Business as usual

Továbbra is azt érzem, hogy ez a város nagyszerű. A hétköznapok egyenletesen telnek, átállt a bioritmusom, a munka folyik. Az első group meeting- amin már előadást kellett volna tartanom- elmaradt, hétfőn bepótoljuk. Nagyon vicces, hogy ez még mindig olyan érzés, mint amikor egy dolgozat maradt el általános iskolában, biztosan jobban fogom tudni legközelebb, vagy nem.
Ma egy nagy, rózsaszín, szinte ablak nélküli  épületet vettem célba. Ez tulajdonképpen a hongkongi szépművészeti múzeum. Megosztó épületként tartják számon, mivel azonban közvetlenül az öböl partján áll, engem egyeltalán nem zavar, hogy a Hongkong sziget, vagy a Peninsula szálloda vonja magára a figyelmemet.

 Innentől szimbólumok segítségével adom át a látottakat. A bejárat előtt van egy modern alkotás, ami a mennyországot szimbolizálja ?!

A képeken a chicagoi jobban néz ki, bár nem tudom, hogy az mit ábrázol...

Jegyvásárlás: természetesen 3 ember van összesen aki gondolkodik, hogy bemerészkedjen-e az extrém UV sugárzás elől a múzeumba.

Én voltam a leghatározottab, gyorsan egy kombinált jegyet kérek mivel a párizsi-kínai műveszeti kiállítás érdekesnek tűnik. Hátha működik alapon a diákigazolványomat rutinszerűen átnyújtom, majd jön a kedves válasz, hogy akkor 50 % kedvezmény. A kijelzős látom, hogy ott villog 10 HKD (300 Ft). A beléptetés egyszerű, nincs fémdetektor egyik irányba sem, ahogy zsilip kapu és kötelező ruhatár sincs. (Egy alkalommal külön jegyzékbe vették, hogy a laptopom egy laptop, de ki van kapcsolva :D-ez persze nem Hongkongban volt és már a sárga cetlit sem tudom hova raktam).
Itt kimarad most pár óra a lényeg, hogy még nehéz a helyén kezelnem a kínai festőművészetet. Ebben Európa az úr :). Az 'antik tárgyak' szekció viszont nagyon magas színvonalú volt. Külön szobát alakítottak ki, hogy az érdeklődők könyveket olvashassanak a szimbolikáról valamint a készítés titkairól.
Gyorsan vettem egy ásványvizet a 7-11 áruházlánc egyik kis boltjában. Természetes, hogy a metróbérletemen lévő egyenleggel tudok itt érintésmentesen (=odateszem a kártyát :D) fizetni. Ez nagyon kényelmes és kellemes de a metróról még fogok írni később szerintem.
Megcsapott egy közeli étterem illata, aminek nem tudtam ellenállni, nagyon szimpatikus volt. Igazi francia deli, hirdeti magát. Jó hangulat volt teltház mellett is, de szerintem a Toszkán gyöngyszemek és a Gyönyörű élet Provanceban könyveket nem nekem tették ki szabad olvasásra :D.
*Egy gyors kitérő: az éttermekben mindig teltház van

Péntek este 7 óra az egyetemi menzán, problem? :D

 Ha már a Salisbury road-on voltam, akkor nem hagyhattam ki, hogy körülnézzek a Heritage nevű épületben.

Óra negyed

Ez egy nagyon jó döntés volt. Valószínűleg azért mert szeretem az órákat. Mégis a vásárlói élmény volt a legjobb és nem is az órák, biztos annyira izgatott voltam, hogy nem láttam meg a nekem legjobban tetszőket.
Szerintem mindenkinek ismerős a jelenet, amikor otthon egy közepesnél eggyel jobb kategóriájú üzletbe tévedünk, majd az 'eladó' azonnal a segítségünkre siet, hogy azonnal forduljunk sarkon. A Vacheron Constantinban kedvesen fogadtak. Szerintem gyorsan kiderült, hogy egyik félnek sincs pénze egy ilyen remekműre ennek ellenére nagyon szakszerűen és odaadóan csatolgatták a drágábbnál drágább ketyegőket a kezemre. Megtudtam, hogy a fehérarany jobban illik az életkoromhoz és a stílusomhoz mint a pinkarany. Egy jó élménnyel, egy emlékkönyvvel és két meghívóval (Watches & Wonders) távoztam. Gyorsan folytattam utamat és tettem egy újabb kísérletet, hasonló eredménnyel. Ők a 31-es sorozatszámú darabot ajánlották, ami az egyetlen a városban.

Vajon kinél van a többi 99?

Kicsit sokalltam a közel 12 millió forintos árat ezért maradtam a sajátomnál :D. Az előbbi márkának 4 üzlete van a városban, pontosan annyi mint az EU-ban. Pár éve olvastam a sanghaji órakereskedőkről. Egy Rolex bolt tulajdonos beismerte, hogy egy hétvégi nap alatt valóban eladnak 200 órát (wut?).
Felkavaró ekkora különbségek között élni. A szárított halak gusztustalan illata után mindig felüdülés egy Guerlain bolt mellett elsétálni  viszont a kérdésre ez sem ad választ, hogy élhetnek ilyen békességben itt az emberek? Tényleg minden csak üzlet?

Zöld levélke értetlenkedik, hogy miért kell várnia a melegben ahhoz, hogy elkölthessen egy csomó pénzt.

Jimmy 640 lóerőre tartja jónak

 Elég fáradtan indultam el hazafelé.

 Mára ennyit.