Munkaszüneti nap van ma! Ezt tegnap tudtam meg, ennek megfelelően nagyon örültem, mivel amúgy is nagyon fáradt voltam. Egy gyors 11 órás alvással ünnepeltem. A hold tisztelete és ünneplése vesz körül, meg egy moon cake, amit tegnap este kaptam. Felhívták a figyelmemet, hogy mindenképpen egyek ilyet, mert ezen az egy napon készül. A szobatársam este bulizni indult, de itt felejtett valamit ezért visszajött amíg a többiek kint várták. Egy haverját azonban behívta, hogy nézzen körül nyugodtan és nagy meglepetésemre egy magyarral találkoztam. Nagy örömünket megkoronázta, hogy ő adta nekem az ünnepi tortát, mert ő nem kéri :D. Röviden összefoglalva, szörnyű volt az egész egy édes zsíros massza. Ez is megvolt, újabb lecke a kínai gasztronómia világában. Schwarzenegger mondja, "dig down, dig deep down" :D. Ez az írás sok kaját fog tartalmazni.
Az első élmény nem a mai naphoz kötődik, de mivel egy közös éttermi élményről szól, ezért most számolok be róla (a családok együtt töltik az ünnepet és jellemzően esznek valahol). Az egyik munkatársam hamarosan elhagyja a csoportot és Sydneyben folytatja a karrierjét. Ezt egy vacsorával ünnepeltük meg, amit egy híres helyre szerveztek.
Együtt indultunk a laborból 20:15-kor, majd egy fél óra alatt meg is érkeztünk a Nathan Roadra, ami a világ egyik legforgalmasabb és leghosszabb bevásárló utcája. Hosszú kígyózó sorok várják az esti akcókat, 20 % kegvezmény ezer dollár fölött és így tovább. Jókat nevettem ezen, aztán beálltunk egy ugyancsak 50 méteres sorba. Nekünk van foglalásunk, mondtam. Mint mindenki másnak előttünk- jött a válasz. Egyszer megindult minden és egy tűzlépcsőn találtam magam, ahol hernyó módjára araszoltunk felfelé. Végre leültettek minket egy asztalhoz, aminek a végén persze két idegen ember volt, de ezt már lassan ti is megszokjátok.
 |
A telefonoknak mindig szorítanak helyet... |
Akkor kezdődjön a rendelés, itt megtisztelve éreztem magam, volt angol étlap is.
Nagy bátran mindenki kezébe vette az irányítást és elkezdték írogatni a számokat. A pincérek energikus kapkodták ki a felmutatott sárga, piros vagy egyéb lapokat.
Most beszéljenek helyettem a képek:
 |
Marha előételnek |
 |
Nem Jiro féle, de finom így is |
 |
Szereted a Sashimit? Ennél nincs jobb elkészítés: kifogod, megtisztítod, felvágod és el is készült a nagyon értékes és megbecsült étel |
 |
A hátsó grillezett lazacok nagyon finomak! |
 |
Balázsnak köszönhetően ismertem meg a makrélát, ő jobban csinálja |
 |
Finom bárányborda, mintha a Labanese Flowerben lennék |
 |
Inhomogén miso alulról figyeli a dolgokat |
 |
Elsőre is finom |
 |
https://www.youtube.com/watch?v=M8SoQAeUt_A Multikultural |
 |
Ez komoly csalódás volt |
Számomra az utolsó körben derült ki, hogy a hely all you can eat, de ez nem változtatott semmin, képtelen lettem volna bármit enni még pluszban. Nagyon finom volt a vacsora, nem volt könnyű elaludni éjfél után, mikor hazaértem. Nem voltak ezzel máshogy a többiek sem.
A vacsorát általában a kollégium alatti Jockey Bistroban szoktam megenni, ahol finom és egyszerű ételeket főznek olcsón, amik egészen európaiak. Itt figyeltem fel a szokásos wrap evése közben az alábbi higéniai megoldásra :D:D:
 |
A hely ahol nem köpnek a levesedbe :D XD |
Egészen elképesztő néha, hogy mennyire figyelnek a higéniára, máshol meg egyeltalán nem. A piacokon a kampókon lóg a hús egész nap, sehol egy hütő, de még áram sincs az egész telepen, de az étteremben és a múzeumban már az ajtóra kiírák, hogy éppen 2 3 vagy maximum 4 óránként teljes fertőtlenítésen esik át és nem csak a kilincs. Nem ritka az ehhez hasonló szájkosaras megoldások alkalmazása sem.
Ez viszont már mai történet, elindultam az Új Területek felfedezését megkezdeni. Hong Kong legnagyobb területi egysége ez - szellős, de modern infrastruktúrával felszerelt, kisebb népsűrűségű és hegyekkel gazdagon tarkított városrész. A napot a Hong Kong Heritage múzeumban kezdtem.
 |
Ahogy kell: 1. infrastruktúra erőszakos fejlesztesése 2. növekvő érdeklődés és ingatlanbefektetések 3. levegőhöz jutó belváros 4. fejlődő külváros. Ezért szurkolok a hármas villamoshoz hasonló projekteknek |
 |
Most vágta át a hegyet |
 |
Tipikus, jó agglomeráció, bicikli plusz jó tömegközlekedés=élhető (bel)város |
 |
Komoly erőforrásokat fordítanak az örökségvédelemre |
A bejárat után egy komoly beruházásról kell dönteni, napi diákjegy, vagy féléves bérlet a hét legjobb múzeumba korlátlan belépéssel. Pozitív motiváció reményében az utóbbi mellett döntök és kifizetem a 700 Forintot. Külön érdekes nézni, ahogy szakszerűen elkérik és meg is nézik a magyar diákomat. A kultúra támogatására szükség is van, nem véletlenül támogatják ennyire. Tényleg gyerekcipőben járnak még, ahogy a képen is látható. Általában nem túl kellemes a társaság amit a műkincsekhez adnak. Mindenesetre, ha valaki művészettörténetet tanul, akkor itt biztosan nyitott kapukat talál, ha munkát keres. Csak ajánlani tudom, a kiállítások megszervezésére korlátlan mennyiségű pénz és nemzetközi kapcsolat áll rendelkezésre.
Egy szék kiállítással kezdem a kört. Az meg mi? :D
 |
A lényeg az együttműködő múzeumokon van |
A kínaiak nem meglepő módon az európai, főleg uralkodói vonalat részletező székek felé csoportosultak.
 |
A görög klismos jól nézett ki nagyon |
Amikor Churchillt megkérdezték hogy mit tart a legjobb tulajdonságának, azt mondta, hogy az energia megőrzése, soha ne állj fel, ha leülhetsz és soha ne ülj le, ha le is feküdhetsz.
A mélypont ez volt:
 |
Caryatid stool |
Ez a 20. századi Kongóból származik. Elvileg nagyon sok jót jelent ez a "klasszikus" királyi, uralkodói bútor, nekem valahogy nem jött át. Nem is vágyom Afrikába, egy kicsit sem.
Jött még egy kis mászkálás a városban, egy nagy templommal, ahol visszatérek az ételekhez. Ide hozzák őket megszentelni és feláldozni.
 |
Szigor |
 |
Száll a füst, de nincs jó illata mint a tömjénnek például |
Ebben a bejegyzésben még egy étkezést szeretnék megosztani veletek. Találtam egy olasz helyet, ami szimpatikus volt, már régóta kívántam egy jó pizzát.
Minden nagyon 'modernolasz' volt, annyira, hogy kínai. Ettől függetlenül működött.
 |
A látványkonyha hátránya, hogy az egyedül ülő vendég tényleg mindent lát. A pizza nyújtása olaszabb az olaszoknál, nagyon kimunkált, profi mozdulatok. Mennyi ilyen gyakorlat van, amit átvettek az évezredek alatt és magasabb szintre fejlesztettek mint ahol találták? |
 |
Minden alapanyag olasz, gondolom a buggyantott tojást azért nem importálják :D. Éljenek a vámmentes szabad (?!) kikötők. |
 |
Egészségetekre! |
Hazafelé találkoztam még egy gyöngyszemmel:
 |
"Mindenki vár valamit talán amit talál az az amit vár" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése