Az egyetemnek van egy előadói programja (Distinguished Lecture Series), amiben a világ vezető kutatóit, gondolkodóit kérik fel, hogy tartsanak előadást szabadon választott témáról.
Ezen a héten Zhang Jie, lézerfizikus volt a meghívott vendék aki a Shanghai Jiao Tong University első embere. Az eseményt az egyik díszteremben tartották, amit természetesen az adományozóról neveztek el. Nagyon kellemes a környezet, egy hotel konferenciatermében érzem magam. Az előadás nem kezdődik pontosan. Az időpontok tájékoztató jellegűek, fontosabban az emberek. A fogadó egyetem nyitja meg az előadást, amiben röviden bemutatják Jie urat, aki elmondásuk szerint 100 % made in China. Érezhető, hogy hatalmas a tisztelet iránta, többen régi barátként fognak vele kezet. A felvezetés után meghatódott kézfogásokból átalakult vállveregetések után a pódiumhoz lép a világlátott rektor, aki sok helyen forgatta már tovább a tudomány kerekét.
Az első szónál már érezni, hogy igen ez made in china, az angol előadásmód nem a rangjához méltó. Gyakran kínaival egészíti ki a mondatokat szorult helyzetben, de azért halad a diákkal. Valószínűleg nem ő készítette az előadást, és az is biztos, hogy próbaelőadás sem volt. A felvezetésben külön viccelődött az egyetem képviselete, hogy hallgassuk élvezettel, ugyanis nagyon drága a fellépési díja. Közben újabb későn érkezők jönnek, majd nagy zajjal helyet foglalnak. Nem hiszem el, ezért jöttem?
Azt vettem észre, hogy gyorsan feloldom a telefonomat, megnyitom a feljegyzés alkalmazást és írni kezdem az adatokat. Az előadás röviden arról szól, hogy ő mint elnök milyen új fejlesztéseket és szokásokat honosított meg annak érdekében, hogy szignifikánsan fejlődjön az egyetem eredményessége és tudományterületi kiterjedtsége.
Hosszú előkészítő munkát követően három sarokkövet határozott meg. A legfontosabb az egyetem vezetése, itt adminisztratív irányból akadémiaira vált. Két kiegészítő történet tőle: egy amerikai elnök azt mondta, hogy egy egyetemet nehezebb vezetni mint az Egyesült Államokat. A legjobb három ázsiai egyetem rektori találkozóján azzal érveltek neki, hogy gondoljon bele hány olyan probléma van amiről elképzelése sincs, hogyan lehetne megoldani. Mennyivel egyszerűbb, ha az akadémiát kérdezzük meg, ott ülnek a világ legkiválóbb elméi.
Ezután következik a diákok kiválósága és személyes fejlesztése. Elengedhetetlen, hogy minden diák megtalálja azt a területet, amiben a leghasznosabb lehet mindenki számára (83 % vesz részt kutatási projektben a tanulmányai alatt, ez a szakdolgozattól független, az MIT 89 %-nál jár. Ki kell tenni az irányjelzőt, mondom magamban).
Világhírű oktatók kellenek (3. sarokkő)-mondja, akiknek teljes AUTÓNÓMIÁT és BEBETONOZOTT jogokat kell biztosítani. Megvizsgálták, hogy az elmúlt 150 évben, mikor volt az USA fejlődése gyorsabb a világ egyéb országainál. Azt találták, hogy az igazi elrugaszkodás a második világháború után indult meg, az egyetemek függetlenségének megerősítével, a professzori székek kiemelésével, valamint az elképesztően sikeres ipari együttműködéssel (első boom, űrkutatás, utána elektronika és PC, majd mikroelektronika, Apple stb...). Használják az alábbi összefüggést: adófizető emberek + egyetemek = innováció. Amíg ez nem igaz, addig nem jó a rendszerük. Mit csinál a jó kínai egyetem, ami élre akar törni? Létrehozza az egyik legkiterjedtebb Tenure Track Systemet, amiben az egyetemi oktató fix idő alatt bizonyítja a SZOLGÁLATKÉSZÉSÉGÉT, oktat, pénzt szerez, kutat, nevel, szervez. Ezt követően nagyjából eltávolíthatatlan egy professzor és teljes szabadságot élvez (
A publikációs kényszert eltörölték, sokkal komplexebb teljesítménymutatókat használnak az eredményesség mérésére, ezek alapján vizsgálják felül az egyéb munkaszerződéseket.
Eredmények: nem ez alapján mérik, de az összehasonlíthatóság kedvéért jók a felsőoktatási rangsorok. Ezekből látható, hogy a 2006-os 130. helyről 7 év alatt (7 év!!!!!) a 27.-re léptek. Kiépítettek több mint száz együttműködési megállapodást egyéb egyetemekkel, hogy ösztönözzék a diákjaikat arra, hogy külföldön tanuljanak. Hat év alatt 10,75 %-ról 30,60 %-ra változott az arány. Tíz éve 4 tudományterül tartozott a világ legjobb egy százalékába (a mérnöki kar régóta legendásan teljesít), ezt hozták fel 16-ra! A társadalomtudományi helyezésük a 780. helyről a 280.-ra módosult. A diákok 98 %-a folytatja tanulmányait a PhD képzés keretein belül (WUT?)! Ezt tekintik a jövő kulcsának Kínában. Ha kellő magasan kvalifikált ember lesz az országban, akkor ők az innováción keresztül lehetőséget teremtenek a fejlődés folytatásához.
Most úgy határozzák meg a további fejlődés útját, hogy összegyűjtöttek ~110 területet, amik a legégetőbbek a világon, ezt egy év alatt lecsökkentették 20-ra. Ezt kutatják. Ennyire egyszerű lenne?
Például a sötét anyag kutatását - ami a világegyetem tömegének nagyrészéért felelős - ide sorolták. Az - hogy 2075 méter mélyre kell fúrni egy hegy lábánál, majd oda egy laboratóriumot kell telepíteni, ahol 10 éves időtartamú kísérleteket folytat több 10 főállású kutató - nem lehet probléma. Olyan oktatók kaptak jóformán korlátlan eszközöket, akik bizonyítottan tudnak pénzt szerezni a projekteikhez és kellően elkötelezettek, miért lenne ez kérdés egyeltalán?
Nem akarom tovább részletezni, sokkoló volt látni, hogy a "keleti MIT" hogy tudott ilyen reformokat véghez vinni Kínában ilyen rövid idő alatt (Prof. Jie az egyetemi evolúció hívője, a revolúció megkérdőjelezője).
A felmerülő kérdések közül több is érintette, hogy most ez tényleg teljes decentralizációt jelent? A válasz egyértelmű: centralizáció = lemaradás, halál. Ez egybe cseng Sebastien Dullien véleményével, aki a Tisztességes Kapitalizmus című bestseller társszerzője.
Az idő rövidsége miatt nagyjából 35 diát átugrottunk az előadásban. A teremben viszonylag éles vita alakult ki néhány professzor és az egyetem vezetői között, hogy mennyire szabad és biztos az itteni oktatók széke. Lassan távoztam, számok pörögtek a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése