Kollégiumi élet

A napokban jöttem rá, hogy igazából egy kollégiumban lakom. Erre nem csak az utalt, hogy szobánk nem sokkal kisebb mint egy átlagos kollégiumi. Pár érdekes embert és esemény fogok most megosztani veletek.

Szobatársam Peter szlovák származású és Hollandiában tanul programozást, szereti a közösségi életet. Egy véletlennek köszönhetően találtam rá egy társkereső oldalon. Ez egy olyan társkereső, szobatárs :D. Sokat játszik egy furcsa gyilkolós stratégiai játékkal, közben gyakran képzi magát youtube videókkal, ahol mások osztják meg stratégiájukat (most például a világbajnokságot követi élőben, 500 000 szurkolóval együtt, crazy :D). Amikor dolgozik, szigorúan komolyzenét hallgat (főleg operát) és kólát iszik, tuti kombó - mondja. Egy nagy holland bank rájuk bízta pár évnyi teljes számlatörténeti adattárát, számlákra bontva. Ebből szedd ki az értékes adatokat, adathalász! Elmondása szerint nagyon könnyű ilyen szintű adathalmazhoz jutni. Ez jogilag persze nem jelenti azt, hogy ő tudja, hogy mit vettél tavaly nyáron, de konkrétan ugye világos: azt jelenti :D. A kollégista énem ébredezését vettem észre abból is, hogy este meg se mozdulok már, amikor megjön például bulizásból. Igazi szimbiózis ez, őt sem zavarja, hogy reggel hétkor 2000 watt pirít a kávéfőző alatt (csak 25 másodpercig, utána 700ra szabályoz a "sarkifűszerestől" kapott blokkal befedett ujjam (pontos akár egy PID- maradó eltérés NULLA) - ugyanis a nagy teljesítmény és a gyenge műanyag kombinációja az, hogy amikor hozzáérsz, napokig nem szabadulsz a szagától :D).  Annyiból exkluzív a koli, hogy van egy 4 négyzetméteres fürdőnk, amiben valami furcsa oknál fogva egy raklapot tettek a szép mozaik csempe fölé.Sokkal kellemesebb egyébként fán állni és cserélni sem túl bonyolult. A reggeli kopogást a folyosón persze nem hiányolom: "fiúlányvagypár"?
A folyosón hallod ahogy sorozatot néznek a többiek, hétvégén buli van a tetőn, hétköznap ugyanott találkoznak a cigisek és akik közösségi élményre vágynak. Nagyon jó, hogy mi alakítjuk ki a szokásokat, mennyivel demokratikusabb?

Jövő héten az összes iskola diákja sztrájkol. Azt kérdezik mások, hogy vajon mit vártak az aláírók Kínától??? Anglia hátrahagyott politikai szemete plusz egy... (háttérben meg a termet szponzoráló adományó neve látható, itt minden termet egy alumni és vagy vagyonos ember pénzéből építettek. A héten olvastam a New York Timesban, hogy a Harvard University legnagyobb egyszeri támogatását a napokban hozták tető alá, az adományozott összeg, - ami egy hongkongi családtól származik - eléri a 85 milliárd forintot!)

 Amikor valaki beköltözik egy kollégiumba, ott már sok éve trónoló kiskirályok vannak, bevett szokások, szintek, bandák, skatulyák.


A hétvégére ki lehet bérelni a 14.emeltről nyíló teraszt, ami nagyon hangulatos.

50 nm = 1 millió euró, egyszerű a matek

Hiába nincs hely, ezeket a parkokat nem számolva, HongKong 40 %-át borítják természetvédelmi területek

Kis összejövetelnek indult, aminek a végén mintegy 50 cserediák jelent meg, hogy együtt szórakozzunk. Mindenki megkapja és felteszi a honnan jöttél, mit tanulsz, meddig leszel itt triót, majd pár órával később jön a tesztelős időszak, amikor azok a kérdések jönnek, hogy legalább a nevemre emlékszel??? Három magyar volt a tetőn. Ezzel a spanyolok után (5) a legnépesebb nemzetet alkottuk büszkén. Nagy volt az öröm. Egyikük Spanyolországban tanul, míg a másik srác a MOME-ról jött, kreatív designer.
A zene mellett indul a játék, labda híján a beer pong gyengén áll, előz az 'én még soha' de a győzelmet a waterfall harcolja ki.

Fogy az alkohol, én egy marlborough tartományi sav. blancra voksolok, úgyis nagy divat most ez (a bor is, meg a szavazás is - Svédország, Új-Zéland, Nagy-Britannia, lassan Magyarország). Házigazdaként pár karton sört vettünk itt lakó cserediákok, mégiscsak fontos az első benyomás. Nagy meglepetésemre reggel a hűtő teljesen tele volt sörrel. Köszi!
A zárás is nagyon érdekes volt, automatizáltan indultak gyűjteni a szemetet, megtöltöttek pár hullazsákot a dögökkel és kész is volt. A héten mindenki azt kérdezi, mikor lesz a következő (szombaton ;)). A főbérlő sem szólt semmit, azt hiszem ez egy jó kezdés volt :)! Felsorolni is nehéz, hogy hány időzónából, országból, kultúrából gyűltek össze az emberek.
A kövektező nap automatikusan indulunk fel, hogy körülnézzünk és várjuk a vihart. Nyolcas riasztás a tizes skálán. Ez már tájfun. Mintegy 150 km-re 400 km/h sebességgel tombol a vihar az óceán felett, ez nem vicc. Holnap nem lesz iskola?

Nem is volt, legalábbis délelőtt. Nem engedheti meg magának a város, hogy egy teljes munkanap "kimaradjon", emiatt elég szubjektívnek tartják a helyiek a riasztási rendszert. 

Ülünk fent, egyre szélesedik a kör: egy ausztrál, egy szlovák, egy olasz, egy új-zélandi, egy luxembourgi, aki hét nyelven beszél (???) és én. A wellingtoni sráccal még nem találkoztam, ő egy színész itt a városban, egy évre jött és még senkit sem ismer. Könnyű ismerekedés lesz, még pont volt nálam egy kevés a hétvégi borból, megkérdezem mit gondol róla. A bemutatkozásnál hasba akasztott: Köveskáli Ádám. A nagyszülők magyarok, de ő semmit sem tud magyarul. Még annyit sem mint én a borukról :(. Mindenesetre jót beszélgettünk, miközben egyre erősödött a szél.