g mustárt kentem a kenyérre, hogy ehetővé váljon a napi menüm.

Nyimm-Nyammm.....
Blöeee.

Második felvonás: instant kínai marhahús ízű leves. . . . .  Plusz egy hüvelykujjnyi Piros Arany. Enélkül halálos fegyver a nátrium-glutamát ízű és növényvédő-ipari hulladék szagú "leves". Valaki ezt eszi mindennap. Legmélyebb részvétem.

-MARI!!! FŐZZ MÁN' EGY OLYAN LÁVEST MINT MÚTKOR!
DE MOST GAZDAGON KÉREM!!!

Ne záródjon az iromány rossz szájízzel (szó szerint), tessék-lássék ilyen is van itten:

Olasz tészta+pesto, svájci pisztráng,
 spanyol olíva, éhes magyar gyomor.
Ez a globalizáció? Tetszik.

A hal: füstölt szivárványos pisztráng filé. Ezt egy levegőre nehéz kimondani, pedig nem olyan nagy cucc. Errefelé. Itt a kantonban 3000 km-nyi (!) folyó kanyarog, amiben rengeteg ilyen szépség bujkál. Csakúgy a Migros-k polcain.


To be continued....

Közép őszi fesztivál

Munkaszüneti nap van ma! Ezt tegnap tudtam meg, ennek megfelelően nagyon örültem, mivel amúgy is nagyon fáradt voltam. Egy gyors 11 órás alvással ünnepeltem. A hold tisztelete és ünneplése vesz körül, meg egy moon cake, amit tegnap este kaptam. Felhívták a figyelmemet, hogy mindenképpen egyek ilyet, mert ezen az egy napon készül. A szobatársam este bulizni indult, de itt felejtett valamit ezért visszajött amíg a többiek kint várták. Egy haverját azonban behívta, hogy nézzen körül nyugodtan és nagy meglepetésemre egy magyarral találkoztam. Nagy örömünket megkoronázta, hogy ő adta nekem az ünnepi tortát, mert ő nem kéri :D. Röviden összefoglalva, szörnyű volt az egész egy édes zsíros massza. Ez is megvolt, újabb lecke a kínai gasztronómia világában. Schwarzenegger mondja, "dig down, dig deep down" :D. Ez az írás sok kaját fog tartalmazni.

Az első élmény nem a mai naphoz kötődik, de mivel egy közös éttermi élményről szól, ezért most számolok be róla (a családok együtt töltik az ünnepet és jellemzően esznek valahol). Az egyik munkatársam hamarosan elhagyja a csoportot és Sydneyben folytatja a karrierjét. Ezt egy vacsorával ünnepeltük meg, amit egy híres helyre szerveztek.
Együtt indultunk a laborból 20:15-kor, majd egy fél óra alatt meg is érkeztünk a Nathan Roadra, ami a világ egyik legforgalmasabb és leghosszabb bevásárló utcája. Hosszú kígyózó sorok várják az esti akcókat, 20 % kegvezmény ezer dollár fölött és így tovább. Jókat nevettem ezen, aztán beálltunk egy ugyancsak 50 méteres sorba. Nekünk van foglalásunk, mondtam. Mint mindenki másnak előttünk- jött a válasz. Egyszer megindult minden és egy tűzlépcsőn találtam magam, ahol hernyó módjára araszoltunk felfelé. Végre leültettek minket egy asztalhoz, aminek a végén persze két idegen ember volt, de ezt már lassan ti is megszokjátok.

A telefonoknak mindig szorítanak helyet...

Akkor kezdődjön a rendelés, itt megtisztelve éreztem magam, volt angol étlap is.

Nagy bátran mindenki kezébe vette az irányítást és elkezdték írogatni a számokat. A pincérek energikus kapkodták ki a felmutatott sárga, piros vagy egyéb lapokat.
Most beszéljenek helyettem a képek:

Marha előételnek

Nem Jiro féle, de finom így is

Szereted a Sashimit? Ennél nincs jobb elkészítés: kifogod, megtisztítod, felvágod és el is készült a nagyon értékes és megbecsült étel

A hátsó grillezett lazacok nagyon finomak!

Balázsnak köszönhetően ismertem meg a makrélát, ő jobban csinálja

Finom bárányborda, mintha a Labanese Flowerben lennék

Inhomogén miso alulról figyeli a dolgokat

Elsőre is finom

https://www.youtube.com/watch?v=M8SoQAeUt_A Multikultural

Ez komoly csalódás volt

Számomra az utolsó körben derült ki, hogy a hely all you can eat, de ez nem változtatott semmin, képtelen lettem volna bármit enni még pluszban. Nagyon finom volt a vacsora, nem volt könnyű elaludni éjfél után, mikor hazaértem. Nem voltak ezzel máshogy a többiek sem.

A vacsorát általában a kollégium alatti Jockey Bistroban szoktam megenni, ahol finom és egyszerű ételeket főznek olcsón, amik egészen európaiak. Itt figyeltem fel a szokásos wrap evése közben az alábbi higéniai megoldásra :D:D:

A hely ahol nem köpnek a levesedbe :D XD

Egészen elképesztő néha, hogy mennyire figyelnek a higéniára, máshol meg egyeltalán nem. A piacokon a kampókon lóg a hús egész nap, sehol egy hütő, de még áram sincs az egész telepen, de az étteremben és a múzeumban már az ajtóra kiírák, hogy éppen 2 3 vagy maximum 4 óránként teljes fertőtlenítésen esik át és nem csak a kilincs. Nem ritka az ehhez hasonló szájkosaras megoldások alkalmazása sem.

Ez viszont már mai történet, elindultam az Új Területek felfedezését megkezdeni. Hong Kong legnagyobb területi egysége ez - szellős, de modern infrastruktúrával felszerelt, kisebb népsűrűségű és hegyekkel gazdagon tarkított városrész. A napot a Hong Kong Heritage múzeumban kezdtem.

Ahogy kell: 1. infrastruktúra erőszakos fejlesztesése 2. növekvő érdeklődés és ingatlanbefektetések 3. levegőhöz jutó belváros 4. fejlődő külváros. Ezért szurkolok a hármas villamoshoz hasonló projekteknek

Most vágta át a hegyet

Tipikus, jó agglomeráció, bicikli plusz jó tömegközlekedés=élhető (bel)város

Komoly erőforrásokat fordítanak az örökségvédelemre

 A bejárat után egy komoly beruházásról kell dönteni, napi diákjegy, vagy féléves bérlet a hét legjobb múzeumba korlátlan belépéssel. Pozitív motiváció reményében az utóbbi mellett döntök és kifizetem a 700 Forintot. Külön érdekes nézni, ahogy szakszerűen elkérik és meg is nézik a magyar diákomat. A kultúra támogatására szükség is van, nem véletlenül támogatják ennyire. Tényleg gyerekcipőben járnak még, ahogy a képen is látható. Általában nem túl kellemes a társaság amit a műkincsekhez adnak. Mindenesetre, ha valaki művészettörténetet tanul, akkor itt biztosan nyitott kapukat talál, ha munkát keres. Csak ajánlani tudom, a kiállítások megszervezésére korlátlan mennyiségű pénz és nemzetközi kapcsolat áll rendelkezésre.
Egy szék kiállítással kezdem a kört. Az meg mi? :D

A lényeg az együttműködő múzeumokon van

A kínaiak nem meglepő módon az európai, főleg uralkodói vonalat részletező székek felé csoportosultak.

A görög klismos jól nézett ki nagyon

Amikor Churchillt megkérdezték hogy mit tart a legjobb tulajdonságának, azt mondta, hogy az energia megőrzése, soha ne állj fel, ha leülhetsz és soha ne ülj le, ha le is feküdhetsz.
A mélypont ez volt:

Caryatid stool

Ez a 20. századi Kongóból származik. Elvileg nagyon sok jót jelent ez a "klasszikus" királyi, uralkodói bútor, nekem valahogy nem jött át. Nem is vágyom Afrikába, egy kicsit sem.

Jött még egy kis mászkálás a városban, egy nagy templommal, ahol visszatérek az ételekhez. Ide hozzák őket megszentelni és feláldozni.

Szigor

Száll a füst, de nincs jó illata mint a tömjénnek például

Ebben a bejegyzésben még egy étkezést szeretnék megosztani veletek. Találtam egy olasz helyet, ami szimpatikus volt, már régóta kívántam egy jó pizzát.
Minden nagyon 'modernolasz' volt, annyira, hogy kínai. Ettől függetlenül működött.

A látványkonyha  hátránya, hogy az egyedül ülő vendég tényleg mindent lát. A pizza nyújtása olaszabb az olaszoknál, nagyon kimunkált, profi mozdulatok. Mennyi ilyen gyakorlat van, amit átvettek az évezredek alatt és magasabb szintre fejlesztettek mint ahol találták?

Minden alapanyag olasz, gondolom a buggyantott tojást azért nem importálják :D. Éljenek a vámmentes szabad (?!) kikötők.

Egészségetekre!

Hazafelé találkoztam még egy gyöngyszemmel:

"Mindenki vár valamit talán amit talál az az amit vár"