Az vagy, amit megeszel

Hú de sok ideje nem írtam. Nyolc napja. Ennyi idő alatt majdhogynem feldolgozhatatlan mennyiségű esemény történt velem, megpróbálom emészthető formában tálalni. Ahogy ígértem a mostani poszt elsősorban az ételekről fog szólni, azon belül is a kísérletezéseimet mutatom be. Nosza!

Echte svájci hellyel kezdenék: egy eritreai étteremmel... Ne kérdezzétek, hogy ki a francnak jut eszébe Lausanne-ban eritreai étterembe menni, de mi viccesnek és izgalmasnak találtuk :D

Svédország - Nemzetközi Válogatott  7:3

Az étkezési rend tipikusan afrikai: egy nap egyszer, max. kétszer esznek egy hatalmas tálból, de akkor olyat zabálnak, amit még a keleti konyhán is megcsodálnának.Egy kérdésem volt a vacsora elkezdése előtt: Kést és villát kérek szépen. Válasz: üres tekintet. Tudniillik eritreában nincs se kés, se villa.

Cserébe van más: a kezük.

Strong Survives

Marhát, bárányt szolgáltak és négy különböző, Európában nem termő növényből készültek a mellékfogások, amiknek így az angol nevét sem tudom veletek megosztani. A marha nagyon hasonló volt a pörköltünkhöz, míg a bárányra én is úgy emlékszem: mintha a "Lebanese Flower"-ben enném. Minden ételt egy különleges konzisztenciájú* tésztafélével ettünk. Először kihasítottál belőle egy emberes darabot, rátetted a tenyeredre, majd adtál egy rendes bakonyi parasztlengőt a marhapörinek és amit meg tudtál belőle ragadni, azt "per definition" betömted a pofádba. I-M-Á-D-T-A-M.

* - A tészta állagát leginkább a tengeri szivacséval (sea sponge) lehetne jellemezni, gondoltam illusztrálom nektek egy fotóval, de a google az alábbi videó megtekintését javasolta (csak erős idegzetűeknek): https://www.youtube.com/watch?v=u3jXLm0PNB0  Legalább megtudtam mit jelent a "queefing" angolul.

Még így visszaemlékezve is beleborzongok mekkora zabálás volt. Ja és egy apróság. Amint elfogyott előled a kaja, után töltötték! Tudjátok, hogy mit érzek amikor marad valami a tányéromon, ugye? :D

A másnapi reggeli nem is ment könnyen, kb még akkor is tele voltam. Apropó reggeli. Kb. nonstop vajas/vajas-sós kenyeret eszem. Túl finom. Ami tovább rontja a helyzetet az a kenyér, amit a boltban kapni. Ráadásul, mindig a kezemmel választom: a kenyeres zacskókat megérintem és azt emelem le a polcról, amelyik a legforróbb. Ver az élet, tudom. Tudtátok, hogy a franciák 1900 környékén évente átlagosan 355 kg kenyeret ettek fejenként? Ennek fényében már nem nehéz megérteni, hogy miért nekik van a legkifinomultabb kultúrájuk a pékáruk terén. Bár ma már "csak" 59 kilót esznek évente, azért ez így is háromnaponta egy fél kilós veknit jelent csecsemőktől az aggastyánokig.

Ringlószilva lekvár, Rochebarron, pár szem szőlő, őrölni való só, vaj,
 diós kenyér és egy kés. Kell még valami a boldogsághoz? 

Féléves projektnek álltam neki, amennyi sajtot csak tudok kipróbálok a szemeszter során és elmesélem nektek minden kalandomat. Előre bocsájtom, hogy eddig nem vagyok elájulva. Ezidáig terítéken volt:

Rochebarron: kékpenészes sajt, tehát brutál szaga van közelről, amúgy az asztalon szagtalan. Gumis állagú, nincs intenzív íze, de ami van az finom, tejszínes, lágy. Közel sem olyan karakteres, hogy egy borhoz együk, de az éjféli kolbászos-szalámis bűnözéshez egy kis vizes zsemlével elengedhetetlen kellék. 1/5  *

Tomme: Vaud kanton büszkesége (itt élek), nagyon finom nemes penészes lágysajt. Szinte minden falusi mulatságon ott van és lehet mellé kérni egy szelet csavart kenyeret és egy kis helyi szalámit. Frissen őrölt borssal az igazi, forró friss kenyérre kenve. 3/5

BAER: Fromage des campagnes (azaz vidéki sajt :D http://www.baer.ch/) Olyan, mint a Rochebarron, csak nagyon krémes, majdnem folyékony. Sütni izgalmas lenne vele. 1/5

La Paillé: Ennek már van íze is :D Viccet félretéve, enyhén erjedt ízű, ragacsosan szilárd állagú sajt. Nehéz hova tennem, de azt érzem rajta hogy finom, vékonyan szelve sonkához, sajátához, olajos magokkal nagyon fincsi. 2/5

és a jó öreg Gruyére: A helyi trappista. Mármint az eladott mennyiséget tekintve. Minőségben az előbbieket bőven túlszárnyalja, erősen erjedt íze van, szaga enyhe. Ebből készül a sajt fondü is és aki már evett olyat (vagy a vendégem lesz rá :) ), az tudja, hogy függőséget okoz. Eddig ez a kedvenc  3/5

* - A skála a jó öreg Budai-féle, amivel a borokat is szoktam magamnak osztályozni 1=finom nagyon, de nem venném meg mindennap 5= eladnám a vesém, hogy újra érezzem az ízét. A skálán nincsen "rossz", mivel ami rossz, azt nem minősítem.

Az "egyetemi menza - könyvtár - Rolex épület - tantermek - előadások - laborok" témakört majd egy hosszabb lélegzetvételű posztban írom meg, előtte viszont engedjetek meg egy szösszenetet a menzáról:  A Lencseleves.

Újrahasznosított papírtányérban, Grana Padano-val és frissen szelt petrezselyemmel.

"Frugalitas miseria est rumoris boni". Na jó csak vicceltem, de most jön a kedvenc részem. Kísérletezés. Mindennel. Amikor bemegyek a közértbe (Migros), mindig éles versenyt vív a hasam és a sóher énem. Nagy dilemma ez nekem, ismertek jól. Kezdem a csokival. 

Az agy használja fel a testünkbe bevitt energia 20%-át.
Kell az utántöltés ;-D

A Cailler nevű csokoládé itt készül a közelben, a gruyére-i tórendszer szomszédságában. Érdekesség, hogy amikor a települést édes szellemként megszállja a csoki illat esni fog. Nem hülyéskedek, a csökkenő légnyomás a relatíve nagy sűrűségű csokoládé "gőzt" felengedi a völgyből a házakhoz és minden csoki illatban úszik. Szóval azért választottam ezt, mert helyi és hadd jegyezzem meg, hogy nagyon olcsó. A csomagolás igényessége külön figyelmet érdemel.

Megszoktam otthon, hogy elég nagy az édesség választék, de itt külön részlege van a csokoládénak. És egy másik az édességnek...

Mind az.

Ennyit az édességekről, inkább leemeltem a polcról egy furcsa konzervet, neve: Corned Beef*. Hmmmmm. 100g-ban van: 24g fehérje, 1g szénhidrát és 14 gramm zsír. Wow, ez kb olyan mint a karaj vagy valami egyéb disznóhús. Leemeltem. Aztán szembe jött velem, minden magányosan élő egyetemista szobájának örökös villalakója, az ételek legolcsóbbika, a junk food megtestesítője és egyben a vegyipar csodálatosan izzó üstököse: a kínai zacskós leves. KELL EZ IS. Már csak azért is! Ki ne essek a szerepemből ;-) 

Itt még nagy a lelkesedés :D

Napi fun-fact: az egyik legolcsóbb felvágott a spanyol Chorizo. Olcsóbb, mint otthon, ezért ebből is rámoltam egy párat a kosaramba. 

* - A név onnan ered, hogy Dél-Amerikában a húst (tartósítása érdekében) kukoricaszem nagyságú sószemek közé halmozták. Az igazi corned beef, mindig színhús, egyben, nem darálva.

Az első csapás: kibontani a konzervet.

Reakció: Holy F***ing Shit!!! What's that?!?!?!

A második csapás: megenni a konzervet. Hadd ne jellemezzem az ízét, legközelebb talán a bab püréhez állt. A képen látni, hogy kb. 50 g mustárt kentem a kenyérre, hogy ehetővé váljon a napi menüm.

Nyimm-Nyammm.....
Blöeee.

Második felvonás: instant kínai marhahús ízű leves. . . . .  Plusz egy hüvelykujjnyi Piros Arany. Enélkül halálos fegyver a nátrium-glutamát ízű és növényvédő-ipari hulladék szagú "leves". Valaki ezt eszi mindennap. Legmélyebb részvétem.

-MARI!!! FŐZZ MÁN' EGY OLYAN LÁVEST MINT MÚTKOR!
DE MOST GAZDAGON KÉREM!!!

Ne záródjon az iromány rossz szájízzel (szó szerint), tessék-lássék ilyen is van itten:

Olasz tészta+pesto, svájci pisztráng,
 spanyol olíva, éhes magyar gyomor.
Ez a globalizáció? Tetszik.

A hal: füstölt szivárványos pisztráng filé. Ezt egy levegőre nehéz kimondani, pedig nem olyan nagy cucc. Errefelé. Itt a kantonban 3000 km-nyi (!) folyó kanyarog, amiben rengeteg ilyen szépség bujkál. Csakúgy a Migros-k polcain.


To be continued....